Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-05-18 / 19. szám
7. évfolyam Budapest, 1921 május 18 19. szám 7i Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Meg jelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor Uj Prometheusoknak képzeli a két nagy szimfonikus: Hegedűs pénzügyminiszter és Csupor tanácsnok a főváros adófizető polgárait, az alanyokat, ahogy az adófizetőket nevezi az akták száraz poézise. Pontosan és részletesen beszámoltunk azokról az adókról, amelyek a, főváros részéről fenyegetik a publikumot és rámutattunk arra, hogy bármennyire is szükségesnek találjuk a főváros jövedelmeinek fokozását, még sem tartjuk megfelelőknek az uj adók legnagyobb részét, mert nem igazságosak, mert nem progresszió vek, a régi adók fokozásai, amelyek csupán azért és egyenlően sújtanak mindenkit, mert lakás vagy gyomor nélkül nem lehet élni. Ám ha kifogásaink voltak a főváros uj adói ellen, főképen adópolitikai szempontból, akkor fokozott mértékben kell tiltakozni a forgalmi adó ellen, amelyet most készül megvalósítani Hegedűs Lóránd pénzügyminiszter. Ázok a kifogások, amelyek a főváros közélelmezési bizottságának legutóbbi ülésén elhangzottak a forgalmi adó ellen, halványak, majdhogy sz-in- it.elenek nem voltak, de a legkevésbbé sem alkalmasak arra, hogy a pénzügyminisztert meggyőzzék, terveinek nem lehetetlenségéről, hanem arra való alkalmasságáról, hogy itt á Legegyszerűbb életszükségletek kielégítését is meg ak adá lyozza. Á forgalmi adó főképen az élelmezés szempontjából érdekli Budapest törvényhatósági bizottságát. Az őrlési forgalmi adó, melyet az érdekképviseletek hathatós tiltakozása folytán .15 százalékról 14-re szállított le a miniszter, a mindennapi kenyerünket fogda nagy mérték- kén megdrágítani. Hiszen ezentúl nemcsak a vámmalmokban, hanem a kereskedelmi malmokban is levonják az adógabonát, mely ha (olcsóbb áron is juttat lisztet az ellátatlanoknak, nagy mértékben fogja megdrágítani a szabadkereskedelmi árakat. Még súlyosabb az áttatforgalmi adó, melynek csökkentésére, vagy megszüntetésére eddig semmit sem tett a miniszter, csupán azt ígérte meg a főváros ki- vánságára, hogy a lohnst, a legszegényebb néposztályok táplálékát, mentesíteni fogja az adó alól. Az állatforgalmi adó, mely a pénzügyminiszter tervei szerint minden adásvételnél a vételár három százalékát tenné ki, átlag 13— 14 százalékkal emeli a marhahús árát a fogyasztónál, ami más szóval azt jelenti, hogy a mai élő árakat véve alapul, kilónkint 7 korona 40 fillérrel fizetjük felül a hús árát. Hasonlóképen forgalmi adót fizetnek a többi élelmiszerek után is — oh nem. a termelők, mert hiszen azoknak meg van az eszközük és a módjuk arra, hogy ezt a legrémesebb és legigazságtalanabb fogyasztási adót áthárítsák arra, aki az élelmiszereket megeszi: a budapesti adófizető alanyra. Sajnálattal látjuk, hogy egy ennyire fontos, a főváros minden polgárát exisztenciá- jában érintő probléma városházi tárgyalása egy bizottsági ülés gyenge nyilvánosságában merül ki. A főváros eddig a, lóhus forgalmi adójának lekönvörgésén kiviil csupán annyit tett, hogy sürgős feliratot intézett a kormányhoz, hogy a főváros is részesedjen a forgalmi adóból. Annak kimutatása, hogy ez az igazságtalan adónem összegszerűen mekkora uj megterhelést jelent, hogy a kereskedelmi élet labirintusai: hogyan teszi, ha lehet, még járhatatlanabbá és drágábbá, egyetlen szót sem hallottunk a közgyűlésen. fis hol maradnak Budapest nemzetgyűlési képviselői? Hol késik az éji homályban a huszonegy nemes férfin és az egy nemes hölgy, hogy a. gazdatársadalom egységes blokkjával szemben megvédelmezze Budapest fogyasztóit? A babérok, amelyeket a főváros nemzetgyűlési követei arattak, vajmi gyérek és egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy koszorúvá fonódjanak. Pedig akár a, közgyűlésen, akár a nemzetgyűlésen a főváros fogyasztóközönsége érdekében való felszólalás még népszerűséget is ielentene, — de a mi nemzetgyűlési képviselőink, úgy látszik, sem választópolgáraik érdekeivel, sem a saját népszerűségükkel nem sokat lövődnek... Az adófizető közönség pedig mint uj Prometheus, vállán nem szűnő teherrel hordozza a magyar glóbust, dehogy is mervén a. maga enyhülése számára, ha nem többet, egy ital vizet kérni — hiszen annak az árát sem tudja már megfizetni.... A koratavaszi abnorm is szárazság egyszeribe megmutatta, hogy a most következő nyár a vízellátás szempontjából nem Ígérkezik a legjobbnak. A lerongyolt leromlott vízvezeték elérkezett ■ teljesítőképessége végső határáig és tisztára az időjárástól függ, hogy a nyári meleg hónapokban lesz-e elegendő vize Budapestnek. A főváros vízellátásáról kérdést intéztünk Ka jünger Mihály udvari tanácsoshoz, a vízművek vezérigazgatójához, aki a következő felvilágosítást adta: — Budapest tegnap 209.572 köbméter vizet fogyasztott, esős napokon kevesebb, átlag 200,000 kinn. viz a fogyasztás, mely általában 200.000 kbm.-től egészen 215.000 kbm.-ig terjed. — Ez év április végéig 24,623.014 köbméter vizet használt el Budapest, 1920-ban ugyancsak április utoljáig: 24,561.739 kinn. volt a fogyasztás. Egy évben pedig 900.000 mm. szénre van szükségünk. — Hogy a nyári vízellátás milyen lesz, az három körülménytől függ: a Duna vízellátásától és hogy milyen meleg lesz az időjárás, végül mennyi esőt kapunk? Egyelőre tehát nem bocsajtkozhatunk jóslásokba. Annyit azonban megállapíthatunk most is, hogy ha a Duna lemegy « minimumokra, akkor baj lesz a vízellátással. — A főváros mintegy 16.000 házában a viz túlfogyasztást a, leghelyesebben vízmérőkkel lehetne megakadályozni, hiszen nem lehet minden egyes házban a csapok mellé szuronyos ellenőrt állítani. Annyit meg kell állapítanom, hogy mig a házak egyrésze általányban fizeti a, vizdijakat, addig szó sem lehet a vizfogyasz- tás csökkentéséről. Most annyi vizet ereszt mindenki, amennyi tetszik, sőt azzal sem törődnek, ha folyik tovább, — hisz közvagyon de ha majd a zsebükre megy a hiába való fogyasztás, akkor jobban fognak takarékoskodni. Ez ellen a, pocsékolás ellen pedig a legjobb orvosság a vízmérő óra. alkalmazása. Akkor sokkal olcsóbb lesz a. viz és az a napi. 200 liter viz, ami most egy emberre jut, le fog redukálódni és még öntözésre is marad. A viz- mérő pl. Kölnben annyira bevált, hogy a napi fogyasztás leesett a vízmérővel felszerelt házakban a felére. New-Yorkban pedig egyliar- madára szállt le a. fogyasztás, mikor a házakat órákkal szerelték fel, pedig ott napi egy köbméter volt az átlagos fogyasztás. Mi van az ötvenmilliős fakölcsönnei ? A nagybankok haragusznak a Keresztény Községi Pártra — 7*4 százalékos kölcsönt kap a Pesti Hazaitól a főváros A napi sajtóban meglehetősen nagy port vert fel a főváros fakölcsöne. A főváros ugyanis, biztosítandó a lakosság téli tüzelőszer szükségletét, húsz millió koronáért fát akart vásárolni. Pénze azonban nem igen volt és ezért a bankokkal tárgyalásokat kezdett egy függő kölcsön felvételére. A kölcsönt azonban a bankok olyan szégyenletes feltételekkel akarták megkötni, hogy a főváros ebbe bele nem mehetett. A tendencia, nyilvánvaló. A bankok nem felejtenek, nem tudják elfelejteni azt, hogy az ő embereiket és barátaikat' a városházáról kibuktatta a Keresztény Községi Párt, és hogy a bizottsági üléseken, nemkülönben a közgyűléseken néhány olyan beszéd is elhangzott, amely nem a legkedvezőbb világításba helyezte a profitéhes pénzintézeteket. A bankok azonban elfelejtik, hogy a kölcsönkérni ér visszajár. és hogy az az ezer és ezer gazdasági szál, amely a bankokat a tejcsarnokoktól kezdve a hiitőházakig a fővároshoz fűzi, feszültebb, mint valaha. A bankok a. Keresztény Községi Párt felé hajították el a keztyiit, ám legyen, elfogadjuk azt és készek vagyunk a küzdelemre. Hogy ebben a küzdelemben melyik harcoló.fél huzza a rövideb bet, az alig kétséges, hiszen a retorzióra nem egy eszköz áll rendelkezésre. Abban a koncernben. amellyel a főváros a kölcsöníigyében tárgyalt; benne volt a Pesti Hazai Első Takarék is. mely keresztény vállalkozás lévén, nem helyezkedett a fővárossal szemben a. rideg elutasítás álláspontjára. Hogy a kölcsönügyet minden oldalról megvilágítsuk, alább közöljük a Pesti Hazai illetékes helyéről származó információnkat: A főváros a múlt évben tűzifa, beszerzésre felvett a nagybankoktól (a Kereskedelmi Banktól, a Hitelbanktól, a Pesti Hazai Fist' Takarékpénztártól, stb.) egy évi lejáratra 20 millió koronát. Az idén a télire való tűzifa beszerzésénél ismét szükséges lett egy újabb kölcsön. A főváros ismét a régi koricernhez fordult, de a nagybankok a kért kölcsönt megtagadták. A Pesti, Hazai nem akarta azonosítani magát a nagybankok elutasító álláspontjával és mint a főváros régi bankárja, ajánlatott tett egy 50 milliós, egy esztendei lejáratú kölcsönre. A takarék hajlandó az 50 milliós kölcsönt a. rendes bankkamatláb felett egy százalékkal folyósítani, vagyis kér a pénze után 7-4 százalékot és azonkívül egy ezrelék forgalmi jutalékot negyedévenkint. E körül folynak most n tárgyalások a Pesti Hazai és a főváros vezetősége között. A takarék a biztosíték ügyében engedett merev álláspontjából, de az anyagi feltételeken nem akar javítani, mert a takar.ék szerint a főváros még igy is olcsón jut a mai borzalmas pénzviszonyok között kölcsönhöz. Az egyik napilap azon állítása, hogy a Pesti Hazai ebben az ügyben csupán a többi nagybank exponense, nem felel meg a valóságnak, mert a kölcsön felajánlásában sem a Kereskedelmi Banknak, sem a Hitelbanknak nincsen része. A kölcsönajánlatot — mint illetékes helyről értesülünk — a Pesti Hazai Első Takarékon kiviil annak leány intézete, a Hazai Bank, továbbá a Földhitelintézet és az Országos Központi Hitelszövetkezet tette. A kölcsön ügyében külömben folynak a tárgyalások. Itt a kötelező kéményégetés! Minden kéményt évenkint egyszer ki kell égetni A kiégetés költségeit a háziúr viseli Még a Károlyi-kormány idején a lüzoltófőpa- rancsnokság beadványt intézel! a belügyminisztériumhoz, amelyben kérte, hogy a gyakori kérnény- lüzekre tekintettel, rendeljék el a kötelező kcmémj- égelést. A Károlyi-kormány 1918. decemberében ki is adta az erre vonatkozó rendeletet, ezt azonban sohasem hajtották végre. A kéménytüzek azonban egyre gyakoribbak lettek, és a belügyminisztérium elérkezettnek látta .az időt, hogy a Károlyi- kormány rendeletét megismételje. Erre vonatkozólag rendeletet intézett a fővároshoz, ahol a közgazdasági ügyosztályban most készül a kéményseprő szabályrendelet megfelelő módosítása. A közgazdasági bizottság szombati ülésén foglalkozott a kötelező kéményégetés kérdésével és azt egyhangúlag cl is fogadta. A kötelező kéményégetésre azért vhn szükség, mert a korom lerakódik a kémények falaira, olt szurokká alakul át és főleg nyári időben meggyül és okozója lesz a könnyen veszélyessé válható kéménytüzeknek. Amikor a kéményseprő a kéményt sepri, drótkeféjével nem képes lehorzsolni az odatapadt szurkot, úgyhogy a kéménynek szalmával való elővigyázatos kiégelése válik néhanapján szükségessé. Lesz-e vizünk a nyáron? 200,000 köbméter a napi fogyasztás — Vízmérővel kell felszerelni az összes házakat! — Mit mond a vizművek igazgatója?
