Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-03-15 / 11. szám
//. évfolyam Budapest, 1922 március 15 11. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI VÉS CkÖZGAXV HETILAP 71 Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 440 K ♦ Félévre 220 K ♦ Negyedévre 110 K ♦ Egyes szám ára IO K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utcu 20. ♦ Telefonszám : 63-10• ♦ Felelős szerkesztő: Dr. Doby Undor A külföldi töke aranyhimjét csillogtatta meg költségvetési beszédében a közgyűlés előtt Éber Antal. A vezérigazgató ur azt a tetszetős ötletet vetette fel, hogy alakítsa át részvény társasággá, üzemeit Csonkamagyarország fővárosa, a részvények felét a külföldi kölcsönök amortizációjaképpen ajánlja fel azoknak a külföldi tőkeérdekeltségeknek, amelyek Bárczy István nagy rábeszélő-képessége folytán annak idején kegyeskedtek fontjaikat és francjaikat abba az exotikus vállalkozásba, amelyet egy budapesti községi kölcsön jelentett, belefektetni. Az eszme, ismételjük, szines, tetszetős és alkalmas arra, a rövidlátó és a dolgok mélyére nem hatoló tömegek tetszését megnyerje. Hogyne! Rongy valutánk mellett nem gazdaságot és bőséget, amiről álmodni sem merünk, hanem ami ennél sokkal közelfekvőbb és aktuálisabb, rekonstrukciót és munkaalkalmat nyújtana látszat szerint az idegen pénz, hacsak néhány százezer franc, vagy tizezer font is, ami ma száz és száz millióknak felel meg. De vigyük árnyékba a csillogó szappanbuborékot és a tudomány prizmája alatt vizsgáljuk meg a vezérigazgatói ajakról világgá röpített megváltó gondolatot. Ha komoly nemzetgazdasági szempontból nézzük az Éber-féle indítványt és annak esetleges megvalósításánál nemcsak a mindenesetre szűkös holnapot, hanem a még rejtelmes ködbe burkolódzó, esetleg még nagyobb nyomort, de esetleg már konszolidációt és termelőmunkát jelentő holnaputánt is tekintjük, ferde és káros lehetősénnek tűnik fel a külföldi kölcsönök eképen való amortizációja. Emlékezzünk arra a felzúdulásra, mely két esztendővel ezelőtt a MÁV. külföldre való bérbeadásának gondolatát elsöpörte és vizsgáljuk meg a német államvasutak most történt bérbeadását, ahol az üzem eredményesebb fruktifikálása céljából egy belföldi érdekeltség kapja meg a vasutak bérletét, szigorú hangoztatásával annak, hogy a vasutak részvényese csak német állampolgár lehet. Ha közben emlékezetbe idézzük azt az erkölcsi és anyagi lezüllést, amelyet a háború előtti Törökországban egyes monopóliumok külföldi kézbe való bocsájtása jelentett, akkor megértjük azt a természetes védekezést, amelyet valamennyi legyőzött nemzet igénybe vesz állami jövedelmeinek a győző országok erősebb valutája és pénzügyi stukturája által való kizsákmányolása ellen. Nem beszélve most az efajta kizsákmányolások messzeható politikai vonatkozásairól, csak a gazdasági kárra mutatunk rá, amely, ha egyébben nem, abban az óriási valutaspekulációban nyilvánul meg, amely a befektetett dollárt, frankot és fontot a negyven és ötven éves bérlet lejárta alkalmával erősen feljavult, nemes valutában kapja visz- sza. Megértjük, hogy Éber Antal a rideg bankember szemüvegén nézi a dolgokat és a pillanatnyi anyagi segitséget szemrebbenés nélkül áldozza fel a jövő nemzedék talán sok tekintetben csak érzelmi momentumaiért. Áni nagyon is fején találta a szöget a Keresztény Párt vezérének közbeszólása, mely tiltakozott az ellen, hogy vizünk, világításunk, mindenünk idegen kézbe kerüljön. Szegények vagyunk és rongyosak vagyunk, de urak vagyunk a magunk nyomorúságában és azok is akarunk maradni. Semmiféle külföldi aranybálványért nem fogjuk tűrni, hogy idegen kéz vámolja meg a pohár ivóvizünket és idegen tőkének adózzunk a világításunkért. Nem engedjük, hogy a. legelemibb közszükségletek kielégítésébe is belenyúljon az a mohó idegen tőkeérdekeltség, amely az üzletben is politikát néz és amelynek nemcsak üzleti, de politikai érdeke is, hogy Budapest vizéhez, gázához és villanyáramához köze legyen. Nem adjuk az antantnak az üzemeinket, de nem adjuk a magyar bankoknak sem. Tiltakozunk a. fővárosi üzemek részvénytársasági alapra, való helyezése ellen, mert az üzemek Éber által óhajtott mobillá, tétele ha ma még nem is, de holnap már igen, a tőke fluktuálá- sát vonná maga. után és egv szén napon Budapest arra ébredne, hogy olyan kézbe kerültek legfontosabb közüzemei, amelyek sokkal közelebb állanak a fent említett idegen kezekhez, mint azokhoz a szociális szempontokhoz, amelyeknek az üzemeik vezetésében mindenkor érvényesülniük kell. A külföldi kölcsönök mindenesetre súlyos és végzetes problémájának megoldására egyéb javaslatot kérünk Éber Ap tál tói és nem olyat, amely a múlt hibáiért még a .jövő nemzedéket is megnyomorítja. Ami pedig az üzemek részvénytársasági alapra való helyezésére vonatkozik, elég lesz talán idejegyeznünk, hogy a A főváros vezetőségének mindenkor elsőrendű feladata volt megragadni mindén alkalmat arra nézve, hogy a főváros iparát és kereskedelmét minden lehető módon támogassa és azokat intézkedéseivel alátámassza. A háború utolsó évében, valamint a forradalom és a román megszállás ideje alatt iparunkban és kereskedelmünkben igen súlyos gazdasági visszaesés állott elő és áruforgalmunk erősen visszafejlődött. Elsőrendű érdekünk, szinte egyik létalapunk, hogy iparunk és kereskedelmünk ismét talpra állíttassák, újra fejlődhessék, kell, hogy hazai iparunkat propagáljuk, annak piacát újra megteremtsük, a tranzitóforgalmat megindítsuk és mindent meg kell kísérelnünk és cselekednünk, hogy a szue- cessziós államokba eltolódott kereskedelmünket visz- szahozzuk és a lekapcsolt országrészeinkben lévő kereskedőkkel, iparosokkal az összeköttetést fenntartsuk, valamint hogy a világkereskedelembe bekapcsolódjunk. Magyarország hivatva van arra, hogy a Nyugat és Kelet között a kereskedelmet lebonyolítsa „Budapest főváros“ gócponttal. Magyarország ma Keleteurópa gazdasági életének terme zeies centruma és elég e tekintetben Budapest dunai fekvésére utalni, ahol egy nagy város fejlődött ki, meglévő tőkékkel, üzleti intelligenciával, erő'i és vonzó kereskedelemmel. Ausztriához való viszonyunk miatt azelőtt teljes mértékben nemi érvényesülhettünk s most a felszabadulásunk után önálló külkereskedelmi politikát kell követnünk. Magyar- ország és Budapest központi fekvését minél jobban kell. hogy kihasználjuk s kell, hogy a nemzetközi kereskedelem közvetítésére irányuló gazdasági programúi ot megvalósítsuk. Közgazdaságunkat fejlett mezőgazdasági több- termelés és exportképes ipar mellett csak fejlett, életerős kereskedelem virágoztathatja fel, amely majd országunkat a nemzetközi áruforgalomba be fogja kapcsolni. Hogy ezt a célt megvalósíthassuk, elkerülhetetlen, hogy a főváros, valamint az ipari és kereskedelmi érdekeltségek a korm.ánnyíal egyiittfóváros üzemei számára a jegyintézettől vár kölcsönt és nem a nagybankoktól, amelyeknek szintén a jegyintézet nyújt hitelt. Amikor pedig a főváros garanciáját épen úgy megkapja majd a jegyintézet, mint ahogy azt kölcsönnyújtás esetén a fővárosi nagybankok is tekintet nélkül az üzemek formájára megkövetelnék, semmi szükség nincsen egy olyan átalakulásra, mely ma még csak formális változást jelent, de végzetes következményekkel járhat. működjenek, viszont a kormánynak szükséges, hogy intézkedése előtt ezeket meghallgassa s az általuk javasoltakat megszívlelje. Szükséges továbbá az is, hogy a tisztességes és a legitim kereskedelemi s az ipar a körükbe betolakodott, egyes, nem odavaló kétes elemektől megszabaduljon s egy tisztulás folyamatán menjen át. Az üzleti tisztességet biztosítani kell, a tisztességtelen verseny megszüntetését, a tisztességes kereskedelem sérelmo nélkül, törvényhozási utón kell rendezni, amire a nemzetgyűlés figyelmét a főváros feliratában felhívta. Ugyancsak a főváros kérte az 1914. év óta kiadott iparengedélyek és iparigazolványok, helyesebben hatósági engedélyek revíziójának elrendelését is, hogy azoktól, akik hatósági engedélyeiket nem a tisztesség jegyében használják fel, ezt az engedélyt megvonhassák és a tisztességes ipart és kereskedelmet ezektől megtisztíthassuk; Elsőrendű feladat a közép- és kisipar legmesszebb menő támogatása, akár a munkájukhoz szükséges anyagok beszerzésének előmozdításával, akár a munkaalkalmuk megszerzésének lehetőségével. Akciókkal és anyagi támogatással kell segítenünk rajtuk és a. közhatóságnak arra kell törekedni, hogy a közmunkáknál elsősorban számukra biztosítson munkaalkalmakat. Az iparnak és kereskedelemnek meg kell adni a módot arra, hogy a legtermészetesebb feladatát betölthesse. E fontos ügyet a főiváros illetékes tényezői, mindenkor szemük előtt tartják ég a kisipart úgy munkával, mint anyagilag támogatják. Az ország gazdasági jólétének és megerősítésének egyik alapfeltétele az is, bogy a szabadforgalmát, kereskedés állandóságát a szomszédos államokkal megteremtsük s tudjuk-e az elszakadt részeinket Csonka-Magyarországgal oly kapcsolatba hozni, hogy szükségleteinket kölcsönösen fedezhessük. E célt kiválóan elősegítheti a most tartandó génuai konferencián bekövetkező tárgyalások, ahol tisztáznunk kell azt a kérdést is, hogy1 mily álláspontot óhajtanak elNem jön kormánybiztos a városházára A Keresztény Községi Párt nem vesz részt a nemzetgyűlési választásokon — A költségvetési vita a keresztény reálpolitika győzelmét jelenti A Keresztény Községi Párt politikai állásfoglalásáról és a főpolgármesteri állás betöltéséről a legfantasztikusabb hírek vannak forgalomban. Ezekről a híresztelésekről munkatársunk kérdést intézett Wolff Károly dr.-hoz, a Keresztény Községi Párt elnökéhez, aki a következő nagyérdekü nyilatkozatot tette az Uj Budapest számára: —- Azok a hirek, amelyek a Keresztény Községi Pártnak az országos politikába való állítólagos bekapcsolódását adják hírül, egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak és nem egyebek hangulatkeltő kitalálásoknál. Ezeknek a híreknek már csak azért sincs alapjuk, mert a Keresztény Községi Párt legutóbbi értekezletének egyhangúlag elfogadott párthatározata kimondja, hogy a Keresztény Községi Párt az országos politikával nem foglalkozik és ebbeli minőségében a nemzetgyűlési választásokon nem vesz részt. Mi nem foglalkozunk országos politikával, de viszont tagjainknak az országos politikában elfoglalt álláspontját sem tesszük kritika tárgyává és mindenki számára legteljesebb akciószabadságot biztosítunk. Mi kizárólag a város ügyeivel foglalkozunk és ez okból nagyon fontos, hogy az országos politika hullámai hozzánk ne érjenek el. —• A közelgő nemzetgyűlési választásokkal kapcsolatosan az egyes sajtóorgánumokban állandóan fölmerül az a híresztelés, mintha a kormány főpolgármestert vagy épen kormánybiztost küldene a városházára. A legilletékesebb helyről nyert információm szerint ebből a hírből egyetleri szó sem igaz és igy természetesen megdőlnek azok a kombinációk is, amelyek már személyeket is jelöltek a főpolgármesteri, illetőleg kormánybiztosi méltóságra. — Ami a. törvényhatósági bizottságban most folyó költségvetési vitát illeti, annak menetével a legteljesebb mértékben meg vagyok elégedve. Minden liberális és demokrata erőlködéssel szemben diadalmaskodik a Keresztény Községi Párt erőteljes reál- politikája, napnál fényesebb igazolásául annak, hogy a mi politikánk, a keresztény és nemzeti esz\me nem üres jelszó, hanem a gyakorlati politikában tökéletesen megvalósítható tényező. i M'iVinnnir i N» nrrm.r.r» rn r »iiimn i>nr»rnTi«ni <li<i n'm ■ i r ír i r i^wh »jrw .m_'.r»«*fin»inn»n ,/Ti.n A főváros ipari és kereskedelmi programmja Irta : PUREBL GYŐZŐ dr., fővárosi tanácsnok
