Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-10-19 / 41. szám
/. évfolyam Budapest, 1921 október 19. 41. szám XI Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10• ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor Hogyan válasszunk plébánost? jrta: PETROVACZ GYULA törvényhatósági bizottsági tag. Minél jobban késik az üresedésbon levő plébániák betöltésének időpontja, annál sűrűbben jelennek meg' röpiratok és körlevelek, melyekben illetékes és nem illetékes testületek, csoportok és magánosok erre vagy arra a plé- bánosi állásra ezt vagy azt a jelöltet ajánlják, felsorolván az illetőnek papi, emberbarátí, társadalmi és politikai érdemeit. Nem hiányzik — sajnos — az olyan körlevél sem, amelyik az ellenjelölt személyének lehetőleg kedvezőtlen világításba való állításával iparkodik hangulatot teremteni saját jelöltje mellett. Abban mindegyik körlevél megegyezik, hogy az általa ajánlott jelölt kiválóan érdemes, híveiért buzgón és eredményesen dolgozó, értékes múltra visszatekintő, jellemek és agilis pap, aki a hívek szeretetét és becsülését bírja és így a plébánosi állásra kiválóan alkalmas. Ezt olvastam ki minden hozzám érkezett körlevélből és röpiratból, ezt a magánlevelekből és ajánló szavakból és ez az, amit minde- nikből nemcsak el is hiszek, hanem aminek valóságáról men is van nők nvőződve. És mégis lehangol, mégis bánt, mégis dis- gusztál, — talán épen ezért — minden egyes körlevél. Valahogy úgy érzem, hogy a papi állás méltóságához nemcsak a régimódi kilincselés, de ez a modernebb korteskedési mód sem méltó! Hogy a path állásnak felül kell emelkednie azon a légkörön, amelyben ezek a kicsinyes viharok dúlnak! Valahogy úgy érzem, hogy lealacsonyító sa az a papnak, ha őt körlevélben dicsérik, ha erényeit kirakatba teszik, ha érdemeit a vásári alkusz rábeszélőképességével méltatják, ha, mellette sok jó szándékkal, de kevés tapintattal korteskednek. Ezért keresem a módokat, hogyan lehetne ezt a méltatlan hajszát megszüntetni, vagy legalább a legrövidebb időre és a legszűkebb körre visszaszorítani. A jelenlegi korteskedés elfajulásának egyik jelentős oka az, hogy a pályázat kiírásától a választás megejtéséig immár hónapok teltekéi. Az egyházmegyei Főhatóság sürpeti az üres állások betöltését és ezért iparkodott a pályázat kiírásával és a jelölés megejtésével, viszont a belügyminiszternek nem tartozik sürgősebb dolgai közé a plébánosválasztás ügyrendi szabályozásáról hozott közgyűlési határozat jóváhagyása, pedig enélkül a választást nem akarjuk megejteni. A jóváhagyást a Tanácsnak, vagy ha az nem teszi, a Közgyűlésnek ki keli sürgetnie, hogy a választás mielőbb megtartható és ezzel a további korteskedés minden elfajulásával együtt megakadályozható legyen. A jövőben pedig iparkodnunk kell a, megüresedő plébániákat a lehető lenrövidebb idő alatt betölteni, hogy a korteskedés még felburjánzása előtt csirájában elfojtható legyen. Legszűkebb körre akkor szorítjuk a korteskedést, ha azt az érdekelt eanházközsénre redukáljuk. és itt is annak törvényes képviseletére az autonom képviselőtestületre és tanácsra korlátozzuk. Ez a tulaj donképeni érdekeltség, ezeké lesz a választandó plébános, ezek fognak ,ele együttműködni! Itt a népgyüléseknek semmi jogosultságuk sincs állásfoglalásra. A hívők nagy számához képest egy-egy összehívott népgyüíés, ha még oly népes is, nem adhatja hű tükrét a bivek akaratának. Egy ötvenezer lélekszámú egyházközségben összehívható akár ötven népgyü- lés 1000—100 résztvevővel és mindegyik más és más határozatot hozhat, más és más jelölt mellett foglalhat állást. Ez tehát nem lehet mérvadó. Ellenben az egyházközség képviselőtestülete, mint a híveknek törvényesen választott és hivatott képviselője, hozhat oly egyértelmű határozatot, amelyet az egyházközség- hivatalos és jogosult állásfoglalásának minden alkotmányos érzésű ember elismer. Ez legyen a. jelölő ülés, amely után nincs további korteskedésnek sem célja, sem értelme: ha mi; a székesfőváros törvényhatósági bizottságának katholikus tagjai, mint plébánosválasztók, enn érteim Hen men álla Dódnak abban, hont/ az érdekelt enyházközséanek alkotmányos módon mennyit atkozott kívánságát respektáljuk és ratifikáljuk. Ha szavazatunkat kivétel nélkül arra adjuk, akit az érdekelt egyházközség a. maga papjának óhajt, jelöl és megválasztani kér. Ezt a megállapodást vedig mielőbb létre kell hozni! Minél előbb egybe kell hívni a közgyűlés plébánosválasztó tagjait és egy ilyen elvi megállapodást közös akarattal, becsületes szándékkal életbe léptetni és akkor a kérdés méregfogát egyszersmindenkorra kihúztuk, a plébánosválasztás minden zaj és oda nem illő korteskedés nélküli ünnepélyes aktussá magasztosul. Egyik munkatársunk felkereste Ereky Károly nyug. minisztert, hogy megkérdezze őt az aktuális közlekedésügyi kérdésekről. A kegyelmes ur kérdéseinkre a következő válaszokat adta: A főváros közlekedési politikája — értve a villamos vasutakat — ma nagyon kötött, mert csak abban áll, hogy a kormánynak tanácsot ád. Szabad, önálló, független közlekedési politikája nincs. Óriási horderejűnek tartom a dunai közlekedés intenzív kihasználását. Ma jóformán csak szénnel fűtött hajók járnak a Dunán — melyhez, azt hiszem, a főváros évű fél millió szubvencióval járul hozzá — s amely logikusan pazarlásnak mondható. Minél előbb át kellene térni apróbb motoros bércsónakokra, mely sokkal gazdaságosabb s a forgalmat is aránytalanul könnyebben képes lebonyolítani. Valahány külföldi idekerül, mind csodálkozik a dunai forgalom s közlekedésügy elhanyagolt voltán. A napokban is beszéltem egy angol mérnökkel, ki azt mondta, hogy százával kellene itt járni a motoros csónakoknak a Dunán: természetesen ma ez csak a jövő. zenéje. A fővárosnak is erre kell törekednie s a dunai hidmentes forgalom lebonyolítására gondolnia kell. A többi forgalmi eszközöket illetőleg (autóbusz, omnibusz-járatok) mindent el kell követni, A villamos községeslüse Előkelő szakhelijről kapjuk a következő cikket, mely az Egyesített Vasutak községesitésére ajánl megfelelőnek látszó tervezetet. Fontos lenne, ha e tervezetet a 12-es bizottság a meg- valósithatás szempontjából vizsgálat alá venné. Tudvalevő, hogy a belügyminiszter most már jóváhagyta a székesfőváros közönségének azt a, határozatát, mellyel a közúti vasutakat 1923 január 1-én leendő beváltásra a részvénytársaságoknak felmondotta. Ma már. teljesen bizonyos tehát, hogy 1923 január 1-én a közúti vasutak a székesfőváros tulajdonába és birtokába kerülnek. Időszerű tehát foglalkozni azzal, vájjon mikép történjék a főváros tulajdonába került vasutak üzemvitele. Külföldön, különösen Németországban a vasutak házi kezelésére már több példa áll előttünk és Németországban behatóan foglalkoznak azzal a kérdéssel, vájjon célszerü-e a közúti vasutakat a városok házi kezelésében tartani, illetőleg a külföldön mindjobban kezd kialakulni az a felfogás, hogy a házi kezelés nem célszerű, hanem inkább oly részvénytársasági kezelés kívánatos, Ha pedig ezt nem tesszük, ha tovább is engedjük a. korteseket házalni és körlevelezni, a híveket pártokra, sőt ellenséges táborokra, szakadni, akkor ne csodálkozzunk a hitélet gyengülésén, az egyházi fegyelem lazulásán és tekintélyek csorbulásán; akkor ne bántsa fülünket a főváros-kegyur ellen, a keresztény többségi párt ellen szórt esetleges szitkok özöne a kibukott jelölt pártja részéről és ne ütközzünk meg azon, ha az általunk egy egyházközségre ráoktrojált plébánost ott nem uj- jongás és öröm, hanem tüntetés és gyűlölet fogadja, ami semmiesetre sem alkalmas utra- való kezdő lelkipásztor eredményes működése számára. Fogjunk össze, katholikus bizottsági tagtársaim és egyértelműen, egy akarattal, elvi alapra állva, a, hívek óhaját respektálva, korteskedés nélkül, ünnepélyes formában válasz- szunk mindig plébánost! hogy a főváros élni tudjon — ez a helyes közlekedési politika. Hisz minden világváros életében a legfontosabb a közlekedés kérdése! Ezeknek az ereknek funkciójától függ, hogy dobban, miként él a szív. Külföldön népgyüléseket tartanak, hogy a közlekedési problémákat megvitassák. A álunk!! Egy alkalommal Berlinben voltam, midőn éppen népgyülést tartottak, melyen az volt a jelszó: Engedjük-e emelni a villamos-tarifát vagy ne1? Szerintem az utolsó tarifaemelés szükséges volt- Nem volt ez egyéb, mint az üzemen belül is megállapítása pénzünk értéktelenedésének; konstatálása annak, hogy valutánk napról- napra romlik. Relative ma még mindig olcsóbb az utazás, mint békében. Akkor 20 fillérért 3 tojást is adtak, ma 5 koronáért egyet sem. Az a vidéki kereskedő vagy földesgazda — mint mondom — relative olcsóbban utazik. Nekünk természetesen a munkások, magánalkalmazottak és köztisztviselők szemüvegén keresztül kell néznünk a helyzetet s bizony igy nem a legrózsásabb. Az emberek mintegy a háboru- okozta beteges perverzitásból nem akarnak adót fizetni; mindenki igyekszik kibújni alóla s ez okozza aztán a drágulást. 1923 januárjában átvesszük a villamost, másként nem is lehet. Ezzel el van intézve. melynél a vasuttulajdonos főváros kellő inge- renciája biztosítva van. Ezt a kérdést igen sikerültén oldották meg Hamburgban, ahol mindenesetre egyszerűsíti a megoldást az a, körülmény, hogy ott a főváros és az állam ugyanaz a jogszemély. Nem lesz talán érdektelen ismertetni ezt a hamburgi megoldást, mert ebből lehet talán Budapestre vonatkozólag tanúságokat szerezni. Hamburg állam közvetlen a háború előtt fejezte be helyi gyorsvasúti hálózatának megépítését, amely földalatti és utcák feletti (magas vasúti) vonalakból áll, és amely hálózaton óránkénti 28 km. az utazási sebesség és ahol hosszabb vonatokkal közlekednek. Ez a vasút az államnak 48,630.000 márkájába került. Az állam azonban e vasút felépítményének, áramvezetőinek, áramfejlesztő telepeinek és forgalmi eszközeinek megépítéséről, illetőleg beszerzéséről nem maga gondoskodott, hanem ezt rábízta egy részvénytársaságra, melynek annak idején a vasutat bérbeadta. Ez a részvény- társaság azután a még hiányzó létesítményekre 15,000.000 márkát ruházott be és néhány éven át a vasutat ilyen módon üzemben Is tartotta. Időközben a hamburgi közúti vasút vonalai az államra háramlottak és felmerüli az az eszme, mikép lehetne a gvorsvasutat, a közúti vasutat, ezenkívül a közúti vasúttársaság «"tettbe*,**ye&*a*s*wt00i&*P^***c*3ef041**^*0**"*‘» Ereky Károly nyilatkozik az Uj Budapestnek a közlekedési problémákról, a helyi hajózás feladatairól, a villamosok tarifaemeléséről és megváltásáról
