Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-11-15 / 39. szám
//. évfolyam Budapest, 1922 november» 15 39. szám TU BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI V ÉS CJcÖZGAZ VHETILAP AL Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden héten ♦ Előfizetési ára: Egész évre 960 K ♦ Félévre 4SO K ♦ Negyedévre 240 K ♦ Egyes szám ára 20 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám : 63-10. ♦ Felelős szerkesztő : ~Dr. Doby Undor Mr. Bette titka A belga ajánlat kulisszái mögül — A Főváros külföldi hitelezői a villamosvasuton át akarjak biztosítani a kamatfizetést — Az ajánlat elfogadása ötven koronára drágítja a villamosjegyet A tej napról-napra drágul és ma már 00 koronát kér- nek érte a tejcsarnokok fiókjaiban. Az Árvizsgáló Bizottság még mindig késik a tej és a tejtermékek irányárának megállapításával, a főváros tejhivatalának szava gyenge arra, hogy meggátolja a tejvállalatok erőszakosságát. Ugyanakkor azonban a tejvállalatok tiltakoznak az ellen, hogy a habtejszin készítését beszüntessék és miközben a fórumon a tej vállalatok a. tejtermékeket feldolgozó vállalkozókra akarják hárítani a drágítás ódiumát, a főváros fejellátását monopolisztikusan kezében tartó Kiel mi szerszállitó Részvénytársaság vaj- és sajtgyárat alapit, hogy a százezernyi beteg, agg és csecsemő mindennapi táplálékát elvonva, azt busás haszonnal értékesítse. Áldatlan közállapotainknak és az élelmiszer- ellátás terén uralkodó anarchiának tipikus karaktén stikonja az a komédia, ami a tejellátás körül történik. Mire valók a hatóságok, ha nem tisztelik őket és mire valók a hivatalos bizottságok, ha nem tudnak érvényt szerezni rendelkezéseiknek. Miért nem tudja az Ár vizsgáló Bizottság megfenyíteni a tej kereskedelmi részvénytársaságokat és mivel foglalkozik a főváros teljlüva-tala, ha megelégedve az esetleges elvi jelentőségű tiltakozással, nem tud gondoskodni a tejkartell letöréséről és a tejjel való ellátásra orvosi vizsgálat szerint is jogosultak mindennapi negyed- vagy félliter tejéről? Szerény véleményünk szerint a tejproblémát egyetlen egy módon lehet megoldani: ki kell mondani, hogy a főváros tejellátása hatósági feladat és hatósági monopólium. Vegye a főváros kezébe a téjellátás ügyét, gondoskodjon megfelelő berendezésről és szállítási eszközökről, akár bérbevétel, akár hatósági kisajátítás utján, vegye a tejszál litást é,s a tejkereskedelmet házikezelésbe. A mai állapot fenntartása csak további bajokra és visszaélésekre fog vezetni, azok, akik ma Budapest tej ellátásának urai, nem riadnak vissza semmitől, hogy a maguk hasznát és részvénytársaságaik osztalékát biztosítsák. A keresztény gazdasági politikának, az úgynevezett. reálpolitikának a legnagyobb baja az erélytelcnség. Ezt az erélvtelenséget, nemtörődömséget, bűnös felületességet látjuk érvényesülni az élelmiszerellátás egész terén. A gazdasági viszonyok súlyosabbak és az egyénileg nyomasztóbbak, mint a háború alatt, ám a kis egzisztenciák szempontjából a háború alatt annyira bevált kötött gazdálkodás majdnem teljesen megszűnt, sőt azok a csökevény szervek. amelyek még megmaradtak belőle, sem funkcionálnak megfelelően. A kötött kereskedelemhez való teljes visszatérést é.s a hatósági ellátás zavartalan biztosítását a legfontosabb tápszernél, amely az élet kezdetén és alkonyán gyógyszer is, a tejnél kell megkezdeni. Álljon végre a főváros a sarkára, szűnjön meg végre az erélytelenség és az illetékes tényezők találjanak végre eszközt és módot arra, hogy a mai lehetetlen állapot mennél hamarabb megszűnjön. A tej vállalatok szemérmetlensége ma már odáig merészkedik, hogy önálló részvénytársaságokat alapítanak a vaj- és sajtgyártásra. Az hiányzik, hogy az Élelmiszerszállitó beköltözzön a Városházára és az elárvult Tejhivatal amúgy is felesleges büróiban rendezze be üzemét. A napilapokból részletesen értesült a közönség azokról a tárgyalásokról, amelyeket a Société d’ Electricité et de Traction ügyvezető igazgatója, R. Bette egy belga szindikátus megbízásából a fővárosi tulajdonba és kezelésbe kerülő villamosvasutak bérbevételére megindított. A főváros az ajánlatot, mely főbb pontjaiban, 25 millió belga frank alaptőke mellett 7 százalékos kamatgaranciát, a bruttó bevétel 10 százalékának rekonstrukciós alapba való félre- tevését és a vitel díjnak az üzemi kiadásokhoz viszonyított megállapítását kívánja, tárgyalás alá. vette és csak napok kérdése, hogy az időközben Budapestje visszatérő Bette úrral a konkrét tárgyalásokat felveszi. Az ajánlat mai formájában elfogadhatatlan és sérti önérzetünket. Miért volt szükséges a Közútit megváltani, ha egy idegen érdekeltségnek máról-holnapra sokkal súlyosabb feltételek mellett szolgáltatjuk ki magunkat? Nincs kétség az iránt, hogy a főváros a belga ajánlatot mai formájában elfogadni nem fogja, sőt az abban nyilvánuló intenciókat, amelyek a főváros közönségének egy idegen érdekeltség részére való kiszolgáltatását foglalják magukban, a legmerevebben visszautasítja. A Bette- íele ajánlatnak azonban 'wanak olyan aatmö götti rugói, amelyek azonnal más világításba helyezik az ügyet és szinte kényszeritik a fővárost arra, hogy a belga tröszttel szóbaálljon és azzal a lehetőség szerint megegyezzen. Ismeretesek azok a tárgyalások, amelyeket Fock és Csupor tanácsnokok ez év nyarán Páriában. Londonban és Brüsszelben folytattak a főváros külföldi kölcsöneinek rendezése céljából. E tárgyalások eredményéről annak idején nagyon kevés szivárgott ki, ami érthető is. mert a tárgyalások majdnem eredménytelenül végződtek, ha csak eredménynek nem lehet feltüntetni azt az engedményt, amely az amortizáció fizetésének újabb és újabb elhalasztásával nyilvánult meg. Fock és Csupor borúsan jöttek haza külföldi utjukról, mert ők már tudták azt, amit akkor még kevesen tudtak: az ántánt engesztelhetetlen és azzal a lendülettel, amellyel Németországot tönkretette akar Kicsapni a külföldi adósságok fizetése terén Csonkama- gyarország szerencsétlen fővárosára. Ez év nyarán, mikor a megváltás részleteit a budapesti lapok bővebben kezdték tárgyalni a budapesti francia követ kormányánál jelentést tett arról, hogy a város, amely a külföldi tárgyalásokon mindig szegénységére hivatkozott, egy nagy va- gyonobjektum birtokába jut szerencsés szerződései révén, legfőbb ideje tehát, hogy a francia kormányt állandóan sürgető pénzcsoportok, ezek között elsősorban a főváros főhitelezője, a Banque de Paris et des Poys Bas akcióba lépjenek követeléseik érvényesítésére. Ez meg is történt és a főváros francia hitelezői a Párisban székelő Kiegyenlítő Hivatalhoz fordultak kérvén, hogy diplomáciai utón lépjenek közbe, hogy a vasutak várható „horribilis“ jövedelmei a francia hitelezők javára lefoglaltassanak. Ugyanezen időre esik Bette iirnak első megjelenése a budapesti városházám A főváros udvariasan fogadta, a hosszuszakallu jövevényt és mindent rendelkezésére bocsátott, amit csak kért. Ezek az adatok természetesen eljutottak a főváros francia főhitelezője kezébe is, aki itt egy számszerűen nagy jövedelmet látván, nem habozott egy pillanatig sem, hogy ezt a jövedelmet a maga számára biztosítsa. A Kiegyenlítő Hivataltól a Pénzintézeti Központ utján a legközelebbi napokban megérkezik a francia ultimátum, amely a külföldi adósságainak azonnal való fizetésére szólítja fel a fővárost. Ez a rendelkezés a legelszántabb barátait is a belga ajánlatnak fel fogja világosítani arról, hogy Mr. Bette, a liosszuszakállu idegen mögött teljes félelmetességében ott rejtőzik az a külföldi tőke, amelytől könnyelműen hitelt vett esztendőkkel ezelőtt a főváros. A belgák ugyanis azt kívánják, hogy a főváros zálogul kösse le a villamosvasutak bevételét külföldi adósságainak fizetésére, vagyis az üzemi költségeken felül olyan összeggel növelje a vasutak bevételét, hogy' arekonstrukciós szükséglet és az üzemi költségek levonása után fennmaradó összeg fedezze a külföldi kölcsönök amortizációját. Hogy számszerűleg beszéljünk: a főváros területen szaladó villamosvasúti kocsikat, a folyó esztendőben háromszáz millió ember vette igénybe, ami 20 koronás alaptarifát föltételezve hat milliárd évi bruttó bevételt jelent. Ezzel szemben a külföldi kölcsönök amortizációja — ha csak a fizetés időpontjától számítjuk az esedékes részleteket és eltekintünk az elmulasztott Teletek fizetésétől évi négy milliárdra rúg. A vasutaknak tehát a belga ajánlat esetén a jövő evben fiz nxilliárdot kellene brutto beven- niök, hogy, feltéve, hogy a mai árak érvényben maradnak és az üzemi kiadások nem növekednek* üzemét is tovább tudja vinni a külföldi kölcsönök amortizációját is fizetni tudja. Ha tiz milliárd koronát akarunk a villamos vasutakból 1923-ban bevenni, akkor a mai 20 koronás jegyet január 1-től 40 koronára kell felemelni, hogy a kétötöd jövedelemtöbbletet elérjük. Tulajdonképpen csak 34 koronára kellene emelni, de a helyzet az, hogy számtiásba kell venni, hogy a jegyek árának emelésével fordított arányban csökken az utasok száma is. J\ tiz milliárd bevétel nem foglalja magában a 25 millió frankos ajánlat külön terheit: a tiz százalékos levonást az újítási alapba és a hét százalékos kamatgaranciát. Hogy a bevétel tiz százaléka az üzem folytonosságának veszélyeztetése nélkül tartalékalapba legyen helyezhető, újra csak emelni kell a bevételt, tiz milliárdról 12 milliárdra. Ehhez járul még a belga tőke garantált i százaléka, magy'ar pénzben évi négy edmilliárd korona. Ez azt jelenti, hogy mivel a főváros rendelkezésére egyetlen jövedelmi forrásul a jegybevétel mutatkozik, még a 49 koronára való emelésnél sem lehet megállni és ismételten föltételezve a drágulási folyamat megállását, vagyis a munkabéreknek és az anyagáraknak a mai nívón való maradását 50 korona viteldij, az az összeg, amely úgy' az éhes hitelezőket, mint a pénzűiket itt elhelyező belga tőkéseket kielégíti. Egy pillanatig sem kétséges, hogy nincs az a törvényhatósági bizottság, amelyik ezeket a feltételeket elfogadja. Azonban erre az esetre is készen áll a retorzió: a fővároshoz intézett francia ultimátum bejelenti, hogy' amennyiben a belga csoporttal nem köt megfelelő egyezséget a főváros, akkor a külföldi hitelezők bírói utón — a birói ut alatt nem magyar, hanem internacio- nális bíróság értendő — érvényesíteni fogják követeléseiket és arra fogják kényszeríteni a fővárost, hogy adósságainak törlesztésére üzemi jövedelmét bocsássa rendelkezésre. Itt jegyezzük meg, hogy a jövedelembiztosi- tásnak ez a módja nem szokatlan a győztes ántánt fegyverei között. Berlinben a házbérjövedelem, tehát nem is köz-, hanem magántulajdon van teljes egészében a jóvátétel fizetésére
