Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-06-08 / 22. szám
2 UJ BUDAPEST 1921 junius S — A helyzet tisztázására meg kell várnunk, hogy hány köztisztviselő fog g kedvezményes gázért es villanyért jelentkezni. Ez a jelentkezés teljes erővel folyik és ügyosztályunk kora reggeltől késő estig dolgozik, hogy a jelentkező hivatalokat minél gyorsabban hozzájuttathassa a féláru gázhoz és villanyhoz. Eddig húszezer köztisztviselői ház- íai'tás kapta meg a kedvezményi, de mivel az egyes hivatalok közvetlenül a fővároshoz terjesztik be a kedvezményre jogosultak névsorát, még koránt-, sem tudjuk, hogy mikor ér véget a köztisztviselők jelentkezése. — A köztisztviselők olcsógáz- és villanyakciójának költségeit annak idején 110 millióban kon lem piáltuk és a kormánnyal olyan egyezményt létesítettünk, hogy ezt a százmilliós terhet felerészben a kormány, felerészben a főváros fedezi. A főváros tehát legkevesebb ötvenöt milliót fizet rá erre az akcióra, de esetleg még többet is, mert ismétlem, még hozzávetőleges képünk sincsen, hogy mibe fog kerülni az az egész ügy. Addig pedig természetszerűleg nem beszélhetünk az ipari gáz árának leszállításáról, mert a gázgyárat nem ugrathatjuk a legsötétebb bizonytalanságba. — Az én véleményem különben az, hogy a világítási művek zárszámadása kapcsán már tisztázódni fog a probléma. A világítási üzemi bizottság még junius derekán letárgyalja az elektromos művek és a gázgyár zárszámadását és bizonyos, hogy már a zárszámadás tárgyalása során szóba kerül az ipari gáz árának leszállítása. Az ipari műveket tehát arra kérem, hogy legyenek türelemmel és hogy főképen legyenek arrói meggyőződve, hogy a fővárost, amikor a gáz árát 10 koronában szabta meg, semmilyen iparellenes tendencia nem vezérelte és a jövőben sem fogja vezérelni. A mi véleményünk az, a gázművek és az elektromos művek nem jótékonysáoi intézet és a fővárosnak nincs arra pénze, hogry az állami tisztviselőket ily nagyarányú kedvezményben részesítse. Ötvenöt millió korona még a mai viszonyok között is nagy pénz, a saját tisztviselőiről vedig az álla))inak és nem a fővárosnak kell gondoskodnia. A Paedagógiai Szeminárium egy esztendeje Tanfolyamok a tanítók keresztény világnézetének megalapítására A kultuszminiszter a polgári fiúiskolákban kézimunka, az elemikben kéziügyesség tanítását rendelte el Megnyílik a lélektani laboratórium Csendben, reklám nélkül működik a Paedagógiai Szeminárium, mely a fővárosi tanítóság továbbképzését van hivatva szolgálni, örömmel jelentjük, hogy a szeminárium vezetéséből kiveszett az a kártékony radikális szellem, mely a régi éra esökevé- nyeképen egészen a legutóbbi időkig sikerrel működött közre abban, hogy „önálló világszemléletet“ kapjon a fővárosi tanítóság. A kommün fővárosi nagyságai voltak a lápvirágai annak a „radikális“ paedagógiai politikának, amely a törzsfőnökök legteljesebb megelégedésére sikerrel működött közre az iskola „forradalmositásában“ az iskola destruá- lás'ában, lezüllesztésében. A Paedagógiai Szeminárium most végződő tanévéről kérdést intéztünk Ozoray Frigyes dr. főigazgatóhoz, a Szeminárium érdemes vezetőjéhez, aki a következő felvilágosításokat adta: — Az iskolai év első felében a már működő oktatószemélyzet részére a kultuszminiszter rendeleté értelmében toveibbképző tanfolyamot rendeztünk, amelynek célja az volt, hogy a tanítók keresztény világnézetéi, erős nemzeti érzéséi megalapozzuk, továbbá, hogy a tanítóság szakszerű elméleti és .gyakorlati tudását kimélvitsiik. Ez a tanfolyam tíz hetes volt és az előadók közöli szerepeltek Korniss Gyula dr., Császár Elemér dr., Cholnoky Jenő dr., Heller Farkas dr., Domanovszky Sándor dr., Nagy József dr., Mosdóssg Imre dr. tanfelügyelő, Urhelyi Alajos dr., állami szakfelügyelő és mások. A tanfolyam egyes csoportjainak 320 hallgatója volt, valamennyi előadásra pedig 170 tanító jelentkezett. — A gyakorlati képzés abban állott, hogy a Szeminárium gyakorló iskoláiban a hallgatók hospi- táltak, majd átvették hosszabb, rövidebb időre az egyes osztályok vezetését. A cél az volt, hogy minden tanító minden osztályban tanítson. Nagy súlyt fektettünk a kéziügyesség fejlesztésére, a gyermek előtt érthetetlen szöveg színes illusztrációkkal való világosabbá tételére. A tanítás a legnagyobb rendben, szénszünetektől mentesen folyt, szeptember 15-én kezdtük el és junius derekán fejezzük be. — A szlöjd-tanfolyamra 218-an iratkoztak be. Ezen a tanfolyamon agyag-, papiros-, fa- és fémmunkákat készítettek a hallgatók, akikben tanáraik igyekeztek a művészi hajlamot is felkelteni. A hallgatók közül kerülnek ki a főváros polgári iskoláiban kézimunkát oktató tanerők, a miniszter ugyanis elrendelte a kézimunkának a polgári fiúiskoláikba való kötelező bevezetéséi. Mivel a kultuszminiszter azt is elrendelte, hogy a kéziügyességet fokozatosan be kell vezetni az elemi iskolákba is, a jövő évben különösen kifejlesztjük a kézimunkaoktatást. — Nagy súlyt helyeztünk a: idegen nyelvű tanfolyamokra. Angolt, franciát és németet tanulhatlak a fővárosi tanítók ez idén a szemináriumban, a jövő esztendőben már olaszt is lehet majd tanulni. Iletenkint háromszor voltak órák, külön kezdők és haladók részére, hogy milyen sikerrel, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a résztvevők a njuíri hónapokra, tekintettel arra, hogy a kurzus bezárul, sajátjukból akarják fedezni az óra- dijakat.- Fontos tanfolyamunk volt az óvónői tovább- képzőtanfolyam, amelyet a jövő évben szintén erősen ki akarunk fejleszteni. Terveink különben is bőségesen vannak. Az állandó tanfolyamot kibővit- jük, meg gyakorlatiasabb irányba tereljük, megnyitjuk újra a paedagógiai és lélektani laboratóriumok azonkívül a természettudományokat is beiktatjuk az előadásokba. Hiszen intézetünknek nagyszerű, ma be nem szerezhető könyvtára, pompás, milliókat képviselő fizikai felszerelése van. — A művészi ízlés fejlesztésére ismét behozzuk Lgka Károly előadásait és rendszeresítjük szakszerű vezetés mellett a különböző múzeumok látogatását. MI" ÚJSÁG -A- O VÁROSHÁZÁN f • •O Ősszel lesznek a tanácsjegyzőválasztások. Bunyitay Sándor halálával megüresedett az egyik tanácsjegyzői állás, amelyet azonban az Uj Budapest értesülése szerint csak az ősz folyamán fognak betölteni, amikor újabb állások fognak jmegüresedni egyes nyugdíjazások folytán, sőt amint a városházán rebesgetik, a Zipper-ügy is ki fog emelni eg-y-két embert az íróasztala mellől. Illetékes helyen az az álláspont, hogy elejét veendő a már unalmassá váló, de mindig ujult erővel ismétlődő választási harcoknak, csak a soron lévő nyugdíjazások után, tehát a törvényhatósági bizottság őszi ülésszakában fogják betölteni a már üres és a még megüresedő tanács- jegyzői állásokat. Az uj állásokra Bódy, Rimonóczy, Eperjessy és Ruffy fogalmazóknak van a legtöbb esélyük, de sok hive vanl Remete Viktornak is, aki a pénzügyi ügyosztályban fejt ki érdemes tevékenységet. Arról is szó van, hogy Toldy Ernő ügyészségi fogalmazót, aki a főváros legöregebb fogalmazója, válasszák át tanácsjegyzőnek, mert Toldy mai állásában, tekintettel arra, hogy ügyvédi vizsgája nincsen, nem igen mehet előre. Toldy, aki néhai Toldy József tiszti főügyész fia, 51 hónapig volt katona és ezért lehetetlenné vált számára az ügyészségnél szükséges minősítés megszerzése. Sültek a városatyák Egy nagylelkű alapítvány — Pakots Junius Caesar vagyVirgilius a közgyűlésen — AVigadó A kecskék választójoga és egyéb jogtalanságok Rckkenő hőség, szokatlan forró májusi délután és egy csomó telekbérlet, kegydij, nyugdíj: nagyon unalmasnak Ígérkezett a t. Közgyűlés. Mindennek dacára elég tekintélyes számban vonultak fel az Atyák, talán nem is annyira a közügyek, mint egy kis szerdai kimenő kedvéért. Elvégre jó a nehezen megszerzett jogok sértetlen fentartásáról gondoskodni . . . Az első tárgy értéke 50 millió, az első szónoké valamivel kevesebb: Gáspár Fiilöp ezúttal mint pénzügyi szakértő mutatkozol be s el kell ismerni, páratlan eredménnyel! Ez eredmény pedig egy Gáspár-féle szab. felvonó-alapilvány, melyet leve ő ingyen a fővárosi luxus-favágó-üzemnek. A t. Atyák és Anyák sírtak örömükben' e nagylelkűség felett s közben észre sem vevék,, hogy vagy 10 tárgyát a napirendnek elfogadta a t. Közgyűlés. Igaz — s ezt legelső sorban kellett volna említenem — volt napirend előtti felszólalás is. Az előadásnak eme száma Pakots József, a kiváló iró és rend jogőr rendezésében került színre. (A színről azonnal bővebben.) Afféle mentelmi sérelemről panaszkodott, sok hanggal, kevés igazsággal. S különösen ez utóbbi az, ami legfeltűnőbb volt, dacára annak, hogy Pakots a hatástenyésztés minden tényezőjét bepakolsolta — el kell ismerni — ügyesen beállított hőskölteményébe. Apropos! Hősköltemiény. Hogyan is mondja Vörösmarty a Julius Caesar 3. felvonásában? „I come to bury Caesar, not to praise him.“ „Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni!“ ■ Én is, én is.... Temetni, temetni . . . Nem is Julius, hanem csak Pakots Junius Caesart. a destrukció lángszavu ostorát, a Zilahi-Kisst le- nien.nvdörgö bajnokot! . . . Ez volt az a helyzet, melyről Juvenalis is azt mondaná: nehéz nem írni erről szaíirát. Most Csilléry olvasta fejére ugyanazt, sőt még többet, mint amiért alig nehány héttel ezelőtt ő haragudott. S utána hiába volt a nagy mosakodás: olyan volt ez, mint mikor Vivgilius könyörgött a kedves papájának: vae, vae care pater, nunquam jam filmia dicam! ... Ezután interpellációk következtek, illetve először válaszok. Ezek során Lobmayer tanácsnok tartott tanulmánynak is beillő előadást a munkanélküliségről. Fcibián Bélának szólt a válasz, ki meg is volt vele elégedve, csupán a percenteket kévés- lelte. Hiába! A megszokás sokszor terhes . . . ime, gyűlésünk jog-ásza még a munkanélküliek arányszámait is a bank-bal-kamatláb alapján Ítéli meg. Ügyrendi vita ezúttal tudtommal nem volt; de ha mégis lelt volna, kétségtelenül nem én vagyok az oka . . . hogy erről nem tudok. Interpellációk azonban! voltak. És jó is, hogy ezek vannak! Legalább van ideje a t. Anyáknak és Apáknak meginni az uzsonnái kávét, a délutáni söröcskét, vagy az ötórai sligovícát. No meg van idejük megbeszélni az egyes kérdéseket. . . . Egy ilyen kérdés képezte ez alkalommal is megbeszélés tárgyát s ez volt a Vigadó. S ebből az alkalomból szabadjon felelevenítenem valamit a régi PesLből. Mikor vagy 60 évvel ezelőtt felépült az uj, a pesti Redoule, a sajtóban hosszú vita támadt arról, mi legyen ennek a magijai• neve. Számtalan elnevezést ajánlottak, végre is a legrosszabb, a néhai Horváth Lajos által ajánlott „vigarda“ győzött. (Igaz, hogy néhány év múlva elpusztította e szószörnyet Szarvas Gábor s ekkor nyerte ma is élő elnevezését, a jó magyar „vigadó“-1.) És e vigadóról, illetve a régi vigardfiról irta Czuczor Gergely a következő epigrammát: „A redoule vigarda legyen-c? vagy mi? Hogyha vigarda, miért nem ugorda? szőkéddé? csapongda? Ujjongoda talán? vagy hejhujjáda? sebajda? Farsangóda helyesb-e? vagy álorcéida? bohóda? Nem! Hol széles kedv, zene, tánc és szoknya viharzik, Isten s ember előtt legszebb neve lenne: viharda!“ És eme kis megemlékezés adjon serkentő erőt a mai nemzedéknek előre gondolkodni afelett, hogy az esetben, ha a Váci-utcai palotát kellene hirte- lenébcn elkeresztelni, mely név is volna erre a sok közül a legalkalmasabb? De varga maradj a kaptafánál ... és én is az interpellációknál. Nem is volna illő, ha nem emlékezném meg t. Városanyánk, Schlachta Margit interpellációjáról, melyet intéze „a szelíd kis állatok“, magyarul kecskék érdekében városunk legfőbb pásztorához. A jólelkü testvér fájdalmas hangon ecsetelte szomorú sorsukat és azon üldöztetést, melyben részesülnek. Természetsesn a t. Közgyűlés pártjára kelt s általános taps fogadta azon kívánságát, miszerint a kecskéknek adassék meg a választójog. Már t. i. a fűválasztójog vagy mint ő monda, a „legelhelési megélhetés.“ Derültek az arcok, könny csillant a szemekben ennyi szeretet hallatára, még az elnök is mosolygott . . . Csupán néhány, választójoggal már biró, idősebb kecske irigykedett . . . Volt demokrata interpelláció is, melyet Pető Sándor, az „eresz alá fészkel a fecske“ jó magyar nóta dallamára, de szabadon átalakítva terjesztett elő. Tartalmát — őszintén megvallom — nem igen tudom, mert hátam mögött valaki ép egy Deák adomát mesélt s ez természetesen jobban érdekelt. Az adoma ez volt: Mikor Vojnich Lukács mint újdonsült képviselő először ' felment a pártba, Deák ekként üdvözölte: — Mondd Lukács, van-e jó hangod? — ? ? ? — Csak azért kérdem, mert a képviselőséghez vagy sok hang, vagy sok ész kell! Ebben a pillanatban nagyot kiáltott Pető. És én menten megállapíthattam, hogy jó hangja, áz van... ■ Káró.
