Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-06-22 / 24. szám
/. évfolyam 24. szám Budapest, 1921 június 22. UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI T ÉS ^KÖZGAZ V HETILAP TI Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Meg jelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Fciévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VKálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Dohy Andor Helyes utón Irta: HORVÁTH KÁROLY (IV. kér.) bizottsági tag Kilenc hónapja múlott, hogy megalakult a főváros törvényhatósági közgyűlése. Kihno hónap: hosszú idő az ember, rövid egy város életében. Azóta befejeződtek a személyi ügyek, uj vezetőséget kapott a város, rendeződtek a politikai viszonyok: hosszú, nehéz munka van mögöttünk. De előttünk még nehezebb. Most érkeztünk el tulajdonképeni föladatunkhoz: várost kell csinálni a városból, a háború és forradalmak pusztításaiban lerongyolódott, eladósodott szomorú városból, egy szenvedő ország büszke fővárosát. A város kormányzására hivatott többségi pártnak feladata kettős: politikai és város.Gazdasági. Az első befejeztetett, további csupán az elért eredmények megőrzése. A városgazdasági tevékenység azonban most kezdődik s ennek helyességétől függ Budapest jövője. Az a jövő, melyet aggodalommal vár mindenki, kinek lelke Budapesttel érez, kinek szive Budapestet szeretni tudja. Mert mi a helyzet? Fájdalmasan Csonka Magyarország fővárosa ugyanaz a nagy, milliós Budapest. Csakhogy a mai főváros egy anyagi gondokkal küzdő, adósságokkal túlterhelt város, melynik lakossága szintén szenvedő: csökkent teherviselő képességgel szemben fokozottabb áldozatok kivántatnak tőle. Tőle és főként tőle, mert természetszerűleg áll> hogy. a megcsonkított ország a nagyobb igényű fővárosnak nem adhat annyit’ mint azelőtt. De a lakosság sem bírja, mert nem bírhatja. Egyetlen ut van csupán: fokozni kell a város közgazdasági erejét, csökkenteni terheit. És ehhez fontos a jó városgazdasági politika, mely 4 alappilléren nyugszik: közigazgatás, pénzügy, ipar-kereskedelem, közlekedés, Közigazgatásunk bár aránylag jó, de drága. Már Deák megmondta, hogy a leghelytelenebb takarékoskodás a rosszul fizetett tisztviselők. Budapesten pedig ilyenek vannak s ezekből is sok, nagyon sok. Redukált, de jól fizetett tisztviselőlétszám: ez kell a jövőre- Mely dolgozni tud és akar s melytől fokozott munkateljesítmény követelhető. Pénzügyeink szomorúak. Uj hitelpolitikára volna szükség. Erről egyszer majd bővebben. Iparunk a közös hadügyminisztérium megszűnése óta elveszté legfőbb és egyetlen mecénását. Kereskedelmünk pusztulóban. Közlekedésünk egyformán kifogásolható és kényelmetlen a helyi épp úgy. mint a külföldre irányuló. Pedig itt van a Duna, Európának eme főütőere, mely különösen kereskedelmünk szempontjából nagy jelentőségű. S mégis mit látunk? A Duna-kikötő építésébe nincs befolyásunk, életkérdésben rólunk és nélkülünk határoznak. Vasutjaink állapota inkább keleties. Pedig ez is főfontosságai s mégis, eddig nem gondoltak az illetékesek arra, hogy a vasúti politikába a fővárosnak is volna beleszólása. Már pedig éppen a közlekedési kérdések lesznek városunk jövőjében a legnagyobb jelentőségűek. Nemcsak kereskedelmi, de idegenforgalmi szempontból is. Budapest a világotjárók egyik főállomásává nemcsak fejleszthető, de fejlesztendő. Gyönyörű fekvése, csodálatos természeti kincsei mindannyi alaptényező ennek elérhetésére. Dióhéjba fogva ezek azon feladatok, melyek részben, ha lehet egészben való megoldására a jelenlegi többségi párt lesz hivatott és köteles. Ehhez azonban munka, munka és munka: kell. Munkába kell fogni a párt minden tagját. A városatyaság nemcsak disz, hanem kötelesség is. Aki nem akar dolgozni városunkért: miértünk, az nem közibénk való. Önzetlenség és ügyszeretet, ez mutatkozott a múltban, ez bizonyuljon a jövőben is. • És a munka kétségtelenül meg is fog indulni. Biztató erre minden. A Pártvezetőség tud akarni, a, párt pedig tud akaratot támogatni. Csak örömmel lehet megállapítani, hogy ebben az irányban megtörtént a legnehezebb, az első, a. kezdő lépés. Csak örömmel lehet üdvözölni a pártvezeto- ség azon intézkedését, melylyel munkát adott, közreműködést kért. A megkezdett ut helyes, a cél tiszta: semmi ok, hogy ne remélhessük a biztos sikert. Csupán a gyorsabb tempót kérjük. Napóleontól tanulhatjuk: „Félakarat egész bukás, határozott akarat a valódi bölcsesség'’. Ezen határozott akarat érvényesüljön továbbra is. Eredményes munkamegosztás és munkakötelezettség. A városi szervezet ezernyi labyrinthját nem Hosszas vajúdás után végre napvilágot látott a Vigadó pályázata, melyet hónapok óla sürget az .Uj Budapest. A pályázatot junius 9-i dátummal irta ki a főváros tanácsa és az julius 5-én délelőtt 11 órakor jár le. A beérkezett ajánlatok elfogadása felett a székesfőváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése dönt. A vállalati feltételek szerint a bérlet tárgyát képező helyiségek megosztva kerülnek nyilvános pályázat alá. Külön pályázat tárgyát képezik a Vigadó épületében lévő I. emeleti nagy- és kistermek, éttermek és az ezekhez tartozó ruhatárak, a földszinti vendéglő és két lakás, és külön pályázatot írtak ki á Vigadó-épületben lévő kávéházi üzletre a hozzátartozó lakással és egyéb helyiségekkel együtt, valamint a Vigadó-téri kioszkra a hozzátartozó kerttel együtt. Az első részben csoportosított helyiségek évi bérét a főváros százezer koronában szabja meg, amelynél sem többet, sem kevesebbet megajánlani nem lehet. A bérajánlat tárgyát itt a nyers bevételek után a fővárosnak fizetendő százalékos részesedés alkotja. A kioszkra és a kávé- házra fix bérösszeget kíván a főváros. A termekbe ötszázezer koronát, a kioszkba pedig kétszázezer koronát kell befektetni. Ezek után pedig szabadjon rövid kritikával illetni a versenytárgyalási hirdetményt és a városgazda- sági ügyosztály működését és eljárását a Vigadó ügyében. Tehetjük ezt annál inkább, mert több Ízben részletesen foglalkoztunk a Vigadó bérletének ügyével, ráirányítottuk a városgazdasági ügyosztály figyelmét azokra a szempontokra, amelyeket ebben az ügyben irányadókul el kell ismerni, — és amelyeket a városgazdasági ügyosztály nem ismert el és nem követett. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy a Vigadó összes helyiségeire egységes pályázat irassék ki. Egységes pályázatot azért kellett volna kiírni, mert a kioszk jövedelmezősége aránylag nagyobb százalékot biztosit, mint a termeké, vagyis, ha a termek és a kioszk bérlete egy kézben van, akkor a bérlő nem kénytelen kiuzsorázni a termek bérletét, mint teszi akkor, fia csak a termeket bérelhette ki. Ez azért is nagyon fontos, mert a termek bérletéhez, — ezt ugylátszik a városgazdasági ügyosztály egyáltalában nem akarja megérteni, — igen jelentős kulturális feladatok megvalósítása is van kötve. A keresztény és nemzeti kultúra szempontjából, amellyel ugylátszik, vajmi keveset törődik a városgazdasági ügyosztály, egyáltalában nem érdektelen az, hogy ki a Vigadó termének bérlője, hiszen egész hang- versenykulturánk, a Zeneakadémia termét leszámítva, a Vigadóhoz van kötve. A Vigadó termeire tehát megfelelő művészi vezetők bevonásával Budapest jövendő tiz évének keresztény és nemzeti hang- versenykulturáját lehet megalapítani. Ez a megalapozás azonban csak úgy képzelhető el, ha a termek bérletével együttesen adják ki a kioszk bérletét, mert hiszen ma még az a helyzet, hogy a keresztény és nemzeti kultúrát csak bizonyos, nem is jelentéktelen áldozatok árán lehet megvalósítani, ezekre az anyagi áldozatokra pedig, nincs fedezet, ha a bérlőnek nem siet segítségére a kioszk bérlétéből várható jövedelem. Elismerjük, a városgazda- sági ügyosztály a főváros anyagi érdekeinek szempontjából elsőrangúan oldotta meg a pályázat kiírását, és bizonyos az, hogy bárki is kapja meg a Vigadó bérletét, akár „együtt, akár külön, egészen tekintheti át és nem is kontrolálhatja sem egy, sem három ember, még ha titánok sem. Be kell vonni a vezetésbe az arra alkalmasakat, meg kell szervezni azt a gárdát, amely tud, akar és dolgozik. Ez fogja biztosítani jövő munkálkodásunkhoz a nélkülözhetetlenül fenntartandó egységet. ez fogja eredményezni, hogy az illetékes helyeken, az történjék, nem amit én, hanem amit mi és úgy történjék, nem ahogy én, hanem ahogy mi akarjuk. Mert az én: az kérlelhetetlenül elpusztítandó. A mi: ez a közérdek, az, amelyet szolgálni nemcsak kell, de nekünk erkölcsi kötelességünk is. nyugodtan tönkremehet, a város nem fogja megérezni, sőt, ha tönkremegy a vállalkozó, azon megy tönkre, hogy ilyen rideg üzleti, a magasabb etikai szempontokat egyáltalán figyelembe nem vevő szerződésbe ment bele. Szerencse azonban az, hogy a pályázat felett végeredményben nem a városgazda- sági ügyosztály, amelynek hangsúlyozzuk, nagyon kevés érzéke van a keresztény és nemzeti kultúrához, hanem a főváros törvényhatósági közgyűlése fog dönteni, vagyis a Keresztény Községi Párt fogja eldönteni, hogy ki kapja meg a Vigadó bérletét. A Keresztény Községi Párt pedig egyszer már nagyon súlyos leckét adott a Gellért-szálló vendéglője esetében a városgazdasági ügyosztálynak ... Nagyon rejtelmes fejezete a vállalati feltételeknek, mely a beruházásokról beszél. A vállalati feltételek szerint' a pályázónak kötelezettséget keli vállalnia aziránt, hogy az ajánlattévő a bérleményen 500.000, illetőleg 2004)00 koronát befektet. A bérleti szerződés második szakasza szerint a székesfőváros a bérlet tárgyát képező helyiségeket és az ezekben lévő felszereléseket a bérleménybe való bevezetés időpontjában fennálló állapotában adja át a bérlőnek. A bérlő a székesfővárostól semmiféle javítást, helyreállítást, átalakítást, megújítást, beruházást nem igényelhet. Tisztelettel kérdezzük, hogy az Evua-örökösökkcl kötött szerződés hogyan rendelkezik a bérlet lejárta alkalmával a főváros tuUij- donába való visszabocsájtásról? Tudomásunk szerint az Evva-féle szerződés pontos és részletes feltételeket tartalmaz erre vonatkozólag, miért nincs ezekről szó a vállalati feltételekben? Egy még rejtelmesebb rész, mely, sajnos, a pénzügyi bizottságban is keresztülment, vagyis itt a városgazdasági" ügyosztály némileg igazoltnak mondhatja, de nem érezheti magát: Mi van a Menetjegyiroda helyiségeivel? A Menetjegyiroda helyiségeit annak idején állítólag Bárczy István egyenes utasítására adták bérbe az Evva-örökösök a Menetjegy- iroda Részvénytársaságnak. Természetesen 'azzal, hogy a helyiségekért járó albérleti összeget, évi 80ÖÓ koronát Evváék kötelesek külön a fővárosnak beszolgáltatni. Evváék és a Menetjegyiroda természetszerűleg. nem köthettek olyan szerződést, amely a Menetjegyirodát akkor is a részvénytársaság bérletében hagyja, amikor Evváék bérlete már lejárt és esetleg nem ők kapják meg továbbra is a bérletet. A Menetjegyiroda, melynek fontosságát elismerjük, végeredményben banküzlet. Az Angol-Magyar Bank érdekeltségében, a részvénytársaság vezérigazgatója Gálos Kálmán törvényhatósági bizottsági tag. Kérdezzük, joga volt-e a városgazdasági ügyosztálynak közgyűlési határozat nélkül a Menetjegyiroda bérletét kiszakítani a Vigadó bérletének egységéből és amint hírlik, külön megegyezést kötni a Menetjegyiroda közvetlen bérletére Gálos Kálmán vezérigazgatóval? Kérdezzük, hogy a Menetjegyirodával folytatott tárgyalások milyen eredménnyel járlak, mennyiért adta ki és mennyi időre a város- gazdasági ügyosztály, esetleg a városgazdasági bizottság a Menetjegyiroda hel}iségeit a Menetjegy- iroda Részvénytársaságnak? Kérdezzük, nem a városgazdasági ügyosztálytól, hanem a Budapesti Lakáshivataltól, hogy, amennyiben a főváros és a Menetjegyiroda megegyeztek, beleegyezett-e a Lakáshivatal abba, hogy itt — és ezt hangsúlyozni kell, — uj bérlet kapcsán"a Menetjegyiroda helyiségei kiadatásra kerültek, ezek az üzlethelyiségek továbbra is a Menetjegyiroda bérletében maradjanak-e, vagy A Vigadó rejtelmei Végre kiírták a pályázatot, de nincs köszönet benne — Miért osztották két részre a bérletet? — Gálos vezérigazgató összeférhetetlensége
