Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-05-04 / 17. szám
1921 május 4 UJ BUDAPEST 3 — A diktatúra bukása után hozzáláttunk az ütés csatornajavitáshoz ős a kövezetek kiigazításához, ám ezek a .javítási munkálatok nem komolyak, csupán házikezelésben végezzük őket. Arról, hogy az ipart foglalkoztassuk, le kell tennünk, uj dolgokra most gondolni sem merünk, nincs pénzünk. Az én véleményem szerint úgy a munkabérek, mint az anyagárak terén további emelkedés várható és igy teljesen kimerül abban munkálkodásunk, hogy a tönkrement utttesteket cserélgetjük, a fa- és kőburkolatokat bazalt- és keram i t kockákkal próbáljuk pótolni. Még ez is nehéz dolog: nincs kőbányánk és igy csak nagy valutadifferenciával súlyosbítva tudjuk a szükséges anyagokat beszerezni. Jellemző az árak drágulására, hogy egy kilogramm kátránynak az ára a háború előtti 2 fillérről .12 koronára szökött, a kőkocka darabját a békebeli 60—7(1 fillér helyett 20—30 koronával fizetjük. A kisebb forgalmú utakat aszfalttal öntjük fel, a nagyobb forgalmú utakon fejköveket rakunk le, az aszfaltot pedig úgy szerezzük, nemkülönben a fejköveket is. hogy a kevesebbet használt utakat vetkeztetjük le, hogy a forgalmasabb utakat úgy, ahogy renbehozhassuk . .. Ugyanez áll a csatorna.tavit ásókra is. amelyeket a csatorna.iavitó kirendeltség végez, azaz inkább c ak kellene, hogy végezzen, mert az anyagárak itt is hihetetlen módon emelkedtek. Pedig különösén az öntöttvas-fedőlapok szenvedtek sokat a rázkódtatás- tól, főleg a katonai tehérautóktól és sok helyütt beszakadtak. Pótlásra alig merünk gondolni, hiszen a vas kilogrammja 21 korona. A cementnek egy folyóméter csatornára, szükséges mennyisége a békebeli 30 koronáról 1000 koronára szökött. Már a háziurak sem kérnek csatornázásból, holott a békében valósággal vetélkedtek érte, hiszen egy-egy utcának a bekapcsolása a csatornarendszerbe többe kerül, mint amennyiért hat esztendővel ezelőtt az egész utcát meg lehetett vásárolni. —Munkánk aliy van: Az aranyhegyi árokban dolgoztatunk, a kikötőt építgetjük, — már amennyire lehet abból a pár koronából, amit az államtól kapunk erre a célra, — tatarozgatjük a temetőket is, de természetesen mindezek a munkák csak házi- kezelésben készülnek, vállalatba adásról — ami pedig egyetlen helyes módja lenne az ipar fellendítésének — most sző sem lehel. — Raj van a parkokkal is. A vízhiány miatt nem tudjuk a gyepet öntözni és a mai pesti gyerek a füves játszótérséget, a szép zöld vizeket már csak szülei szomorú meséjéből ismeri. Inkább homokos játszótereket csinálunk, amely ugyan egészségtelenebb, — de legalább kevesebbe kerül. Uj parkokat egyáltalában nem csinálunk, hiszen a közönség any- nyira fegyelmezetlen, hogy még a keritésléceket és a támáfeztóoszlopokat is kihuzgálja. A mi szerény véleményünk szerint. kell közmunkákat létesíteni, és a fővárosnak és az államnak kell, hogy a közmunkákra pénz legyen. Nemcsak azért, mert szükség van uj épületekre, uj utakra1, uj csatornákra, hanem azért is, mert az iparnak, mely már majd egy évtizede senyved, munkaalkalmat kell adni. Az a közmunka-bizottság, melyet még kormánybiztossága idején létesített Sipőcz polgár- mester, egyáltalán nem működik és még annyi fáradtságot sem vesz magának, hogy a tanács és a közgyűlés előtt rámutasson a. közmunkák megkezdésének szükségességére. A fővárosnak elől kell járnia az építkezések és a közmunkák megindításában, már csak azért is, hogy az uj nagy adókat, — legyen kiknek fizetniök .. . A konflis (kiabál): Hát persze, hogy kell! Minél emeletesebb marha valaki, annál inkább kell!! Maga háromemeles, magának három is kell!!! A pasas: Három? A konflis (szelíden): Na, nem kell megijedni. Bízza rám. Majd én utólag megszerzem az okmányokat. Három marhaszállitási engedély hatszázhusz, himlőoltási bizonyítvány, hogy a Mucus el ne kapja a. dögvészt, kétszázharminc, útadó százötven, büntetéspénz káromkodásért nyolcszázhuszonöt, ne féljen semmit, majd én lekáromkodom. Hegedűs hatvan- harmadik symphonia negyedik tétel kétszáztizenhat, összesen ötezer. A pasas (kiszúrja a pénzt): A fekete fene abba a büdös Sterilbe! A konflis: Na Mucus, ne! Vagy talán derogál? Nem vihetsz mindig urat! Ne undorodj azért, hogy a Stej-nhez kell menni. (A ló lépésben elindul.) A pasas: Hallja, merre megy? A konflis: Hát a Sternhez! A pasas: Hisz éppen a másik irányban lakik. A konflis (dühös lesz): Hallja maga, maga kommunista, minek néz eng-em? Azt hiszi, rabló vagyok, hogy három házig vigyem s megfizettessem? Hár. mit gondol maga tulajdonképen?! A pasas (megijed): Én azt gondolom, hogy a legjobb irányban megyünk. Szép egyenes utón. Torony-irányt. Azért konflis, hogy tudja az utat. A konflis: Bízza azt csak a Mucusra! Majd megtalálja ő azt a büdös Sternt! A fene egye meg! \Mennek lépésben.) A pasas: Legalább igy nem ráz. A konflis (egy korcsma előtt megáll, leszáll a bakról): Most én itt megebédelek. Maga addig vigyázzon a Mucusra. (Rárivall.) De finoman bánjon ám vele, mert baj lesz! Halál őfelsége Budapesten Az elmúlt évben 18,833-an haltak meg Egyre több a gondozatlan sir — Menynyit keres egy sírásó ? A kommunizmus alatt történt, hogy Biermann István „elvtárs1' köztulajdonba, vette a temetkezést, ami különben az egyetlen helyes cselekedete volt neki. Ugyannyira, hogy mikor a pufimnak vége lett, a Eriedrn h-kormánynál a főváros megtette a lépéseket arra, hogy a temetkezési .vállalkozókat kielégítsék és a temetkezést községesitsék. Most már valamennyi vállalkozóval megvan a megegyezés és akik Budapesten meghalnak, a fővárosnak halnak meg. .. Még pedig elég drágán halnak meg, vagyis épen nem olcsó dolog manapság meghalni. A „grath“- temetés ugyan semmibe sem kerül, de viszont a főváros sem ad diszk Ígéretet annak a halottnak, aki vagyon nélkül megy át yz örökkévalóságba. Mint munkatársunknak Posgay Géza, a fővárosi temetkezési intézet igazgatója, (notabene ez az egyetlen fővárosi üzem, amelyik nem szereti, ha üzemnek titulálják, azzal a mindenesetre alapos kifogással, hogy üzem az, ami gyárt valamit, már pedig ők nem gyártják a halottakat...) kijelentette, a tipus- temetések árai egyelőre nem fognak olcsóbbodni, azon egyszerű ok miatt, hogy amit megnyer a vámon a temetkezési intézet, azt elveszti a réven: amennyivel olcsóbb lett a koporsókhoz szükséges fa., annyival megdrágult az egyéb hozzávaló és a munkabér. Ellátogattunk a dunajobbparti köztemetői igazgatósághoz, ahol Lindenbach Károly igazgató megmutatta nekünk a nagy temetői könyvet, melyből kiderült, hogy az elmúlt esztendőben 3689-en költöztek budai lakásaikból a budai temetőkbe. Budán hat temető van: a németvölgyi, a farkasréti, a tabáni, a vízivárosi, a táborhegyi és a törökkői, — nem számítva az óbudait, amelynek külön vezetője van, de a hat közül csak a farkasrétibe temetnek, a németvölgyibe pedig csak azokat temetik, akiknek ott családi kriptájuk van. Csudálatos, hogy úgy a természetes halálnál, mint az öngyilkosságoknál a nők szerepelnek nagyobb számmal. Az elmúlt esztendőben Budán 1175 férfi halottal szemben 1362 nő halt meg, úgy látszik a nők kevésbbé bírják ezt a cudar életet, mint a férfiak . . . Viszont igaz, hogy nő több születik, mint férfi, a férfiak nagyobb része pedig előre meghalt, ki a Doberdón, ki Szibériában . .. A dunabalparti köztemetői igazgatóságnál Nyiry igazgatóval beszéltünk. A kerepesi-uti és a rákoskeresztúri uj temetőben 15.145 rrj sir domborult az elmúlt esztendőben. A kei-epesi temetőben 1408, az uj temetőben 10.601 uj halott került. A gratis-halot- takat az uj temetőbe temették el, az elmúlt esztendőben 313 -ot. A sírhelyek árait le se merjük jegyezni. Mutattak nekünk egy 1868-ból való megfakult jegyzéket, melyben ékes német nyelveken meg van írva, hogy a legelső dupla sírhely négy pengő forintba került. Ma csekély 8000 koronába. Nemcsak a halál drága, hanem a sírok gondozása is, ugyannyira, hogy főleg az uj köztemetőben egyre több az elhagyott sir, a rokonok is eltűntek, elhaltak, s ha élnek is, elég bajuk van a maguk nyomorúságával, nem érnek rá, pénzük sincsen a halottakkal is törődni. A fii-gondozást és sirásást A pasas: Méltóztassék csak rám bízni. A konflis (bemegy a korcsmába). A pasas (a Mucus elé áll, vigyáz rá): A fene egye meg azt a büdös Sternt! Egy pincér fiú (egy pohár sört hoz): Hé, maga a barátja annak a büdös Sternnek? A pasas: Én, döglött volna meg! A pineórfiu (odaadja neki a sört): Akkor igya meg. A konflis ur küldi. A pasas: Mondja meg, hogy kezét csókolom. (Megissza a sört s tovább vigyáz a Mucusra.) A konflis (jön): Na, ez jó volt. Itt van ni, szíjjá tovább. (A pasasnak adja az égő szivarvéget.) A pasas: Köszönöm, kézit csókolom. A fene egye meg azt a büdös Sternt! (Hátra ül, a konflis a bakra s hajt.) A konflis (egy bérkaszárnya előtt megáll): Na mit vár? Mért nem száll le? Megérkeztünk. A pasas: Hisz a Stern egész másfelé lakik. A konflis: De a Rosenzweig itt lakik. A pasas: Hiszen én nem is ismerem a Rosen- zweigot! A konflis (dühbe gurul): Hát én ismerem a Sternt? A pasas: De én a Sternhez akarok menni! A konflis: Mit akar attól a b. ... zsidótól? Menjen a Rosenzweighoz! Érti! A pasas: De ... A konflis (az ostort és az öklét levegőbe emelve): Megy, vagy nem megy? A pasas: Megyek már! Hogyne mennék! (Leszáll a kocsiról.) A konflis: Na Mucus, menjünk. Ilyen piszok pasast többet nem viszünk. (Elhajt.) A pasas (letörve nézi a bér kaszárnyát): A fene egye azt a büdös Sternt! Bili. 6ll koronás napidij mellett részint napszámosok végzik, részint esküt letett altisztek. Egy cserép muskátlit vettünk végezetül Jókai sírjára. Jele az időknek, hogy a kapu aljában árusított muskátli után fényüzési adót fizettünk... 4- azaz négy koronát. • • © A lakásadó fáj most a demokratáknak, akik felismerték az( az agitációs erőt, melyet a lakásadó ellen való küzdelem az olcsó népszerűség babérjainak szerzésében jelent. Azon a cimen, hogy lakása van, Gáspár Fülöptöl kezdve Vitéz Aladárig mindenki lakás- szakértőnek képzeli magát a baloldali padsorokban cs résziül elfürészelni, részint elszabni igyekszik a lakásadó tervezetet. Már most, mikor még csupán a pénzügyi bizottság, foglalkozik vele, bizonyos i'ehát, hogy mire a javaslat a közgyűlés elé kerül, a fiatalemberek féltéglával fogják verni horpadd mellüket. Nagyon jól tudjuk, hogy nincsen olyan adó, amely igazságos lenne, hiszen ha abszolút igazságos adót akarunk, akkor mindenkit egyénenkini kellene elbírálni, ismervén a pénztárcák legtitkosabb .tartalmát is. Am a lakásadónál, ahol a lakbér nagysága, a lakó foglalkozása és a szobák száma még is bizonyos életstandardnak meglehetősen pontos kifejezője, sokkal könnyebb az egészséges progresszivitás keresztuhvvéle, mint akármelyik tömeg- adónál, akár a túlhajtott fogyasztási adót vesszük, akár a legújabb Hegedűs-szimfóniát, mely az igazságtalan és antiszociális forgalmi adóé duruzsolja az adózó alanyok fülébe. Az azonban bizonyos, hogy a fővárosnak uj jövedelmekre van szüksége, már csak azért is, hogy a. demokraták által csinált köny- nyelmü. külföldi adósságoknak legalább a kamatait fizetni itudja. Ha valamelyik demokrata ezermester jobbat tud, mint a pénzügyi osztály, nosza álljon elő a bölcsességével! Csak azután úgy ne járjon, mint az egyszeri ember, akire azt mondották, hogy ha hallgatott volna, bölcs maradhatott volna . . . Vázsonyival példálóznak a demokrata epigonok, hangjuk öblögetése mellett büszkén vervén a mellüket, hogy lám Vázsonyi nem hozott minden héten uj adót, mégis megélt a város. Nem akarunk az elmúlt rezsim kártékony és lelkiismeretlen adópolitikájáról meddő vitatkozásokat kezdeni, inkább azt mondjuk el, hogy Vázsonyi milyen furfangosán emelte az adókat, némi okulásul a kevésbbé agyafúrt jelennek. A Terézváros atyjának jelentették, hogy deficit van, nagy deficit, 800.000 kqrona, ami persze fantasztikus összeg volt abbem az időben■ — A deficitet el kell tüntetni — mondotta a pénzügyi tanácsnok. — Fel keil emelni a pótadót! — Persze, —< felelte Vázsonyi — persze, hogy persze! De azután ügyesen csináljátok. Hány százalékkal kell emelni a pótadót, hogy ne legyen defici'? — Nyolccal — volt a felelet. —■ Hát akkor csináljatok tervezetet, hogy tizenhat százalékkal muszáj emelni a pótadó1', mert máskülönben csődbe jut a város. A többit bízzátok rám. — A tervezet el is készült, a lapok hasábokéit írták az uzsorás fővárosétól, mely a szegény demokrata, választópolgárnak még a bőre alól is kiszedi a pénzét és kijelentették, hogy Vázsonyi, a kisemberek védelmezője, nem fog belemenni a pótadó ilyen nagyarányú emelésébe. így is történt. A közgyűlésen VázSonyi felállt é3 jelegzetes hangján nagy beszédei vágott ki a kisemberekről, akiket nem szabad hőnkre tennie a városnak, a takarékosságrólt ami\t nem gyakorol Bárczy István és a szerelteiről, amelyet gyakorolnia kell minden igazhitű zsidónak. Picege-pocege: Vázsonyi megmentette a polgárságot, nem engedvén, hogy tizenhat százalékkal emeljék a pótadót és összeszidta a tanácsot, amiért tizenhat százalékos pótadót hozott javaslatba, mikor a deficit eltüntetésére nyolc is elegendő, melyet a nyáj boldog örömmel szavazott meg. A pénzügyi <tanácsnok is jólakott, a demokrata becsület is megmaradt.. . Jókai Mór és László Ferenc kerültek egymás mellé a főváros jóvoltából a Liszt Ferenc-téren, ahol Jókainak szobra lesz, viszont László Ferenc urnák illemhelye van. Nem nagy találékonyságra mutat a főváros részéről, hogy pont a Liszt' Ferenc-térre helyezte a nagy mesemondó ércbeöh'ött mását, — Liszt Ferenc szobrát meg valószínűleg a Jókai-téren fogják elhelyezni — de ha már odahelyezte, akkor László Ferenc urnák is, aki a főváros jóvoltából potom pénzért milliókat élő közterületeket és engedélyeket élvez, meg kellett volna emberelnie magát. Az az illat, ami Jókai szobra körül terjeng, jellemző az egész dologra, arra, hogy a főváros nem tudja, vagy nem akarja az illatokkal egyáltalában nem törődő vállalkozót arra kényszeríteni, hogy zöld házikójával máshova költözzön. Nagyon helyes lenne, hogy ezeket az illemhelyeket, legalább az exponált helyeken a föld alá tegyék, olyasféleképen, mint a földalatti egyes állomásai vannak. Mert az igazán lehetetlen, hogy azon a cimen, hogy a házikók feliratai szerint magyar szabad., osztrák szabad., lengyel szabad, és mindenki a világon szabad, tehát László urnák is minden szabadjon, és a házikók a Jókai-szobor mellett csak úgy illatozzanak, mint a Bazilika mellet, vagy a Kálvin-téri templom előtt, Több erélyt, uraim, több erélyt, — és kevesebb illatot. ..
