Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-03-22 / 12. szám
2 ZU JBlíDAPESI Í922 március 22 békebeli arányának visszaállítása csökkentheti le a- békebeli nívóra a lakásigényeket. De másrészt, ha a kereset és lakbér normális aránya ismét visszaáll, sok ezer lakás fog- felszabadulni azok kezéből, akik a lakást tenyle- ye.s lakásszükséglet nélkül csak bútorok elhelyezése, vagy jövedelmező értékesítése vegeit tartják. Az igy felszabaduló lakásokba a lecsökkent szánni lakásigénylők feltétlenül elhelyezkedhetnek. . Ez volt a békebeli lakásügyi admwisztracio, amely a gazdasági élet szabad alakulása &ze rint. a lakásszükségletet kielégítette amíg tehat a régi lakásdk tekintetében a bekebeli állapoton nem állnak helyre, amíg itt megkötöttség uralkodik és elsősorban a lakáshivatal utjai altja a lakosság minden szabad mozgásának addig építhetünk akárhány lakást, a lakáshiány meg sem fog megszűnni. A miniszteri biztos adataival szemben a ház- tulajdonosok adatai a statisztikai hivatalból vannak merítve, mig illetékes megallapitasok szerint a lakáshivatali adatok nem tekinthetők megbízhatóknak. Mindazonáltal a háztulajdonosok nem ellenzik az építkezést, csak két feltételt kell mindenesetre szemelőtt tartani/ Az egyik az, hogy az építkezés ne menjen túl a valódi szükséglét mérvén. E tekintetben megbízhatunk a népjóléti minisztérium államtitkárának, Petriche- vics Horváth Emil személyében, aki az építkezés problémájának megoldásával meg van bízva és remlélhetőleg ügyelni fog arra, hogy az építendő lakásokban tulprodukció ne álljon elő, mert ez igen ártalmas lenne a közérdek szempontjából. A másik feltétel, hogy ne menjünk bele építkezésbe anélkül, hogy a régi házak tatarozását -'lehetővé ne tegyük, mert előre eljárás lenne a régi liázákat a pusztulásnak átengedni s ezen az áron építeni újakat valóban szükséges. Az építkezést a háztulajdonosok nem ellenzik, mert tudják, hogy annak mily áldásos hatása van a közgazdasági életre. Tavasz az állatkertben Többszörös milliomosok életfogytiglani zárkában — Az uj évad uj látványosságai A toronykötélművész és az aranyfarku páva otthonában Mikor a lél hidegéből bontakozik a főváros s az első aranycsóvás tavaszi napsugár pazarab- bul ömlik el az úttesteken — a sokat didergő, fagyó skodó pesti nép hatalmas rajokban lepi el a városi parkokat, üdülő és séta helyeket, hogy kivegye részét azon ritkán kijáró élvezetből — melytől a hosszantartó tél oly sokáig megfosztotta — a napfény, a friss levegő s a szabad természet szépségében való gyönyörködésből. Kiránduló közön slág'ünkniek egyik legkedveltebb szórakozóhelye az Állatkert. A tavaszi ébredés, az ingerlő napsugár ide vonzza a pesti publikum javarészét a legkorábban. S ez érthető is, meri itt valóban, gyönyörködhet, szórakozhat a látni vágyó halandó. Mert a budapesti Állatiéért ma is az első helyet foglalja el a kontinensen. Habár a háború s a forradalmak vihara Üt sem száguldott el nyomtalanul, mert az adatállománynak közel -/at része elpusztult — nem bírván a nagy nyomort, a nehéz megélhetést s a sovány táplálékot — de ami megmaradt, ina is dísze, kincse és büszkesége a fővárosnak. Rengeteg érték van koncentrálva s vagyon van fektetve az állatkerti állományba. Milliár- dok! A többszörös milliomosok kasztjában az elsőrendű helyeket foglalják el a: 3 elefánt, 2 víziló, 2 jávorantilop, 3 jegesmedve, 5 oroszlán, 1 puma, 2 leopárd, 5 európai bölény, 2 knu, 4 ló- antilop, 5 leve, 6 jakk. Valamennyien dúsgazdagok, Jónásért több mint 40 milliói kínáltak. Azt európai bölények darabja legalább is 5 millió. A jávorantilopot békében 3000 márkáért vették; nagy kár, hogy mindkettő nőstény. Egy axis- sznrvas 10 ezer, egy kecskeantilop 15 ezer s egy oroszlán 150 ezer márkát ér ma legalább. Ily ajánlatot tett a napokban, egy Rue nevű német kereskedő. Egy pár páva-fácánt 16 ezer márkáért kínálnak. Ilyen árak mellett azután ma pótolni a hiányt szinte lehetetlen. Legalább 10—20 millió kellene, hogy néhány értékesebb példányi vásároljanak. De hasonlónn horribilisán emelkedtek a növény-árak is. Belgiumból, Brugesből 100 drb. Kencziánát 3500, Costeriánát 100 frankért kínálnak. Természetes, hogy ily körülmények közepette a mai vezetőségnek eminens érdekét az képezi, hogy a meglévő állat és növény fajokat mentsék meg a további kipusztulástól- Éhben kell, hogy kulminá- lódjék a cselekvés s az illetékesek e tisztüknek a tegpéidásabban meg is felelnek. Csin, rend, tisztaság tapasztalható az Állatkertben s ez kell, hogy továbbra is talán még fokozottabb mértékben megmaradjon, mert ez az irányítóknak is dupla hasznára válik. Amellett, hogy morális elismerést von maga után a látogató közönségtől, nem marad el a várt anyagi haszon sem. Kitűnő bizony it ék a ennek, hogy a legutóbbi vasárnap már 29 ezer kor. volt a napi bevétel s> a hétköznapi átlag is 8 ezer kor. körül mozog. Szép jövedelmet — több mint 340 ezer koronái — hozott a téli szezon alatt a jégpálya is. Negyvenöt napig volt nyitva. Hamarosan megnyitják a tenniszpályá- kal is, melyeket az idén a főváros nem ad ki albérletbe. A szimfonikus zenekarok valószínűleg áprilisban már játszanak, tehát jóval előbb mint tavaly. (A múlt évben junius 20-ikán volt az első.) Érdekes uj látványossága is lesz az idén a szórakozó közönségnek. Münchenből egy Binder nevű artista — ki 1908—4909-be,n már szerepelt a pesti Állatkertben — tett must újabban ajánlatot idei fellépésére vonatkozólag. Tulajdonképen ,,torony- k öléi művész“, ki a tó felett kifeszitett drótkötélen fog meseszeréi bravúrokat produkálni napi 2 előadásban. Ezen fellépések alkalmával esténként külön katona bánd á teszi vidámmá a hangulatot. Családi esieményl az idén az oroszlánoknál, vízilónál (szeptember) s az európai bölényeknél várnak- I Ilyesmi fordulhat még elő hamarosan a majmok nemzetségében is. Több száz baromfi tojást raktak már el gépbe s pár nap múlva pici csibikék gurulnak a zöldülő friss pázsiton. Természetes anyjuk gyámsága mellett, mert az irigy pulykák másként nagyon elherdálnák a gyönge tyuk-cscmeléket. Ott künnt — az állatok világában, — már kezd mozgalmassá vájni az élet. A kétpupu teve monstrum szerű alakja meglágyítja A régi Pest Budai variáció Fönn a Várhegyen van egy cukrászda, akkora, 'akár egy bonbonskatulya. Egyszerű, mezővárosi ízléssel festett tábláján az áll, hogy: Fondée 1827! Bent pedig, az állványon, .amelyet mi pohárszéknek mondunk, holott nem pohárszék az, hanem ,-sublót“ — a sublóton likőrök cukrok, sütemények, a. receptjük sz.ntén 1827. — Itt minden a régi? — kérdeztem a kisasszonyt, aki a cukorkákra vigyázott s oly tiszta volt a. köténye, a szeme és teintje, oly kerek és kedves az alakja, mint Hoffmann meséiben Olimpia, a. \ iaszkbaba. —■ Itt minden a régi? — kérdeztem kíváncsian és csodálkozva s — Igen, itt minden .a régi —, felett ő büszkén és természetesen, mint aki nem is érti, ily kérdést hogy téliét föltenni. A bástya falán még sütött a nap, de ezek már az utolsó, erőtlen sugarak voltak. A lombok egymáshoz simultak, bólogattak, mintha azt konstatálnák, hogy megint elmúlt egy szép délután, be kár érte, be kar. Alattuk apró krisztinavárosi tetők, s a magasból vékony csíknak tetsző utcák közt, sárga-piros omnibuszok. Mintha egy nagy gyerek játszott volna itt, most elment s itthagyta játékait. Hét óra. Yalahonnét. a Hűvösvölgy felől már esti áramlás érkezeit, a bástyán egy igen öreg ur begombolta kabátját s mellette sietősen tipegett egy öreg .asszony. Beszélgettek. Hogy miről: ezt elnyelte a bástya, csak azt hallottam bogy az öreg asszony olykor fölkacag, hangosan és frissen, tizenhétéves hölgyek se kacagnak csengőbben. Csak azt láttam, hogy az öreg ur fehér bajuszát olykor hetykén pödörgeti. Egy kapunál. aztán megálltak, kis kapu volt, de a kilincs és kulcslyuk rajta akkora, mint egy középkori várkastély kapuján. Megálltak, pár pillanatig figyeltek, ballgatództak. Valaki valahol, egész közel zongorázott, gyöngéd keringőt. Az öreg ur aztán kezet csókolt, egy kicsit meghajolt, mintha összeütötte volna a sarkait. Az öreg asszony pedig eltűnt a kis kapun, amely majdnem odacsipte csipkés fekete ruháját s .a földszinti ablakból könnyen, diszkrét finomsággal, mint a hárfahangok, vígan szállt ki a kér ingok öreg keringő je.' An der blauen Donau . .. Valóban: Pesten, a hídon túl igy nem kacagnak nők fekete ruhában, fekete főkötővel ezüst bajukon. Urak — közelebb a százhoz, mint az ötvenhez — igy nem csókolnak kezet, s ennyire nem törődve a világ bajával, az ablakokból nem száll ki a keringők öreg lceringője: An der blauen Donau ... Sokszor jártunk errefelé, ahol minden lépés, amit az ember előre tesz, visszafelé visz, lepergett századokba. Zajtalan házakba, amelyeknek emeletén még rostély van, az udvarán vaskút, az erkélyén oleander, kapuja fölött pedig oly rajza disz, amely árra vall, hogy valamikor, csillogó 'idők • méhében gáláns paloták voltak. A pénz és fényűzés, tudós papok, főnemesek, ritterek, gazdag görög és egyéb kereskedők élcto itt folyt; s nem odaát, Pesten. Minden lépés, amit az ember előre tesz, nekivisz valaminek, amelyhez elő kell venni a történelem könyvét. Szűk és ferde sikátoroknak!, ahol ,a föld alá süppedt a kő, nem tud kitérni két szemközt jövő kocsi s baj volt. tőrre és vérre ment, lm rossz szomszédok boldvilág- lalan éjjel találkoztak. Lépcsőknek, amelyeknek elején nem látni a végét, folyosóknak, ahol nappal is egy kis játszadozó nebuló szivét s kezd kifli darabokat dobálni neki. Az szorgalmasan felszedegeti s nein reagál bégé tő vizavijének, az arábiai feketefejü birkának diszkrét kívánalmaira. A bölények is érzik a tavaszt s jóízűen henteregnek a porban. Az uhu lel i t ü cl ej évei kiabált a nyugatiról kirobogó gyors után. Vajh kitudja? Nem-e # is szeretne vele elrepülni fel-fel az ódon kárpáti sziklahasadékokba, mint itt zári ketrecében leopárdok által környezve gubbasztani. Fűteni már csak a pálmaházat s a majmok domíniumát szokták;. Az elefántoknál ezt az artézi medence párlata pótolja. Hamarosan ez is fölössé válik. Mert jön, élvitázhatatlanul jön a tavaszi éhredési az állatok világában is — pöffesz- kedve kiabálja felém szivárvány szin legyezőjét kitárva — a páva. Mentsük meg a gyermekek fogait Május elsején nyílnak meg a fogorvosi laboratóriumok hat fővárosi iskolában A középfokú iskolákban egészségügyi tanfolyamokat rendez az amerikai vörös kereszt Május elsejétől egy olyan közegészségügyi intézménnyel dicsekedhetik az amerikai vöröskereszt jóvoltából Budapest, amilyen a nagy nyugati kultur- államok legtöbbjében nincsen. Az amerikai vörös- kereszt és a főváros együttes fáradozása eredménye- képen május elsején egyszerre hat fővárosi iskolában nyílik meg a fogorvosi laboratórium, amelyekben a főváros tanulóifjúságának rendes időközökben megvizsgálják és megjavítják a hibás fogait. Ennek a felbecsülhetetlen értékű higiénikus intézménynek a megteremtésében az amerikai vöröskereszt részéről Zentay Pál dr. igazgató, a főváros részéről pedig Szabó Sándor dr. udvari tan., tiszti főorvos, Végh János dr. közegészségügyi főtanácsos, tiszti főorvos- helyettes, Zilahi-Kiss Jenő dr. tanügyi tanácsnok és Ágotay Béla ipariskolai szakelőadó fáradoztak. Az iskolai fogorvosi intézményről Ágotay Béla ipariskolai szakelőadó a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest számára: — Az amerikai vöröskereszt anya- és csecsemővédő akciója nevében Zentay Pál dr. azzal a kéréssel fordult a főváros tanácsához, hogy engedje meg- a főváros hat iskolában fogászati ambulatórium berendezését. A fővárosnak régi óhaja volt az iskola fogorvosi intézmény létesítése és ezért hálás örömmel fogadta az amerikaiak ajánlatát annál is inkább, mert az amerikai vöröskereszt a gépek és motorok beszerzését és felszerelését, valamint az orvosok fizetését is magára vállalta, — A tanács hat iskolát jelölt ki a fogorvosi labora- tóárumok helyeivé, még pedig a Mester-utcai polgári leány-, a Csobánc-utcai elemi, az Aréna-uti gyufát kell gyújtani, kiugró köveknek és bolthajtásoknak, ahol hétrét kell görbülni, szinehagyott falaknak, amelyek azért ug-y állnak itt, mint utcasarkon az az újságárus, akinek foszlott ruhája alól is kitetszik régi mivolta, hajdani jobb kora. Csak meg kell kaparni ezeket a falakat, hogy mögöttük előbujjon egy másik falazás. Csak odébb kell hordani itt a köveket, hogy alóluk kibukkanjanak dolgok, beszédes emberi dokumentumok. Rozsdás szablya, amellyel budai magyar vágott le törököt, gyöngy, függő és karperec, amellyel budai asszonyok mentek Mátyás templomába, pénz, amelyen földet vettek, bust, kenyeret és Béccsel paktáló árulót. Vágj bele csákánnyal >a budai földbe, s apád csontjai kérdik, mit akarsz velem fiam? Kongass ott. ahol azt hiszed, »émmi sincs, s hang felel vissza, kriptaszerü. Ülj ki a lócára éjjel, ha a torony fölé félhold ereszkedik, s azt képzeled, hogy most mindjárt kiált a müezzin, Allah il Allah, pártós nő jelenik meg az erkélyen s kócsagos ifjú verseket és csókokat dobál hozzá, a romantikus félhomályban. Ebhez persze talán az is kell, hogy ne Budáról érkezzünk Budára. Hogy pestiek legyünk. Már budai bennszülött, ha kiül; rendszerint elálmcsodik a lócán. Budai embert úgy kell figyelmeztetni rá, hogy körülötte a dolgokon, kezdve a lépések ritmusán, mennyire ott van a speciális budai jegy. Ö .benne élvén, szemével nem akad fönn azon, amit mi rögtön észreveszünk, nem találja, hogy mi különös van abban ha belépve a kis korcsma küszöbén, egy asztalnál budai szőlők levét; kóstolja csöndes magános ember, a mellén bordó szalagon érem, az egyik lába faláb s feje fölött a falon fakult rámában metszet lóg. amelyről V. Ferdinand király képe tekint alá. (])i.)
