Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1921-01-26 / 3. szám

XU BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI VÉS CKÖZGAZDASÁGI V HETILAP H Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 korona. Félévre 130 korona. Egyes szám ára 5 korona ♦ Szerkesztőség és kiadó­hivatal: VJJ., Huszár-utca 3. ♦ Telefonszám: József 91-20. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor „Fővárosi tisztviselő leánya stoppolni, fehérneműt javítani olcsó bérért uri- házakhoz ajánlkozik” — ezt a hirdetést olvas­tam egy belvárosi üzlet kirakatában. Az éhes és fázó úri szegénység kilép szemérmes el­vonultságából, a fővárosi tisztviselő leánya, megunván a hideg szobát, az ebédnélküli napo­kat, reszketős-irásu hirdetésekben szégyenkezik alantas munkáért, mért gazdája, a főváros, nem tudja eltartani. A fővárosi tisztviselő nagy és fontos munkát végez. A fővárosi tisztviselőnek milliók fordul­nak meg a kezén — odahaza ebéd nélkül, kisirt szemmel várja az asszony és hiába kér kenye­ret. a gyermek. Vagyonokat érő igazolványok és engedélyek kiadása függ tőle —- mára még van iüzelő, holnapra, már az sincs. A fővárosi tiszt­viselő, a kezelőtiszt csakúgy, mint a polg’ár- mester, a szive ennek a milliós városnak, mely a vérkeringést, az egész test életét szabályozza — a fővárosi tisztviselő leánya stoppolni, fehér­neműt javítani uriházakhoz ajánlkozik. Az a tragikus kontraszt, mely a fővárosi tisztviselő munkája és fizetése között van, ma­holnap katasztrófával fenyeget. Minden szere­tetünk, tiszteletünk és csodálatunk a fővárosi tisztviselőé, aki a kulturember nagyszerű fe­gyelmezettségével kiizködik a nyomorral. Mi lesz akkor, ha. már nem tud tovább nyomorogni, ha — amire már nem egy példa van — a. fő­városi közigazgatás labirintusaiban szerzett ki­váló tudását, pompás szakképzettségét, ernye- detlen munkabírását a magánvállalkozásnál fogja kamatoztatni, mely jólfizetett állások kecsegtető ígéreteivel csábítgatja a fővárosi tisztviselőt? A felszólalások, melyek a költségvetés tár­gyalása során a közgyűlésen a fővárosi alkal­mazottak érdekében elhangzottak, nem vitték előbbre az ügyet. A segítéshez nem elég a jó­szándék, ahhoz cselekedni is kell! Erre meg is van az alkalom: Most állítják össze a folyó évi költségvetést, amelynek már olyan jövedelmet kell biztosítania minden alkalmazott számára, hogy szerényen, de rendesen megélhessen belőle. Azok a. zökkenők, amelyek tagadhatatla­nul jelentkeznek a fővárosi adminisztrációban, elsősorban . a tisztviselők borzalmas anyagi helyzetére vezethetők vissza. A főváros minden hivatalnoka, tanára és tanítója, altisztje és munkása joggal várja el, hogy teljesített mun­kája ellenértékeképen megfelelő módon eltartsa őt a főváros. A főváros anyagilag határozottan jobb helyzetben van, mint az állam: kisebbek az adósságai, nagyobbak a bevételi lehetőségei. Az az egész sorozat.uj adó, melyektől' száz és százmilliókat vár a főváros, elsősorban a fő­városi alkalmazottak helyzetének javulását kell hogy magukkal hozzák. Az adóalanyok is szívesebben fizetnek, ha tudják, hogy a befolyó uj jövedelmekre a fővárosi alkalmazottak fize­tésének javítása miatt van szükség. A főváros­nak kell kezdeményeznie, hogy a nyomorgó közalkalmazott szégyenletes fogalmát kitörülje a magyar köztudatból, biztosítván alkalma- zoftai számára azt a tisztes megélhetést, mely a jó közigazgatásnak alapfeltétele. Mit akarunk mi? Nyilatkozatok a Keresztény Községi Párt feladatairól és céljairól Mai számunkban folytatjuk és befejezzük a körkérdésünkre beérkezett válaszok közlését. A nyilatkozatokból kitűnik, hogy a Keresztény Községi Párt komolyan és becsületesen dolgozni akar a keresztény és magyar Budapest meg­valósításáért. Csupán az eszközök megválasz­tásában mutatkoznak itt-ott árnyalati különb­ségek, ezeknek az apró eltolódásoknak azonban mi jelentőséget nem tulajdonítunk, mert a kö­zös cél elérését nem veszélyeztetik. A nyilatko­zatok itt következnek: Joanovich Pál dr.: Véleményem mindig az volt és azt ma is fen- tartom, hogy amikor az 1920. évi IX. t.-c. a kisebbségi képviseletet hozta be, a törvényható­sági bizottság1 kisebbségi tagjainak a bizottsá­gokban is meg kelleti volna adni a részvételt. Ez nemcsak a törvény szellemének, hanem a fő­város érdekeinek is megfelelt volna, mert rá- kényszeritette volna a többséget arra, hogy a. törvényhatósági bizottság és a szakbizottságok ülésein is nagyobb számmal vegyenek részt, amit jelenleg, sajnos, nem tesznek meg. Kossalka János dr.: A fővárosi politikában-a főfeladatot annak a biztosításában látom, hogy minden vonalon a keresztény erkölcsi felfogás jusson érvényre és hogy ebből folyólag az egyesek vagy egyes csoportok magánérdekei az összes keresztény dolgozók egyetemes érdekeivel szemben hát­térbe szoruljanak. Ez kell hogy irányítsa poli­tikánkat minden téren, különösen pedig gazda­sági és kulturális téren. Ebből a nézőpontból tekintem a kisebbségnek a bizottságokból való kirekesztését is. Úgy vélem, hogy a kisebbség­nek a bizottságokban való képviselete jelzett főfeladatunk teljesítésében nem tudna meg­gátolni, mindamellett meg tudom érteni azok­nak az álláspontját, akik úgy vélik, hogy a bizottsági munka sokkal simábban, zavartala­nabbal és igy eredményesebben végezhető el, ha a kisebbség a bizottságokban nem jut kép­viselethez. Kétségtelen, hogy az igazságnak fel­derítése bárminő kérdésben, általában annál biztosabban érhető el, mentői több és különbö­zőbb felfogás nyilatkozik meg. Ha azonban a kisebbség valóban súlyt helyez arra, hogy a közérdeket szolgálja. —- nem szabad a meg- sértődésnek, a dacnak az álláspontjára helyez­kednie, hanem vállalt kötelességéhez híven részt kell vennie a közgyűlés tárgyalásaiban és ott kell kifejtenie a. maga álláspontját. Hogy az ily irányú tárgyilagos kritikát nem akadá­lyozzák meg, arra nézve a többség már számos példával szolgált, ismételten tanujelét adván annak, hogy az objektiv kritikát- nemcsak meg­hallgatja, de még honorálja is. Minke Béla dr.: Ha a keresztény Budapestet fel akarjuk épí­teni, úgy nagyon sokat kell dolgoznunk, mert elődeink nagyon sokat mulasztottak. Ehhez azonban nem elég a mi munkánk. Amit mindig hangoztattunk, hogy a. tisztviselői kar stan­dardját emeljük, megélhetését biztosítsuk: kell, hogy egyik első teendője legyen a közgvülés- nek. Megelégedett tisztviselői kar nélkül nem fogunk tudni építő munkát végezni. A főváros közönségének bizalmát s igy egye­dül .helyes politikánk bázisát az összes intézmé­nyek szociális, a bevételi források progresszív megoldásában látom. Mint a keresztény X. kerület kiküldöttje, ki- vánatosnak tartanám, ha erre a harcos, de a múltban elhanyagolt kerületre a jövőben több gondot fordítana a főváros. K. Törökné Kovács Hermin: Mit akarunk mi? Azt, amit Budapest népe akar: .keresztény, magyar fővárost, amelynek minden lakója, aki itt produktiv munkával fog­lalkozik, otthon érezze magát. Ehhez a célhoz a magyarság gazdasági és kulturális erejének teljes kibontakozásál át vezet az ut. Otthont akarunk Budapest népének, éppen ezért olyan fővárosi politikát akarunk, mely nem vonat­kozik el a mindennapi élettől s közgazdasági tevékenység címén bankokráciát, kultúra címén faji uralmat, demokrácia címén osztályharcot nem csinál. Mi nők, a főváros népének azt az égető vágyát érezzük leginkább, hogy a csalá­dok életét könnyebbé tegyük és hogy munkánk eredményeképen a magyarság saját fővárosá­ban, a maga világnézete, a maga tradíciói és a maga szociális igazságai szerint rendezhesse be életét. Ezt akarjuk mi, tehát nem akarjuk, hogy jelszavak vesszőparipáján nyargaló törzsfőnö­kök zsellére legyen a főváros lakossága. Akar­juk a gyengébbek védelmét a gazdaságilag erő­sebbek kíméletlen önzése ellen és akarjuk, hogy ha majd a háború és forradalmak szenvedései­ből iitött-kopott. külsővel kikerült fővárosunk ismét fényes lesz és csillogó, ne külső máz le­gyen a nagyvárosi fény, hanem valódi kultúrá­nak, nemzeti érzületnek, virágzó polgári és er­kölcsös családi életnek legyen takarója. Usetty Ferenc: A személyi kérdések elintézése után a polgár­mesterrel és a tanáccsal teljes egyetértésben megkezdhetjük végre azt az alkotó munkát, melyre a fővárosnak olyan nagy szüksége van. Tanügyi vonatkozásban nagy koncepciójú kul­túrpolitikái tartok okvetlenül szükségesnek; ennek első feltétele, hogy a tanszemélyzetnek az egész vonalon tisztességes megélhetést biz­tosítsunk. Ha területünk egy részét el is vesz­tettük, kultúránkat nem veszthettük el és a területi integritáshoz a szellemi integritáson át vezet az ut. Vasek Ernő dr.: A „keresztény” szó nevünkben nem jelszó; hanem élő valóság, kétezeréves Programm, s nem kell azt újra paragrafusokba szedni. A. tisztesség, becsület és a felebarátaink iránti kötelesség útjelző oszlopa s gazdasági, erkölcsi és kulturális haladásu iránytűje. Ennél mélyebb és gazdaságosabb szociális tartalmat nem tud adni a társadalomnak sem a marxizmus, sem annak más nevű függvénye. Budapestet, ame­lyet gondos munkával kilendítettek a haladás eme irányából a modern kultúra álapostolai. visszaadjuk hivatásának, visszaadjuk a nem­zetnek és a magyarságnak. Évtizedes mulasz­tások, anyagi veszteségek és a hibás politikának rettenetes terheit vettük vállainkra, amikor a főváros szekerének rudjához álltunk. Bizalmunk erőnkben és tudásunkban, a felvetődő nagy gazdasági, erkölcsi és kulturális problémákat meg fogja, mert meg akarja oldani. És a mun­kánkban nem fog bennünket megakadályozni sem politikai ellenfeleink, sem a gáncsvetők légiója, sem a konkolyhintők hitvány munkája, akik éket akarnak verni a keresztény társa­dalom tagjai közé. Az első nehézségeken immár túlestünk. Megváltoztattuk a. főváros tiszti­karát, amelybe teljes bizalmunkat vetjük. Ások keserűség, amely a keresztény társadalom lel­kében összegyülemlett, immár kitört. Uj lavina- tömegektől nem kell tartanunk. És most el­érkezett a konstrukció nehéz munkája. Ehhez a munkához még áldozatok árán is oda kell nyúlnia minden magyar embernek, akár vezér­nek, akár közkatonának. Vissza akarjuk adni Budapestet Magyarországnak és meg fog­juk teremteni a keresztény, hagy Budapestet, amelyben megtalálja otthonát minden szociális gondolkodású keresztény magyar, ahonnan Csonka-Magyarországra boldogság, fény és jó­lét fog kisugározni. A mi pártunk lesz őrállomása a keresztény és nemzeti politikának még akkor is, ha a nagy­politika szennyes áradata elboritással fenye­getné a keresztény és nemzeti gondolatot. Itl gyújtjuk ki a magyar éjszakába a világitó tor­nyokat, hogy bevilágítsák a népek zajgó tenge­rét és irányt mutassanak elszakított véreinknek. Keresztény Magyarországnak keresztény Budapestet akarunk adni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom