Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-08-03 / 29-30. szám
/. évfolyam Budapest, 1921 augusztus 3, 29—30. szám Ti Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Meg jelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utcu 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor A lakásépítés problémája Az építőipari általános pangás az építkezések minden ágán intenziven érezhető, de legintenzívebben a lakó házépítkezés terén. Ipari es gazdasági épületek, szórakozó- és mulatóhelyek még csak itt-ott, szórványosan épülnek ugyan, rie lakóházak, legalább a fővárosban, alig, bérlakások egyáltalában nem. Ha ennek a szomorú ténynek okait vizsgál- gatjuk, okot annyit találhatunk, ahányféle szempontból vizsgálódunk. Ha pedig a baj orvosságát keressük, a lakásépítés megindításának akadályait akarjuk eltávolítani: circulus vitiosusba kerülünk. Nekem, akinek tervezése és vezetése alatt ebben a. nehéz időpontban is 7 épület készül, — 3 lakóház, 2 templom és 2 gazdasági épület, — igaz, hogy a vidéken, megvan az a tapasztalat- köröm, hogy az építkezések lehetőségeire és nehézségeire egyaránt rávilágíthassak. A háború utáni első időszakban minden technikus, minden műszaki egyesület, minden építőipari vállalat, az anyagdrágaság elleni védekezésül szurrogéit építőanyagok tervezésében és gyártásában vélte felfedezhetni az építkezések megindításának egyetlen arkánumát. Soha any- uyi uj gondolat, annyi szellemes és gazdaságos tervezet nem nyert megoldást, mint épen ezen időszakban. .Különösen beton-műkövek terén, amelyekkel a téglát és vasbeton-konstrukciók terén, amelyekkel a fát akarták pótolni, a magyar műszaki világ a. szívós német ipart is megszégyenítő mennyiségű és minőségű újdonságokat produkált. Az eredmény mégis elmaradt! Egyetlen jelentős épület sem készült ezekből a szurrogát- anyagokból: a magyar konzervativizmuson megtört minden újítási terv: hiába bizonyítgattuk, hogy ezek az uj anyagok ép olyan jók és jelentősen olcsóbbak, a magyar építtető inkább ráfizet, de apái módszere szerint égetett téglából és fafödélszékre cserépfödéssel épit. A vállalatok sorban szüntették be kísérleteiket és üzemeiket: ez a módszer az építkezések megindítására nem vált be. A hatósági segítség volt a második gondolat, melytől az építkezések megindítását vártuk. A hatóságoktól elsősorban az építési szabályzat szigorú kikötéseinek, túlzottan előirt méreteinek enyhítését és korszerű reformját követelték. Ez rövidesen be is következett és ma a helyzet meglehetősen úgy áll, hogy korlátozás nélkül lehetne építeni, mindent engedélyez a hatóság, aminek helyességét a tervező be tudja igazolni. Némi csekély kívánnivaló maradt még fenn ezen a téren a székesfőváros magánépitési és középitési bizottságai részéről: ezeknek minden építkezési kérvényt a munkaalkalom szempontjából kellene felfogadok, és jóakaratu, de mesterséges akadályok, vagy túlzott aggodal- maskodásból eredő halogatások helyett azon kellene lenniük, hogy egy munkaalkalom se hiúsuljon meg a bizottságok hibájából! A székesfőváros üres telkeinek építkezési célokra hosszú időre szóló bérbeadása vagy átengedése sem vezetett eredményhez. Ez a kora tavasz óta a szaklapokban és napisajtóban többször lanszirozott idea egyetlen építtetőt sem csábított arra, hogy valamelyik fővárosi teleknek építkezés céljaira való átengedését kérte volna. Nem használt a lakásrendeletnek az a módosítása sem, hogy az uj épületekkel vagy épületrészekkel a tulajdonos szabadon rendelkezik, azokat tetszése szerint bárkinek, bármily árban adhatja, bérbe. Én legalább nem tudok egyetlenegy ilyen uj építkezésről sem, amelyet ez a módosítás keltett volna életre. Szóval a hatósági segítség sem bizonyult az építőipar föllenditésére alkalmasnak. Azt a panaszt, hogy nincs elég építőanyag, vagy nincs elég munkaerő, szóra sem méltatom: egyetlen építkezésemen ’sem találkoztam eddig ezzel az akadállyal, sőt ellenkezőleg, különösen az év második negyedében, az anyagkinálat az áreséssel kapcsolatosan, valamint a vállalkozási kedv is erős föllendülést mutatott. Marad az egyetlen populáris kifogás: drága az építkezés! Ez a panasz helytálló, de más életszükségletekhez viszonyítva mégsem perdöntő kifogás! Hiszen drága az élelem is, drága a ruházat is, drága a tüzelő is, drága a szórakozás is és mégis csak táplálkozunk, ruházkodunk, fütünk, sőt szórakozunk is. A percen tu ál is drágulás viszont nem az építkezésnél a legnagyobb! Aki természetesnek találja, hogy mindenért ötven szer— százszor annyit kell adnia, mint békében, az megütődik azon, hogy az építkezés ötvenszerte drágább! Ezen a ponton nem tartja természetesnek az áremelkedést. Például szabadjon felemlítenem, hogy a kalocsai főkáptalan szőlőtelepén most befejezett hatlakásos munkásház 80ü.(f00 koronába került, viszont a bor hektoliterje 3200 koronáért lett eladva: került tehát az építkezés 250 hl. borba. A békében, mikor a bor literje 24 fillérért kelt el, 250 X 25 K = 0000 koronáért nem lehetett volna ugyanezt a munkásházat felépíteni! A baj tehát nlm itt van, hanem ott: hogy a bérlakások bére nem emelkedett arányosan egyéb életszükségletek áremelkedésével. A lakbérek csak két és félszeresükre emelkedtek, az építkezés pedig ötvenszeresére a békeáraknak. Itt van a kiegyenlithetetlen ellenmondás, itt van a circulus vitiosus! Aki szemhunyoritás nélkül fizet egy zsemlyéért 2 krajcár helyett 2 koronát, aki a. krajcáros délutáni lapját 2 koronával, 8 krajcáros szivarját 10 koronával, 6 krajcáros szakaszjegyét 3 koronával zokszó nélkül és magától értetődőleg megfizeti, az felháborodik arra a gondolatra is, Több ízben rámutattunk azokra az egyre súlyosbodó egyenetlenségekre, amelyek a falu és város között gazdasági kérdésekben napról- napra felmerülnek. Felhoztuk például a liszt- ellátás ügyét és az Uj Budapest egyik ankétje bebizonyította, még ez év márciusában, hogy a liszt szabaddátétele az árak ugrásszerű emelkedését fogja maga után vonni. Jóslatunk a lisztre vonatkozólag sajnos már is beteljesedett, hiszen a kenyérliszt hatósági ára egyszerre 140 százalékkal lett magasabb. Hasonló dolog történt a tejjel is, melynek forgalmát a gazdák nem szűnő panaszaira szabaddá tette a fölmivelésügyi miniszter, utat nyitván ez által a tej rohamos megdrágulásának. Ma ott tartunk, hogy a maximális 11 korona 40 filléres tejár helyett 14—15 koronába kerül egy liter úgynevezett hatósági tej, vagyis az a tej, amelyet orvosi rendeletre szolgáltatnak ki a nagy tejrészvénytársaságok fiókjai. Sőt, mint illetékes helyen nekünk mondották, a tej árak fokozott emelkedésére és a tej minőségének további sülyedésére van kilátás. Megdöbbentő az a nyilatkozat, amelyet Szabó Sándor dr. Budapest székesfővárosi tiszti főorvosa tett az Uj Budapest .punka társának. —- A tejellátás mai rendje?, azaz rendetlensége, — mondotta a főorvos ur — már. a közel jövőben Budapest tejkatasztrófáját fogja jelenteni. Erre vonatkozólag álláspontomat több ízben kifejtettem a. főváros tanácsában, mely hasztalanul interveniált az ügyben a kormánynál, továbbá a földművelésügyi és közélelmezési minisztériumokban tartott szakértekezleteken. Ma még nem tértünk vissza, a béke azon fokára, hogy a tejet, mely inkább gyógyszer, mint táplálék, lelketlen emberek kapzsi nyereségíiajhászásá- nak tegyük ki, felszabadítva a hatósági ellenőrzés alól. Hiszen még egyes tejtelepeken hogy lakását ugyanezen arányban kellene meg- zetnie. Sőt tovább megyek: nincs senki, aki hónapos szobát keresne havi 50—60 koronáért, mint háború előtt, de sőt „olcsó”-nak mondják a havi. 1000 koronás hónapos szobát, mert kurrens ára. havi 2000—3000 korona, ami évi 24.000—36.000 korona lakbérnek felel meg! Ezt legtöbbször természetesnek találja a főbérlő is, aki azonban őszintén felháborodna, ha neki az egész lakásért annyit kellene fizetnie, amennyit egy szobának albérletbe adásával keres. Már pedig addig az építőipar meg nem indul, addig lakástermelés nem lesz, amig a lakbérek is lépést nem fognak tartani az építkezési költségekkel. Addig az építtető nem találja meg számadását, az építési tőke nem hozhatja meg legszűkebb kamatát, az építkezés nem fizeti ki magát Az a. mesterséges hatósági beavatkozás, amely az éves lakások lakbérének emelkedését fékezte: az gördítette a legnagyobb akadályt az építőipar elé, és ezzel pangását okozta minden más iparnak is. Nem népszerű ez a fejtegetés, de ha nem a lakó és háziúr szemszögéből, hanem az építőipar megindítása, az ország ipari életének íöllendi- tése, munkaalkalmak teremtése szempontjából vizsgálódunk: erre a keserű eredményre kell rájönnünk. Ha az építőipart meg akarjuk gyógyítani: ezt a keserű orvosságot be kell vennünk! Petrovácz Gyula, is, ahol fokozott rendnek és tisztaságnak kellene uralkodnia, piszkot és rendetlenséget tapasztalok gyakori helyszíni szemléim alkalmával. így legutóbb egy Óriás-utcai tejtelepen azt láttam és akadályoztam meg, hogy a munkás pipája hamuját ne verje a készülő túróba. Én attól félek, hogy a tejforgalom teljes felszabadítása és a tej hatósági ellenőrzésének fokozatos megszüntetése főleg a, mostani abnormis nyári melegben a hastifuszos esetek egyre gyakoribb fellépését fogja okozni. Ásók összepancsolt egészségtelen tej tele van baktériumokkal, elsősorban tifuszbaci- lusokkal és a, vezetésem alatt álló hivatal az esetleges tífuszjárványért már most elhárít magától minden felelősséget. Ezután Moussong Géza. kir. tanácsos, a Központi Tejhivatal igazgatóját kerestük fel. A tanácsos ur részletesen ismertette előttünk a tejforgalom „felszabadításának“ történetét, melyet a főváros szempontjából igen tanulsá- gosnak és figyelemre méltónak tartunk. — A tejforgalom felszabadítására vonatkozó tárgyalások ez év márciusában indultak meg — jelentette ki Moussong igazgató. — A közélelmezési minisztérium tej osztályával folytatott hosszas tárgyalások után abban állapodtunk meg, hogy a fővárosban szeptember 30-ával szabadul fel a tej ára és részben a tej forgalma is. Ezt olyképen gondoltuk elérhetőnek, hogy egyelőre a tej árát teszik szabaddá, még pedig úgy, hogy a tejvállalatok naponta állapítják meg a beszerzési ár alapulvételével a. közforgalomba kerülő tej árát. Ezt a megállapodást minisztertanácsi határozat is szentesítette és mi nyugodtak voltunk, hogy épen a legforróbb nyári hónapokban a gazdáknak nem sikerült rést ütniök a tej hatósági megkötöttségén. — Közben azonban julius 1-vel megszűnt Katasztrófa fenyegeti Budapest tejellátását A tisztifőorvos hastifuszjárványtól fél — 30 -kal lett drágább a tej — Naponta 60.000 liter savanyu tej érkezik
