Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-04-05 / 14. szám
II. évfolyam 14. szám Budapest, 1922 április 5 UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI /l Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 440 K ♦ Félévre 220 K ♦ Negyedévre 110 K ♦ Egyes szám ára 10 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Dr. Doby Undor A francia kormány még nem hagyta lóvá a csepeli kikötő szerződését Megejtették az árlejtést a pefroleumkikötő építési munkáira — Egymilliárd tőkével még ez évben megkezdik a szabadkikötő építését — Ötvenezer tonna fér el a szabadkikötő raktáraiban A gyász szomorú órájában, mikor a főváros törvény- hatósági bizottsága a funehali nagy halottat siratta el, mintha megnőttek volna a méretek és a közgyűlési terem mintha az egész magyarság gigantikus méretű sírboltjává óriásodott volna. A ruhák tompa feketeségét csupán a szemekben csillogó könny élénkítette, egyetlen jajkiáltás, fájdalom és kétségbeesés volt a városatyák tisztes gyülekezete. A gyász szomorú órájában leomlottak a pártkeretek, megszűntek az érzésbeli különbözőségek, Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága az volt április 3-án délután 5 órakor, aminek mindig lennie kellett volna a múltban és kellene lennie a jövőben: a kiszakadt szó Budapest szivéből, a gondolat, amely ott rezeg minden budapesti polgár agyának legtitkosabb redőjében, a vér, a drága, nemes magyar vér, mely a végzet óráján egyazon ritmusra ver minden érben és dobog minden szív mélyén. Vajha az a nagy együttérzés, melynek a gyász közgyűlésén voltunk meghatott tanúi, ne lenne szalmaláng, mely ellobban, hogy visz- sza soha ne térjen, ne legyen szálló szó, mely elröppen nyomtalanul, hanem maradna, mindég erős sziklája szerencsétlen országunk fővarosának! a. főváros címében elárvult a jelzés, mely őt a többi fővárosoktól megkülönbözteti, hiszen nem székel most benne és ki tudja meddig Szent István ezeréves koronájával megkoronázott uralkodónk. Ha már mindent elvesztett, amitől őt balsorsa megfosztotta: legyünk azokban a sorsdöntő években, melyek most reánkkövetkezvén, nemzetünk teljes bukását vagy uj nagyságát jelentik, egy szívvel dobbanok, egy lélekkel érezők, egy agy- gyal gondolkodók, egy akarattal akarók. Legyen ez a főváros vára a reménységnek, menedéke a bizalomnak, hívője annak az erős hitnek, hogy a koronás mártír halála engesztelő áldozat bűneinkért és országunk eljövendő nagyságában uj fényre derül Budapest! Nem tudjuk e pillanatban, mit végeznek azok a hatalmak, akik ránkzárták a trianoni kriptát, megengedik-e, hogy a kéklő tengerek mesz- szeségéből hazakerüljön a funehali halott és ezeréves történelmünk minden perec által megszentelt földben nyugodjanak Nagyma- gyarörszág utolsó királyának hamvai. Nem tudjuk, hogy a halott király szimbóluma az Egyenlítő vidékéről fog-e intő jelképen felénk világiam, figyelmeztetve minket az örvényekre, mint szent Elm tüze a fáradt hajósokat, vagy a Mátyás-templom boltivei alatt nyugszik-e meg IV. Károly, akit tragikus sorsa idegen partok fövényére vetett. De egy bizonyos: a költő szavai szerint, ki milliókra költi dús élte kincsét, nem hal meg napjai múltával, hanem éltető eszmévé finomul, melynek amint időben-térben távozik, tiszta fénye nőt- tön-nő. A királytragédia, mely a szemünk előtt játszódott le, s melynek mi is valamennyien oly fájdalmas részesei vagyunk, legyen intőjel Magyarország és a székesfőváros számára is. Legyen a halott király szelleme tilalomfája a gyűlölködésnek, a pártoskodásnak, a széthúzásnak, a katarzis, mely fennmarad a fájó tragédiából, legyen lelki tisztulás, erkölcsi emelkedés, melyre nagyon, de nagyon szükségünk van ... A csepeli kikötő építési munkálatairól illetékes helyen a következőket mondották az Uj Budapest munkatársának: A csepeli kikötő építési munkálatait több csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportnál; az állam ingerenciája alá tartozó Csepel-szigeti kikötő létesítése körül a hét folypmán volt árlejtés a petróleum-kikötői építési munkákra. Az eredmény — hogy ki fogja építeni? — még nem pozitív. Elvben maga az állam szeretné a kőanyagot beszerezni és szolgáltatni; azonban alacsonyabb ajánlat mellett az egész munkát vállalatba adja. Az összmunkáknál 15 ezer köbméter kőanyagra lesz szükség a petroleumipari érdekeltség tőkeerejének igénybevételével. A másik tervbevett csopo 't a franciákkal, nevezetesen a Schneider-céggcl kötött megállapodás alapján építendő szabadkikötő-medence. Amint az erre vonatkozó megállapodás adataiból kitűnik, a szükséges tőkét — 60-0 millió erejéig — a francia piacon elhelyezendő kötvényekből a Schneider-cég tartozik beszerezni elég V>dvező, körülbelül 80 tartozik beszerezni, elég kedvező, körülbelül 8 ges 400 milliót pedig az\ államkincstár adja. A kikötő építői munkáit a kormánybiztosság irányítja és ellenőrzi, egyébként a Schneider cég vállalkozásával készülnek. A hazai ipar, a szellemi és fizikai munkaerő igénybevétele kellően biztosítva van. A jogi alany pedig, amely a kikötőnek üzemét 50 éven át fogja vezetni, egyelőre .százmilliós alaptőke keretében alapítandó részvénytársaság képviseli, melyben az állam 60 százalékos apporttal; az építő részvénytársaság pedig 40 százalékos készpénzbefizetéssel lesz érdekelve. Ez a Schneider-cég- gel kötött szerződés azonban, amelyet a pénzügy- miniszter a nemzetgyűlés elé még január hó végén beterjesztett, csak akkor válik jogerőssé, ha ennek a kötvénykötasönre vonatkozó kikötéseit a francia kormány jóváhagyja. Értesülésünk szerint ez a jóváhagyás meg nem történt meg, bár erre a francia érdekeltség 30 napos határidőt kért, amely már le is telt. Amennyiben az ügylet létrejön, úgy az építkezés a nagyobbára kész tervek alapján még a folyó évben megindul és a szerződés értelmében előreláthatólag 1925. év végére, vagy az 1926. év folyamán, el kell készülnie. A szabadkikötő 50 ezer tonna befogadó képességű vasbeton-sziloszokat és továbbá circa ugyanily mennyiségű szén, érc és építőanyag befogadására való részben fedett, részben nvill raktárakat fog partjai körül nyerni. A sziget északi csúcsán készült felső-kamarazsilip már az elmúlt évben is meglehetős forgalmat bonyolított le. Tudvalévő dolog', hogy ez a Kamarazsilip azért szükséges, hogy a Duna változó vízállása és a soroksári Dunaág állandósítandó — 2 méter a Duna sempontja — felett mutatkozó vizszinkülönbsé- get áthidalja. Minden a Duria-ágból a szabad Dunába vagy viszont közlekedő vizijármű ezen nagy vaskapukkal elzárt kamara-zsilip segélyével kerül a magasabb, illetve alacsonyabb viznivóra. A soroksári Duna-ág mellett fekvő községek szempontjából a Dunaág ezen állandósítandó vizszine kétségen kívül óriási előnyt jelent úgy a pénzügyi, mint gazdasági vonatkozásban — mert megszünteti a változó vízállással járó partelöntéseket és mocsaras képződményeket. Sajnos, ez az állapot véglegesen csak akkor tekinthető megoldottnak, ha majd a sziget alsó részére tervezett kamara-zsilip a Dunaág alsó végét is elzárja a szabad Duna felől. Ez azonban még csak évek múlva kerülhet megoldásra. A mindkét kamara-zsilipnél tehát egy nagy u. n. vízlépcső keletkezik, azaz állandó vizkülönbség a Dunaág és szabad Duna vizszine között. Ebből kifolyólag, azután egy energiagazdasági szempontból nagy horderejű lehetőség önként kínálkozik; nevezetesen mindegyik vijzilépcsőnél számottevő viz- erőműtelep létesíthető, amivel a tervezésnél már számoltak is. Az előállítható erő természetesen a rendelkezésre álló vizszinkülönbségen kivid a soroksári Dunaágban bebocsájtandó vízmennyiségtől is függ; ennek felső határát az a vizsebesség szabja meg, amely mellett még a soroksári Dunaág von- talóforgalma nehézség nélkül lebonyolítható. Előreláthatólag' 25—40 millió kilovattóra az az áram- mennyiség, amely a két vízlépcsőnél évi átlagban termelhető lenneTudomásunk szerint egyelőre csak a felső-kamara- zsilip melletti vizműerőtelep egyik részlete épül ki, amelynek alapgödre már két év óla ki is van emelve. Az ide szükséges turbógenerátorok a Ganz- Danubius-gyárban már munkában is vannak. A kikötő egyik legfontosabb feladata a vízi és vdsiili közlekedés közptti könnyű és gazdaságos átrakodást biztosítani. Ez a feladat a vasút szempontjából óriási problémát jelent. A ferencvárosi teherpályaudvar ugyanis túlzsúfoltságánál fogva már nem alkalmas recipien.se annak az átrakodó forgalomnak. Erre az az uj nagy pályaudvar lenne hivatva, amely Soroksár környékén, amint Budapest déli rendezőpályaudvara vétetett tervbe, ahonnét a szigeti kikötő felé sűrű vágányhálózat indulna ki. A mai viszonyok között azonban ez a vasúti beruházás oly óriási költséget igényelne, hogy azokról ma beszélni sem lehet; ennélfogva csak átmeneti legszükségesebb megoldásokkal kell megelégednünk, A kikötőmunkák második csoportja, amely a főváros közvetlen ingerenciája alatt készül, a soroksári Dunaág pesti oldalán létesül. Ebbe a keretbe tartozik az a már kész 700 folyóméter hosszúságú vasbetonból épült partfal, amely mögött elterülő é.s a kotrásokból kikerülő földanyaggal feltöltött területen különböző tárházak, hűtőházak slb. fognak felépülni. A főváros erre az építkezésre már 45 millió koronát fektetett be. Felette hátrányos a főváros szempontjából az a körülmény, hogy az állam és a főváros közötti jogviszony úgy az építkezési hozzájárulás, valamint az ebből származó jogok gyakorlása szempontjából véglegesen rendezve nincsen. Ez a helyzet annál súlyosabb a főváros közlekedési politikája szempontjából, mert a partfal feltöltési munkáihoz az állam is már jelentékeny tőkével járult és félő, hogy a főváros kezéből kisiklik a természetes önrendelkezési jog, amely hasonló művekre nézve más külföldi kikötővárosokban nemcsak autonom jogot, hanem tekintélyes jövedelmet is jelent a városoknak. Ennek a kérdésnek mielőbbi megfelelő rendezétse évtizedekre való kihatással lesz a főváros egész gazdaságpolitikájára. Mindezen technikai és forgalmi szempontokon félül áll az az egész kérdést átfogó nagy probléma.
