Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)

1922-01-03 / 1. szám

1922 január* 3 UJ BUDAPEST 3 Egy önzetlen ajándék rejtelmeiből Miért ad az Angol-Magyar Bank 800.000 koronás nemzeti ajándékot a fővárosnak ? Küz­delem a budai hegyvidék közlekedési hegemóniájáért — Veszélyben a Fogaskerekű sváb­hegyi telekspekulációja A közlekedésügyi bizottság múlt szerdai illé­sén tárgyalta a Fogaskerekű Részvénytársa­ságnak a vasút ez évi téli üzemének fen tartá­sára vonatkozó ajánlatát és azt pártolókig ter­jeszti a törvényhalósági hízolIsúg elé. A Fogas­kerekű Vasút R.-T. beadványa azt foglalja ma­gában, hogy a részvénytársaság saját költségén viseli a téli üzemet, melynek fentartása a ke­reskedelemügyi miniszter konkrét határozata értelmében a főváros kötelessége, ennek ellené­ben azonban azt kéri, hogy egy esztendei keze­lésre engedje át a főváros a budai sikló üze­mét, mely a háramlási jog alapján tavaly ke­rült a főváros birtokába. A részvénytársaság- ajánlatát tekintettel arra, hogy az a folyó év­ben 800.000 korona effektiv kiadás megtérülését jelenti, a főváros számára elfogadásra alkal­masnak ítélte a közlekedésügyi bizottság, bár a felszólalók legnagyobb részo kijelentette, hogy az ügy egyáltalában nem tiszta és a részvény- társaságnak ajánlata megtételénél egyáltalá­ban nem altruisztikus szempontok, hanem egyéb célok lebegtek a szeme előtt Ezekről az „egyéb célokról“ különben egyet- mást elárul a részvénytársaság beadványa is, amely hangoztatja, hogy a részvénytársaságot ajánlata megtételénél az a szempont vezette, hogy a társaság és a főváros között fennálló feszültségei enyhítse és lojalitásával elősegítse a budai hegyvidék egységes közlekedésének tagadhatatlanul n agy jelentőség ü problémáját. A közlekedésügyi bizottság határozata, mely eleget tesz a részvénytársaság kívánságának, csak első etapja annak a küzdelemnek, amely a főváros és a Fogaskerekű, helyesebben a Fogaskerekű mögött meghúzódó Angol-Magyar Bank között meg fog indulni. A helyzet ugyanis a következő: 1926-ban a Fogaskerekű koncessziója lejár és a néhány rozzant kávédarálóból és még rozzantabb sze- mélyszállitókocsiból álló inventár teljesen in­gyen kerül a főváros birtokába. Tudni kell, hegy a Fogaskerekűnek óriási telekérdekelt­ségei vannak a Svábhegyen és általában a bu­dai hegyvidéken, a budai telkek értéke pedig ősidők óta attól függ, hogy milyen közel esnek hozzá a közlekedési eszközök. Már most ha a Fogaskerekű 1926-ban kiesik az Angol-Magyar Bank kezéből, akkor fuccs a telekspekuláció- vak, fuccs annak az egész,tagadhatatlanul ér­dekes programúinak, amelyet az Angol-Magyar Bank budai telkeinek értékesítése céljából a Fogaskerekű már régen kidolgozott magának. A Fogaskerekűnek tehát minden erővel arra kell törekednie, és erre vonatkozólag már most meg kell az előmunkálatokat kezdenie, hogy 1926-ban ne veszítse el a vasutat, mert ha el­veszi ti, értéktelenekké lesznek a telkei és az Égisz, melynek képében őrködik Krausz Simon bankja budai hegyvidéki érdekeltségén, a tátrai veszteség után egy még súlyosabb csapás fogja érni: svábhegyi ingatlanainak elértéktelene­dése és fel nem használhatósága. Ez az elgondolás vezelte a Fogaskerekű igaz- atóságát ismeretes ajánlata benyújtásakor. A ereskedelemügyi miniszter rideg, a főváros közönségének érdekével szemben a magánérde­keltségnek kedvező határozatát, ilyképen pró­bálja enyhíteni a ravasz részvénytársaság, vár­ván, hogy a főváros beleessék a verembe és a részvénytársaság tiz hónap múlva, mikor az uj léli üzemvitel költségeinek fedezéséről lesz szó, szabadon verhesse mellét és hivatkozhasson a 800.000 koronás nemzeti ajándékra, mint cap- tatio benevolentiae-ra és szerelmi zálogra. Szerény véleményünk szerint azonban itt minden kísérletezés és próbálkozás hiábavaló, mert a főváros nem fog belemenni a szépen fel­állított csapdába. Nem akad ugyanis bizottság és közgyűlés, amely a budai hegyvidék közle­kedésének problémáját a közúti közlekedés kér­désétől elválasztaná. Hiszen 1926-ban, amikor felmondás nélkül is a, főváros tulajdonába kerül a Fogaskerekű, már okvetlenül rendezve lesz a villamosok ügye, és okvetlenül úgy lesz rendezve, hogy az akkor már házi kezelésben lévő villamosvasút könnyen gondolhat olyan kérdésekre, mint a budai hegyvidék közlekedé­sének kiépítése. Csak nem gondolja az Angol- Magyar Bank, hogy a főváros már most meg­köti a kezét és akár a koncesszió-meghosszab- bitás, akár más engedmény formájában preju- dikál az 1926-iki határozatoknak1? És ami még ennél is fontosabb, csak nem gondolja a. Fogas­kerekű, hogy amikor a főváros közlekedési po­litikájában vörös fonálként húzódik végig az az intenció, hogy a közlekedési eszközöket köz- vontositani és községesiteni kell, akkor Krausz Simon szépnek sem mondható szeméért, a fő­város egységes közlekedési koncepciójából ki­ragadja a Fogaskerekűt és a budai hegyvidék vasutjait, és azokat, testet a testben, egy ma­gánérdekeltség rideg üzleti politikájának szol­gáltatja, ki? Az embero próbát.!... gondolja, magában az Angol-Magyar Bank és ez a rizikó minden­esetre megéri azt a rongyos 800.000 koronát, amelyet nemzeti ajándékul ajánl fel a tervéhez egyetlen lépéssel való közeledést jelentő sikló­üzem átengedéséért a főváros számára. Annak a közgyűlési határozatnak azonban, mely ezt a trójai falóhoz nagyon is hasonlító ajándékot elfogadja, ha ugyan el fogja fogadni, határo­zottan és félre nem érthetően ki kell monda­nia, hogy minden mesterkedés hiábavaló. 1926-ban a Fogaskerekű a főváros tulajdonába kerül és a budai hegyvidék közlekedését nem az Angol-Magyar Bank telekspekulációs ter­vei, hanem a főváros közönségének szociális irányú, egységes jellegű közlekedésügyi politi­kája szerint fogják megoldani. MI-UJSÄG-A- o VÁROSHÁZÁN f • • • A Keresztény Községi Párt újéve. A Keresztény Községi Párt nagyobb küldöttséggel kereste fel va­sárnap délelőtt >a Városházán Sipőcz Jenő dr. polgár­mestert, hogy őt az évforduló alkalmából üdvözölje. A küldöttség szónoka Csiliéry András dr, a párt al­el nőké volt, aki üdvözlő beszédében méltatta a pol­gármester érdemeit és megáll apitottia, hogy hü ma­radt ahhoz a vállalt kötelességéhez, hogy a keresz­tény gondolatot beviszi a községi politikába. Amikor a romok eltakarítása után — mondotta a szónok — az építés munkájához fogtak, el kellett rá készülve lenniök, hogy darázsfészekbe nyúlnak. A régi demo­krata és szabadkőműves érdekek szenvedtek sérelmet és ezek most nem utalják alaptalan és jogosulatlan szemrehányásokkal és vádakkal kisérni a, Keresztény Községi Párt és a főváros vezetőségének munkáját. A szónok ezzel a lelkes felkiáltással fejezte be beszéL dót: Életünket és vérünket az integer Magyar- országért! — Sipőcz polgármester ,a maga és munka­társai nevében mond köszönetét a meleg üdvözlésért, majd rátérve a főváros vezetőségét ért támadásokra, megállapítja, hogy legkevésbbé van joguk és okuk azoknak vádaskodni, akik a nagy külföldi kölcsönö­ket fölvették és most jámbor arccal csodálkoznak azon, hogy egy év alatt nem tudták visszafizetni. A polgármester azután felszólította a jelenlevőket, hogy maradjanak hűek a szent koronához és ne kövessék sem azokat, akik elvileg monarch isták, de időlegesen köztársasági ak, sem pedig azokat, akik elvben ugyan köztársaságiak, de időlegesen mönarcliisták. Beszédét az ezeréves Magyarország éltetésével fejezte be. A küldöttség a polgármestertől felvonult a Várba, hogy Wolff Károly dr.-t. a Keresztény Községi Párt vezérét üdvözölje. E helyütt is Csilléry András volt a szónok, aki üdvözlő beszédében a keresztény társa­dalom egységének nagy fontosságára mutatott rá és megállapította, hogy Budapest akkor lesz bűnös a jövőben, ha ettől a programúitól eltér. Támadta a kormány paktumos politikáját, amellyel — szerinte — n zsidóság kátyúba jutott szekerét akarják ki­húzni. — Wolff Károly dr. válaszában többek között ezeket mondotta: Az újév ünnepe szorosan összefügg a karácsonnyal, amelyet végső konklúzióban a min­dent betöltő szeretet teremtett. Ezért hirdetjük a krisztusi világnézetet, mint a szeretet tanát és akik ennek ellene vannak, azokat nem,a krisztusi, hanem az antikrisztusi demokrácia vezeti. Az újévi iidvözt- lés a megszokás folytán sok tekintetben formasággá sülyedt le, de én ebben a mai üdvözlésben nem látok formaságot, mert van valami, ami összekovácsol minket. Látom, hogy a Keresztény Községi Párt nagy átalakulásokon ment keresztül. Minket a nem­zeti életösztönök megnyilvánulásának felismerése és a legszélesebb körit választójog hozott össze. Széle­sebb, mint amilyet valaha szabadkőműves-páholyban el tudtak képzelni. A nemzetgyűlésben a nemzeti életnyilvánulásoknak ez a meglátása és felismerése hovatovább mind jobban elhomályosodik. Budapest egy szírt, egy szikla, amelyet ostromolnak a destruk­ció szennyes hullámai, de megállapítom, hogy mi cse­lekszünk helyesen, amikor ellentállunk és az utolsó emberig ki fogunk tartani. (Nagy helyeslés.) A párt minden egyes tagja történelmi hivatást teljesít. Mindnyájan a pozitív biten kívül hiszünk abban, hogy a magyarnak itt Európa közepén valami történelmi feladata van. Miért hozott volna ki a gondviselés minket Ázsia közepéből1? Ez a maroknyi Csonka- Magyarország merte először odakiáltani Nyugat sza­badkőműveseinek és Kelet bolsevistáinak az ő keresz­tény és nemzeti jelszavát. Mint egykor Hunyadi János, mi is odaállunk és védjük a keresztény civi-* lizációt. (Zajos helyeslés.) Ha ez a sziklavár megdől, áthömpölyög rajtunk a bolsevizmus árja és megdől az európai civilizáció. A nemzetgyűlés nem teljesíti a kötelességét, mi azonban teljesíteni fogjuk. Nem a klikkek és törzsfőnökök uralmát honosítottuk meg, hanem megvalósítottuk <a keresztény iparosság és intelligens középosztály harmóniáját és demokráciá­ját. Tudom jói, hogy az üdvözlés nem nekem szól, hanem a gondolatnak, amelyet mi meg akarunk va­lósítani. A miniszterelnök a múltkoriban azt kér­dezte tőlem, hogy hogyan tudtam ezt a nagy Keresz­tény Községi Pártot megteremteni. Azt feleltem neki: Lélekkel! Ezt a lelket kérem tőletek, kedves bará­taim, hogy ezt tartsátok meg nagy céljaink érdeké­ben. Ma nincs joga az egyénnek önmagára gondolni, csak a jövőre. F. A tanügyi választások. Az ünnepek elmúltával a közoktatásügyi ügyosztályban teljes erővel megkez­dődött a tanügyi választások előkészítése. A hét ve­gére teljesen készen lesz a nyomdai munkálat, Zilahi- Kiss tanácsnok ugyanis aképpen intézkedett, hogy a pályázati anyag áttekinthetősége céljából .a rangsor szerint kinyomtassák az összes pályázók nevét, aho­gyan ez a közigazgatási személyzetnél is történik pá­lyázatok alkalmával. A tanács jövő csütörtökön, e hó 12-iki ülésében dönt a választás elvi részéről és a tá- következő héten l’og sor kerülni az albizottsági és a közoktatásügyi bizottsági tárgyalásra. A pályázók szempontjából igen fontos az, hogy még január folya­mán az egész vonalon inegejtik a választásokat. A népfürdőkről írván, több ízben megállapítottuk, hogy Budapesten túlontúl sok a márvány os fürdőpalota, de annál keve­sebb a szegény ember fürdője. Szomorodott szívvel jelentjük, hogy január elsejétől kezdődőleg egy ilyen szegény fürdővel megint kevesebb van Budapesten: a Közmunkatanács ugyanis elrendelte a proletár dikta­túra alatt épült margitszigeti strandfürdő lebontását, azzal az indokolással, hogy a strandfürdő életveszé­lyes. mivel fürdés közben többen szerencsétlenül jár­tak és a Dunába fúltak. Azzal, hogy borzalmas fürdő­viszonyaink mellett azoknak a középosztálybelieknek túlnyomó nagyrésze, akik eddig a szigeti strandfürdő­ben lubickoltak a Duna hullámaiban, ezentúl a szabad Daruiban fog fürdeni és ott még nagyobb számmal vizbefulni, vajmi keveset törődik a Közmunkák derék Tanácsa, mely teljes joggal változtathatná át nevét Közrombolások Tanácséivá. A szigeti színház ufón most a szigeti fürdőre került ti sor, aminek lebontása azért is szükséges volt, mert úgy látszik, túlontúl nagy kon­kurenciát csinált a Schi ff érék Palatínus-fürdőjének, mely szintén a szigeten van, és méregdrágán méri a júliusi napfényt és a Duna hüs habját. Dohát az a dolgok rendje, hogy a sziget Schiff éréké és onnan min­dennek pusztulnia kell, ami nem az ő duzzadt pénz­tárcájukat dagasztja még kövérebbé. Csak attól fé­lünk, hogy a Palatínus-fürdőben még kevesebben fog­ják a jövő nyáron szórni a pénzüket, mint eddig és ilyképen kevesebben járnak a szigetre is, megcsap- pantván a belépődíjakból befolyó bevételt, melynek negyedrésze, hogy a korkép teljes és stilszerü legyen, a Közrombolások Tanácsát illeti . . . Zipper Leó ékszerkereskedő a főváros tiltakozó feliratai ellenére a kereskedelemügyi miniszter ur őexcellenciájától iparengedélyt kapott azon az alapon, hogy üzletében magyar honos üzletvezetőt köteles alkalmazni. Zipper minden valószínűség szerint sietve fogja teljesíteni d kereskedelemügyi miniszter ur ezen, szerénytelennek egyáltalában nem nevezhető kívánságát és továbbra is vidáman fog kereskedni szerencsétlen országunk ezüstjével és aranyával. Még fájdalmasabbá teszi a dolgot, hogy a kormány a kérdéses iparengedélyt a főváros legélénkebb tiltakozása ellenére adta meg, egyáltalában nem törődve azzal, hogy az efajia eljárás kissé megingatja az iparügyi határozatok felebbezhe- tétlenségébe vetett hitünket. Ugg tudjuk azonban, hogy a Zipper-ügy még egyáltalában nincs elintézve és a legközelebbi közgyűlések egyikén szenzációs fordu­latai várhatók a botrányokkal spékelt iparengedélye­zési ügynek. Fényképekről tudunk, amelyek letagad­hat atlanul igazolják, hogy egy, nem is méltóságos, de kegyelmes ur akadt, aki írásban kért a lakáshivataltól Zipper Leó részére segedelmet és ugyanez a nem is olyan régen kegyelmes ur. a lengyel követségnél több ízben interveniált, hogy Zipper Leó olyan útlevelet és vízumot kapjon, amellyel bármikor szabadon közle- kedhetik Budapest és Bées között. Ily körülmények között mi csudálnivaló sincs azon, hogy Zipper ur ide­gen állampolgár létére iparengedélyt kapott Csonka- Magyarország fővárosában, igazolván a régi közmon­dást, hogy néha jó dolog valamely nagy úrral egy tálból cseresznyézni . . . Minden lelkes hive a nemzet- gazdasági megélhetésnek legyen tagja a keresztény alapítású r­BUDAPEST, IV. kér., Kossuth Lajos-utca 20., ahol e$y üzletrész ára 100 kor. Múlt évi október hó végéig belépett 8039 tag. 552 darab alapitói és 8986 rendes üzletrészszel 1,450.600 korona összegben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom