Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-06-15 / 23. szám
1, évfolyam Budapest, 1921 június 15, 23, szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKÁT? ÉS CkÖZGALDASÁGI P A Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Meg je leni fi minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V„ Kálmán-utca 20, ♦ Telefonszám: 63-10, ♦ Felelős szerkesztő: Doby Andor Idegen kéz A halott Budapest Édes Endre tanácsnok, a közegészségi ügyosztály vezetője, nyilatkozik az Uj Budapestnek a fővárosi temetőkről, a kötelező ravatalozásról, a Kerepesi- úti temető kiürítéséről, a keresztény temetők uj keresztjeiről körmei vágódnak Budapest busába: az angolok a Dunát, a franciák a kereskedelmi kikötőt, a svájciak a Vigadót, az amerikaiak a Gellértet akarják letépni a főváros betegnek hitt testéről. A városházán milliók és milliárdok káp- ráziiak, gurul a franc, perdül a dollár, — mi van eladó, ki ad többet érte? Ha minden terv megvalósulna, minden szándék sikerülne, amely Budapestnek és általában az egész országnak az idegen tőke által való kiszipolyozását célozza., rövidesen meztelent csonk lenne ez a szegény ország és annak még szegényebb fővárosa. Az épülő kikötő hatalmas árucsarnokaiban francia szó peregne, a Dunán angol vezényszavak pattognának, a Városligetből talán uj Velencét varázsolna egy élelmes olasz vállalkozó és mozijaink, színházaink idegen pénzen idegen eszmékkel telítenék, meg az amúgy is épen eléggé nemzetközi Budapestet. De nem adjuk a. Dunái, nem adjuk a Gellért- szállót, nem a villamos vasutakat, a Vigadói, a fővárosi telkeket, nem adunk semmit, amire idegen szem kacsint! Nem akarunk uj Törökország lenni, rabszolgája a versengő tőkéknek, ha szegényen is, de a magunk urai akarunk lenni a, magunk portáján. Annál is inkább, mert az az általános érdeklődés, mely Budapest javai iránt a szentimentálisnak épen nem mondható intern aci ónál is tőke részéről mutatkozik, bizonyítja a legjobban, hogy még nem vagyunk elveszve, mert hiszen valósággal versenyeznek a. pénzemberek, hogy hogyan sajátíthatnák ki az ő hideg és józan szemükkel értékeseknek Ítélt fővárosi javakat. Gyalázatosság és szemfényvesztés arról beszélni, hogy nekünk érdekünk, hogy az idegen aranyfolyam mennél nagyobb hullámokban hömpölyögjön közműveink felsegitésére. Az idegen tőke nem segíteni, hanem. keresni akar, — jól gondolják meg’ ezt azok az urak, akik uton-utfélen hirdetik, hogy a Margitsziget csak akkor boldogul, ha francia aranyon pergetik ott a. roulettet és hogy a villamos vasút csak akkor lesz lukrativ, ha egyenesen Angliából hozzák az uj pótkocsikat. Az a banktőke, mely a villamosunk, szigetünk, mindennapi kenyerünk, tejünk mögött rejtőzik és hízik kövérre nyomorúságos életünk vámszedésén, éppen nem szimpatikus. De százszor szimpatikusabb, mint az a tőke, mely messzi országikból jön, azt hívén, hogy itt már kelet van, ahol baksissal mindent el lehet érni: jogfeladást, szemethunyást, szabad kiuzsorá- zását a szegénynek. Az izmaelitákból, akik az Árpádok alatt a pénzveréstől a sójövedékig magáikhoz ragadtak minden kincstári jövedelmet, — elég volt! Jobban félünk tőlük, mint a tüz- től! Egy bizonyos: A Keresztény Községi Párt résen van és a közgyűlésen meg fog akadályozni minden olyan törekvést, mely idegen kézre akarja, sikkasztani akár eladás, akár bérlet formájában a főváros javait. Az angolok maradjanak Angliában, a svájciak Svájcban, mi a magunk lábán, a magunk erejéből akarunk boldogulni, angol és francia aranymankók nélkül... Ezért ne is jöjjenek hozzánk külföldi vételi ajánlatok színes és ragyogó szappanbuborékaival, melyek a semmibe szállanák, amint a józan és rideg meggondolás szele éri őket. Ha Tantaluszok vagyunk is, az idegen arany nem az a hüs csepp, mely szó aljúnkat. oltaná. Hiszen Ízelítőül megkaptuk Ben Blumenthalt, akiből tökéletesen elég egy is... Az élő Budapestnél talán nagyobb, de min- esetre akkora a halott Budapest: a halottak csendes városa, a temető. Egészen külön adminisztráció foglalkozik a budapesti halottakká1 a. hatóság intézi a földi porhüvelyek sorsát attól a pillanattól kezdve, mikor lelkűk az örökkévalóságban költözik, egészen addig, mig a földi porhüvelyből fehér csontváz lesz és a besüppedt sirhant lakójára már senki sem emlékszik ... Az alábbiakban közöljük Édes Endre tanácsnoknak, a közegészségügyi osztály érdemes vezetőjének érdekes nyilatkozatát a halott Budapestről: « A székes-fővárosban a következő temetők vannak: I. A dunajobbparti köztemetők igazgatóságának kezelésében, illelue felügyelete alatt állanak: 1, az l. kér. Farkasréti temető, amely 1894-ben nyílt meg, 89.460.10 D-öl területtel; az I—II. kerület lakosságénak temetkezési helye. 2., a jl. kér. izraelita felekezeti temető 1307 Q-öl területtel, amely a Farkasréti temető területéből az 1894. évben hasittatott ki. 3., a Katonai temető 1 Yi holdnyi területtel, amely szintén a Farkasréti temető területéből vétetett s 1894-ben liyitt meg. 4., az I. kér. Németvölgyi temető, amely 1885-ben nvilt meg 23.460 D-öl területtel, amelyben azonban már csak a sírboltba s egyes előre megváltott sírhelyekbe történnek temetések, máskülönben a temető megtelt. 5., a Budapesti Orthodox Chevra Kadisa temetője (az I. kér. Csörsz-utcában, szemben a Németvölgyi temetővel). Már kevés temetkezési hely van benne. 6., a 111. kér. Törökőri temető (úgynevezett óbudai uj köztemető). Területe 53 hold. 7., a III. kér. Táborhegyi izr. temető, 1500 D-öl területtel, közel a betelés előtt. Uj területről már gondoskodás történt. A II. kér. Vízivárosi és az I. kér. Tabáni, továbbá az I. leér. Virányos-uti régi izraelita temető. Ezeknek végleges lezárását a közgyűlés 1896 január hó 1-től kezdődd hatállyal kimondotta, azzal, hogy ezek a temetők 1926 január hó 1-től kezdődőleg kiüritendők. Éppen azért most már ezekben csak a sírboltokba szabad temetni, de azokba is csak a folyó évi december hó 31-ig. A DunajobbparLon a főváros egyesítése előtt több apróbb-nagyobb temető volt, amelyek az illető felekezetek tulajdonát képezték, amelyek már azonban részben megteltek és bezárattak, részben pedig már ki is ürittettek. Ilyenek voltak: az Óbudai régi róm. kath. temető, az Újlaki róm. kath. temető, a Szép völgy m teái róm. kath. temető, a Zöldmáli dűlőben, a Mátyáshely alján a régi Pestis-temető, az ugyanott levő izr. temető, a IÍ. kér. Majláth-utca 53. szám alatt levő evang. református Calvin-temető, a III. kér. Majláth-utca 44. szám alatt levő lutheránus temető, a III. kér. Laktanya-utca 27. szám alatt levő Óbudai izr. temető, a Vízivárosi Katonatemető, az I. kér. Tabán-krisztinavárosi görög-keleti temető. II. A dunabalparti köztemetői igazgatóság kezelése, illetve felügyelete alatt édlanak: 1., a Kerepesi-uti köztemetői 260.394.50 Oöl területtel, amely 1849 április 1-én nvilt meg s amelyet a székesfőváros 1861-ben vett át az akkori bérlőktől saját kezelésbe. Az 1920. év végéig ebben a temetőben 286.642 temetés történt. 2., a X. kér. Uj (Rákoskeresztúri) temető, 505.300.70 □-öl területtel. 1886-ban nyílt meg, területéből pedig egy kisebb rész a katonaság részére engedtetett át az 1903. évben, amely terület később ki is bővíttetett. Ebben a temetőben megnyitásától kezdődőleg 1920. év végéig 360.050 halott temettetett el. 3. a Kerepesi-uti izraelita temető, 4.06 hold területtel, amely már betelés előtt áll. 4., a X. kér. Rákoskeresztúri izraelita temető, 70 hold területtel. A dunajobbparti zsidó temetkezések legnagyobb része ez :dö szerint ebben a teme- lőber történik. A felsorolt temetők közül a Kerepesi-uti és a farkasréti lemenők úgynevezett diszteme.lők Ezeknek berendezésénél és közlésénél a főváros a szépészeti és művészeti szempontokra is különös tekintettél van. Ezekre a szempontokra való tekintettel rendeltetett el pl., hogy a kerepesi-u i temetőben az I. soros és ennél díszesebb sírhelyeknek, továbbá a sírboltoknak síremlékei, a farkasréti temetőben pedig a közelmúltban létesített 6 diszparccllának és ugyancsak a sírboltoknak síremlékei csak külön tanácsi engedély alapján állíthatók'fel. Ennek az engedélynek kiadása előtt pedig a tanács minden esetben meghallgatja a képzőművészeti bizottságnak véleményét arra nézve, vájjon a létesíteni kívánt síremlékek a művészeti és szépészeti követelményeknek megfelelnek-e. A temetőkben a háború miatt szintén számos munkálat maradt el, amelyek közül a már leghalaszthatatlanabb munkákat, amennyire a főváros pénzügyi helyzete megengédi, most igyekszünk elvégeztetni. így a Kerepesi-uti temetőben két parcellának újabb rendezési és beosztási munkálatait ez évben folyamatba tettük, azonkívül két kiürített parcellának megfelelő rendezésére és beosztására nézve a műszaki tervek és költségvetések készülőben vannak. A Kerepesi-uti temető a főváros közönségének, sőt lehet mondani, az egész országnak is a legnevezetesebb ilynemű kegyeleti helye. Ebben a temetőben van ugyanis eltemetve a legtöbb nemzeti nagy halottunk, irodalmi, művészeti, tudományos kiválóságunk. Ez a hely igazi megszentelt hely, ahol járva- kelve, a múltakat önkéntelenül lelkűnkben felidézve, elhalt nagyjaink életét példaképen magunk elé ‘állítván, nemzeti érzésünkben, öntudatunkban s büszkeségünkben erősödünk. E helynek kiváló jelentőségénél fogva különösen fontos, hogy annak rendjére, tisztaságára, csínjára kiváló gond fordittassék. E tekintetben a törvényhatósági bizottság részéről is hangzottak el kívánságok, sőt legutóbb a kormányhatóság részéről is küldetett e kérdéssel foglalkozó leirat a tanácshoz. Ezért a közeli napokban, a köztemetői bizottság több tagjával s az illetékes műszaki tanácsi ügyosztály kiküldöttével a Kerepesi-uti köztemetőben helyszíni szemlét tartottam. A bizottság a kívánatos intézkedéseket megállapítottá és azok megtételére a temetői igazgatóságot nyomban felhívta. A helyi szemle alkalmával a köztemetői bizottság tagjai azon nézetüket is nyilvánították, hogy kívánatos lenne, hogy állami életünk kiválóságainak sírjait a kormány a saját költségére gondoztatná, (így pl. az egyes minisztériumok volt minisztereiknek sírjait gondoznák.) Erre vonatkozólag szükségesnek vélték, hogy a kormányhoz a tanács felterjesztést intézzen: A főváros a saját halottainak sírjait, valamint több nemzeti kiválóságunknak sírját halottak napján a saját költségén cíiszitteti és kivilágittatja. A Kerepesi-uti köztemetőben ezidőszerint több parcellának kiürítése van folyamatban, úgy hogy ez a kiürítés, valamint a már kiürített parcelláknak rendezése könnyen keltik a szemlélőben azt a benyomást, mintha a temetőben meg nem engedhető rendetlenség lenne. Ezeken az állapotokon azonban a munkáknak mielőbbi befejezésével igyekszünk segíteni. A farkasréti köztemetőnek területét a közelmúltban bővíttettük. 4 holdnyi területtel. Ennek az uj területnek bekapcsolása, rendezése, utakkal s fásítással való ellátása most történik. Ugyané temetőben a fülkés sírboltok renoválása is megkezdődött. A rákoskeresztúri uj köztemetőben az újabban nyitott sirparcellákhoz vezető utak, a háború alatt nem készültek el, a megnyitást megelőzőleg, ugv hogy ezekbe a parcellákba temetkezni, illetve azokat a halottas kocsival megközelíteni különösen esős időben, nagy sárban alig, vagy csak nagy nehézségek árán lehetett. Ezeknek az utaknak építési munkái N ebben az évben már megkezdődtek.