Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-01-11 / 2. szám
//. évfolyam Budapest, 1922 január 11 2. szám UJ BUDAPEST M Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 440 K ♦ Félévre 220 K ♦ Negyedévre 110 K ♦ Egyes szám ára 10 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. * Telefonszám: 63-10- ♦ Felelős szerkesztő: Dr. Ooby Undor A Közúti késlelteti az egyezségi tárgyalásokat I Megindult a nagy hadiárat a megváltás ellen — A főváros ragaszkodik az üzemképes jó állapotban való átvételhez — Sándor Pál egymilliós, Bódy félmilliós fizetése a Közútinál A sárvári kegyelmes Huszár Károly ur őnagyméltósága, a keresztény kurzus volt miniszterelnöke, egy olyan korcsmái hangú nyilatkozatot tett Sipőcz Jenő polgármester levelével kapcsolatban, aki a legudvariasabb módon figyelmeztetni bátorkodott őt arra, hogy községi adminisztráció is van a világon, amely nyilatkozat tenorja az excellen- eiás ur tanitó és őrmester éveinek legszebb idejére emlékeztet. Kétségbe kell esnünk a felett, hogy olyan „államférfin“ intézhette, ha csak hónapokig is Magyarország sorsát, akiben magas közjogi állása annyi nyomot sem hagyott a tekintélyek tiszteletére, amennyit a székesfőváros polgármesterével szemben a társadalmi érintkezés és a keresztény erkölcs szabályai szerint az utolsó utcaseprőt is kötelezte volna. A kegyelmes urnák ez a nyilatkozata nem első kapcsolata a budapesti városházával. Mint néhány napos volt miniszterelnök, másfél esztendővel ezelőtt saját becses hangján telefonált a városházára, de korántsem a sajac becses ügyében. Önagyméltósága akkor egy Zipper Leó nevezetű galiciai iparengedélye ügyében instaiiciázott, kivételt és engedékenységet kérvén a mindenkit egyformán kötelező törvények és szabályok alól. A főváros akkor nem teljesítette Huszár Károly őnagyméltóságának udvarias, majdnem könyörgő hangon előterjesztett kérelmét, hogyan teljesíthette volna most azon óhaját, mely ki sem mondatott, elő sem terjesztetett, holott ha úri módon eljuttatta volna hozzá a sárvári kegyelmes a vigalmi adó mérséklésére, vagy elengedésére vonatkozó kívánságát, Budapest első polgára lett volna olyan gavallér és annyira becsületes hivatalnok, hogy fontolóra vevén az okokat, engedékenységet és megértést tanúsított volna, ami az ehelyett történt handabandázás folytán most már természetszerűleg lehetetlenné vált. A hang Jákobé, ám a kéz Ézsaué: a kegyelmes ur hazug frázisokkal dobálódzó nyilatkozata mögött ott villog mindaz a gyűlölet, elkeseredés és rosszakarat, amellyel a béklyóiba vert liberalizmus és jelszavas demokrácia, a keresztény városházával szemben mindenkoron viseltetett. Huszár Károly nemcsak a saját nevében beszélt; feneketlen mérgét megmutatva: az ő auszlág-góji személye mögött, mely mindig- takarója volt a keresztény mezbe öltözött nem keresztény törekvéseknek, a szociális megértés zászlajába burkolt nagytőke imádatnak, ugyanaz a gyiilöltség lopakodik zárt fajanszokban, mely a rágalmak árját csalta ki az erzsébetvárosi demokrata vacsorán Fábián Béla ajkára. Huszár Károly szájával a közgyűlési ellenzék beszél, Huszár Károly nyilatkozatát aláírja örömmel a túloldal minden egyes tagja, ám azzal minden közösséget megtagadnak a keresztény milliók. Le az álarccal! A sárvári kegyelmes mutassa még igazi énjét, de kímélje meg attól a csalódástól a még benne hivő kisszámúnkat is, melyet az ő jánusarca okoz. Az egyik nap iparengedélyt szerezni a betolakodott galiciai számára, <a másik nap a keresztény szeretet nevében orv- támadást intézni a keresztény városháza ellen: lehet Huszár Károly úri gusztusához méltó, de azok szivében, akik fontosnak tartják a budapesti városháza keresztény renaissancát és feleslegesnek a Huszár Károly ur nemzetgyűlésében folyó átkeresztény handiabanidazást, akik meggyőződésből és szilárd akarattal követelik a keresztény ujjáébredés és nem konjunktu- rázzák csekély személyüket a keresztény Magyarország gondolatának mindent magával sodró habjain, őszintén fájlalják ezt az összetűzést, melyre okot egyedül és kizárólag Zipper Leó protektora szolgáltatott. A főváros vezetősége és a Keresztény Községi Párt meg fogja találni a módját annak, hogy ezt a nagyon is átlátszó célzatú orvtámadást a kellő hangon és kellő eréllyel visszautasítsa, mely bizonyítéka annak a változhatatlan igazságnak, hogy a nagyidőkben rendszerint a legkisebb kaliberek jutnak túlsúlyra, akiket, mint Sárvár képviselőjét. nein a tehetségük, tudásuk, érzésük, hanem a konjunktúra, a kapaszkodás, a véletlen juttat arra a magas polcra, amelyet ideig-óráig elfoglalhatnak. Jelentette az Uj Budapest, hogy a főváros tanácsa átiratban hívta fel a Budapesti Közúti. Vaspálya Társaság igazgatóságát, hogy a megváltást megelőző egyezségi tárgyalások lefolytatására az igazgatóság nevezze meg megbízottait, hogy az egyezségi tárgyalások haladéktalanul megkezdhetők legyenek, annál is inkább, mert a tárgyalások lefolytatására való tekintet nélkül 1923 január elsején a főváros minden körülményei• között átveszi az Egyesített Vasutakat és úgy a fővárosnak, mint a Közútinak önmagával szemben való érdeke, hogy a meginduló hosszas pereskedések. helyett egyezséggel végződjön a komplikált probléma. Bár az erre vonatkozó tanácsi határozat már több mint egy hete kikézbesit- tetett a Közútinak, a Közúti igazgatósága még mindig nem' tartotta szükségesnek megnevezni megbízottait, azt a látszatot keltvén, hogy ezzel a jelentéktelen dologgal is húzni és halasztani akarja a tárgyalások megindítását, sőt az sincs kizárva, hogy a Közúti arra az álláspontra helyezkedik, hogy amint a vasutakat likvidáló bizottságban nem tartotta szükségesnek a maga képviseletét, azonképeni nem tartja fontosaknak az egyezségi tárgyalásokat, sem. A városháza illetékes tényezői mindenesetre felkészülten várják a Közúti ezen állás- foglalását is, bár meg var- ék győződve arról, hogy a Közúti igazgatósága nem lesz annyira vak a saját érdekével szemben, hogy az egyezségi. tárgyalások felvételét elmulassza. A Közutii részéről különbeni megindult a hadjárat a város szociális és altruisztikus álláspontjával szemben és minden lehetőt elkövetnek, hogy a közgyűlésnek közlekedés- politikai és pénzügyi szempontból eléggé nem dicsérhető állásfoglalását diszkreditálják és a várossal való megegyezést lehetetlenné téve más utakon és módokon biztosítsák maguknak továbbra is Budapest közlekedése feletti eddigi hatalmukat. Erre mutatott rnár hónapokkal ezelőtt, hogy Bődy Tivadar dr.-t, Budapest székesfőváros nyugalmazó tt polgármesterét állították vállalataik élére, azzal a tagadhatatlan célzattal, hogy a volt polgármester ur volt kollegáival szemben nagyobb eredményeket fog minden valószínűség szerint elérni tudni, mint a Lipótváros koronázatlan fejedelme. Az utóbbi időkben pedig egyes sajtó- orgánumokban félre nem érthető célzattal jelennek meg közlemények, amelyeknek nem is titkolt tendenciája az, hogy a vasutakat továbbra is a Közúti birtokában kell meghagyni, mert a fővárosnak sem joga, sem pénze nincsen a vasutak átvételére. Az egyik liberális hetilapban, mely elsősorban városi ügyekkel foglalkozik, legutóbb egy épen annyi rosszindulatról, mint tudatlanságról tanúskodó cikkecske jelent meg. azt fejtegetvén, hogy amíg a főváros a Közútinak a házait is ingyen el akarja venni, addig teljesen kijátszó a részvényeseket, akik befektetett tőkéjüknek még csekély hozaclékát sem látják viszont abban az esetben, ha az Egyesitett Vasutak a megváltás értelmében a főváros tulajdonába kerülnek. Ezek az átlátszó híresztelések magukon viselik a célzatosság bélyegét. Arról, hogy a főváros ingyen akarna a Közúti házainak birtokába jutni, szó sincsen, még kevésbbé nincsen szó arról, hogy a főváros meg akarná rövidíteni a Közúti részvényeseit. Megrövidítésről egyáltalában nem lehet szó, hiszen a terület- használati szerződés értelmében a főváros évi rente alakjában fizeti a megváltási összeget, az évi rente megállapításáról szóló tárgyalások során pedig egészen bizonyosan olyan átlagosztalékban fog a területhasználati szerződés vonatkozó szakaszai szerint megállapodás történni, amely át'ja go szia lék a részvényesek jogosult érdekeit is kielégítheti, de viszont a főváros közönség-ét sem terheli meg túlságosan. Egy pontja van a területhasználati szerződésnek, amelyhez úgy az egyezségi tárgyalások vitelére, mint a megváltás effektuálására kiküldött bizottság körömszakadtáig ragaszkodni fog. Ez a pont a területhasználati szerződés ötödik szakaszának azon rendelkezése, mely szerint a Közúti üzemképes, használható jó állapotban köteles a vasutakat átadni. Ehhez az üzemképes, használható jó állapothoz teljes erejéből ragaszkodik a főváros, mégpedig az átvétel pillanatában való üzemképes, használható jó állapothoz és vagy a hibák megszüntetését, vagy a rekonstrukció ellenértékét fogja követelni. Szintúgy ragaszkodik a főváros ahhoz, hogy a területhasználati szerződés értelmében a vasutak tehermentesen és tartozásoktól mentesen a szabályszerű megváltási ár ellenében kerüljenek a főváros birtokába. A terheknél és tartozásoknál az erre vonatkozó kormányrendelet értelmében a főváros egyáltalán nem lesz tekintettel a vasutakat birtokló részvénytársaságoknak a háború és a foniiadalmak alatti, bárhonnan származó kiadásaira és terheire sem és természetszerűleg nem fogja magára vállalni az Egyesitett Vasútiak üzemvitelének a múltban fennálló deficitjeit és a jelenben, vagy a jövőben esetleg keletkező terheit, mert erre a főváros keres kedelemügyi miniszternek a vasutak felszámoló bizottságát megalakító rendelete egyáltalában nem kötelezi, Sőt attól teljesen mentesíti is. Az említett liberális hetilapban megjelent cikk azzal a váddal is illeti a fővárost, hogy teljesen ingyen akar a Közúti szabad vagyonának, azaz ingatlanainak birtokába jutni. Hogy miennyi értéket halmozott fel a Közúti rideg üzleti politikája, arra nézve teljesen elegendő, ha ideiktatjuk, hogy a szegény Budapesti Közúti Vaspálya Társaságnak több mint negyven bérháza van, amelyek közül 12 négy, 12 három emeletes. A Közúti beépített ingatlanainak terjedelme 15.00ft négyszögöl, beépítetlen telekkel pedig több mint 150.000 négyszögöllel rendelkezik. Az ingatlanokra vonatkozólag- az ügyosztály abban a javaslatban, amelyet az egyezségi tárgyalások megindítására a tanácsnok előterjesztett, taxatíve felsorolja, hogy melyek azok az egyezség alapjául szolgáló momentumok, melyekre vonatkozóan a Közútival meg kell a fővárosnak a megállapodást kísérelnie. Ezek között bennfogialtatik a vasúttársaság üzletviteléhez tartozó, szükségesnek mondott ingatlanok megvétele vagy bérbevétele is, elsősorban tehát a személyzeti lakóházak és igazgatósági épületek. A Társaság vagyonának ez a része azonban szabadvagyon, az a Társaság- részéről szabad rendelkezés tárgya, amit, ha ezekre vonatkozólag az egyezségi tárgyalások során a megegyezés nem sikerül, a társaságnak jogában áll bárki részére eladnia, vagy magának megtartania. Még egy beállítás van a fenntemlitett liberális hetilap cikkében, mely néhány megjegyzést érdiemel: Az az állítás ugyanis, mely egyes fővárosi főtisztviselőknek a Városi Villamos Vasút igazgatósági tagsági tantiémjeiről szól. A legilletékesebb helyről nyert információk alapján megállapítjuk, hogy az ott közölt számadatok valótlanok, ezekre a tantiémekre vonatkozólag még döntés egyáltalában nem történt. Ám ha igazgatósági tantiémekről van szó, nem lesz érdektelen közölni, hogy a Közúti vezérei mennyiért védik a hazát? Sándor Pál urnák, a Közúti vezérigazgatójának, aki értesülésünk szerint a legközelebbi .jövőben le fog mondani vezérigazgatói állásáról és mint e.gy- szei-ii végrehajtóbizottsági tag- fogja szolgálni vállalata érdekeit, évi fizetése 1,000.000, mondd és ircl: egy millió korona. Viszont Bódy Tivadar dr. ny. polgármester, ügyvezető - igazgató eddig évi 300.000 korona fizetéssel volt kényte-
