Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-11-15 / 39. szám
1922 november* 15 ujeudapest 3 szabályokban az a tartani veendő fel, mely az engedélyokmányban van megállapítva. A vasutak kezelésére a vasúti részvénytársaság nemcsak jogot nyer, do kötelezettséget is vállal. A tartam tehát legalább is az engedélyidő végéig állapítandó meg, do semmisem állja útját annak, hogy az később vagy bármikor meghosszabbittassék. Az alapszabály 19- §-a, mely a részvényesek jogát a közgyűlésen szabályozza, egy époly terhes, mint nézetem szerint felesleges intézkedést tartalmaz. Fc'jogosit ugyanis minden szavazatkópes részvényest, hogy a társaság ügyeire vonatkozólag 15 nappal a közgyűlés megtartása előtt indítványt tehessen. Ez egy elavult berendezés. Aki a múlt évtizedeken át figyelemmel kisérto a főváros részvénytársasági közgyűlések lefolyását, meggyőződhetett arról, hogy az ilyen inditványozási jog soha gyakorlati gyümölcsöt nem hozott, hanem igen gyakran a közgyűléseket meddő, gyakran elkeseredett üres szóharcok színhelyévé tette. Minden rendes közgyűlésen napirendre tűzetik a társaság évi jelentése és mérlege és ennek alapján e'ég mód és alkalom nyujtatik bírálatot gyakorolni és ezen előterjesztésekkel összefüggő indítványokat tenni. Részvénytársasági, közgyűlésen nem kell alkalmat adni sem a kifelé való beszélésre, sem jogosulatlan magánérdekeknek a birá'at formájába öltött előtérbe tolására. Részvénytársasági közgyűlés szabályszerű lefolyása az elnöki vezetéstől függ. Ámde ennek egyik feltétele az is, hogy az elnöknek az a jog biztosittas- sék: az iilési fegyelmet a mértéket nem tartó vagy a köztekinteteket sértő felszólalásokat megakadályozni, a vitákat, ha azokat kimeritettnek tekinti, bezárni és a kérdések feletti szavazást saját belátása szerint elrende’ni. A tervezet 20. §-a, mely a közgyűlés vezetőjéről szól, hasonló mtézkedést nem tartalmaz. Azért szükséges volna az idézett 20. §-t megfelelő értelemben kiegészíteni. Az elnöki jogosítványokat a nemzetgyűlés házszabályai szerint is lehet szabályozni. Az alapszabály 45. §-a intézkedik tartalékalap létesítéséről. Ennek rendeltetése rendkívüli veszteséi- gek fedezése lévén, tőketartalék jellegével bir. Helyesen veszi kilátásba az alapszabály 38. §-a, hogy a dotálás nem képez üzleti kiadást, hanem az évi nyereségből vétetik. Ez az eljárás az adótörvénynek megfelel. Ámde vil'amos vasutaknál különleges tartalékról is kell gondoskodni, amely a gép- és kocsiujitás textilének részbeni viselésére alkalmas. Ez az u. n. leírási vagy megújítási tartalék. A dotálás a rendes üzleti költségek közé sorolható, s ez adótörvény szempontjából adómentes. Elegendő volna az alapszabályban meghatározni, hogy az igazgatóság tartozik évenként megfelelő összeget e célra a kiadások közé felvenni. Mindazon vállalatoknál, s különösen vasutaknál, amelyek háramlás tárgyát képezik, a tulaj dónk ép eni befektetési tőke a háramlás következtében a vállalkozó részvénytársaság részére veszendőbe megy. Ezt a körülményt kétféle módon lehet ellensúlyozni. Az egyik az, hogy külön a tartaléko1 ások segélyével, egy a befektetési tőkével felérő külön tőke gyüj- tetik össze. Ez a háramlást ellensúlyozza. Ez a mód kevésbbó szokásos és nem ajánlatos. Ellenben a szokásoknak, de a főváros különleges érdekeinek megfelelne a részvények sorsolás utjáni kvótaszerü beváltása. Sorsolás esetén a névérték kill zettetik s a bevont részvény helyébe egy élvezeti jegy adatik ki. Az élvezeti jegyet azonban nem szabad oly alapon kiadni, mint az a beváltott vasutak részvénytársaságainál történt. Ott ugyanis kettős jog fűződött az élvezeti jegyhez: 1. a féltilosztalék további élevezete, 2. arányiagos rész a vagyonban. A főváros érdekei szempontjából csak oly élvezeti jegyet szabad kiadni, mely a íelülosztulékra jogosít, de vagyoni jogokat nem nyújt. Ez az eljárás a kereskedelmi törvény szempontjából nem vehető kifogás alá. Az alapszabály 7. §-a a társaság alaptőkéjét 500 millió koronában állapította meg. A bizottság, amely az alaptőkét meghatározta, bölcs mérséklettel járt el, amidőn a készpénztőkét 2/s résszel, a társaságba hozott betétet a tőke 3/ö részével vette számittásba. Ezek a számok azonban korántsem tükrözik vissza azt az anyagi jelentőséget, amellyel az uj vállalat a főváros szempontjából bir. Mert ennél az összefüggést a főváros egész gazdasági politikájával kell figyelembe, venni. Anélkül, hogy bármely konjunkturális becslésbe bocsájtkoznám, csak azon nézetemet hangoztatom, hogy ez lesz fejlődési képessége folytán a főváros legértékesebb vállalkozása és Vagyoni értéke. Fontos alkatrészét fogja képezni a nemzeti vagyonnak is. De túlmegy az anyagi értéken annak politikai jelentősége, mert ezt az alkotást a legnagyobb nehézségek közepette hozta létre a Keresztény Községi Párt, melynél fontosabbat és maradandóbb becsiit a megelőzött évtizedes szabadelvű gazdasáági politika egyáltalán fel nem mutathat. Az ily intézményt, vagy az a feletti rendelkezést kézből adni nem szabad. Megelégedéssel olvastam ezért a Nemzeti Újság cikkét (25G. sz.), melyet „A belga tröszt ajánlata a villamos vasutak átvételére“ cím alatt közölt. A cikk tárgyilagos bírálatban utal ennek veszélyességére, s azt erélyesen visszautasítja. Én azt hiszem, hogy az uj társaság a kezdet nehézségeit gyorsan fogja leküzdeni és a szükséges építési tőkét nem kell külföldön keresni azt a hazában is lehet beszerezni. Ha a főváros a vállalatot kézből adja, azt csak évtizedek múltán ujabbi súlyos küzdelmek és nagy anyagi áldozatokkal fogja visszaszerezhetni és meg- csonkitja eszközeit, melyekre a főváros fejlesztésére, de saját háztartásának egyensúlyba tartáására is mellőzhetetlenül szüksége van. Az UJBUDAPESI interpellációs könyve Mi történik a Néparéna kulisszái mögött ? A vurstliban játszik nyaranta a gyermekek és a kisebb igényű publikum szórakoztatására a Néparéna, mely rövid fennállása óta éppen elég bajt és gondot okozott a hatóságnak. 1919-ben az arénát versenytárgyalás utján Morgenroth Kürolynak, a népszerű Jancsi bohócnaf- adták bérbe, aki társat vett maga mellé egy Schmidt Mihály nevű ötödrangu vidéki cirkuszigazgató személyében. Hogy-hogy nem történt — tessék a Jancsit megkérdezni — Jancsi csak kél évig volt a Néparéna igazgatója és társtulajdonosa, az elmúlt évben Schmidt Mihálynak sikerült megszabadulnia tőle. Jancsi, aki a maga ura volt, újra alkalmazott lett és most nyaranta a Fővárosi Cirkuszban prodkuálja magát. Schmidt jó összeköttetéseivel elérte, hogy a főváros ráírta a Jancsi-féle szerződést és ma az a helyzet, hogy Schmidt a Néparéna egyeduralkodója. Ebbéli minőségében civillistája valóban fejedelmi: délután 3-tól este 10-ig tart a nyári idény alatt előadásokat, naponta hármat, négyet, vasárnap ötöt-hatot, kevés kiadással és nagy bevétellel. Hogy milyen a műsora, arról jobb nem beszélni, csak két számra hívjuk fel a. figyelmet: miközben az igazgató ur az őt aggódva figyelő karmester dirigálta zenére lovát tánclépésben járatja, a direktoráé, Carmen-kosztümben a ló mellett a porondon táncolt. . . Viszont külön szám. ebben a családi arénában a direktor kisleánya, egy bájos 6—8 éves apróság, aki száguldó lovon csinál nyaktörő mutatványokat. . . Ez a. rovat szűk arra, hogy részletesen foglalkozzunk Schmidt ur dolgaival és ezért a következő interpellációt vagyunk bátrak röviden a polgármester úrhoz intézni: 1. Tudja-e a polgármester ur, hogy a Schmidt-féle arénában gyermekprodukciók is vannak, az erre vonatkozó hatósági rendelkezések semmibevevésével? 2. Tudja-e a polgármester ur, hogy a Schmidt-féle Néparénában folytatólagos előadások vannak anélkül, hogy az igazgatóság a helyiség kellő szellőztetéséről az erre vonatkozó rendeletek értelmében gondoskodna? 3. Tudja-e a polgármester ur, hogy a Néparéna, azon a címen, hogy a vurstlihoz tartozik, csupán öt százalék vigalmi adót fizet, holott olyan produkciókat mutat be, amelyek a vigalmi adóról szóló szabály- rendelet értelmében tíz százalékos vigalmi adó alá tartoznának? 4. Hajlandó-e a polgármester ur intézkedni, hogy ezek az anomáliák a Néparéna tavaszi megnyitása alkalmával kiküszöböltessenek, hogy a Néparéna igazgatósága az alatt az egy rövidke esztendő alatt, ameddig szerződése még tart, a Vendeletek és jogszabályok megtartására kény szer ittessék? Emléktáblákat a budai erdőkbe! A budai erdők történelmi nevezetességei Kénes melegvizforrások a Zugligetben A székesfővárost környező erdőkben — a fővárosnak majd kétezer hold kiterjedésű erdeje van — és azok közvetlen környékén Magyarország történetének kimagasló eseményei játszódtak le. A mai Szép Juhászné vendéglő táján verték szét a Budavárát ostromló csapatok magyar elővédjei a vár felmentésére küldött török csapatokat. A mai Ferenc- halmán a fővárosi erdő szélén ismételten megütköztek a várat ostromló magyar csapatok a várban levő törökök segítségére küldött seregekkel. A kishárshe- gyi erdő tövén levő Kuruclesben (a mai Kuruclesi- uton) rejtőztek II. Rákóczi Ferenc csapatai, akik rajtaütéssel akarták elfoglalni Budavárát. A mai Szép Juhászné mellett állott az egyetlen jnagyar eredetit szerzetesrendnek a Pálosoknak a kolostora, amely rendnek visszatelepítésére jegyzett legutóbb a törvényhatósági bizottság inditványkönyvébe javaslatot Haller István. Ennek a kolostornak kötelékébe tartozott Báthory László, aki először fordította magyarra a bibliát és irta meg a szentek életét. Itt őrizték Remete szent Pál testét, amelyet Nagy Lajos király velencei hadjái’ata alkalmából hozott el és adományozott a pálosoknak. A kolostor ezen nagy királyunknak különben is kedvenc pihenőhelye volt. A Szép Ilona-vendéglő helyén állott Mátyás édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek kőháza, a mai Szarvas-vendéglő mellett levő Laszlovszky-majorban volt 1849-ben Görgey főhadiszállása. Ma ezek a helyek mind jel nélkül állanak. A kiránduló közönség nem is sejti, mennyire nevezetes rögöket tapos vasár- és ünnepnapi sétái alkalmával. A Virányos-Kútvölgyi Gazdasági és Kulturális Egyesület és a Budahegy vidéki Társaskör legutóbbi ülésén Eperjessy István dr. fővárosi fogalmazó javaslatára beadvánnyal fordult a tanácshoz, kérvén, hogy áldozzon a kegyeletnek és Buda történelmünk által megszentelt, helyein állítson föl emléktáblákat, melyek né-* hány szóval megmagyai’ázzák a kirándulóknak a hely történelmi nevezetességeit. Ugyanez a két egyesület, melynek agilitása közismert a csendes Budán, felfedezte, hogy a Zugligetben több kénes meleg forrás van még most is működésben. A kénes forrásokról a főváros könyvtárában levő régi leírások tesznek említést, de arról szemtanuk is meggyőződtek. A Zugligeti-ut mellett levő Szarvas-vendéglő helyéu régebben fürdő állott és ott a Leipniker-féle ingatlanon pinceépités közben kénes melegvíz tört föl. A Zugligetben a régi végállomás mellett levő domb oldalán volt egy melegforrás, amely földcsuszamlás következtében eltűnt. A régi leírások még egy meleg forrásról tesznek említést, a Fér euch almi-kápolnával szemben levő ingatlanon. Azonban ez a meleg .forrás is eltűnt, úgy hogy csak ásatás utján lenne megtalálható. A fentnevezett két egyesület ugyancsak Eperjessy István dr. indítványára most azt kérte a tanácstól, hogy az ott nyaraló és állandóan ott lakó közönség kényelmére a meleg- vizforrásoknál uszodát állítson fel. HÍREK • • • Buzsáki Rezső dr. f Egy kedves, nagy tehetségű ember szeuderült jobb- létre: meghalt Buzsáki Rezső dr. főjegyző, a pénzügyi osztály vezetőhelyettese. Kötelességünket véljük teljesíteni, mikor Buzsáki képmását bemutatjuk olvasóinknak. Személyi hírek. Sipőcz Jenő dr. polgármester állapota annyira megjavult, hogy naponta sétakocsizást tehet és a jövő héten elfoglalja hivatalát. — ügy volt, hogy Rényi Dezső alpolgármester, aki tudvalevőleg a villamos-részvénytái’saság ügyvezető al- elnöke lesz, nyugdíjba vonul. Értesülünk, hogy Rényi egyelőre 6 hónapi szabadságot kér és csak azután dönt nyugdíjazási kérelméről. Drágasági pótlék a szaklapoknak. A Magyar Szaklapok Szindikátusa Radványi László dr. ügyvezető elnök vezetése mellett, teljes ülést tartott. A folyó ügyek elintézése után tárgyalták a szaklapoknak a papír és nyomdadrágaság következtében beállott válságát. A múlt év április 16-án megállapított minimális nyomtatvány-árszabást a Magyarországi Grafikai és Rokoniparosok Főnökegyesülete azóta 500%- kal emelte, a Pester Lloyd október havára további. 23.8%-os drágulást mutatván ki, a nyomdaköltség újabb emelése küszöbön van. A szaklapok előállításához felhasználni szokott papír ára ugyanezen idő alatt, a Budapesti Papirnagykereskedők Szövetségének megállapítása szerint, átlag 466%-al drágult. Ezzel szemben a Magyar Szaklapok Szindikátusának kötelékéhez tartozó 146 szaklap előfizetési dija ugyanezen idő alatt átlag’ csupán 233%-al, hirdetési dija pedig átlag csupán 100%-kai emelkedett. Barta Manó, Doby Andor dr., Halász Ferenc, Kálnoky Heniűk, Török J. Endre, Móór Jenő és Vidacs Gyula dr. hozzászólván a tárgyhoz, a teljes ülés elhatározta, hogy addig is, mig a szaklapok a napilapokkal karöltve előfizetési dijaik emelésében megállapodhatnak, előfizetőik belátásához fordulnak bizalommal, azoktól önként meghatái’ozott összegű drágasági pótlékot kérve. Előfizetéseket ezentúl a szaklapok csak egy negyedévre fogadnak el. Azoktól a hirdetőktől, kiknek hirdetési megbízása régebbi keletű, a szaklapok kiadói beleegyezést kérnek ahhoz, hogy a megrendelt hirdetés ára után méltányos felárat számlázhassanak. A jövőre nézve hirdetési megbízást a szaklapok kiadói csak azzal a feltétellel fogadnak el, hogy amennyiben a hirdetési- megbízás ideje alatt a Magyarországi Grafikai és Rokoniparosok Főnökegyesülete, hivatalos lapjának, a „Nyomda és Rokonipar“-nak tanúsága szerint a minimális nyomtatvány-árszabás tételeit emelné, úgy azonos százalékkal emelkedik a hix*detési dij is. A teljes ülésnek bemutatásra került az a levél, melyet a miniszterelnökség sajtóosztályának uj vezetője, Ángyán Béla dr. min. tanácsos a hozzáintézett üdvözlő levélre, válaszkép Gaál Endre dr.-hoz a Szindikátus elnökéhez intézett, amely többek között a. következőket tartalmazza: „Legyen szabad biztositanom. a Méltóságod vezetése alatt álló Szindikátust, hogy teljes tudatában a szaksajtó jelentőségének minden rendelkezésre álló eszközt örömmel fogok igénybe venni, hogy a szaksajtót a mai súlyos körülmények között fontos hivatásának betöltésében támogassam.“ Az ülés befejezésekép Klug Emil dr. „Az Adó“ nevű szaklap főszerkesztője, tartott tanulságos előadást azokról a súlyos terhekről, melyeket a szaklapok kiadóira nézve az újabb adótörvények jelentenek.
