Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-06-29 / 25. szám
2 XU BUDAPEST 1921 funtus 29 emelkedve köztiadatba vigyük azt a felfogást, hogy a cselédsorban élő, vagy eselédi munkát végző nő avagy férfi a. kenyéradó gazda családtagja. , . , —Mindezek csak előmunkálatok, melleknek befejezése után a fővárosi hatósági cselédköz- vetitő intézet felállításának gondolatát akarjuk sürgősen megvalósítani. Addig ugyarns nézetem szerint jó hatósági cselédközvetitőt nem állíthat fel a főváros, inig a szükségletet, a kereslet és kínálat hullámzó számait, s általában a minden irányban jól kidolgozott statisztikát nem ismerjük. E statisztikának azonban kegyetlenül igaznak kell lennie. _ Csupán a decentralizálást gondolom célraFekete Jakab és a főváros Az amerikai misszió rejtélyes ajándéka Rágógumiláz a városházán A fővárosi műszerüzem az elmúlt héten az amerikai misszió utján egész sereg vadonatúj faládát kapott, a tartalom jelzése nélkül, ajándékképen a fővárosi kórházak számára. Nagy érdeklődéssel bontották fel a ládát, melyből kis csomagok kerültek ki a következő felirattal: Adams BLACK JACK Chewing Gum A túlsó oldalon pedig: Gift of The American Red Cross American Chicle Company Örök titok marad, hogy ki volt az a derék amerikai, akinek eszébe jutott, hogy rágógumiimul ajándékozza meg Budapest székesfővárost. A műszerüzem a rágógununit, melyet az amerikaiak, Black Jacknak, Fekete Jakabnak becéznek, azonnal szétosztotta a kórházak között, a rágógumimnak azonban korántsem volt az a sikere, amit a névtelen adományozó várt tőle. A betegek ugyanis egyértelmiileg azt mondották az ápolóknak: — Csirkepecsenyét adjanak nekünk, nem ilyen vacak radírt! Ilyképen a gumini még most is ládákban van raktározva, nem kell az ápolóknak, sőt a szó szoros értelmében még a kutyának sem kell, az is csak megszagolja és azután otthagyja. Ugyan a műszerüzemi és kórházi fiatalság egy része, — jobb táplálék hiányában — ráfanyalodott a rágóBudapesti esetek Az YH-YH filmszenzáció Tegnapelőtt éjjel arra ébredtem, hogy Loly zokog. Szőke fejét mélyen befurta a párnák közé, hogy elrejtse a zokogását, de egész teste remegett s amint a párnája felé nyúlok, hát érzem, hogy az egész párna nedves a könnyeitől. Itt nagy baj van, gondoltam. Szegény Loly már vagy két hét óta sápadt, a szeme beesett és valami mély, gyilkos töprengés ült szeme mélyén. Itt nagy baj van. Most már visszaemlékeztem, hogy két hét óta többször is láttam könnybe lábadni a szemét, de mindig másra fogta, pl. egyszer, hogy a mama szivelzsirosodására gondolt, máskor meg, hogy a krumpli — amelyet éppen hámozott — .nagyon csípős és az facsar könnyeket a szemébe. Lám, most jut csak eszembe, hogy a krumpli nem is szokott olyan nagyon csípős lenni. Hirtelen fölgyujtottam a villámot és fölültem az ágyban. — Loly, ide rögtön és mondd meg, mi a baj. Loly nem bírt felelni, csak vergődött szivtépő csuklásokkal. Fölemeltem a fejét, mire mellemre vetette magát fuldokló sírással: Oh nem bírom már, .nem birom már! — Mi van veled, valid be szegény gyermekem. — félek, hogy elpusztul Waldemár gróf! — és újra zokogásban tört ki. Hah, tehát Loly valakibe beleszeretett s most a hitvesi hűség és a tilos szerelem tusakodik keblében. De ki ez a Waldemár? És miféle veszély fenyegeti? Fehér vagy vörös terror esete forog fenn? — A állj be mindent őszintén. Tehát szereted Wald emárt? Igen, szeretem, és a dühös víziló felkapta őt a szarvai közé és elrohant vele az őserdőbe. Úgy? Jól van. Akkor ő már bizonyára úgy is halott. Kámpec. Loly rémült szemeket vetett rám és elsápadolt: guinmira és most rágja naphosszat. Munkatársunk kiszállt a műszerüzem Nagydiófa-utcai helyiségébe és az egyik gépirókisasszonyt, aki állítólag már három kiló gunimit megrágott, megintervjuvolla a gummizás gyönyöreiről. — Én nem értem, — csicseregte őnagysága — hogy a fiuknak nem kell a gununi, nem is olyan rossz, sőt igen jó. én már nem is tudnék élni nélküle. Nézze csak, — szólt —■ crr! sprr! — és rózsás ujjaival hófehér íogacskái közül kihúzott valami barnás nyúlós tömeget, melyet azután vissza- bocsájtott és a legnagyobb lelkinyugalommal igazított zápfogára. — A rágógummi — folytatta — csak a zápfogon jó, ott kell rágni, mindaddig, amig a cukor ki nem jön belőle, mert tudni kell, hogy az amerikaiaknak van eszük és cukorral főzik össze a rágó- gummit. Nekem naponta két táblára van szükségem, de akkor reggel 8 órától este 11-ig, az étkezést kivéve, állandóan rágok . . . ... A gummirágási járvány már a városházán is kezd terjedni. A közegészségügyi ügyosztályból indult ki, ahová a kórházakból mutatóba behoztak egy-két csomagot. A múltkor volt egy kórházi értekezlet, amelyen az összes jelenlévők gummit rágtak és a rágás megkönnyítése céljából a beszédek között hosszú szüneteket tartottak. A legboldogabb az ifjú Szentmiklóssy, a Fővárosi Közlöny segédszerkesztője volt. Neki nem kellett beszélni, csak gyorsírni és igy nyugodtan rághatott. A polgármesteri hivatalban Faikas tanácsjegyző a gumraiapostol. A szó szoros értelmében apostol, mert gummitáblácskák ajándékozásával segíti elő az ügyet. Ha valaha gummirágási ügyosztály lesz a városházán, annak mindenesetre a derék Ákos lesz a vezetője. — Ohó, azért korán örülsz, — sziszégte — mert a vízilóban már akkor halálos méreg dúlt, amelyet Miranda hercegnő adott be neki, aki gyűlöli Kunó grófot! — Talán le is gyűlölöd Kunó grófot, Loly, hogy a neve kiejtésekor úgy megkarmoltál? — Gyűlölöm! Neki Miranda hercegnőnek csak a vagyona kell, főleg a kék gyémánt, azért ölelte meg az odaliszkot s a hü páviánt és azért vetett tőrt Waldemár grófnak is. Megdörzsöltem a homlokomat: — Megölette? No ez csakugyan imperlinencia, sőt erkölcstelenség, de miért nem jelentetted nekem az ügyet már korábban? — Neked?! — szólt Loly gúnyos, vérfagyasztó megvetéssel. — Neked?! Hiszen te csak jársz-kelsz egész nap a szerkesztőségbe, meg más ilyen rossz- féle helyekre, ahol eldurvul a lelked, rideg önzésbe merülsz és nem látod meg, hogy a hitvesed lelkében mi megy végbe, már hetek óta. Hiszen te még a harmadik részbe sem akartál elkísérni, amikor Waldemár gróf élete már csak egy hajszálon függött, rákötözve az ekszpressz-vo.nat sineire és a nyomorult Kunó gróf a megdelejezett Miranda mellett a barlangban már számlálta a másodperceket és a kanyarodónál föl is tűnt már az ekszpress- vonat. Beláttam magamban, hogy Bolynak igaza van. Lám, ez a Waldemár gróf, Miranda és Kunó gróf már hetek óta valóságos családtagjaink, .nőm lelki nyugalma föl van miattuk dúlva és én lám rideg részvétlenségben éltem az ők dús nagyszerű életük mellett, elhanyagolva nőmet, aki lám beleszeretett Walclemárba és belegyülőit Kunóba és reszket Miranda hercegnőért és én mindezt meg is érdemiem. Megígértem tehát, hogy Waldemár gróf sorsát én is magamévá teszem s én is elmegyek Lolvval a IX-ik és utolsó részben részL venni. — Csakhogy az még borzasztó messze van — töprengett Loly. — Most éjfélután két óra van és a mozit csak délelőtt tiezenegy órakor nyitják meg. A lógó Budapest A Vilmos császár-ut statisztikája Link igazolványok és egyéb furcsaságok — A sofförök és fimkkorosok bűnei Lóg ma mindenki. Gyakran látunk a villamosok lépcsőin és ütközőin — sőt a kocsi egyéb fantasztikus helyein — a legkülönbözőbb pózokban: isko- lásfiutól, munkástól kezdve öreg urakig lógni mindenkit. Hiába siet az utas iskolába, gyárba, hivatalba, a rend szigorú őre könyörtelenül leszedi. Tekintve, hogy a Vilmos császár-ut egyike a leghosszabb és legforgalmasabb útvonalaknak — tehát van elég dolga a hivatását teljesítő rendőrnek — ellátogattunk ez ügyben az V. kerületi kapitányságra, ahol Biró dr. segédfogalmazó a lógásokról ezeket mondotta: — Az aktáknak mintegy 30—40 százalékát teszik ki a villamoson való fogási kihágások, úgyhogy havonta körülbelül 200—300 aktát intézünk el.- A büntetések meglehetősen enyhék: 30—-50 koronáig terjednek. A 30 koronában megállapított büntetés azokra vonatkozik, kik alávetették magukat a rendőr felszólításának, a renitenskedőkre az 50 koronás büntetést szabtuk. Ezek vagy nem akarják magukat igazolni, vagy ha elő is mutatnak valami Írást, hamisat vesznek elő, hogy becsapják á rend éber őrét. Az ilyen kihágási eseteket egyszerű behívásra, minden tárgyalás nélkül intézzük el. — A lógásokon kívül sok azoknak is a száma, kik — leginkább katonák — a perronon dohányoznak. Ezek ellen mi csak feljelentést teszünk és a katonabirósághoz adjuk át. A többi közlekedésügyi kihágásról a főkapitányságon a következő információt kaptuk: — A sofförökkel valamivel kevesebb dolgunk van. Most inkább csak azért kerülnek a rendőrségre, mert vigyázatlanul hajtottak, vagy a gépkocsijuk nem volt kellőleg kivilágítva. A harmincszoros taxit elég rendesen szedik, dúsgazdag utasaik pedig lefizetik a bármilyen horribilis összeget. — Sokkal több baj van a fmkke re sekkel, gorom- báskodnak a rendőri közeggel, vagy — s ezt büntetjük a legszigorúbban — megtagadják sok esetben a fuvart. Ezért bakról való letiltás és 100 korona büntetés jár. Legfőbb ideje, hogy Budapesten a külföldi nagyvárosok mintájára külön közlekedési rendőrség létesüljön, melynek az, utcai közlekedés felügyelete és irányítása lenne a feladata. Azonban sok tízezer embert fognak még elgázolni a különböző járművek, mig ez az eszme megvalósul *.. Végre is letörültem könnyeit, eloltottam az éjjeli lámpát és alvásaak eredtem. Loly hjárom órakor még fölébresztett egy kissé, hogy mondjam meg, van-e az őserdőben óriási kígyó. Megnyugtattam, hogy az óriási kígyó undorodik az őserdőtől, inkább a szabad homokpusztákat szereti, tehát Waldemár grófért e tekintetben nincs miért aggódni. Félötkor éppen csak egy rövid félpercre költött fel Loly, hogy mondjam meg, valószinü-e, hogy Weatson a vizitörpe az őserdőben időzik jelenleg, mert ő fel tudná oldani a Waldemár kötelékeit. — Na, hallod . . . Hát persze, hogy ott időzik, ámbár ha jelenleg történetesen éppen itt időzne a hálószobánkban, mindenesetre a fejére bontanám a mosdótálat. Loly sóhajtott és megígérte, hogy aludni fog. Délelőtt féltizkor pedig a vicénére bíztuk gyermekeink felöltöztetését, megmosdalását s ennek kapcsán megverését, mi pedig elzarándokoltunk a mozijegyekért sorban állani. A kerületünk képviselőjének közbenjárásával végre sikerűit bejutnunk és Loly az izgalomtól dideregve bujt oldalamhoz. A közönségben mindenütt erős izgalom hullámzott, két sorral mögöttünk és féljobbra halkan melsze- gették a zsebekből a pénztárcákat, balra tőlünk pedig szerelem volt. Na végre aztán megkezdődött a YII-YíI AZ UNIÓ ÉS KANADA LEGÓRIÁSIBB FILM- SZENZÁCIÓJA Emberevő óriásokkal, rómaiakkal és a Kínai császárral személyesen. Eredeti fölvételekkel a Vezúv belsejéből és ős fene- vadakkal. IX. BEFEJEZŐ RÉSZ. Kéretik óvakodni a zsebtolvajoktól. őserdő. Rohanva jön a felbőszült víziló és ágas- bogas szarvai közé van kötözve Waldemár gróf. elalélya. A víziló földönti a kaktuszokat, a gorillák üldözőbe veszik és követelik káruk megtérít ését. vezetőnek, oly módon, hogy egyelőre a statisztikák szerint kialakulandó legnagyobb körzetekben (ahol legsűrűbben laknak cseléd- tartó gazdák) állítanánk fel cselédközvetitő- ket, a szükséghez képest állítanánk fel az újabbakat. — Véleményem szerint a mai .szükségletnek teljesen elegendő volna Budán két, Pesten négy cselédközvetitő intézet, egy központi cseléd- nyilvántartó hivatal ellenőrzése alatt, amely hivatal viszont a tanács egyetemes ellenőrzése alá kerülne és állandó működési körébe vonná elismert kriminális ták, orvosok, szociálpolitikusok s szükség szerint egyéb szakemberek tudását.
