Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-03-01 / 9. szám
2 UJ BUDAPEST Niért nem jár n benzines autóbusz? Az Andrássy-ut burkolata teszi tönkre az elektromos autóbuszokat — A Tudor-gyár akkumulátorjai A főváros közlekedése terén a béke boldog éveihez való visszatérést az autóbusznak újra való feltűnése jelentette. A rendet, kényelmet, pontosságot jelképezik ezek a sárga alkotmányok, melyekben mindenáron hibát keres a gáncsoskodó kritika. A számok azonban nem hazudnak és az autóbusz-üzemnek most lezárt múlt évi mérlege azt mutatja, hogy a közönség gyakran és szíveseit vette igénybe őket. — Hogyan vált be az autóbuszt — ezt a kérdést intézte pnunkatársunk Bárány Ervin fővárosi főmérnökhöz, az autóbuszüzem igazgatójához, aki a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest számára: — Örömmel kell megállapítanom, hogy jármüveinket a közönség szereti és mi ezzel a legkompetcnsebb kritikával igen meg is vagyunk elégedve és ebben a mi igazán horribilis, napról-napra végzett munkánknak elismerését látjuk. — Kocsijaink ezidőszerint 10 perces időközben követik egymást a Városliget—Apponyi-tér közötti vonalon, de a közeljövőben a forgalom sűrűségét 8 perces időközökre fogjuk emelni. — Némely velünk szemben előszeretettel gáncsoskodó kritikával szemben, hogy „a bécsi kocsik rosz- szak“, ismét csak az utazó közönségben irántunk megnyilvánuló készségre tudok utalni. — A bécsi kocsik néni rosszak, de természetesen mint használt járművek — hisz vételáruk ezért is volt oly rendkívül kedvező — fokozottabb karbantartási munkákat kívánnak. De ezt a fokozottabb munkát, amely legnagyobbrészt éjjeli munka, egész személyzetünk velem együtt szívesen teljesíti, mert hisz az autóbuszra természetesen Budapesten is igen nagy jövő vár és igy minden becsületesen dolgozó munkásunk jól végzett munkájával saját jövőjét elapozza meg. Ezidőszerint különben a kocsik részben való átkonstruálásával is el vagyunk foglalva, mert a bécsi vállalat az eredeti Daimler gyártmányokba egy általa jónak vélt csuklós szerkezetet épített be, melyet egy sokkal alaposabb és tartósabb itengelyszerkezettel fogunk valamennyi kocsin egymásután kicserélni. Ez az uj csuklós szerkezet azután speciálisan a budapesti, illetve helyesebben az Andrássy-uti rendkívül rossz állapotban lévő, káityus faburkolatra lesz kivitelezve. Mert a rendkívül nagy igyekezettel és valóban horribilis anyagi áldozatokkal már Budapest legtöbb helyén ,a majdnem teljesen jó állapotba hozott utcáink mellett az Andrássy- utnak főleg az Oktogon-tér és az Aréna-uit közti szakasza, rendkívül sok apró kátyúival, az ezek által folytonosan okozott sorozatos ütéseivel kocsijaink gépszerkezetét — tessék elképzelni minden kocsink naponta 150 kilométer utat teljesít — minden számítást messze túlhaladó igénybevételnek teszi ki. — A mi szerencsétlenségünk, hogy az egyébként minden szempontból az Andrássy-utra kívánkozó és az elektromos üzem miatt egyelőre legjobban csak ott lebonyolítható autóbusz-közlekedésénél a rendkívül rossz burkolaton való járásra vagyunk utalva. — Az elakadások kivétel nélkül a Tudor accumulator gyár lelkiismeretét terhelik. Ugyanis a kocsik áramA régi Pest Kőolaj, gáz, villany Olykor, az Andrássy-uton, a magas, karcsú és úgynevezett vakító fényt árasztó oszlopok alatt, sötét úrral találkozom. , Messziről, az éjszakában, olyan mint egy Zigomár. Úri betörő, aki most kel föl, s fésülte angolosra haját, amikor a város, egészben mint egy kikapcsolt gép, pihen s gyűjti a másnapra való olajat. Mert lám a sötét ur, kezét se igen szereti mutogatni. Zsebben tartja, s amikor kiveszi, kis kulcsokat vesz elő. Siet, energikus léptekkel, mint aki lekésik valamiről, s arca se olyan, mint azolcó, akiknek szivében valami halk és vidám melódia szól. Mégis: ha találkoznak vele az Andrássy-uton, akár a csöndesebb, bankárkisasszonyokat rejtő terézvárosi villák előtt, nem kell rosszra gondolni. Tévedtünk. Mindez csak a képzelet kissé hevült játéka. A sötét ur közelről már nem ilyen. Ha siet, igaza van, mert ő most hivatalt végez. Ha zsebéből kulcsot vesz elő, s ha megáll és körülnéz, egy vasoszlop árnyékában, ezt nem azzal a szándékkal teszi, mint ahogy a legnépszerűbb pesti mulató, a mozi fehér lepedőjén ügyeli valamely alvó bolt redőnyét, a monsieur apache. Egyszeiüen: keresi az oszlopot, amelynek felnyitja derekát, csavar egyet, amire hirtelen, mintegy vezényszóra, behunyják szemüket az előbb még izzó lámpafejek. Ö pedig hazamegy, mint egy szegény lámpaoltogató a huszadik században. A lámpaoltogatók, sajnos, mindig szegények voltak. Száz év előtt is, mert másként nem kértek és nem kaptak volna, mint ma a levélhordók, verses köszöntők fejében, újévkor tallérokat. A régihez készültségiét ét accumulatorok szolgáltatják, melyek karbantartását a Tudor-gyár végzi. A meg nem felelő munka mialt azután sajnos többször megesik, hogy az accumulatorok fordulóközben mondják fel a szolgálatot. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a Tudor ezideig nem igen állt a helyzet magaslatán. — A jövőre nézve beszámolhatok még az autóbuszok szaporításáról, még pedig nem is kellene venni uj járműveket egyelőre, hanem a már meglévő benzines kocsijainknak fokozatosan való forgalomba helyezéséről kellene csak gondoskodnunk, azonban ennek meg a legmagasabb kormánypolitika állja ezideig ultját. A drága benzin! — Az elmúlt nyáron módunkban letit volna kb. 30 koronás benzint szerezni, akkor azonban még behozatali tilalom állott fenn, mert előbb a kormány azro 42—45 koronás benzinjén akart tularlni. Mire ez elfogyott és a behozatal szabaddá lett, „a benzin is megdrágult úgy Lengyelországban, mint Romániában és a koronánk is leesett. Ilyen benzinárak mellett pedig még a mai tarifák duplája sem tudná az üzemet pénzügyi szempontból elfogadhatóvá tenni.-—- A főváros tulajdonát képező Bulyovszky-utcai autogaraget végre esztendők múltán hosszas kérésünkre az ezt megszállva tartó francia misszió kiürítette, úgy, hogy ezt megfelelően átalakítva, a garaget és műhelyeket ide összpontosítva, autóbusz-üzemük ellátása cen- tralisztikus módon lesz biztosítva. Ma csak üres kilométerekre (a vonal végpontjától '«z (Erzsébet királyné-uti garageig és vissza) naponta másfélezer koronát költünk. — Az üzem rentabilitására vonatkozólag annyit közölhetek még, hogy kiadásainkat megkeressük, sőt némi felesleg is mutatkozik. Trianon és a magyar állampolgárság Irta: CZEBE JENŐ drM szfőv. tanácsjegyző A szövetséges és társult hatalmakkal Trianonban 1920. évi június hó 4-én kötött és az 1921:XXXIII. t.-cikkel beeikkelyezett békeszerződés 1921. évi július hó 26-án életbelépett s a m. kir. minisztérium a 6500/1921. M. E. számú rendeletével szabályozta a szerződésben foglalt állampolgársági rendelkezéseket, a magyar állampolgárság megszerzésére, fentartá- sára, és az idegen állampolgárság megszerzésére irányuló igéixy (opció) gyakorlásának módját. Az ezen rendeletben lefektetett rendelkezések az érdekelt nagyközönséggel a székesfőváros tanácsa által hirdetméiiyileg közöltettek, — mégis szükségesnek tartom ezen rendelet egyes intézkedéseit bővebben megismertetni, minthogy ezzel a nag’yfóntosságu, mondhatni exisztenciális kérdéssel, sajnos, a nagyközönség' keveset törődik s az optöó esetleges nem gyakorlásából igen sokaknak óriási anyagi károsodásuk lehet. A rendelet 1. §-a szerint „a békeszerződés 61. cikke értelmében mindazok a magyar állampolgárok, akiknek illetőségi községe, oly területen fekszik, amely Magyarországtól a békeszerződés alapján valamely más államhoz csatoltafott, tekintet nélkül ezidőszepest azonban, a mai lámpaoltogató, kulccsal az oldalán, egy disztingvált mpnkát végző kényelmes ur. A Belváros még néhány nem bántott régi szögletén, s még inkább Budán, ha nincs velünk más, csak a csönd, a homály és álmaink, a bixjót játszó utcák kövére könnyű odagondolni alakját. A régi lánxpa- gyujtogatót, amint saját baján kiviil kanócot, ola jat s létrát cipel a hátán, Ma persze, fönt és lent, a Váron belül és kiviil, ha nem éppen villany, hát gáz képében, szintén jelen van a modern technika. De nem kell túlságos nagyot, mindössze fezáz és egy pár évet átlépni, hogy e modern technika helyén vibráló ködöt, semmit, vagy egészen primitiv olajlámpásokat találjunk, amelyeket bizony sokszor el is oltottak azzal, hogy „ma szépen süt,-a hold“. Mondják, sőt föl van jegyezve a fővárosi archívumban, hogy Budán 1777-ben (akkor még Buda volt a haladóbb), Pesten 4796-ban kezdik az utcákat világítani. A lámpások egyszerű bádoglámpák, három a sarkuk, faoszlop vagy árva szög tartja őket a falon, s a bajuk csak az volt, hogy a részegeseken kívül egy ei-ősebb rohammal érkező szél könnyen elbánt velük. A negyvenes évekig azonban úgy kellett statisztálniok a budai és pesti citoyen horkolásaihoz. Csak a negyvenes évek közepén végez rajtuk újítást a tekintetes tanács. U. n. Argand-íé'.e körégőt kapnak, s vaskarókra kerülnek. Arra a bizonyos cifra lámpavasra, amely oly sokat szerepel a forradalmak kiáltásaiban. Egy] költségvetésben', amelyen Pest város hatvanöt év előtti polgármesterének jegyzése van, találni azt, hogy 1846-ban 619 darab argandiai és 883 közönséges lámpás ég az utcákon s veti sugarait hazatérő kártyásokkal egyetembeu az ébredő Magyarország későnjáró, izgatott virrasztóiig. A pénz, amibe évenkint ez a fény került, 29.128 1922 március T rinti lakhelyükre, a magyar állampolgári kötelékből való előzetes elbocsátásuk nélkül 1921. évi julius hó 26-ik napján eddigi magyar állampolgárságukat elveszítik és minden honosítási eljárás vagy egyéb' hatósági intézkedés nélkül annak iaz államnak válnak jogérvényesen polgáraivá, amely államnak fen- hatósága alá illetőségi községük került.“ A rendelet 3. §-a szerint ,,ia békeszerződés 63. cikke alapján mindazok a magyar állampolgárok, akik magyar állampolgárságukat az 1. §. értelixxében elvesztik, jogosultak a békeszerződés életbeléptetésétől*, vagyis 1921. évi julius hó 26. napjától számított 1 éven belül magyar állampolgárságuk fentartását igényelni (opció).“ Már most a megszállott területen született és ott. valamelyik községben vagy városban illetőséggek bíró s Csonkamagyarország bármely községéberr vagy városában lakó 18 életévet betöltött és nem cselekvőképtelen személy (5. §.) ha a fenti időben magyar állampolgárságának fentartását a lakhelye szerint illetékes elsőfokú közigazgatási; hatóságnál (községi elöljáróság, városi tanács, törvényhatóságr városokban a tanácsnál) vagy a m. kir. belügymi-- niszternél be nem jelenti, elveszti a magyar állam- polgárságát, mellyel súlyos következmények járnak.Azok, akik Budapesten 4 év óta állaixdóan laknak s községi adót fizettek 1921 juh 26-ika előtt, s különben magyar állampolgárok, nem tartoznak opciót gyakorolni, minthogy budapesti illetőségűek. Itt van- azonban az állami tisztviselők (vasút, posta stb.p óriási kategóriája, akik fel vannak mentve a községi- adó fizetése alól s igy. itt Budapesten bármilyen régóta laknak is, nem szerezhettek illetőséget s igy ha a megszállott termieteken születtek vagy oda való* illetőséggel bírnak, opciót kell gyakorolniok, ha azt nem akarják, hogy magyar állampolgárságukat elveszítsék. A rendelet 2. §-a szerint a békeszerződés 62. cikke- alapján azok, akik csak 1910. évi január 1-e utáni: időben szereztek Magyarország oly leváló területén községi illetőséget, mely területet, a békeszerződés- szerb-hoi-vát-szlovén királysághoz, illetőleg a csehszlovák köztársasághoz csatolt, csak akkor szerzik meg a szeib-horvát-szlovén, illetőleg a cseh-szlovák állampolgárságot, ha az uj; állampolgárság elismei’éser iránt az említett államok kormányához kérvény intéznek és kérvényük kedvező elintézést nyer. A rendelt 4. §-a szerinti .(békeszerződés 64. cikke)5 jelentkezési idő 1922 január 26-án lej árván, ezzel nem kívánok bővebben foglalkozni, csak azon tényt szögezem le, hogy a fővárosban egyetlen egy osztrák,, olasz, lengyel, román, szerb-horvát-szlovén, vagy cseh-szlovák lakos nem jelentkezett, aki fajhoz tartozás vagy any any elv alapján opciót gyakorolt, volna ezen állampolgárságokra. pengőfoiűnt, amit adókivetéssel, ,.gábák“ (a német gaben) címen hajtottak be a polgárokon. Tiz évig van ez igy, amikor harengalaku, u. n. liliom-üveg" lámpások jönnek divatba, s egy újabb tiz év, ezernyolcszázhatvanöt, meghozza az akkor utcai fényűzés számba ment, ma legfeljebb á kültelken „kisegítő fény“ gyanánt szereplő kőolajat. A gáz? Meghívott, szakértő és előkelő közönség előtt 1816-ban egy Tehel Lajos nevű Párisjárt magyai- mérnök misztikusnak tetsző laboratóriumi kísérletet mutatott be, amelynek végén fölállt, kiegyenesedett és szólt: íme, uraim, ez hát a gáz, a haladás, a jövővilágossága. A kijelentésnek azonban nem volt különösebb sikere. Abban, hogy ez lenne a jövendő, sőt korszakalkotó fény, sokan a műveltek közül is kételkedtek s minden valószinüség szerint azzal a tudattal oszlottak el, hogy egy jelenetet láttak a hires német Goethe „Faust“-jából. Csakvxgyan, jó* ideig egyedül a Nemzeti Színház kezdetleges gázfejlesztője képviseli ezt az újítást, ahonnét egyesek aztán bőrtömlőkben vittek magukkal különböző gázadagokat. Mert az messze van még, sokáig tart, hogy e sárga fény denxokratikxis szerepben jelenjék meg az utcákon, mint világositó s el-eldülő embereket,, csavargó és viglelkü jurátusokat éjjeli filozofálásig hangoló. 1856 a dátum, amikor e célra gyár épül,, amikor Pest elrendeli, hogy nyolcszáz gázlánggal világíttatja magát, s ami harminc év múlva, a túlsó partot is beleszámítva, megnő hatszorosra. A nyolcvanas évek közepe már ötezer gázláng van Pesten — itt azonban most megállunk. Több ez adatokból nem következik, amelyek idáig, az ötezer gázig, nem adták egy nagyváros grandiózus képét. Do .ahhoz ma egy is elég belőlük, hogy kissé másként, kissé a mesék hallgatása közben támadó érzéssel nézzük azt a járkáló embert, aki a körutakon, az Andrássy-ut kövén villanyt oltogat. Krónikás.
