Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-12-24 / 41. szám
2 UJBUDAPESI A főváros törvényhatósági bizottságának katolikus tagjai_ csoportokban rándultak le Pannonhalmára, ahol a bencéseknél lelkigyakorlatokat végeznek. Képünk dr. Bárdos Rémig (X) pannonhalmi főapát és rtr. Strommer Viktor (XX) társaságában a következő városatyákat ábrázolja: Dr. Bzékely István, Bednarz Róbert, Nagy István, Boán József. Mettelka Frigyes, Sagmüller József, Aubermann Miklós,' Müller Antal, Bieber Jenő, Akisek’ Ernő dr., Baránski Gyula dr., A'as Béla, Perndl Flóris, Szigethy János, Petrovácz Gyula és Stadler Nándor. nyére, a. sétányokra, sőt a francia kijelentés szószerinti magyarázatánál a kórházépületekre is. Ezért a francia alapgondolatnak csak azt a részét lehet figyelembe venni, mely a közintézményeket és cél- vágyont érintetlenül hagyja s a vagyonnak csak azon részére terjed ki, melynek értékesítése párhuzamos a főváros jövőbeni érdekeivel. A felhasználható másik alapgondolat Wolff Karoly bizottsági tagnak az a kijelentése, hogy a jövedelemnek egy része is e célra felhasználható. A megoldási módot mindkét nézetben nyilvánult alapgondolat felhasználásával találhatjuk. Nézzük először is az évenként ismét’ ődő készpénzfizetések kérdését. Csupor József dr. tanácsos az Uj Nemzedékben (december 15.) nyilatkozott a főváros jövő évi költségvetéséről. E nyilatkozatból tudjuk, hogy a francia kölcsönök törlesztési módozatának ismerése nélkül lehetet1 en a költségvetést tökéletesen összeállítani. Szó van ugyanis arról, hogy a francia kölcsön törlesztésére fizetendő két és fél milliárd K-t legalább részben bekalkuláljuk a kiadásokba, illetve a bevételekbe. A főváros 1923. évi költségvetése a külföldi kölcsönök törlesztési összegének leszámításával 6—7 milliárd koronára fog terjedni. Mindenekelőtt hangsúlyozom, bogy az egész törlesztési tehernek a készpénzfizetés csak egyik részét képezheti. A fenti idézetünk mutatja, hogy a budget a jeAn- legi fokozásánál a határhoz közel jutott. A törlesztési fizetmények fedezését uj forrásokban kell keresni. Ezen adósság rendezése országos jelentőségű. A forrásoknál nem lehet a lokális szempontokra szorítkozni. A vagyonadóban és megválásokban rejlő forrásokat az állam kimerítette. A jövedelmi adókulcsok legutóbbi erős fokozása ezt a forrást is eltorlaszolja. A fennforgó kényszerhelyzetben a következő alapokra irányítom a figyelmet. Az egyik a tőzsdeadó. Ennek kb. 50%-os pótlékolását lehetne a fővárosnak rendelkezésre adni. A beszedés költséget nem okoz. Gazdasági hátrányai nincsenek. Gyengéje csak az, hogy összegszerűség tekintetében nem nyújt szilárd alapot. A másik forrás az, hegy a forgalmi adónak a fővárost megillető részen felül ezen törlesztési fizetések céljára egy fél százalék átenged tessék.: E két rendkívüli adó céladó jellegével bírna és csak 10 év tartamára volna biztosítandó a főváros javára. Ez a jövedelem a főváros háztartásától az egyéb jövedelmeket meg nem Áronná. A megoldásnak másik részét nem a jövedelemben, hanem a vagyonban kell keresni. Szem előtt tartva azt az elvi kijelentést, melyet Wolff Károly bizottsági tag a fenti idézet szerint tett, alapul fel kellene használni a főváros beépítetlen telkeit. Ezen telkeknek értékesítése nem volna hátrányos a főváros háztartására. Ellenkezőleg uj adóalapok keletkeznének az építések által. Ha a külföldi tőke ezen érdekkörbe bevonható, akkor számítani lehet arra, hogy minden szubvenció vagy egyéb tehernek elvállalása nélkül, maga az érdekelt tőke fog á telekakció, illetőleg saját érdekének előmozdítására az építési tevékenységbe belekapcsolódni. Ezzel össze lehetne kötni a nagyabb telektömbök szabályozásának és közművekkel való ellátásának kérdését is. Én azt a telekpolitikát, mely a beépítetlen telkeket a főváros kezében kívánja központosítani, sem gazdasági, sem politikai szempontból helyesnek nem tartom. Gazdasági szempontból azért, mert az építési 1922 december* 24 tevékenységet lehetőleg a magánvállalkozásnak kell fenntartani, s mert a házbirtok, mint elsőrangú tőke- befektetési alkalom a főváros állampolgárainak fenntartandó. A házbirtok kirekesztése a befektetésekből a középvagyoni osztályt is az értékpapír-spekuláció terére kényszeríti. A fővárosnak nem holt vagyonra, de élő és fokozódó jövedelemre van szüksége. Erre főleg a városi házak alkalmasak. Hisz a közüzemeknek nagy része ma is a házakból eredő jövedelmekre támaszkodik. A szabadelvű és a radikális politika nemcsak a telkeket, de a házakat is birtokába akarta keríteni. Hogy mily veszélyes végeredményében az ilyen törekvés, azt láttuk a kommunizmus idejében, amidőn ez a radikális felfogás a házak elkobzásában nyerte befejezését. A főváros kezében ma a következő kiterjedésű telkek vannak. Ezek építésre és eladásra alkalmasak. I. A főváros saját területén 10 millió nyolcszázezer négyszögöl. II. Idegen határban három millió öl. A főváros ezen vagyona teljesen alkalmas arra, hogy a külföldi kötvények beváltására alapul szolgáljon. Az I. alatti telkek forgalmi értéke ölenként 1600 korona. E megfelel 20 milliárd 480 millió koronának. A II. alattiak forgalmi értéke n.-ölenként 200 korona. Ez egyenlő 600 millió korona értékkel. Kb. 21 milliárdot koronákban teszen ki tehát az az érték, amelyet a főváros vagyonsági, gazdasági és fejlődési érdekeinek érintése nélkül egy alakítandó értékesítési részvény- társaságba be lehetne hozni. Azért kell a telkek értékesítésére részvénytársasági alakot igénybe venni, mert csak e formában lehet a főváros érdekeit megóvni. Ezen alak teszi lehetővé azt, hogy a francia hitelezők az alakítandó társaság keretén belül, egy igényeiknek megfelelő egyenrangú és egyenjogú szerephez jussanak, hogy a kívánt biztosítékot zálogjogok és egyéb lefoglalások érvényesítése nélkül megtalálják. Ezen formában a fővárosnak hatósági állása és befolyása csorbát nem szenvedne.. A társaság részvénytőkéjét 200 millió frankban lehetne megállapítani. A francia és angol kölcsönök visszafizetése fejében az érdekelt két külföldi bank kb.. 150 millió frank névértékű részvényt kap, viszont ezek befizetéskép a főváros aranykötvényeit ugyanily névértékben szolgálhatják. Ily nagyszabású tranzakció részleteit időelőtti volna fejtegetni. Csak azt jegyzem meg, hogy a telkek értékesítéséből befolyó összegek a kiadott frankra szóló részvények bevonására szolgálnak. Ily visszafizetés évenként az értékesítés mérve szerint történik. A részvénytőkén felül netán elérendő felesleg feletti része a hitelező külföldi bankoknak külön kárpótlásként átengedtetik. A részvények beváltása után az értékesítési részvénytársaság feloszlik. Természetes, hogy oly telkek, amelyek közcélokra szükségesek, a részvénytársaság által sem bocsájtha- tók áruba, hanem továbbra is megmaradnak a főváros tulajdonában. A telkeknek átruházása egy részvénytársaságra, melynek részvényei tulajdonképen a külföldi bankok tulajdonát képezik, feleslegessé teszi részükre a zálogjog megszerzését s követeléseik biztosítására azon eszközök igénybevételét, melyekből a fővárosra nézve pénzügyi, gazdasági és hitel! hátrányok keletkezhetnek. A régi Pest Budapest kövei lria: SALLAY ÁRPÁD dr. f 12 A Belvárosban a fentem!itetteken kívül a középületek semmi építészeti jelleget vagy díszt nem tüntetnek föl; a vármegyeháza még a legjobbak közül való e tekintetben- Ugyancsak elvétve találunk stílusosan kiképzett vagy ékített magánházat. A Károlyi-palota és a Pesti hazai takarékpénztár háza, a Hatvani- (most Kossuth Lajos)-utcabeli Grassalkovich-palota és az Akadémia- és a Zrinyi- utcában levő volt Európa-szálló most főkapitánysági épület) s néhány magánház, mint kiváló építmények említhetők. A külsőbb városrészekben a Nemzeti színház, a Ludoviceum és a Muzeum mög’ött néhány főúri palota a kiválóbb épületek. Az Újépület, mint kuriózum említendő. Az akkori utcahálőzat és építési mód mellett a belső városképek sem alakulhattak kedvezően. A belvárosban néhány kis tér adhatott ugyan kedves képet, de ez minden kiPünös jellegzetesség nélkül volt. Nagyszabású városképet alig tudunk az akkori Pesten elgondolni, mert a nagyobb terek mind éktelen. különösebb építési kiképzés nélkül levő házakkal vannak körülvéve, ahol pedig hosszabb perspektíva adódnék, az utvona'ak kezdetleges kiképzése s ugyancsak az utakat szegélyező, vagy a látószögben álló építmények jelentéktelensége teljesen leront minden hatást. A legérdekesebb térképződés PesLen a Kálvin (akkor Széna.)-tér, minden hatás nélkül vau, akar a térről magáról készült képet nézzük, akár olyan képet, mely a Muzeum felől nézve ábrázolja ezt a teret. Az ok mindig egy: a teret szegélyező épületek jelentéktelensége, melyek a tér igen eredeti alaprajzát egyáltaüín nem juttatják érvényre, másfelől pedig a templomnak magának nagy egyszerűsége s tornyának az épülethez viszonyított aránytalansága. Parkokban az akkori Pest aránylag gazdagabb volt, mint a mlai, mert a most meglevő sétányok vagy már megvoltak, vagy kialakítóban voltak, a Népligetet kivéve, sőt megvolt a füvészkert is, melynek területe az Üllői-ut végén az orvoskari épületek telepének szolgál jelenleg, továbbá a nagyközönség elől ma elzárt Orczy-kert. Hogy azonban végezzünk a fővárosnak annyit hánytorgatott ezen kérdésével, megvalljuk, hogy a parkokban meglevő ezt a. hiányt nem tartjuk oly nagy bajnak, mint amilyennek í'ö!- tüntetik, mert a mindinkább terjedő hygienikus építkezés, a lakosság kulturális fejlődésbéől fakadó tisztaságérzés és az azután való vágyakozás és igyekezet ellensúlyozzák a parkok kedvezőtlen arányát az o'y városban, melybe a jobbparti részről hegyi levegő árad, s melynek oly légcsatornája van, mint a Duna. Szobormű a Kálvárián s néhány szerényebb egyházi szoborműn kívül csak egy állt 40 év előtt Pisten; a József nádoré; a jobbparton a Szent György- téren állt s azóta már eltávo’itotl. Hentzi-szobron, jobban mondva emlékműn kivül csak szentháromság- és egyéb egyházi vonatkozású, de művészileg jelentéktelen szoborról tudunk. Mindezekkel szemben a főváros mai külső képe és építkezési állapota igen nagy haladást mutat. A dunai látkép, Budapestnek úgyszólván kirakata, a hidakkal, mindkét part teljes és a Margithidig a házsorok legnagyobbrészt méltó kiépülésével, ezekben olyan objektumokkal, mint a parlament, a ki- rá’yi várbazár és a műegyetem, ékeskedik, A város magasból szemlélt képe igen változatos, mert a pesti részen a számos kiemelkedő, tornyos és kupolás épület, a jobbparton a város terjeszkedése folytán a magaslati részek szükségszerű beépülésével előálló színek sokasága tarkítja. Alig túlzás, ha azt mondjuk, hogy a beépített terület a 40 év előttihez viszonyítva több, mint háromszor annyi, mert hisz a balparton az Aréna-nt irányában képzett körútig egységesen sürü a beépítés, azonfelül minden kerületben vannak tetemes részek, amelyek e vonaltól a határ felé szintén sűrűn be vannak építve, s a Váci-ut, a lTungária-ut mentén szintén vannak tejlesen uj városrészek keletkezőben. A jobbparton a Kelenföldén és Lágymányoson uj városrészek keletkeztek, a régi beépítési határok tetemesen kül'ebb tolódtak, a Gellérthegy, Naphegy, Németvölgy, és Kutvölgy nagy része, az Istenhegy,. Svábhegy, Pasarét, Törökvész, a Szemlőhegy egy része és a Rózsadomb beépült, az újlaki és óbudai rész utcahálózata erősen kifejlett s a régi beépítési területen is nagy tért hódított a modern építkezés. Amily mértékben terjeszkedett a város, ugyanoly arányban nőtt a magasba és különösen az utóbbi jelenség az, amely a modern nagyváros jellegét kifejeződéshez juttatjaA cikkünk előző részeiben ismertetett nagy szabá- lyozási műveletek elsősorban idézték elő a nagy' építési átalakulást, teremtettek nagyszabású uj városképeket, de fontos tényezői a beépülés mikéntjének s a kisebb-nagyobb méretű és liatásu uj városképek keletkezésének a fokozatosan fejlesztett építési szabályok, va'amint. főleg az állami és városi hatósági, valamint az egyéb középitkezések. A hármas tagozatú Andrássy-ut elsőrendű kiképzésű és diszitésü úttestével a Bajza-utcáig zártsorú, részben előkertes beépítéssel az építőművészet számos jeles alkotását mutatja; ugyanez áll talán fokozott mértékben a szabadonálló házakkal beépített legkülsőbb részre. Középületek közül az operaház, a régi képzőművészeti műcsarnok s néhány tanintézet emeli ezen gyönyörű útvonal részét. (Folyatatjuk.)
