Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-07-20 / 27-28. szám
Budapest, 1921 julius 20. 27—25. szám /. évfolyam \ UJ BUDAPEST fi Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Felévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VKálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor A telekértékadó kérdéséhez A telekértékadó megvalósításánál a hazug- ' ság és a gonoszság ülte diadalát. A hazugságot takarta az a szociális köpeny, mely a lakáster- naelést állította be a. telekértékadó által elérendő cél gyanánt, akkor, midőn — telekértékadó nélkül is — Budapesten oly óriási építkezési tevékenység folyt, melyhez hasonlóra az egész világon alig akad példa. Ez volt a háború előtt. Mikor pedig a ránkszakadt nyomorúságok folytán az építkezés tárgyi okoknál fogva — anyaghiány, horribilis építkezési költség és maximális lakásbér stb. — teljesen lehetetlenné vált; akkor előállott a gonoszság és a telektulajdonosokat a telekértékadó tűjével kezdte szürkülni, hagy „tessék építeni”. De a félrevezetés nyilvánvalóvá lett. Hiszen hiába is épitett volna valaki, a telekértékadó csakúgy sújtotta volna telkét (amint az ígéret ellenére sújtja is a beépített telkeket is), mint azokét, akiknek telke üresen áll. De ha még a jóhiszeműséget feltételezzük is. közgazdasági abszurdumnak kell minősítenünk azt az elvet, amit a telekértékadó pro- pagátorai vallanak, hogy t. i. a termelést, az építkezést elviselhetetlen nagyságú, kvázi büntető adókkal lehetséges kikényszeríteni. Ezzel __ csak azt lehet. elérni - - és mintha ez lenne a burkolt cél — hogy a tőkeszegény ingatlantulajdonos, a kisember, tisztviselő és munkás, megszabadulni igyekszik ingatlanától és az igy tőkeerős kezekbe kerül, melyek majd megtudják találni a módját, miként lehet a tehertől megszabadulni. De akkor már az őslakosság földönfutóvá válott. Maga a „telekértékadó” elnevezés is — enyhén szólva, — félrevezetés. Mert ez nem adó — ezt maga Pikier J. Gyula is kijelenti — hanem egy szocialisztikus elvnek, a zsorzsizmusnak megvalósítására szolgáló eszköz. A zsorzsiz- mus pedig nem más, mint a földre vonatkoztatott kommunizmus, de burkolt formában. Ugyanis ez a magántulajdon intézményét egyedül a földre (telekre) iparkodik megszüntetni, azáltal, hogy annak hozadékát földilletve telekértékadó formájában a köz számára elszedi. Hogy a kommunizmus és zsor- zsizmus mennyire egy anyának két gyermeke, világosan igazolja a proletárdiktatúra, mikor minden magántulajdont megszűntnek nyilvánítottak, kivéve a városi telkeket, de ezekre a telekértékadót vetették ki. Mert a föld- és telekértékadó a zsorzsista cél szolgálatúban nem más, mint a föld és telek hozadékának elkobzása a kommün számára, ami azonban ugyanaz, mintha a magántulajdont veszik el, mert a földnek, mint magántulajdonnak értékét, anáiak hozadékába adja. De a telekérték- adónak elkeresztelt elkobzási manőver még rosszabb a kimondott elsajátításnál is, mert ez nemcsak a meglévő és valóban befolyó hozadé- kot kobozza el, hanem a feltételezett, az u. n. anticipált hozadékot is, ami természetesen nem folyván be, a telektulajdonost arra kényszeríti, hogy vagy máshonnan szerzett vagyonból fizesse azt, vagy túladjon birtokán. Hogy ez a. célja a telekértékadónak, az Pikier J. Gyula Írásaiból élénken kitűnik, íme néhány idézet belőlük: „Hogy a telekértékadó összege gyakran több az egész tényleges hozadéknál, ez a T. É. A.- iiak nem valamely előre nem látott visszás eredménye, hanem előre látott, tudott és szándékolt következménye” (l. Városi Szemle 1917. 473. old.). „Hogy miből fizesse a parlagon heverő vagy félig kihasznált (beépített) föld tulajdonosa az adót, hogy honnan vegyen tőkét a termelésre (építésre), erre a kérdésre maga a földtulajdonos keressen választ. Mennél jobban nyomja a földtulajdonost e kérdés, annál jobban felvirágzik az ipar stb.” „Más értékek megadóztatása sem nem jogos, sem nem szükséges”. (L. Építő Ipar—Építő Művészet 1916. 13. szám.) „A kevésbbé tehetős családi munkás- és tisztviselőházak T. É. A.-nak enyhítését „tilos és káros szentimentalizmusnak” mondja”. (U. ott 1918. 5. sz.) A T. É. A. életbeléptetésekor kiadott vöröskönyvben ezeket írja: A T. É. A. egy uj szociális irány jelzése, bár céltudatos, de nagyon óvatos megkezdése. Világos, hogy a T. É. A.-t minden körülmények között kell fizetni, akár termel (épit) az illető, akár nem. De aki meg tud, vagy nem akar a közterhekben részt venni, az igenis adja át a telkét másnak, olyannak, aki igenis kész és képes a közterheket a telekérték arányában viselni. Ezeket az idézeteket -+- melyek nyilvánvalóvá teszik aggodalmunkat — vég nélkül lehetne folytatni. Az ördögi lélekkel ránk A miniszterelnök leirata a fővároshoz. A főváros közgyűlése még ez év május havában felterjesztessel fordult a kormányhoz, amelyben lakásépítés megindítására az inicia- tivákat a, kormánytól kérte és azt az óhaját fejezte ki, hogy legalább a közalkalmazottak számára gondoskodjon az állam természetbeni lakásról és a. közhivatalok számára megkezdődő építkezések által igyekezzék magánházakban elhelyezett hivatalokat kitelepíteni. E tárgyban váratlanul gyorsan érkezett meg a kormány válasza: az elmúlt napokban érkezett meg az erre vonatkozó miniszterelnöki leirat, mely Hegedűs pénzügyminiszter nyilatkozata alapján ugyan nem a legrózsásabb színekkel festi az építkezések jövőjét, kimondván azt, hogy az építkezések megindítása nem a kormány, hanem a magántőke feladata, de mégis, reményt nyújt arra, hogy ezen a téren közel jövőben történni fog valami. Aminthogy azóta történt is, hiszen a nemzetgyűlés háromszáz milliót szavazott meg kislakások építésére. Különösen érdekes a leiratnak az a lésze, mely Hegedűs pénzügyminiszter álláspontját fejti ki a lakásépítkezések megindítása tekintetében. Hegedűs álláspontja komoly, józan és a legmesszebbmenő módon alkalmas arra, hogy gondolkozóba ejtse az illetékes köröket, Hegedűs ugyanis azt az álláspontot foglalja el, hogy az építkezések nagyarányú é£ hosszas szünetelése alkalmával mindenkor az állam közbelépése szokott kivántatni oly irányban, hogy az állam maga vállakozzék az építkezésekre és létesítsen a közalkalmazottak vagy munkások számára uj lakóházakat. Ilyen szerepre azonban az állam nézetein szerint, legalsíbb is nagyobb mértékben, nein vállalkozhatik, mert a lakásszükséglet kielégítéséről való gondoskodás — addig, amig egész gazdasági berendezkedésünk kapitalista és nem szocialista alapokon épül fel — mindenkor a magánvállalkozás kereseti tevékenysége volt, amelynél az építtető tőke és az építő munka egyaránt gyümölcsöző elhelyezkedést talált és a jövőben is mindég meg fogja találni, ha azok a feltételek, amelyek az építkezés lehetőségéhez általában szükségesek, a közgazdaságban meg vannak, ha pedig limesnek vagy csak hiányosan vanak meg és igy a magánkereseti tevékenység nem tartja rentábilisnak a vállalj kényszeritett kommunizmusból sikerült meg- j szabadulnunk, azonban itt ragadt a destrukció eme burkolt palástban hivalkodó csökevénye, mely Budapest népére, főként a szegényebb munkás- és tisztviselőosztályra átokként nehezedik. Az amúgy is nyomorban sínylődő eme osztályok ama tagjai, kik egy egész élet fáradozása gyümölcse gyanánt otthont szereztek miaguknak, vagy az otthonhoz ingatlant, e kíméletlen adó folytán kényszerülnek abból kitakarodni, hogy azt a „termelésre kész és képes kezek” vampirkarmai magukhoz ragadják. Budapest telkeinek óriási hányada jutott máris a T. É. A. elviselhetetlen nyomása folytán idegen kézre, és a városi vezetőség bölcs belátásának kellett sietnie a törzslakosság’ védelmére a telekértékadó eltörlésével, hogy mihamar ne teljesedjék be rajtunk a szörnyű végzet, hogy nem lesz talpalatnyi földünk a fővárosban, mert hiszen amint áll az, hogy akié a föld, azé az ország, ép úgy igaz az is, hogy akié a telek, azé a város. hozást, illetve tulnagy rizikót lát a vállalkozásban, akkor sem helyes nézetem szerint, hogy a magánvállalkozás szerepébe az állam •ugorjon bele, éppen mert ez tekintettél arra, hogy normális viszonyok között az államnak nem feladata és igy arra kellően berendezve nincs mindig, tényleg csak ,beugrás” lehet. Ezenkívül azt a jelentékeny rizikót, amely ily időkben a magánvállalkozást visszatartja, az állam a dolog természeténél fogva az adófizetők összességének a terhére vállalná, már pedig az állami adóbevételek a költségvetésileg megállapított kormányzati és adminisztráció- nális kiadásoknak és nem bizonytalan eredményű gazdasági vállalkozások költségeinek fedezésére valók. Végül és főkép nem hagyható figyelmen kívül, hogy abban az esetben, ha az állam olyan időben indít meg nagyobb arányú építkezési akciót, amikor annak természetes előfeltételei jórészben még hiányzanak, ezzel szükségképen visszaveti és hátráltat ja a magán- vállalkozást. tehát késlelteti a normális állapot kialakulását, — mert ő veszi igénybe azt a kevés anyagot és azt a munkaerőt, amely a piacon a jelzett célra, rendelkezésre áll. Ezt az utóbb említett hatást tapasztalhattuk a háború közepétől fogva, amikor a lakások iránt mindjobban jelentkező szükséglet dacára a magán- épitkezési tevékenység stagnál1 azért, mert a már csak korlátolt mérvben rendelkezésre állott anyagot és munkaerőt teljes mérvben a hadügyi építkezések vették igénybe. Szóval a feiitebb említett úgy államügyi mint közgazdasági okokból nem tartom helyesnek, hogy az államot vigyük bele nagyobb- arányu építkezésekbe addig is, mig a. kellő előfeltételek bekövetkeztével az e részbeni magán- tevékenység nagyobb arányokban megindulhat és meg vagyok győződve, hogy ez a magántevékenység immár mihamarabb meg fogja találhatni ezen a téren is a maga számítását és pedig annál előbb, minél kevésbbé igyekszünk ezt egyelőre való állami tevékenységgel pótolni, e célból oly berendezéseket létesíteni (személyi aparátust szervezni, jogokat szerezni és kötelezettségeket vállalni stb.), amely berendezkedés azután — hogy legalább némikép rentábilissá váljék, nem volna egyszerre és teljesen megszüntethető akkor, amikor az újra megindult Fábián Gáspár dr„ old. építész, oki. közgazdasági mérnök, az Építő Ipar—Építő Művészet szerkesztője. Hegedűs pénzügyminiszter az építkezések megindulásáról Az állam nincs abban a helyzetben, hogy építkezzen — Még a köztisztviselők lakásáról sem tud gondoskodni — A magánvállalkozás szerepébe az állam nem ugrik bele — mondja Hegedűs
