Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-08-03 / 29-30. szám
1921 augusztus 3 ZU BUDAPEST 3 Előfizetési felhívás Az Üj Budapest félesztendős, ami nagy szó a keresztény lapok életében, amelyek önerejükre és a keresztény társadalom közönyösségére támaszkodva végzik nemzetis vallásmentő missziójukat. Az elmúlt fél- esztendő alatt minden olvasónk meggyőződhetett arról, hogy hű és bátor zászlóvivői vagyunk a keresztény nemzeti gondolatnak és a toll fegyverével küzdünk a városháza keresztény reneszánszáért, amelyért a közgyűlés többségi pártja a törÉ vényhatósági bizottságban folytat heroikus harcokat. Julius elsejével uj előfizetést nyitottunk lapunkra. Azoknak, akiknek előfizetése július elsejével lejárt, múlt számunkhoz postatakarékpénztári befizető lapot mellékeltünk és kérjük annak mielőbbi visszajuttatását, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. Arra kérjük előfizetőinket és barátainkat, hogy a maguk kis körében igyekezzenek mennél több előfizetőt toborozni az Uj Budapestnek; minden uj előfizető uj segítség', uj barát, uj fegyvertárs csatáinkon. Az Uj Budapest előfizetési árai: Egész évre...................200 K Fél évre ........................130 „ Neg yed évre.............. 65 „ Az Uj Budapest kiadóhivatala. * ... Éppen egy hónapja, hogy a Közúti visszakapta a Helyiérdekű és éppen az „Uj Budapest“ hasábjain azt nyilatkozta Body Tivadar dr., a Közúti uj igazgatója, hogy az uj éra a közönség, érdekeinek mindenek feleit való szemmel- tavtását fogja jelentetni. Nem mondhatjuk, hogy az Egyesitett Vasutak korszaka alatt a Helyiérdekű Vasú ok, fénykorukat élték, de az bizonyos, hogy a mai állapotokhoz képest a közlekedés mégis cicfópai nívójúnak volt mondható, hiszen a közönség csak a vonat lépcsőjén utazott, a tetejére sohse mászott fel, a vonatok sem késtek egy-egy menetnél 20—30 percnél többet, arról nem is beszélve, hogy a viteldij ha nem is volt túlságosan olcsónak mondható, még sem hozta különösebb zavarba- a kispénzű emberek tárcáját. A helyiérdekű villamosok túlzsúfoltsága és pontatlansága julius 1• óta egyáltalán nem változott, az uj igazgatóság, híven a gondolathoz, hogy a 'magánrészvénytársaságnál mindig érvényesülést találnak az alt-misztikus gondolatok, a viteldijakra vetette legelőször bájosának egyáltalán nem mondható tekintetét. Hogyne, olcsóbbodik a szén, olcsóbbodnak az élelmiszerek, a. társaság tehát kötelességének tartja, hogy az ilyképen megspórolt pénzek viteldijba fizetődjenek el. Egy előkelő gesztussal felemelte a viteldijakat, 25-—50 százalékkal, uj irányt mutatván a fővárosi lakáspolitikának, biztatván a kisembereket, hogy a piszkos és szűk bérkaszárnyákból menjenek ki az egészséges és olcsó környékre. Ez a ködnyék csakugyan egészséges és olcsó lenne, ha a mohó Közúti nem tenné mesterségesen egészségtelenül drágává a szende részvényesek nagyobb örömére. A közérdek pedig szégyenletesen elbújik, de mi azt hisszük, hogy mégis valahol Sán- dor Pál ur pazarul berendezett vezérigazgatói szobájában kellene keresni... * * Jókai szobra ott szomorkodik a volt Liszt Ferenc-téreh, egyik szemével a Palermo kávéházrd néz, a másikkal pedig azon a szerecsen cipőtisztítón mereng-, aki az Andrássy-ut túlsó járdáján subickolja a cipőket. Hátra nem néz szegény Jókai, pedig ha hátra tudna fordulni, épületes dolgokat láthatná. Nem beszélünk a zöld házikó kellemesnek éppen nem mondható parfümjéről, hiszen az \már nem is látható és ha a szaga nem figyelmeztetne bennünket a csendes nyári estén, eszünkbe sem jutnának az efajla prózai dolgok. Különben is a zöld házikó és a Liszt Ferenc- térnek egyéb gyönyörűségei el vannak takarva, nem láthatók a búslakodó kánflis lovak és a mosolygó hölgyek: erdő virul a Jókai szobor megett, babér és oleander-erdő, sőt a középen két kínosan kupalakura< faragott fenyőfa is meredezik az égnek. A baj csak az, hogy ezek a fák és bokrok csak ál-ültetvények, óriási cserepes növények, gyökerük nem a tér aszfaltjába, hanem cserépbe és favödrökbe nyúlik. Ami viszont az is jelenti, hogy amint beköszönt az első hűvös őszi nap, a kaktuszok, a leanderek és a fenyőfák visszavonulnak a jól megérdemelt'melegházba, egyedül hagyván bánatával és álmaival Jókai Mórt, a magyarság nagy álmodóját, aki mindent álmodhatott, csak azt nem, hogy potemkin-erdők fogják körülvenni a szobrát, a főváros nagyobb dicsőségére ... * -> * Fürdési lázban szenved a mi szegény fővárosunk, mely dnnak előtte dehogy gondolt fürdőre! Nem tisztálkodni (Akarnak a derék pestiek, hanem hüsölni és ez okból bandákba verődve keresik fel a Duna elhagyatott partjait, hopp azután életveszélyes kalandokat keressenek a folyó hüs örvényében. Elvégre a Géllértbe (nem- mehet mindenki fürödni és néha az a szegény adófizető polgár is szeretne egy kis hidegvizet érezni körül a testén, akinek nincs 50 koronája luxusfüT- dőre. Luxusfürdő azonban van, olcsó uszoda viszont nincs és hogy teljes legyen a> kabaré, a városházán nem olcsó uszodát, vagy ingyenes közfürdő létesítését, hamem a Deliért kibővítését tervezik, holott a szociális gondolat azt kívánná, hogy márványfürdők helyett olcsó tisztálkodást és hüsülést nyújtsanak az istenadta népnek, mely úgylátszik, egyes uraknál nem Örvend a legnagyobb szimpátiának... HÍREK • •• Kié lesz a vásártéri vendéglő? A marhavásártéri vendéglő bérletére kiirt pályázatot legutóbbi számában ismertette az Uj Budapest, megírván, hogy a bérlet ügyében az ősszel fog dönteni a. közgyűlés. A közélelmezési bizottság legutóbbi ülésén foglalkozott a vendéglő bérletével, melyen az elnöklő Vájná tanácsnok jelentette, hogy két utóajánlat érkezett: Csiky Mállóé és az eddigi bérlőé, Molnár Sán dóré, aki legutóbbi ajánlatát kiegészítve, évi százezer korona bérösszeget ajánl meg. A bizottság hosszas vita után Gedeon Gyulának, a Palace szálló és étterem főpincérének adta hat esztendőre a vendéglő bérletét 130.000 korona évi bérért. Munkában a szinházvizsgáló bizottság. Most, hogy küszöbön van az uj színházi szezon megnyitása, a fővárosi állandó szinházvizsgáló bizottság a főváros műszaki főtisztviselőinek és a tüzoltó-főpa- parancsnokságok részvételével tűzrendészet! szempontból felülvizsgálja a színházi épületeket, A bizottságnak Bárdy István tanácsnok, a városrendezési ügyosztály vezetője az elnöke, tagjai pedig a törvényhatósági bizottság részéről Kozma Jenő dr., Petrovácz Gyula és Paulheim Ferenc. A bizottság az elmúlt héten a Városi Színház, az Opera és a Nemzeti Színház tűzbiztonsági berendezéseit vizsgálta felül. A legnagyobb rendet az Operában találta a bizottság, ahol semmi kifogás sem merült fel, szintúgy nem keltett nagyobb zavart a Nemzeti Színház vizsgálata sem. Nagyobb bajok mutatkoztak a Városi Színháznál, ahol a bizottság egyik •tagja megállapította, hogy ha most valamely véletlen szerencsétlenség folytán tűz ütne ki a Városi Színházban, az egész színház leéghetne, mert a. színház tűzbiztonsági berendezése nagyon hiányos. A legnagyobb baj, hogy még segíteni sem lehel, mert a vízvezetéki cső olyan vékony, hogy erősebb vizsugár kibocsájtására képtelen. Ezen a héten a vizsgálatok során az Unió színházai, azután pedig az orfeumok és kabarék kerülnek sorra. „A Tündérek cselédje“ minden előadásán zsúfolt ház tapsol a kitűnő ének- és táncszámoknak, melyeket a Scála-szinház népszerű primadonnája. Honthy Hanna, továbbá Galetta, Viola Margit, Kabos, Falus és Inke alig győznek ismételni. A közönség kényelmére az igazgatóság a villamos vasutak igazgatóságának előzékenységéből külön színházi kocsikat járat, melyek közvetlenül a színház előtt várják az előadás végén a hazatérő közönséget. E kocsik a Eákóczi-utat, Muzeum-körutat, Kál- vin-teret és az Üllői-utat érintik, ennélfogva a közönség a város minden részére csatlakozást nyer. Ezenkívül a 25., 27., 33. és 35. viszonylatok, valamint a földalatti villamosvasutak kocsijai is a közönség' rendelkezésére állanak. KÖZGAZDASÁG, • • • A Magyar élet- és járadékbiztosító intézet m. sz. 1920. évi mérlegét 685.500 korona részjegytőke és 6,929.632 korona bruttó díjbevétel .mellett 61.848 korona tiszta nyereséggel zárja. A Királymalom, Hedricb és Strauss i’.-t. (a Pesti magyar kereskedelmi bank érdekeltsége) az 1920. évben 4 millió korona alaptőke és 984.963 korona nyers jövedelem mellett 440.218 korona tiszta nyereséget ért el. Első Magyar Papíripar r.-t. julius 30-án tartotta évi rendes közgyűlését és a közzétett 1920. évi zárószámadás szerint az elmúlt évben 3,525.000 K nyereséget ért el. Guttmann S. H. r.-t. III. kibocsátású ideiglenes részvényei (150.001 számától felfelé) junius 30-ig báró Guttmann-féle irodában (II. kér., Albrecht-ut 2.) végleges részvényekre fognak kicseréltetni. Ezen időpont után a kicserélés csak a társaság székhelyén, Beliscén (Jugoszlávia) eszközölhető. A Hangyaipar r.-t. alaptőkéjét 30 milliótól 60 millió koronára emelte fel. A Pannónia kender- és lenipar r.-t. (a Magyar általános hitelbank vállalata) 1920-ban 18 millió korona alaptőke mellett, az előző évről áthozott 24.420 korona felesleg betudásával, 2,022.470 korona tiszta nyereséget ért el. Römer is kifelé ily kétszer kettő négy-ember. Járt, kutatott a régi Pest-Buda. emlékei után, oly időben, amikor ezt rajta kívül alig csinálta más. Az asztalán, esti lámpafénynél azonban, amint egymás mellé rótta ábrákkal és számokkal telehintett jegyzeteit, — föl kell tennünk, hogy papi egyedül- Valóságában s foliánsai közt, benne is lobot vetett a művészinek nevezhető tulajdonság: a tárgyak fölszinétől elrugaszkodó s a dolgok leikébe furakodó fantázia. Hogy amint felméri, megállapítja a régi Pest határait, amikor a várost még bástya védte az árviz. a törökök és kalandorok ellen, amint eltemetkezve egy levéltár aktáiba, szinte mosolyt ki- csaló gondossággal szedi össze például a XVII. század pest-budai lakosainak névsorát, ősmagvar, szláv, német, latin, zsidóhangzásu neveket: a szemével ott jár a bástyán, amelyre árnyékot vet a hold és a virrasztó polgárőr alabárdja s ki nem ejtett szavakban élénk eszmecserét kezd a penészlő aktában elrubrikázott lakosokkal. A lexikon, ez a nyomtatott polihisztor, azt mondja róla, hogy tudós régész volt, aki különös érdemeket szerzett a magyar történeti múlt műemlékei körül. Nekünk azonban ez igy keveset mondó. Nekünk ez az okos és csupasz arc a márványtáblán, amint megálltunk előtte egy szabad délután óráiban: az európai pesti, oly időben, amikor ez a két szó nem igen sietett összeforrni egy fogalommá. Nekünk e holt szem a márvány táblán oly ember -szeme, aki előtt nem volt ismeretlen a határainkon kívül eső kultúra s mégis egy élet lelkességét pazarolta a magyar pallérozódás látszólag kisebb jelentőségű kérdéseire. A várositás, a Rottenbillerek, Boráros Jánosok és Salamon Ferencelc típusa ő. Römer Flór is. Az a típus, amelytől ha függne, itt mindenki emberségéhez méltóan élne. Az a típus, amely lia régi házak folyosóin járkál, idők fogától kikezdett köveket simogat végig, valójában ugyanoly hévtől hajtva cselekszi ezt, mint aki uj gerendákat ültet a földbe. Dömötör István.
