Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-07-19 / 25-26. szám
1922 Julius 19 tu BUDAPEST 3 Mi lesz a Közúti házaival? Irta : JELŰNEK HENRIK A közüli vasutak megváltása, mint azt a főváros polgármesterének a közgyűlésen tett rövid nyilatkozatából tudjuk, örvendetesen halad és már az ősszel fogja a bizottság, illetve a polgármester a tárgyalások eredményét egészében a közgyűlés elé terjeszteni. Én nagyon helyesnek tartom azt az eljárást, hogy a tár- yalások részleteiről időnként nem tesznek őzzé értesítéseket, mert az ilyen nagyszabású számos jogi, műszaki és pénzügyi kérdéseket felölelő tárgyalásokat a nagyközönség csak akkor bírálja el helyesen, ha egészében látja. A részletek elterelik a figyelmet a főcéltól és azért ezeknek közzétételétől helyesen tartózkodtak. Különben már azért is kell célszerűnek nevezni ezen eljárást, mert a tőzsdei körök csak úgy lesik az időelőtti hírek közreadását. Ez tudniillik pompás alkalom, hogy az árfolyamokban változásokat idézhessenek elő. Habár részletek még eddig közölve nem lettek, tagadhatatlan, hogy úgy a fővárosnak mértékadó körei, mint a nagyközönség a kérdés egyik részlete iránt különös érdeklődést tanúsítanak: ez a Közúti Vasul ház- és telek- birtokának sorsa. A hozzám intézett kérdés arra káván némi világot hozni, hogy voltaképen milyen körülmények között keletkezett a Közúti Vasútnak ezen nagyszámú ingatlan-birtoka, s hogy előrelátó politika vagy véletlen és spekuláció képezte-e ennek alapját. A vasutak üzleti politikája lényegesen eltér a bankoknál vagy nagy gyári vállalatoknál alkalmazható üzleti elvektől. Az engedély-időhöz kötött részvénytársaságoknál, amelyeknek tulajdonképeni üzletét alkotó befektetések há- rarnlás tárgyát képezik, különös intézkedések szükségesek oly esetekben, hogy a részvényeknek azon értékrésze, mely az árfolyamban mint felpénz nyer kifejezést, az engedélynek lejártával vagy a vasút megváltása esetén a teljes megsemmisülés veszélyének ne legyen kitéve, mert ez különben a jóhiszemű közönségnek egyenes megkárosítását jelentené. A leghatályosabb ellensúlyozó eszköz a tartalékok képzése. A tartalékok kérdésében a főváros az általam jelzett álláspontot foglalja el, mint azt a, Fővárosi Közlöny junius 23-i számában közzétett villamosvállalatnak mérlegszámlája mutatja, amelyben 88,511.000 korona értékcsökkenési alap van kimutatva. A főváros ezen politikáját helyesnek, szolidnak kell elismerni és sok részvénytársaságnak szolgálhatna mintául, miképen kell a fejlődésképességet biztosítani és az időnkint beálló kríziseket és megrázkódtatásokat ellensúlyozni. Még egy. másik irányban is különbözött lényegesen a budapesti közúti vasút üzeme más- irányu vállalkozásoktól. A közúti vasutak feladatát képezte a múltban, hogy a közönségnek lehetőleg olcsón állítsa rendelkezésére azokat a forgalmi eszközöket, amelyekre egy főváros területén a lakosságnak feltétlenül szüksége van. Ez az üzleti cél teljesen kizárja azt, hogy maga a vállalkozásnak tárgya szolgáljon egyedüli forrásul a szükséges kamat- és osztalék- összegek előteremtésére. Lényegesen megnehezíti a közúti vasutak helyzetét az a körülmény, hogy nagyszámú személyzettel kénytelen dolgozni, amely személyzetnek lehetőleg a munkahelyek közelében kell laknia. Már 1887-ben lehetett megállapítani azt, hogy a fővárosban létező vállalatoknak fix fizetésű alkalmazottai és szakmunkásai nehézségekkel küzdöttek a lakás terén, különösen ott, ahol alkalmazásuk folytán helyhez voltak kötve. A magánvállalatok szempontjából ezen kérdés megoldásának két módja van. Az egyik a lakbérilletményeket felemelni a változott lakbérekhez képest, a másik a lakbérilletméniyék helyébe természetbeni lakást nyújtani, mint a fizetésnek egy beszámított, de értékében stabilizált részét tekinteni. A Közúti Vasút házai és ingatlanai, mint e rövid megjegyzésekből látható, kettős célnak szolgáltak: a pénzügyi megalapozást lehetővé tenni és a forgalom érdekében a személyzetet olcsó és célszerűen megválasztott elhelyezésben részesíteni. Ennek gazdasági előnye a vállalatra abban nyilvánul, hogy a lakbérilletmény ezáltal mint a változásnak alá nem vetett tényező szerepel. Az általam megindított házépítési politika körülbelül ezerszáz alkalmazottat, illetve családot juttatott mérsékelt áru lakáshoz. Ha a vasút személyzetétől pontos szolgálatot kíván a vezetőség, akkor viszont, nézetem szeriül, kötelessége, hogy lakásáról gondoskodjék. Természetes ilyen nagyarányú feladatot nem lehet egyszerre megoldani. Hosszabb idő kell ahhoz és különösen részvénytársaságoknál. A Közúti Vasútnál is 188'7-ben történt az első lépés, s 1911-ben. lettek ezek az építkezések befejezve. Az eredmény az, hogy a társaság harminchat bérház birtokában van, amelyek közül 7 egyemeletes, 5 kétemeletes, 12 háromemeletes és 12 négyemeletes ház, azonfelül 131.000 négyszögöl építési telek. Az ujsághiradások szerint felmerült az a terv, hogy a közúti vasút társasága ezen házakat és telkeket egy különálló társaság keretébe kívánja utalni. Ez a kérdés nemcsak az üzleti köröket, de a főváros köreit is élénken érdekli, mert tagadhatatlan, ha a főváros a vasutak üzemét átveszi, ugyanazon szempontokat kell hogy magáévá tegye, amelyeket én 1887 és 1911 közt a lakáskérdés terén érvényesítettem. Ezen kérdésre vonatkozólag az „Uj Budapest“ junius 18-i számában nyilatkoztam, s azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy a társaság ingatlanai közt csak egyetlenegy csoport van, amely forgalmi politikai szempontból bir nagyobb jelentőséggel. Ez a csoport a személyzeti lakházak. Mivel pedig a. társaságnak ezen ingatlanai a területhasználati szerződés határoz'- mányai szerint az úgynevezett szabadvagyon fogalma, alá tartoznak, mint már arra utaltam, tárgyalások és külön megállapodások során leben, nem maradt el sem a kabátlevetés, se az ölbehajtott fej. se egyebek, mint pl. a gyermekek részé- rőll; a várkut vizébe köpés, bőrhorzsolás, falra- mászás, anyai sikoly, apai nyakleves. Az utolsó óra a szabad természet keblén kimondhatatlan unalomban telt el. Mért nincs a M. F. T. R.-ben annyi lélektani érzék, hogy egy órával korábban indítsanak Visegrádról egy hajójáratot? Mindenki avval jönne és Visegrád sokkal romlatlanabb szépségekkel pompázna a magyar nép emlékvilágában. Visszamenet legalább másfélannyi an voltunk a hajón. Hiszen szép és talán célszerű is. hogy az emberi nem szaporodik, de kirándulás elejétől végéig ekkora szaporulatot mégis sokaitok. És mindenki szétterpeszkedőbb, elmélázóbb és egyszersmind Jár- m'ásabb, szerelmesei)!) s egyszersmind durvább lett. Nőmmel összehajtottuk fáradt fejünket s hallottam, amint egy mellettem csókolódzó ifjú azt mondta csókjai tárgyának: — Látod Bibi, mennyire utálatos ez a profán tömeg körülöttünk, nézd ezt az unalmas párt itt mellettünk, — szólt a szemével ránk mutatva — milyen közönségesek evvel >a írázisszerü kirándulásukkal, émelygős nyárspolgári asságukkal, nézd ezeket a bamba tekinteteket, ezt a buta kinyuj- tózkodást a robot utáni vasárnap-délutánjukban, ezt a szellemi és érzelmi szegénységet. Aztán a maga felsőbbrendűségére eszmélve, boldog büszkeséggel csókolta nyakon a szintén felsőbb- k rendű leányt. És viszont. A gyermekek áldott jók voltak, aludtak. Nem voltak tudatában, hogy álmos fészkelődésiikben. kiket rugdostak meg, kiket nem. Pistuka az immár ismerős miniszteri tanácsoson pihentette lábait. Fölkelt a hold, csodás felhőfoszlányok köritették, undok volt. A Duna és a hangulat hullámain megcsendült a födélzeten >a dal. Mély érzéssel énekelték azokat a dalokat, amelyek a sipládákból már szemétládákba kerültek. Én, minden szépnek omladékáin, keservemben belekanyaritottam egy Zerkovic-dalba, hadd pusztuljon hát minden. Az egész födélzet átvette a dalt. A holdfényben megpillantottam arra elvonuló Jenő barátom arcát. Nagyon szenvedett. — Talán jegyes lettél? — kérdeztem bátoritó örömmel. — Azt nem, de nagyon megvisel. Beleöregszem ebbe az évi 6—8 kirándulásba. — Talán történt valami rendkívüli? — Dehogyis. Épp az, hogy semmi rendkivii'i se történt, nem is történhet már soha. Nekem a. kirándulásokon már minden csak rendesen történhet, illuziótlanul, mint a karácsonyfa az olyan gyermeknek, aki évek óta nem hisz már benne, sőt maga csinálja az egész olcsó előrediszitést. Unok már minden kirándulást. — Tudod mit, én is igy vagyok. Álljunk össze mi ketten s még pár hasonlóan gondolkozó férfi- és nőismerősöm és mi aztán nem fogjuk o’yan unalmasan csinálni. — Bánja az ördög, de hová? — Eh, csak egy helyre érdemes még valameny- nyire: hát ide Visegrádra. — Legyen. Hozzunk almásrétest, likőrt, sonkát, — mert mit is lehet mást hozni? — És lesz egy kedves idősebb hölgy, hat igazán édes leánnyal. Elhozom a gyerekeket is. Megegyeztünk. Indulás vasárnap félkilenckor az Eötvös-térről. Palacsintát is viszek. Remélhetőleg a gyermekek nem lesznek különösen rosszak. Ezt a Jenőt pedig igazán érdemes lenne összeboronálni valamelyik Bohuniczky-leánnyal. r. hcl.no a főváros részére a személyzeti lakházak használatát biztosítani. Én azt hiszem, hogy ezek a tárgyalások eredményre is fognak vezetni, inert, a részvény- társaságnak az 1920. üzleti évről szóló jelentésében azt olvashatjuk: „kijelentjük továbbá, hogy sem jogi, sem pénzügyi akadályokat nem akarunk a székesfőváros abbeli törekvése ele gördíteni, hogy közüli vasúti vonalainkat 1923 január elsejére, vagy esetleg még korábban tulajdonába és birtokába vegye.” Ily kijelentés után azt hisszük, nagymérvű a remény, hogy a részvénytársaság felfogva azt a nagy közérdeket, amely a személyzet kellő elhelyezéséhez fűződik, elő fogja mozdítani a. fővárosnak azt a szándékát, hogy jövendőbeli alkalmazottainak lakásáról megfelelően gondoskodhassál^. e o s A fővárosi közmunkák tanácsa a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának javaslata alapján ez esztendő végével megszűnik, és a tradíciókkal ékes testület törpe épig ónja nem lógja többé zavarni a főváros autonómiáját. Megürül a Döb- rentey-téri palota, lómtárba kerülnek az összes kerékkötők, gátak és egyéb korhadt eszközök, amelyekkel a Fővárosi Közmunkák Tanácsának sikerült megakasztania e város fejlődéséi. Építési szabályrendeletestül és Schiff erestül a feledés jótékony homálya fogja hamarosan elborítani a közmunkatanácsot, az ósdi szellem helyett uj szellők lengedeznek, amelyek az építés szabadságát és a főváros fejlődését hirdetik. Megszűnvén a közmunkatanács, megszűnik a fővárosi pénzalap is, és a Margitsziget remélhetőleg a; város tulajdonába ke- 1 ül. A. luxusfürdők és luxusvendéglők helyébe népfürdők és olcsó •éttermek kerülnek, a szigetet visszaadják törvényszerű rendeltetésének, mely Szent Margit kisasszony örökét népkert céljaira jelöli ki. Csak azt nem tudjuk, hogy a közmunkatanács fenntartása, céljaira a szigeti belépődijakból levont egy koronákat ki kapja ezentúl és a közmunka,tanács elparentálása alkalmával arra kérünk feleletet, hogy ki fog ezután az utcáik elnevezése felett Határozni . ..? HÍREK • • • A polgármester szabadságon. Sipőcz Jenő dr. polgármester hétfőn, e hó 17-én, kéthetes szabadságra rokonaihoz falura utazott. Távollétében Folkusházy Lajos alpolgármester helyettesíti. A polgármester, értesülésünk szerint, augusztus elsején újra átveszi hivatala vezetését és a lehetőséghez képest csak augusztus végén megy újabb szabadságra. Negyedmillióval csökkent az ellátatlanok száma. A kormány uj gabonarendelete, me’y a. hatósági ellátást kizárólag a közalkalmazottakra és a hatósági segélyben részesülőkre korlátozta, az illetékes ügyosztályban szerzett értesülésünk szerint, a most lezáruló termésben hatósági ellátásban részesültek számát, mely jóval felül volt a félmillión, 250.000 lélekre csökkenti. A közélelmezési ügyosztályban és a fővárosi központi liszthivatalában most folynak az ellátatlanok uj kataszterének megállapítási munkálatai, melynek során részletesen megvizsgálják, hogy a szabályrendelet értelmében kik jogosultak hatósági ellátásra. A hatósági liszttel ellátottak számának csökkenése a liszthivatal hatáskörének megszükité- sét és tisztviselői létszámának csökkentését is maga után vonja. A főváros és a közélelmezési minisztérium között e tárgyában folytatott tanácskozások során arról is szó volt, hogy a liszthivatal és bizottságok működését teljesen beszüntetik és azok a hatc1- ságok és testületek, amelyeknek kötelékébe tartozó tisztviselőszemélyzet hatósági ellátásra jogosult, beszerzési csoport formájában maguk fogják intézni a lisztellátás ügyét. Erről a tervről azonban hosszas tanácskozás után letettek, főképen azért, mert a beszerzési csoportok ilyeténképen való működése az ellenőrzést teljesen lehetetlenné teszi, a múlt tapasztalatai pedig azt mutatják, hogy ha valahol, hát a hatósági lisztellátás terén van szükség a legteljesebb ellenőrzésre. A liszthivatal szervezete tehát továbbra is fennmarad, aminthogy megtartják kereteit a környék közellátási bizottsága is. A székesfővárosi Iparrajziskola julius és augusztus havában a szabadban tartandó rajz- és festőtanfolyamot rendez. Jelentkezni délelőttönként 9—1 óra között az iskola igazgatósági irodájában, IX., Oroszlán-u. 1. sz. alatt lehet. Százával távoztak el az emberek jegy nélkül a Budapesti Színház pénztárától. Feld Mátyás páratlan .sikert .aratott Ahogy mi kinézünk! pesti revü-
