Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-02-08 / 6. szám
1922 február* S UJ BUDAPEST 3 A Fürdőváros Egyesület rejtelmeiből Mit akarnak a fürdő- és szanatoriumtulajdonosok ? — A Badewelttöl a Weltbadeig és vissza — Újra kisért a szigeti játékbank terve A főváros sürgős beavatkozására van szükség Az Uj Budapest több ízben hirt adott azokról a törekvésekről, melyek tömöríteni akaiják az eiőkct, hogy Budapestet világfürdővárossá fejlesszék. Részletesen tudósítottuk közönségünket a Budapest Fürdőváros Egyesület előkészítő értekezletéről és nem hallgattuk el azt sem, hogy az előkészítő értekezlet tartanra alatt belépési nyilatkozatokat köröztek a megjelentek között, amelyek nem a Budapest Fürdőváros Egyesületbe, hanem a Budapest Fürdővárost Részvénytársaságba való belépésre szólították fel az érdeklődőket. Megírtuk azt is, az egész alakulás Schiffer Miksának, a Margitsziget bérlőjének érdekeit van hivatva elsősorban előmozdítani, do azt sem felejtettük ki, hogy a várható koncra összegyűltek a szánatófrium(tulajdonosok is, remélvén, hogy a nagyhatalmú Schiffer számukra is kikaparja a gesztenyét. Több heti pauza után, mely idő alatt különböző hírlapi nyilatkozatok jelentették, hogy a Fürdőváros Egyesület és Részvénytársaság alakulásának -késlekedése Jakab Lászlói dr. szanatióriumtujlajdo- nossal van kissé különös kapcsolatban, az elmúlt vasárnap végre nagyhangú hírlapi kommünikék és külön meghívók harsonázták az alakuló közgyűlésre a közönséget. Az alakuló közgyűlésre az élelmes és ügyes előkészítő bizottság a cégtáblát teljesen átmázolta, az előkészítő bizottság elnöke Skerlecz Iván báró belső titkos tanácsos lett, a kommünikék ezenkívül, melyeknek közlését Skerlecz báró kérte a napilapoktól, azt is hírül adták, hogy az alakulás alkalmával Apponyi Albert gróf fog nagy beszédet mondani. A kitűzött időre számosán jelentek meg a Gellért- fürdőben és csodálatosképen a beharangozott nagy beszéd sem maradt el. Apponyi gróf majd egy óra hosszat beszélt, gyönyörűen, okosan és beszédét és az abban foglalt kívánságokat nemcsak minden jelenlévő írhatta alá, hanem mindenki, akinek Budapest fejlődése és nagysága a szivén fekszik. Az elnöki széket Skerlecz Iván báró, majd Korányi professzor foglalta el, volt sok taps, éljen, szóval minden külsőség, ami hozzátartozik egy előkelő és közhasznú Egyesület megalakulásához, hiánytalanul szállítva volt. A furcsa következmények, amelyek a furcsa előzmények után nem maradhattak el, a választások során kerültek nyilvánosságra. Az egyesület ügyvezető-igazgatója Szviezsényi miniszteri tanácsos lett, aki a külügyiminisztériumban teljesít szolgálatot és akinek a fürdőüggyel való kapcsolatai közismeretlenek. Egy igen előkelő ur lett a Weltbade- Gesellschaft főtitkára is: Chyzer Kálmán, aki mellékfoglalkozásképen a Badewelt cimii világlapnak főszerkesztője és akinek egyelőre a legtöbb haszna volt az uj alakulásból, amennyiben érdemekben és hirdetésekben dús lapját az ülésterem bejáratánál 40 koronákért nem eredménytelenül vesztegették. E férfiakon kívül kétezer nyiücszáznegyven hat tiszteletbeli elnököt és tizenhatezerötszázkilencvenhét választmányi tagot választott az alakuló közgyűlés, a érje, sőt elkerülje hegyen álló arisztokratább szomszédját, Budát. Ez a terv is egy ugrás Európa felé, mint ahogy nemcsak a magyar népdalnak, e város fejlődésének is mindvégig ez a karakterisztikonja. A XVIII. század végéig például kövér juhok legelnek Pest belterületén, a város — száz évvel a török uralom után — még csupa falu, ahová a gróf legfeljebb lovát köti, amikor jön egy grand seigneur életű idegen, Gnassalkovich s a szolid és dísztelen miliőbe Versailles-stilü palotát állít. A Mária Teréziáért rajongó térdharisnyás herceg ugyanezt megtehette volna Becsben, s ha másért nem, ezért okvetlen némi há'ával kell gondolni rá. Mellettünk döntő, gáláns gesztussal ugyanis példát adott, hogy így kell építeni és lakni Pesten s a század végén csakugyan szép sorjában kelnek ki vidéki kastélyok urainak téli szállásai, a juhokat kitelepíti egy szigorú hatósági rendelet s a mezei idill jegyében élő Pesten megvannak, máról-holnapra jönnek a mai nagy várossá alakulás -első tényei. Némely irók úgy nevezik, hogy mindez varázsütésre“ történt, s ha a szót nem is fogadjuk •el, hogy az a uegyven-ötven év, amellyel Pest a XVIII. század végéről befordul a tizenkilencedikbe, a város térképét hosszú mozdulatlanság után, gyors és szerencsés, magyart jellemző tempóval cseréli ki. Lerakja vonalait a rákövetkező két generáció városának, amely ha később, jó időn át, mai napokig a tévedések egész vígjátékéval épült, ez nem az ő egükön levő folt, akik hogy a várost mily szépen kezdték, elég benézni a néhány megmaradt belvárosi utcán, vagy a régi iiakpartou, hanem: szépségfolt azokon, akik, a „Szépépitési bizottmány“ egy kései, homorú tükörre eső vetiilete: a Közmunkák Tanácsa. Ezek a tizenkilencedik század elejéről származó lei. vek nekünk egy kézdőlő városművészeti technikai kultúra őrzői akár egy Bacsányi-vers, Ka- zinczy-levél az irodalomban, vagy felsőbüki Nagy névsor felolvasása jelentős időt vett igénybe és minden jelenlévő izgatottan várta a felolvasás alkalmával 'a saját nevét, melyet azután elégedett mosollyal hallhatott, vagy a tiszteletbeli elnökök vagy a választmányi tagok nevei között. Vegyük most már kissé szemügyre, hogy tulajdonképeu mit akar ez az újonnan alakult Egyesület. Hogy mit akar, azt nem tudjuk, mert az alakuló közgyűlésen ledarált alapszabálytervezet nagyhangú kijelentéseit nem vagyunk hajlandók készpénznek venni, de hogy mit akar hat, az nyilvánvaló. A köpönyeg igen szép és tele van gyönyörű eszmékkel és még szebb szólamokkal, amelyeket kellő hatással gyűjtött össze Apponyi Albert gróf magával ragadó beszéde. A köpönyeg alatt azonban rideg anyagi érdekek rejtőznek, amelyeknek mozgatói voltak annyira ügyesek, hogy egy egész nagyszerű apparátust tudtak felépíteni érdekeltségük eltakarására és megfelelő előnyök kivivására. Mert ne higyje senki, hogy itt altruisztikus jelszavakról van csak szó, a frázisok mögött a legszámitóbb üzleti politika rejtőzik, mely Budapest fürdőváros! kiáltással akar az állam és a főváros zsebéből minden kivehetőt kivenni. A Budapest Fürdőváros Egyesület a budapesti fürdők és szanatóriumok érdekében olyan áldozatok meghozására akarja kényszeríteni , a közhatóságokat, amelyeknek fedezése az ő legprivátabb kötelességük lenne. Hiszen az sem véletlen, hogy éppen a külügyminisztérium egy kiváló főtisztviselőjét sikerült az akció élére állítani, akinek kapcsolatai a külfölddel igen hasznosak lesznek reklám szempontjából, az Egyesületben ágáló szanatórium- és fürdőtulajdonosok számára és ami még ennél is fontosabb, semmibe sem fognak kerülni. A külföldi reklám, a magyar vidék és az elszakított országrészek lakóinak idecsalogatása, igaz, hogy használ a fővárosnak és az államnak, de mégis elsősoi’ban Schiffer ur, Jakab ur és Pajor ur kisded malmaira hajtja a vizet, akik üzleteik felvirágoztatását várják a nagyhangú akciótól, amiknek fejlesztése az ő zsebük kötelessége lenne. Hogy Chyzer főszerkesztő és főtitkár ur ezzel kapcsolatban a hirdetések nem is álmodott özönét várja, az még ennél is természetesebb, hiszen a Weltbade gondolata nem eshetik messze a Badewelt-tői . . . Még egy gondolat lappang itt a háttérben, amely minden esztendőben pontosan felbukkan és ez a szigeti játékbank ügye. Mióta Tisza István gróf oly nemes gesztussal és gusztussal utasította vissza a Ritz-érdekeltség játékbank ajánlatát, minden esztendőben akad valaki, aki újra felszínre akarja hozni az eltemetett eszmét. Biztos tudomásunk van arról, hogy már Schiff érék jogelődjénél, a Kereskedelmi Bank FleischTosoportnál is több külföldi érdekeltség jelentkezett, amely magyar pénzben száz és százmillióI 1 kát lett volna hajlandó Szent Margit királykis- asszony szigetébe beépíteni, ha ennek ellenében Pál-beszéd a pozsonyi diétán. Amint az irodalom közösséget tartott a kort mozgató európai eszmeáramlattal, a technikai, építészeti kultúrában is visszapereg az idők keresgélése, sablonja, ízlése, divatja. A görögösködés: ez az a nagy ritmus, tamely Párisból, a börze s Madelaine-templom sarkából indulva hozzánk is ér s megcsendül a Nemzeti Muzeum- és Lloyd-épület frontján, A bájteli nőről íródó szonett, az epigramm, a hellén istenek dicséretétől zengő óda s Pollák Mihály épitőstilusa közt nem nehéz észrevenni kapcsolatot. Az irodalom hamarább hagyja ott a felhőkben fénylő Olimposzt, mint az architektúra, amelyben a görög és római uralmát meghosszabbítja, amikor a szigonyt tartó meztelen atléta, a gyümölcsfüzér, az architráv, dór oszlop és szalagpárkány a paloták homlokzatáról lekerül lakóházakra, s a láthatáron feltűnik a piros egészségű, termetes Herr Biedermayer und Kraxelhuber. Különbség az is, hogy mig az irodalom a kölcsönzött nyugati formát és felfogást átolvasztja, a magyar lelkűiét egyre fejlődőbb hőfokát mutató kultúra kohójában — az építészetben, legalább formailag, bizonyos lokális, pesti iz már nehezebben konstatálható. Aminek nyilván egyik oka, hogy az irodalom, ha vékony erekkel is, de Ányos Pál és Kánaánokon át visszavisz Pázmány Péterig, irodalmi köztudat és iskolázás van, technikai érdeklődés művészeti kultúra nincs, s aki hangosan beszél róla, —: mint Széchényi István — az röviden még: ángol. Iliid, Pollák, Weber, Kaszelik és társaik százéves tervein, ha messziről párisi, valójában közvetlenül bécsi szűrőn át idekerült stilus él, ami azonban nem jelenti, hogy ne hordják valami kedves szépség jegyét, ne irigyeljük tőlük, hogy formanyelvük szinte familiáris közösségben tartja őket össze, s ne. gondoljunk rájuk, a régi Pest lelkes kőműveseire való emlékezés örömével. Dömötör István. Cercle des Etrangers létesülhetett volua Arany János tölgyei alatt. Azonban egyetlen kormány sem merte vállalni a felelősséget, liogy a szigeti játékbarlangban találkozzon a nyugati söpredék a balkáni kalandorokkal és igy a tei’v mindannyiszor kútba esett. Egyre több és több hirünk van arról, hogy a leányzó nem halt meg, csak aluszik és a Margitsziget jelenlegi bérlője csak az alkalmat várja arra, hogy a tervek meg legyenek valósitha- tók. A játékbankügynek takarására és előkészítésére mindenesetre kiváló dolog a Budapest Fürdőváros Egyesület, mely ma még jelszavakkal cicázik, holnap már Budapest világfürdővé való fejlődését csak játékbank engedélyezésével látja megvalósíthatónak, holnapután pedig lerántja az álarcot és Fürdőváros Egyesületből egyszerre milliárdos Fürdőváros Részvénytársasággá gubózik ki . . . Mindenesetre nagyon fontos lenne, ha a főváros az egyesületi jogkörnél mélyebbreható beavatkozási lehetőséget biztosítana magának a Budapest Fürdőváros Egyesület ügyelnek intézésében, mert azt, hogy a főváros polgármesterei és szak- tanácsnokai a tiszteletbeli elnökök légiójában szerepelnek, nem tartjuk elegendőnek. A Fürdőváros Egyesület dolga különben, értesülésünk szerint a legközelebbi közgyűlések egyikén újra felszínre hozza az egész szigeti problémát és a főváros törvényhatósági bizottsága neon zárkózhatik el azon eszme meg- valósitása elől, hogy a Közmunkatanács megszüntetésével és a Fővárosi Pénzalapnak a főváros vagyontömegéhez való kapcsolásával párhuzamosan a sziget tulajdonjoga a fővárosra szálljon át. Ekkor, de csakis ekkor csinálhat a főváros széleskörű és trente et quar ante-mentes fürdőváros-politikát, anélkül, hogy ezzel Schiffer ur millióit szaporítaná. Ezt annál is inkább megteheti, mert ha a sziget a főváros érdekkörébe kapcsolódik, akkor a város, m:ely ma a Gellért-, Széchenyi- és Rndas-fiirdők birtokában úgyis a legnagyobb fürdőtulajdonos, monopolizálhatja magának a fürdővárossá való fejlesztést és annak hasznát a köz javára egy nagyvonalú Programm megvalósításában értékesítheti. A fürdőváros-legendakörből még egy érdekes hirt jegyziink ide, melynek valódiságáért természetszerűleg nem vállalhatjuk a felelősséget, de mégis érdemesnek tartjuk megemlíteni, mert az is jellemző, hogy ilyen hirek egyáltalában szárnyra kelhetnek. Hírforrásunk szerint közéletünk egyik előkelő alakja, aki az alakuló közgyűlésen az elnöki asztalnál foglalt helyet, holott nevét hiába keressük az Egyesület szükebb vezetőségében, már a legközelebbi jövőben Amerikába utazik, hogy ott nagyarányú gyűjtést rendezzen Budapest fürdővárossá való fejlesztése érdekében ... A nagyszerű ötlet egy bizalmas értekezleten pattant ki és a jelenlevők élénk tetszésével találkozott. Az értekezlet lefolyásáról az is á nyilvánosság elé tartozik, hogy különféle tervek vetődtek fel arra vonatkozólag, > mit csináljanak avval a huszmilló koronával, mely az Egyesület céljaira máris egybe- gyiilt. A lakbérek emelése természetszerűleg nem érinti kellemesen a közönséget, melynek csak egy elenyésző töredéke háztulajdonos. Egy pillanatig sem kétséges, hogy meg fog indulni, főleg a demokrata oldalon az óbégatás, mert Vázsonyi óta hozzátartozik a demokraták olcsó népszerűséget haj- hászó politikájához, hogy a terézvárosi kiskereskedők érdekeire szabni akarván a főváros egész gazdasági politikáját, mindenkor tiltakoztak a lakbérek mindennemű emelése ellen. Elsősorban Vázsonyi frázisainak köszönhető, hogy mig a környező országokban jelentékenyen emeltettek a házbérek, Budapesten alig, de viszont azt is Vázsonyi számlájára kell írni, hogy mig körülöttünk mindenütt megindult az építkezés, a tatarozás, Budapesten halott minden és termelőmunka megindításáról szó sincs. Jól tudjuk, hogy a házbéremelés, mely biztosítja ugyan a tatarozás és az építkezés megindításának és az iparosok foglalkoztatásának lehetőségét, mégsem szimpatikus és látszólag talán nem is szociális, de mégis szociálisabb, mint ha a nyolcadik tavasz is meddő marad és munka hiányában iparosaink legjobbjai külföldre kénytelenek vándorolni, csökkentőén a nemzeti vagyont és erőt. A cipőtől kezdve a kenyérig mindennek az ára emelkedett a háború óta, és senki sem panaszkodhatik amiatt, hogy nem termelnek elég búzát, vagy elég cipőt az arra hivatottak. Nagyon könnyen megérthető, hogy az analógia szerint miért nincs karbantartás és építkezés és miért nincs meg a magántulajdon szentségének az a visszaállítása, mely minden más téren már mentes a háborús korlátozásoktól. Csak a mát nézi és a holnapot nem látja az, aki a mai állapot további megkötöttségét kívánja a lakások terén. A ma, ha a kötött helyzet megmarad, néhány értéktelen koronával, amely a zsebünkben marad, kellemesebbnek iünik fel, de a holnap és a holnapután, mely e megkötöttség természetes folyo- máinyaképen továbbra is az iparosok és a munkások tízezreit hagyja munka nélkül, nagyon sötét horizontú. Éppen a fővárosnak, melynek különös érdeke, hogy a lakosság életstandardja emelkedjék, kötelessége arra vigyázni, hogy az a huszonhárom iparág, mely munka- alkalmat kért a miniszterelnöktől, munkát is kapjon I és a maga szavával erősítenie kell azokat a törekvéseket. amelyek a lakásügyi korlátozások fokozatos, de teljes megszüntetését követelik . . .
