Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-07-06 / 26. szám
26. szám 1. évfolyam Budapest, 1921 julius 6. UJ BUDAPEST M Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjeleníti minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor Városi ingatlanok Irta; HORVÁTH KÁROLY (IV. kér.) biz. tag. Budapest hires arról, hogy nacjjiov sok ingatlana van, — mondá a közelmúltban egy külföldi ismerősöm, — de hires arról is, hogy naanon kevés érzéke azok helyes kezelésére, — igy fejezte be a kedvezően indult mondatot. Előttem fekszik a fővárosi költségvetés, böngészem az I. csoport számtömkelegét, mintegy adatokat keresek, hogy önmagámnak igazolhassam: lám nincs a külföldinek igazsága. És találok számokat és leirom őket, amint következnek: Az ingó és ingatlan vagyon összes bevétele .................................................03,708.502 K, ös szes kiadása..............................................8,111.222 K, fe lesleg . . . 55,687.280 K, ebből levonandó a. közterületek használatáért a haszonvételi jogokért, a Dunapartokért befolyó összeg, melyek nem az ingatlan jövedelmei, hanem városi jogok, éppen úgy mint a helypénzszedési jog .... 53,844.891 K, ebből továbbá levonandó .... 2,842.389 K, értékpapírok jövedelemfeleslege . 40.521 K, marad mint valódi ingatlan jövedelem .................................................. 2,801.868 K. Nem akarom elhinni. És kezdeni vizsgálni a részleteket. •U‘8'0 000 öl rét és ^vaáníóföM hozadéki: 1.049.000 korona, azaz 1 U-ölé 22 fillér, katasz- trális holdanként 352 korona. 1.021.000 -öl üres telek hoz 1,573.000 koronát, azaz 1 Li-öl 154 fillért. A továbbiakban 1909. évi leltári értéket alapul véve: 15% millió korona értékű bérházak 193.000 koronát, azaz az érték kb. 1%%-át, illetve a mai érték kb. %%-át. 8.350.000 korona értékéi vigadó, vendéglő stb. 151.000 koronát, azaz az érték kb. 1.8%-át, illetve a mai érték 0.2%-át. A kb. 430 holdas konyhakerti gazdaság üzleti feleslege csak nullákkal kifejezhető. Ezek száraz adatok, melyek ismerete után csak könnyes szemmel állapíthatjuk meg a tényt, hogy azon sok-sok miliőért, melyekből mindezek megszereztettek és létesültek, a főváros ina, a valutakülönbözet figyelembe nem vétele esetén is kb. 8% kamatot fizet. Mivel pedig mindezen létesítmények és szerzemények hoza- déka csak tizedszázalékokban fejezhető ki, tér mészetes, hogy a hiány adóval pótolandó. Vagyis: azért gazdag, nagy vagyonú a főváros, hogy lakossága sok adót legyen kénytelen fizetni. Emellett nem hallgatható el, hogy a. tizedszázalékba kifejezhető jövedelem is csak látszólagos. Ugyanis ha. nézzük az épü lettenntartási költségeket: 484.000 korona, azt látjuk, hogy ezen összeg csak 4%-a a fenntartandó épületek leltári értékének, vagyis oly csekély összeg, amely a tényleges szükségletre feltétlenül nem elegendő. Tehát: vagy póthitel fog kéretni, vagy pedig a. házak állapota fogja megsiny- leni a kikényszeritett takarékoskodást, mely papiroson érvényesülhet, a valóságban azonban az épületek romlását fogja eredményezni. Ugyancsak kifogásolható, hogy az ezen tételek kezeléséhez feltétlen szükséges, hogy úgy mondjam forgótőke kamata a költségvetésben sehol nem található. Kétségtelen ugyanis, hogy főként az épületek kezelése bizonyos fővárosi tőkét igényel és köt le, melyek kamata megtérítendő volna. De számszerűleg beállítandó volna a befektetett tőke kamata is. Minden gazda és kereskedő igy számit. A fővárosi költségvetés ezt nem teszi f különben mév papiroson is hatalmas deficit mutatkoznék. így csak tudjuk, hogy van, de legalább nem látjuk. És vigasztalásul ez is valami ... De felvetődik ezután a kérdés második és fontosabbik része: milyen intézkedések teendők, hogy a helyzet javuljon? Erre vonatkozólag eddig kétféle propozició ismeretes. Nézzük őket sorjában. Az első az Ernst-féle, mely a fővárosi ingatlanok eladását javasolja. Kétségtelenül helyes eszmemenet az, amely azt mondja, hogy adósságomat nem bírván jövedelmemből törleszteni, vagyonom egy részével cselekszem ezt meg annál is inkább, meri adósságaim terheit sem bírom jövedelmemből fedezni. A javaslat elvileg helyes. A kérdés csupán abban fontos, mely ingatlanok kerüljenek eladásra. És e pontnál kátyúba jut az igyekezet. Ugyanis a helyzet kb. az, hogy az eladható ingatlanokra nem volna vevő, legalább is jo vevő; azon ingatlanokat pedig, amelyekre vevő volna, sok és jó vevő volna, eladni nemcsak néni szabad, de egyenesen bűn volna azok eladása fővárosunk jövő fejlesztése tekintetében. Csak egy rövid példa. A Szent. Deliért avagy a Vigadó sok titkos pénzraktárt hozna mozgásba. De ezek egyike sem eladható. A kutya- szoritó-uti 47 □ öles beépítetlen telek pedig nemcsak nem kellene senkinek, de az ennek eladásából. befolyó összeg még arra sem volna elegendő, hogy fedezze azon bizottság költségeit, amely a kifizetendő adósság kijelölése tárgyában volna hivatva kétségtelenül bölcs javaslatot tenni. A bérházakra pedig szintén szükség lesz. Ezekben a nem jövedelmező házakban fog kelleni elhelyezni mindazon fővárosi nélkülözhet- len intézményeket, amelyek jelenleg drága bér ellenében vannak elhelyezve. A második javaslat, az Orczy-féle más irányú. Míg u. i. az Ernst-féle az ingatlanokat a. terhek csökkentésére akarná felhasználni, addig ez utóbbi az ingatlanok jobb kihasználását célozza hosszú lejáratú üres telek bérletek nyújtásával, vagy talán inkább az építkezés u)éginrlulha 1 ásó t kívánná élőnmzditani Ezen javaslat is inkább csak tetszetős, mint tartalmas. Mert nem építkezik ma sem az, akinek telke van, -sem az, akinek anyaga van, sem az, akinek tőkéje van. Ennek közgazdasági és egyébb okai vannak. Olyan okok, melyeket nem létezőkké még fővárosi ingyen telkek sem tehetnek. De veszedelmes is e terv. Mert nem lehetetlen, hogy éppen azon telkeken lenne, ha lenne, építhető, amelyek rövid néhány év múlva érezhetően hiányoznának a főváros saját terveiben. Mit kellene tehát mégis tenni? Jegyzetek egy öreg pesti könyvből Az első pesti címtár. Egy könyvesházban kutatva, ma egy érdekes 132 oldalas könyvecske került kezembe. Az első pesti címtár. Még németül van Írva, adatai pedáns és megható német gondossággal vannak összeállítva, de minden fejezete fölött éke-s, erős, szép régi magyarsággal ott áll a fejezet magyar cime is. A könyv pontos cime: „Adress-Kalender der Königlichen Frdystadt Pesth, auf das Jahr 1805. Herausgegeben von Paul Rath, dokt. d. Med. u. Augenärzte. (Waitzeni, gedruckt bey Anton Gottlieb.) Minden magyar embert, de kivált a pesti lakost érdekelheti, hogy milyen volt a mi fővárosunk 115 év előtt, minő az a kép, amely ennek a könyvecskének lapjairól a képzeletben kialakul, arról a fővárosról, melynek határait a mai Bástya-utca, Muzeum-körut, Károly- körut s Fürdő-utca jelezné. Nagyon természetes, hogy naptári résszel kezdődik az egész. Ezután a nevezetesebb országos vásárokat sorolja fel és ösz- szesen 85 várost említ meg. Erdélyből csak 5 várost nevez meg: Gyulafehérvárt, Brassót, Szebent, Kolozsvárt és Marosvásárhelyt. Pest lakóit ranigsor szerint osztályozza és ehhez képest a királyi fő-itélő udvarral (Excelsa Curia Regia) kezdi. A septemvirális tábla elnöke akkor József nádor volt, a tagok pedig a- TT. papi rendből való Tábla Bírák, Mágnások és Nemesek szerint oszlottak meg. A papi rendből való 3 táblabiró: kolle- grádi gróf Kolcmits László, Zay-Ugróc ura, az egyesített kalocsai és bácsi püspökség érseke, azután Pethö József driveszti püspök, pethóniai felszentelt püspök, a pécsi káptalan prépostja, majd gróf Sauer Kajetán arbai választott püspök, a nagyváradi káptalan nagyprépostja. Az 55 mágnás-tag közt találjuk S'zent-Iv\ínyi Ferencet, korompaí gróf Brunzvik Józsefet, gróf Széchenyi Ferencet, ócsai Balogh Pétert, báró Révay Pált, várkonyi gróf Amadé Antalt és báró perényi Perényi Istvánt. Érdekes, hogy a Szent-Iványi és ócsai Balogh-csaléd képviselőit a mágnások közt találjuk. A nemesek között van szintén/ egy Szent1 údnyi, azután bessenyei Beöthy Imre, pécsujfalusi Péchy Gábor, pribéri Jankovich János, tótváradyai Kornis József, bernátfalvi Bér noth József, Gáinyi János, nagyszigeti Szily József és ebecki Tihanyi Tamás. A bányaügyek referense volt Bucholtz Ferenc, jegyzőkönyvvezető Vicén* * 1y János és a tanácsház kapusa Pavinocs Imre. A királyi tábla elnöke semsei Semsey András, prelátusai Vancsay Jánosi perlaki Somogyi Lipőt, bárói: zséki Teleky László birodalmi gróf és vicsapi Malonyay János Alajos báró. Vieepalatinus: boros- jenői Muzslay Antal. Vicejudex curiae regiae: fái Fáy Barnabás. ítélőmesterek voltak: Aczél István, kelemési Melcer László, sziláéi és pilisi Szilassy József, tahi Tahy Anitái, székhelyi Majláth György, ürményi Ürményi János, ludányi Bay Ferenc, nemes Millos József, vizaki Tallián Antal. Érseki tábla- birák: Boronkay Imre és henedekfalvi Luby Károly. A címjegyzék sorra veszi ezután a különböző polgári és katonai hivatalokat. A Széchenyi Magyar Országos Könyvház kicsiny intézményének könyvtárosa akkor nemes Miller Jakab Ferdinánd un volt, mig a könyvház személyzete összesen két személyből, egy írnokból és egy szolgából állott. Nemes Pesth várni egye törvényszékének élén a főispán állott, aki egyben a palatínus őfensége volt, mig mellette az adminisztrátori tisztet Barkúczy Ferenc gróf viselte. Első vice-ispán Lackovics György, második Szent-Királyi László volt. A megyei tisztviselők között javarészt ma is szereplő nevekkel találkozunk, igy Ottlik, Friebadsz, Madarassy, Csontos, Hangyásy, Csemniczky, Nikolics, Somogyi, Zlinszfcy, Bállá, Tormásy, Puky, Burián, Miskey, Beretvás, Étre, Ruttkay, Jeszenszky, Cserna, Veres, Tom- csányi. A. Cs. K. Hadrend már akkor a közös hadsereg jellegét viselte magán, amennyiben/ a tisztek között az osztrák-magyar monarchia minden nemzetiségét képviselve találjuk. Kedves fejezete a könyvnek: A- K. Universitása «’ Tudományoknak. A rektor magn iükus, Trenka Mihály Alajos, az esztergomi érsekség világi papja, a művészetek és a filozófia doktora, az általános világ- histó'ria nyilvános rendes professzora. A tanári karban találjuk Dugonics Andrást, a jeles piaristát, aki a mathematikának volt rendes tanára. Azután Kietajbl Pál doktort, a világszerte neves kémikust és botanikust, Schégius Lajost, Toldy Ferenlc édesatyját, Révay Miklóst, a legnagyobb magyar nyelvészek egyikét és sok más érdemes, ma már többé- kevéshé feledésbe merült nevet, de akik akkoriban fényességei voltak a magyar tudomány kicsiny csarnokának. A T. Piaristák gymnásiumának tanári kára akkoriban mindössze 6 tanárból állott. A cs. k. posta- hivatal sem volt valami nagyon/ kiterjedt intézmény, mert össze-vissza egy direktora, két posta- hivatalnoka, két praktikánsa és négy levélbordója volt. Ebben a fejezetben a következő megjegyzéseket találjuk: A hivatalos órák napjában reggel 7 órától déli 12 óráig tartanak (kivéve 10—11-ig, amikor is a
