Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)

1922-03-08 / 10. szám

2 TU BUDAPEST 1922 március 8 áttekintése válik közszükségessé. Ameddig ugyanis a háztartási alkalmazott kínálat és kereslet nincsen szervezne, lényegében a véletlentől függ, hogy az alkalmazást kereső — az egyes iparszerii közvetítők utján -— meg is leli azt a helyet, ahol kereslet van és hogy az, aki háztartási alkalmazottakat keres a háztartásához az alkalmasakat megtalálja-e? Csak a közvetítés meghatározott helyen való központosítása létesíthet állandó kapcsolatot a kereslet és a kínálat között s fokozza a valószínűségét nagy mértékben arra nézve, hogy a háztartási alkalmazottat kereső alkalmas háztartási alkalmazottat, a háztartási al­kalmazott pedig megfelelő miunkaalkalmat fog találni. A városokban jelenleg sem a háztartási alkalma­zottat. kereső a háztartási munkapiac állásáról meg­bízható értesülést nem szerezhet, sem pedig az or­szágban levő háztartási alkalmazottként alkalmas és vállalkozó egyének a háztartási alkalmazott keres­let nyilvános kimutatása után nem indulhatnak. A bérek tekintetében semmiféle útmutatásunk nem lévén, háztartási alkalmazottakat tartók azon általá­nos véleménye alapján, hogy a városban háztartási alkalmazott hiány van, úgyszólván teljesen ki van­nak szolgáltatva a háztartási munka iparszerii köz­vetítéssel foglalkozók béremelésre irányuló törekvé­seiknek. A háztartási munkapiac állapotának és a háztartási alkalmazott bérek nyilvánosságának tel­jes hiánya nagyban hozzájárult a mai tarthatatlan viszonyokhoz, a háztartási alkalmazott hiányhoz, tehát 'kétségkívül elsőrendű közfeladat a háztartási munkapiac szervezése. Manapság minden nagyobb város életében általá­nos jelenség, hogy a háztartási munkapiacon a ke­reslet az, amely vagy egyáltalán nem, vagy pedig nem nyer megfejelő kielégítést. Ezen körülmény azon általános gazdasági társadalmi törekvések ha­tására vezethető vissza, amellyel a bérmunkásság­nál a termelés egész vonalán találkozunk. Ha már most a közhatalom a terme’és tényezőinek egymás­hoz való rideg szerződési viszonyát a szociálpoli­tikai alkotásokkal mérsékelni kívánja, úgy az egyes háztartásokban történő termelés és fogyasztás egyik fontos tényezőjének, a háztartási alkalmazottak gaz­dáival szemben való viszonyát oly módon kell szo­cializálnunk, hogy a fennálló törvény által helye­sen statuált és természetszerűen is .bensőbb kapocs mellett, egyrészt a háztartási alkalmazott-sors bi­zonytalanságát megszüntessük, másrészt - - részben ennek eredményeként is — a háztartási alka'mazott- liiány pótlását elérjük. A munkaalkalom bizonytalanságát és ezzel egyben a háztartási alkalmazotthiányt leküzdjük elsősorban azáltal ha a gazdasági szükségletet kielégítő munka- piac rendezetlenségébe rendszert teremtünk. Azon­ban e cél szolgálatában szükségünk van tervszerű és szakadatlan nyilvános tevékenységre, mely kereslet és kínálat helyes arányának fentartása érdekében,, a A régi Pest Régi házak I. Régi házak, régi házak: ez, hangzásra csak a leg- poátaibb füleket üti meg valami gyöngéd és érzékeny lira, bánatos sóhajoktól, szubtilis örömöktől átszőtt vers csengésével. Egyébként elég kemény köznapi és megszokott ahhoz, hogy úgy hangozzék, oly szürkén és közömbösen, minit valami kitépett mondat egy posztógyáros főkönyvéből. Mondd ki ezt a két szót „régi házak“ művelt társa­ságban s konstatálni fogod, hogy némely urak és höl­gyek elnéznek a lejed fölötti, kibámulnak az ablakon, oly arccal, amiről csak le kell olvasni az abszolút gon- dolattalanság édes csöndjét. Nem hallottak semmit, annyit hallottak mintha ezt mondtad volna: ma szép idő van. ők azok, akiknek nincsenek különösebb elkép­zeléseik, akiket bizonyos dolgokkal kapcsolatosan nem rohannak meg emlékképek, akik, ha kimondod azt, hogy régi házak, nem gondolnak és nem látnak sem­mit. Arra gondolnak, amit ez fantázia híján jelent a maga pőre, objektiv valóságában : régi, esőtől, széltől, az időjárás és emberi nemtörődömség minden átkától megvert házakat, amelyeken már bedől a kémény, falá­ról lecsurog a lesték, durva Hívek nőnek ki küszöbén. Öreg házakat, amelyeknek odúiban denevérek és szo­morú csavargók találnak éjjeli szállást, tégláit, kikez­dett, elsorvadt gerendáit táncos kedvvel rázza a novem­beri szél. Amelyek elhanyagolt, leszegényedett külse­jükben végtelen szégyenkezéssel, rongyos proletár­módra húzódnak jobbmódu. uj, vasbetonos és három­emeletes szomszédaik árnyékában. Házakat, amelyek fölött előbb-u'több végső ítéletet hoznak a középitési bi­zottság, a városrendező- és szépészeti hivatal, üreg, ko­pott, régi bájaiban sokszor megsértett, mai berende­zésű életre alkalmatlan házakat, amelyek idegenül, mint egy darab ittfelejitett szótlan és komoly história néznek a Buda dombjairól. Vannak persze akik nem mosolyognak cl a fejed fölött, nem bámulnak ki az ablakon s ilyenkor nem gondolnak a holnapi szép időre. Vannak, akikben több a figyelem és törődés művészdolgok iránt, sokszor annyira több, hogy ez már szenvedély, akár a sakk­munkapiiac közérdek követelte nyilvános és részle­tes kimutatását nap-nap után szolgáltatni képes. Erre pedig egyedül a hatósági közvetítő képes és al­kalmas, amelynek a közgazdasági és szociális sze­lepe abban fog állam, hogy úgy a gazdáknak, mint a háztartási alkalmazottaknak rendes tájékozási pontot biztosit. Bármily fontos a hatósági közvetítő a gazdákra, miután ott egy páratlan fórum utján köthetik meg a szolgálati szerződéseket, mégis nagyobb gazdaságú és szociális hasznát látják az intézménynek a ház­tartási alkalmazottak. A nyilvános kimutatás ugyanis megvédi őket a munkapiac feleslegéből reájuk háramolható gazdasági károktól s munkájuk értékesítését sokkal könnyebben eszközölhetik. Emel­lett a hatósági közvetítő előtt a háztartási alkalma­zott többé nem alárendelt fél, ki a közvetítő ipai- üzlettulajdcnos jóakaratától juthat csak megfelelő helyhez, ha nem ügyfél, ki bizalommal s azzal az erkölcsi öntudattal teheti le kérelme elintézését a hatósági közeg kezébe, hogy a foglalkozások minő­sége vagy jobb jövedelmezősége nem fogja befolyá­solni a közhatalomnak a közvetítésben eljáró alkal­mazottját. He kiváló fontossággal biv a központosított ható­sági közvetítés a munkanélküliség leküzdésére, a munkakerülők ellenőrzésére és igy a háztartási ai- kalmazott-hiány egyik okának elhárítására is. Az igy szervezett háztartási munkaközvetítés mel­lett a háztartási alkalmazott helynélkülisége már csak akkor fordulhat elő, ha városban tényleg min­den gazda bir háztartási alkalmazottal. Ellenben az iparszerii decentralizált közvetítés mellett a munka- nélküliség abban is gyökerezhetik, hogy a létező üres munkahelyeket nem hozzák a háztartási a kai- mazott tudtára, vagy fordítva a gazda nem találja meg a megfelelő háztartási alkalmazottakat, jól­lehet ilyenek a városban vannak. De egyben nyil­vános szervéül is szolgál a hatósági közvetítő a munkakerülő (facér) háztartási alkalmazottak ellen­őrzésére, amely, miután legnagyobbrészt nőkről vau szó erkölcsrendészeti és társadalomerkölcsi szem­pontból' felette nagyjelentőségű s organikus össze­köttetésbe hozható majdan a létesítendő szociálpoli­tikai intézmények körébe tartozó eljárásokkal. A he'y, illetve munkanélkülinek ugyanis első kö­telessége, hegy törekedjék munkát szerezni, mert a munkanélküli nyilvános védelme csak ott foglalhat helyet, hol igazolva van az, hogy alkalmaztatást azon időben egyáltalán nem szerezhet. Ha van olyan hely, illetve munkaalkalom, melyet a háztartási alkalmazott rögtön elfogadhat, s szociális védelem­nek egyáltalán helye nincsen, miután ä munkakerü­lők, mint a nemzet gazdasági életének kárt okozói, társadalomerkölcsi szempontból a. szociái-politika kedvezményezésére néni méltók. De fontos >a hatósági háztartási munkaközvetítő >. ; játék, a dohány vagy a hajnali lefekvés mámora. Ezek­nél a művészet, költői kifejezéssel, az élet méze és li­kőrje, amin kivid nem tudnak semmit, amitől nem várnak, másít, csak gourmande-szenzációkat, azt kíván­ják, amit falánk és dicső rómaiak, lucullusi lakomá­ikon dőzsölő, agyontáplálkozott patríciusok cseleked­tek, pávatollal csiklandván csömörbe fáradt és újra éhes, epikureusi szomjúságtól égő torkukat. Ezek az esztéták, smokkok, a múlt századvég kultúrájának ma kissé már beporosodott típusai. Ezek a nagyképü fi­nomkodók, ezek a feminin lágyságu, minden férfias energiából kivetkőzött széplelkek, Scböngeistok. Ezek a művészet félénk gyereksirói, szenvelgői és fontosko- dói. Ezek az iskolás illendőségen, szabályokon, külső­ségeken, semmiségeken nyargalok, akik jártak már Ró­mában. jártak Firenzében, jártak az Ufl'iziben és bedek- ker-áh-ilattal állnak meg minden előtt, legyen ez bár jelentéktelen törmelék, akik olvastak műtörténelmet és ennél a két szónál, ennél a fogalomnál, régi házak, diadallal kiáltanak föl, ah a renaissance, óh a barokk, ah 1. Napoleon és a Biedermaier szép vonalakat, szép görbéket, szép felületeket vesznek észre, csak azt nem veszik észre, ami ezekben a dolgokban emberi. Csak emberi dokumentumnak nem látják az architek- turál. Csak emberi érzéseket nem szakítanak föl ben­nük régi házak, amelyekben valamikor lüktető, hangos és gőgös éle! volt, amelyek egy más idegii generációt szolgáltak, más miliőt, célt, kényelmet, más szükség­szerűségeké*, amelyeknek falai közt egy darab történe­lem temetkezik: lelkes erőlködések, elröppent vágyak, kihűlt leheletek, egy csomó gondolat, egy darab emberi vegetálás, kéj, ábránd és hiábavalóság. 11. Ragyogó, napos, picin-air időben kell bekóborolni Budának azt a részét, ahol minden négyszögméiert em­léktáblával jelölhetne meg a hálás utókor. Egészen má­sok ilyenkor azok a házak, amelyek felszeg kis törpék módjára, sűrű rajban kerítik körül a Mátyás-templo­mot. Egészen más az arcuk: nyíltak, beszédesek, vidá­mak és közlékenyek. Nem oly leverőek, nem oly szo­morúak, mint beborulI, esőre álló, fázós, párákkal, mérges ködökkel terhes -napokon, amikor órákig el le­het várni, áruig kinyílik egy:egy tenyérnyi széles ajtó, csikorog valami sok vihart ért nagykapu s élő tény. által vezetett nyilvános munkapiac-kimutatás abból a szempontból is, hogy a községi kormányzat meg­okolt véleményt alkothasson arról, hogy az igazga­tása a'att álló területen a háztartási alkalmazott viszonyok megnyugtatók-e, vagy pedig a családi és a társadalmi életet érintő háztartási alkalmazott- hiánnyal áll szemben. E két mozzanat állandó meg­figyel cső szolgáltathat kellő alapot és útmutatást a városi hatóságoknak arra, hogy a munkapiac ala­kulására megfelelő szociális politikával hassanak közre és a lakossággal szemben megfelelhessenek azon kötelezettségnek, amelyek a társadalmi jólét előbbreviteie tőlük e téren méltán megkíván. Mind­ezen célokat azonban nézetünk szerint csak ugy szclgáljuk helyesen, ha a szervezendő hatósági köz­vetítő minden rendőri, minden bürokratikus jellem­től mentesítve lesz, valamint nem viseli a jótékony­ság jellegét, hanem hivatásának, rendeltetésének megfelelően, kizárólag mint egy nemzetgazdasági szervezet működik. Külföldi hatósági közvetítés nyújtotta tapasztalat szerint a közvetítés e fajtája a közgazdasági tevé­kenységre azért is kiválóan alkalmas, mert személy­zete állandó alkalmazásában a felek egyéni tulajdon­ságai és igényeit jobban kiismerheti és a közvetí­tés gyakori voltát nem fogja az iiz'et anyagi érde­kének tekinteni. Emellett a férfi- és nőháztartási alkalmazottak, valamint a magasabb képesítéssel bíró alkalmazást keresők egymástól elkülöníthetők s igy a női osztályok kizárólag női hivatalnokok vezetésére bízhatók, kikkel szemben úgy a házíasz- szonyók, mint a háztartási alkalmazottak bizalma fokozottabb mértékben fog megnyilvánulni. Ha még' hozzávesszük, hogy a női osztályok működése felett való felügyelet gyakorlása és háztartási munkaköz­vetítés helyes irányban való vezetése céljából a vá­lasztmány nőkből fog szerveztetni, kik mintegy köz­vetítői lesznek a háztartási alkalmazottak javára irányuló társadalmi politikának és a szervezetvédee lemnek; bizonyára a háztartási munkaközvetítés újabb szervezete oly szerepet fog betölteni táx-sa- dalmi életünkben, melynek nemes hatását a családi béke s a háztartási alkalmazottak gazdasági és szo­ciális helyzetének előbbreviteie tekintetében ma ni ég­nem is sejthetjük. Amennyire célhoz vezetőnek tartjuk a házi ház­tartási alkalmazottak hatósági közvetítését, mely már általánosságban, a munkapiac szervezésére és a közvetítés pártatlanságának teljes biztosítására szol­gálna, époly elhibázott volna, ha a munkaközvetítés, a háztartási munkaközvetítés az ipari munkaközveti- mimbaközvetitő-intézet alosztályaként kezeltetnék. Mert bizonyára, nem szorul bővebb indokolásra, hogy a háztartási munkaközvetítés azipari munkaközvetí­tési tevékenységtől mennyiben kii’önbözik, ami egy­ben azt is bizonyítja, hogy a háztartási munkaköz­vetítés irányítását és vezetését, az ipari munkaközve­títés intéző szervétől minden városban különálló két pap, két tiszt, vágj7 öreg házaspár siet, csoszog ki­mért s szinte ijesztően kongó léptekkel a gyászosan égő lámpások alatt s mint sötét és füstös árnyék hirtelen eltűnik. Budán tudniillik, ebben a részben sohase jár­tam, hogy ne jött volna szemközt két pap, két tiszt vagy régi német vicclapok metszeteire, kakukos zenélő órák és időmérők főkötős, Biedermaier figuráira emlé­keztető házaspár. Budán, ezen a vidéken, fél nappal ha­marább sietnek aludni az emberek, nehogy lekéssék a kapupénzt, a tizenkétórás polgári nyugalmat. Más az alvásuk, más a mozgásuk, járásuk és gesztusuk rit­musa, más az a tempó, amelyben élnek, dolgoznak, diskurálnak és meghalnak. Alattuk egy nagy, íöl-föl- riadó, idegesen pihegő város. Alattuk fáradl, zakla­tott, ezer bajtól kergetett millió, — itt muskátli nyílik apró ablakokban, köcsögből isszák a tejet s nyáron, reggel haltkor már piros arccal énekelnek az udvaron. Alattuk egjr zsongó kőerdő tömérdek izgalma, lármás vinrasztók, nyitott kés, vásárolt öröm, színes, bűnös, orgyilkos éjjel, — itt ráérnek harisnyát kölni, domi­nózni és kávénénikézni. Itt mindenki ismeri egymást, tartják a szomszédságot, közös az időtöltés, egyformák az élvezetek, bánatok és szórakozások. Itt vannak még alacsony tetejű korcsmák, ahol vigyázni kell, ha föl­kelsz, ahol kerek faasztaloknál hosszan, csöndesen ül­nek veterán barátok, dicsérik az idei termést és ez minden dorbézolás. Ide lassan, nehezen, csigalépcsőn érnek föl a szenzációk, mire főtérnek már nem íT szen­zációk. elvesztik élüket, lefokozódnak és elhalványul­nak. Itt szépen összehajtják és elteszik az újságot, ki­vágják a regénycsarnokot, birssajtot pakkolnak kül­politikai bonyodalmak távirataiba. Farsangos kedvű alkalmakkor itt még divatoznak a „Krüntzchen" hagyo­mányai, hófehér hölgyek könnyes szemmel mutogat­ják a selyemtunikát, krinolinit, amiben Lanner meló­diáira Hindiért táncoltak koszorúval a fejükön. Hím­zett képek, házi áldások.. remetei szűz Máriák, préseli virágok, bucsus emlékek lógnak a falon. Százéves cuk­rászreceptek, Kossulh-bankók, koronázási babérlevelek sárgulnak a fiókban, családtörténeti jelentősége, gyön­géd és hamvas tradíciója van mindennek, kezdve az aj lók il incstől az almáriumokon statisztáló filigrán por - celláitokig. Dömötör István. (Folytatás a jövő számban.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom