Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)

1922-03-22 / 12. szám

//. évfolyam Budapest, 1922 március 22 12. szám UJ BUDAPEST 71 Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 440 K ♦ Félévre 220 K ♦ Negyedévre 110 K ♦ Egyes szám ára 10 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Káímán-utca 20. ♦ Telefonszám: 03-10. ♦ Felelős szerkesztő: Dr. Dohy Undor Folkusházy. Folkusházy Lajost, Budapest székesfőváros első alpolgármesterét gazdasági főtanácsossá nevezte ki a kormányzó. Az alpolgármester urat üdvözölte ebből az alkalomból a tanács, a. közgyűlés, — az ünnepléshez néhány szerény szóval mi is hozzá akarunk járulni. A főváros autonómiája szempontjából gya­korlatilag nem sok jelentősége van a kor­mánykitüntetéseknek, hiszen fővárosi tisztvi­selőre nézve szebb kitüntetés, mint a közönség, illetőleg a közönség képviseletének, a törvény- hatósági bizottságnak bizalma nem lehet. A méltóságos cim Folkusházy Lajosra csak de­kórum tehát, loyális elismerése az ő érdemei­nek, de erre az elismerésre nemcsak az alpol­gármester, hanem az egész városháza méltán lehet büszke. Folkusházy Lajos mintaképe a fővárosi tiszt­viselőnek. Az ő háború alatti működése, mikor kezében tartva Budapest közélelmezésének irá­nyítását, sikerült elérnie, hogy valamennyi háborút viselő nemzet fővárosa között a mienk volt a legbőségesebben és legpontosabban élel­miszerekkel ellátva, külön lapot érdemel e vá- ros analeséiben. Be azelőtt és azután is: az üzemek rendbetartása, a Friedrich-féle válasz­tások gyors és koncepciózus megszervezése, az a páratlan, a legnagyobb energiát is felőrlő munkásság, amelyet Folkusházy Lajos hiva­tali működésében kifejt, azt mutatják, hogy benne egyik legnagyobb akaraterejii, legszívó­sabb és legenergikusabb főtisztviselőjét birja a. székesfőváros. Az a polc, amelyet Folkusházy betölt, ideálja és ambíciója minden fővárosi tisztviselőnek, aki hivatalát nem időtöltésnek, hanem a köz érdekében való komoly és nehéz feladatnak ín- kinti. Folkusházy kezében ma százezrek és százezrek sorsa van és ő mai állásában, mikor mindnyájunk bizalmának letéteményese, meg­maradt annak, ami huszonöt évvel ezelőtt, kezdő fővárosi tisztviselő korában volt: köte­lességét páratlanul ismerő, lelkiismeretes, ko­moly hivatalnoknak. Egy beszélgetés jut eszünkbe, melyet harmad­éve folytattunk Folkusházy alpolgármester­rel, azokban a napokban, mikor vörös lobogó lengett a budapesti városházán. Mások kül­földre szökhettek, hogy ott, alapot szolgáltatva későbbi politikai működésüknek, ellenforra­dalmi hősökké képezzék ki magukat, — Folkus­házy azonban nem mehetett sehova, szűkös tisztviselői fizetéséből annyit sem tudott félre­tenni, hogy néhány hónapi külföldi sejourra teljék belőle. Mi akkor éreztük, hogy Folkus­házy ragyogó pályafutásának ez a legragyo­góbb pontja: az alpolgármester, aki egy emberöltő áll a város szolgálatában, közszol­gálata alatt annyit nem tudott félretenni, hogy a végveszély órájában elhagyja a pusztulás városát, mert vagyon helyett csak puritán be­csületesség van birtokában. Az a tisztes szegénység, amelyet fogadni kénytelen mindenki, akit sorsa arra kárhozta­tott, hogy magyar köztisztviselő legyen, az élet és hivatali pályafutás rögös utjain jólét he­lyett. szerzetesi egyszerűséget, gazdagság he­lyett a mindennapi munka szürkeségét, nagyratörő vágyak és ambíciók helyett egy egyszerű élet hétköznapiságát jelenti. De ez a pálya, a magyar köztisztviselő golgotás útja jelenti az élet legnagyobb kincsét, az önmagá­val való megelégedést is; a tudatát annak, hogy nem élt hiába, aki életének futó perceit a közjó előmozdítására, egy nemzőt, egy város fejlesztésére fordította. Kirívó lenne, ha a magyar tisztviselők le­gendás szegénységében olyan jutalmakat kap­nának a kiválóak, mint a középkor lovagjai: várkastélyokat, vagy hűbéri uradalmakat. A A háború kezdető óta a nyolcadik tavasz múlik <'l már meddőn az építkezések és renoválások meg­indítása szempontjából. Ezen a tavaszon sem emel­kednek épitőállványok, hogy boszorkányos gyorsa­sággal bérpaloták hosszú sorozata varázsolódjék elő a földből, de nem történnek meg a legszükségesebb javítások sem, ugyannyira, hogy maholnap már veszedelmes lesz a hulló cserép és vakolat miatt a pesti utcán járni. Azok az ankétek, amelyeket hol a népjóléti, hol a kereskedelemügyi miniszter ren­dez, vajmi keveset érnek gyakorlatilag és egyálta­lában nemi akadályozzák meg, hogy az épitőiparos- ságnak egyre szélesebb rétegei kénytelenek kiván­dorolni a környező államokba, amelyekben az állam­hatalom könnyebben tud munkaalkalmakról gon­doskodni. Megemlékeztünk már Lobmayer Jenő dr. tanács­nok akciójáról, mely a lakáshivatal és a lakásren­deletek elleni folytonos küzdelmekben merül ki. Az alábbiakban módunkban áll Orczy Gyula tanácsnok­nak, a középitési ügyosztály vezetőjének nagyérdekii nyilatkozatát közölni, mely mérnöki szempontból tekinti ugyan a kérdést, de annak pénzügyi meg­oldására is életrevaló! és hasznos tanácsokat ad. — Az építkezés kérdése, — mondotta munka­társunknak Orczy tanácsnok — három fő­részre oszlik. — A legelső és legfontosabb: az építkezés me elindításéit a mai lakásbérek felemelése nél­kül elképzelni nem lehet. Az emelésből befolyó többletnek egy részét a háztulajdonosnak kell meghagyni, mert a régi házak alapos kitataro­zása és rendbehozatala tovább igazán nem kés- hetik, a fennmaradó részt pedig építkezési célokra kell az államhatalomnak megfelelő formában igénybe vennie. — A luxuslakások — luxuslakás alatt értem az igényen felüli lakást — megadóztatása az építkezési akcióra szintén könnyen keresztül­vihető lenne. A luxuslakások kérdésével kap­csolatban! okvetlenül meg kell engedni a lakás­cserét; olyképen azonban, hogy a lelépési díj­nak egy igen jelentős hányada szintén az épít­kezési akció javára jusson. A helyzet ugyanis ma ^ az, hogy nagyon kevesen Xaknak olyan lakásban, amely igényeiknek megfelel, de a mai lehetetlen lakásviszonyok mellett azon vál­toztatni nem lehet. Még kirívóbbak lesznek az ellentétek a lakbérek felemelése esetén, amikor gyakran meg fog történni, hogy valaki teher­bíró képességét jóval felülmúló összegű lak­bért kénytelen fizetni és helyzetén segíteni nem tud. Ám a leszegényedett középosztály szem­pontjából is szankcionálni kell a már amúgy is szinte legális jellegű lelépési dijat, olyképen azonban, hogy a lelépési díj bizonyos hányada okvetlenül a hatóság kezére jutna. Vélemé­nyem szerint e különböző akciók révén az államkasszába befolyó összegekből 1000—2000 uj lakást lehetne építeni. — Ami a lakbéremelést illeti, okvetlenül gon­doskodni kell a köz- és magántisztviselők lak­bérének oly irányú emeléséről, hogy ezeket a kategóriákat ne sújtsa túlságosan az emelés. Errei annál inkább szükség van. mert az a magán alkalmaz ott vagy munkás, ha a vállala­tától lakbéremelés formájában nem kapja meg az általa fizetendő magasabb bérösszeget, úgyis megtalálja az eszközöket életstandardja lezül- lésének meggátlására. Az állami alkalmazot­tak _ lakbértöbbletét fedezi a béremelés több adója, a magánalkalmazottak lakbéremelését pedig olyképen lehetne végrehajtani, hogy a béremelési rendelettel kapcsolatban az állam kötelezné a, vállalatokat és gyárakat alkalma­zottaik fizetésének megfelelő mértékű emelésére. — Azonban a közületeknek mindent el kell követniük az építkezések előmozdítására. kötelességét híven teljesítő, erején felül mun­kálkodó, magyar köztisztviselő, glóriás alakjá­hoz nem illemének az efajta ajándékok és sze­génységi fogadalmukhoz méltóbb az a földi gazdagságot ugyan nem, de embertársai részé­ről elismerést és tiszteletet jelentő kitüntetés, amely Folkusházy Lajost érte. Ingyen telkeket, illetőleg hosszú lejáratú telek- bérieteket, adókedvezményeket, az építendő uj lakások teljen 'szabaddá tételét kell úgy az államnak, mint a városnak biztosítania, ha azt akarjuk, hogy végre-valahára kom'oly építő- munka induljon. Orczy tanácsnok fenti tervezete különben már a legközelebbi jövőben szakértekezlet, majd a tanács és a közgyűlés elé kerül. Borsos Endre, a lakásügyek miniszteri biztosa, a lakásügyek egy nyilatkozatával kapcsolatban, amely azt hangoztatta, hogy csak építkezéssel lehet a lakáshiányon segíteni és a háztulajdonosoknak nincs igazuk, amikor az építkezések megindítása helyett a lakáshivatal megszüntetését követelik, kérdést intéz­tünk a Háztulajdonosok Szövetségének vezetőségé­hez, melynek nevében Németh Béla dr. alelnök a kö­vetkező nyilatkozatot tette munkatársunknak: — Miután a lakásügyek miniszteri biztosa nyilatkozata szerint a háztulajhonosoknak nin­csen:' igazuk, .amikor azt hangoztatják, hogy helyes lakásügyi szabályok mellett a lakás- igénylők Lakáshoz való juttatása építkezés'nél­kül is megtörténhetik, a tények tisztázása érde­kében a Háztulajdonosok Szövetsége a követ­kezőket állapítja meg: 1. A lakásügyi igazgatásnak a mai viszonyok között nem lehet az a célja, hogy a lakáskér­désben abszolút ideális állapotokat hozzon létre, túlszárnyalva a győztes nyugati államo­kat is, hanem meg lehetünk elégedve azzal, ha visszatérhetünk a háború előtti állapotáéra. Ennélfogva nem az a fontos, hogy egy-egy lakásban ma hány ember lakik, hanem az, hogy ma kevesebb ember lakik egy-egy lakás­ban, mint a háború előtt. Az egyszobás lakások egy-egy szobájának átlagos népessége 4.3-ről 3.7-re, a kétszobásoké 2.5-ről 2.2-re, a háromszo­básoké 1.7-ről 1.6-ra, a négyszobásoké 1.4-ről 1.3-ra sülyedt le. A laksürüség szerint tehcit lakáshiányról beszélni nem lehet. 2. Tény, hogy a lakosság száma az utolsó 10 év óta nem emelkedett, hanem stagnál. Ha ezzel szemben az állittatik, hogy nem a lakosság növekedése, hanem az önálló családok keletkezése és bevándorlása idézte elő a lakás­hiányt, akkor ezzel szentben reá kell mutat­nunk arra, hogy ha ezen családokat építkezés utján akarjuk lakáshoz juttatni, akkor az 1914. óta kötött 85.000 házsságkötés és a bevándorolt legalább 40.000 családot alapul véve 125.000 lakást kellene Budapesten felépíteni. Miután minden - helyes adminisztrációnak alapja az adatok ismerete, ennélfogva végre- valahára meg kellene állapítani, hogy tulaj­donképen hány jogosult lakásigénylő van, akik hajlandók ugyanúgy, mint a háború előtt kere­setüknek egyötödét fordítani lakbérre? Ezen előfeltétel felállítása nélkül természetszerűleg sok tízezer volna a lakásigénylők száma, mert ingyen vagy abnormis olcsón kínált cikket mindenki szívesen fogad el. Ha a kereset és a lakbér békebeli viszonya ismét helyreállittatik, akkor a lakásigénylők száma lényegesen redukálódni fog, mert az ön­állósuló családok túlnyomó része a. háború előtt sem költözött önálló lakásba. Ma pedig, amikor az albérletek tízszer, húszszor annyiba kerülnek, mint a főbérletek, amikor a lakások­ban nemcsak lakni, de azok értékesítéséből naoy jövedelemre lehet szert tenni, amikor a villamos és a helyiérdekű vasutak tarifája oly magas, hogy egy belvárosi hatszobás lakás bér­összege sokkal kisebb, mint amennyibe a külső periférián, vagy a környékben kislakásban lakó családok utazási költsége kerül, akkor nyilvánvaló, hogy csak a kereset és a lakbér Holtponton a lakásépítési akció Orczy tanácsnok tervezete az építkezés pénzügyi megoldásáról — Lakásépítést béremelés nélkül elképzelni nem lebet — Építkezés helyett renoválást sürgetnek a háztulajdonosok

Next

/
Oldalképek
Tartalom