Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1921-05-25 / 20. szám

1921 május 25 UJ BUDAPEST 3 Ugyanez a kormányrendelet mondja ki azt is, hogy amennyiben a menekültek közszolgálati alkalmazot­tak, a pénzügyminiszter rendelkezésére állanak és bármely közszolgálatban felhasználhatók és mig beosztást nem nyernek, állandó illetményeiket se­gély címen kapják. Az elhelyezésük mind nagyobb nehézségekbe ütközik, mert nemcsak a fővárosban, de a vidéken is napról-napra nehezebb, ha ugyan lehet fokozatokról beszélni, lakáshoz jutni. Az államvasutak vezetősége a maga részéről igénybe vesz minden lehető eszközt, hogy a vagon- lakókat kellőleg elhelyezze. A MÁV maga is épített tisztviselő- és munkásházakat, melyekbe szintén •elsősorban menekültek kerülnek. A tapasztalás azt mutatja, hogy a megszálló ha­talmak a magyar elemtől teljesen szabadulni kí­vánnak és ezért újabban, mivel őket pótolni tudják az övéikkel, még azokra is a kiutasítás szomorú sorsa vár, akik valamely kényszer hatása alatt kénytelenek voltak lniségesküt tenni. A beözönlés megakadályozása céljából a kormány részéről kez­deményezett. diplomáciai lépések eddig látható ered­ménnyel vem jártak. A menekültek által lefoglalt vagonok száma 1920 októberében: 4387 vagonnal kul­minált. Az elhelyezések száma az emlitett módoza­tok mellett ez év március haváig fokozatosan: 2578-ra esett. Ez idő óta azonban, a kitoloncolások emelkedése folytán, másrészt a folytonosan súlyos­bodó lakásmizériák következtében az elfoglalt va­gonok száma állandóan emelkedést mutat, úgy, hogy már e hó tizenhatodikán: 3158-at tett ki. Eb­bői a budapesti környékbeli pályaudvarokon: 793 vagon van elhelyezve. Kétórás zivatar a Királydij körül Megmondotta azt már a perzsák bölcs uralkodója harminc év előtt, mikor a londoni túrt' magából ki­kelt publikumát látta, hogy: Majd hirtelen fidélitással széttárta kezeit, mint aki roppantul sajnálja az esetet s a következő pillanat­ban már a pulton könyökölt. — Ovid sieg, Plmyra platz, Harsona sieg... — Bist meschüge?! — csapott közbo a másik. — Hab ach e Nose, oder hab ach ke Nose?!... Bal- binus! A másik visszafeleselt. Aztán összepöröltek az odds-on. Az első azt vitatta, hogy Balbinus macska, három éves, zöld, semmi, és a nagy odds miatt egy gebére, egy söprünyélre pénzt reszkírozni nem ér­demes és elvégre is Harsona fölött vitatkozni egye­nesen mulatságos dolog, mig Balbinus fanatikusát éppen az odds szédítette el: nem engedett. Végre — mikor a kör nyék is Harsona mellett nyilatkozott — az első elszántan tartotta markát a turfsorsosa elé: — Ka Réd! Odds hin, Odds her: odsz, vagy nem odsz?! A jámbor megfélemedett zsebébe nyúlt és — odott. Harsonára odott. Aztán jöttem én. Megraktam Harsonát — nem, majd Balbinuszt, azt a söprünyelet! — kétszáz koro­námmal (amiről az asszony nem, tudott) és ‘lecsi- gázva, pilledten, össze aszalva, de éhesen, nagyon éhesen loholtam haza. Úgy korgott a gyomrom, hogy csak a Harsona dagadó reménysége táplálta ben­nem a lelket. — Odsz, vagy nem odsz?! — kiáltottam az asz- szonyra, mikor belöktem az ajtót. Aztán két hosszal elsőnek, könnyen beérkezett — a leves. Mert hogy Harsona lemaradt, azt talán bővebben magyarázni fölösleges. Harsona lemaradt, Pretzner lemaradt, a kétszáz koronám lemaradt, az órám le­maradt, a ruháin, a lábam, a derekam, a... De nem bánnám már az egész bus históriát. Bele­fásultam. Megnyugodnék a keserű sorsomban, csak attól ne kéne folyton remegni, hogy — mit tagad­jam, elvégre tanuljon a hálás utókor is —. az asz- szony fülébe jut... Sz. I. — No bizony! Mintha nem volna természetes do­log, hogy az egyik ló jobban szalad, mint a másik! De nem tanulnak az emberek. És ezért van az, hogy a perzsák bölcs uralkodójától, a kalendárioin- tól, az időjárástól és az első nagymarosi nyakleves­től függetlenül, akkor kezdődik Budapesten a hiva­talos tavasz mikor a bukmékerek botján fölszalad a redőny. Mikor utcán, kávéházban, hivatalban és csa­ládok szentélye körül íölzsibonganak az alagi jász­lak alól kivándorolt fantasztikus telivérnevek, mikor a pincér szórakozottságból többet ad vissza, mint amennyi a kávé ára volt s mikor a csendes éjszaká­ban szétrugja az ágyát a jámbor családapa, mert •álmában egy legaloppozött favorit által — óh, a nyomorult! — halmozását látja halomrahullani. Ezek a lázálmas pillanatok szülték meg a letűnt libe­rális évtized közismert humorát: — Tarai! Tarai! Mach schon was mit dem kotya- korbács, őzt oz otyádat! TtlSMEFC Lehullott a lepel Jókai szobráról, a nagy mesemondó egy örök­kévalóságra csodálkozhatik a sors forgandóságán, hogy ime egy napról a másikra eltűntek mellőle, a pálmák és a délszaki növények,,az örökzöld he­lyeit pedig a László-féle házikó zöldje töri meg a tér szintelenségét. Visszakerültek « konflisok is, és mig a szobor a magyar jövendőről álmodik, trágár szidalmak üldözik el az utast. Azt már hallottuk Szegény Tarai. Ki tudja, hol, merre jár. Azóta talán végképpen el is galoppozott. Elgaloppozott, hogy jöhessen helyébe Schejbal. Esch, Nagy, Csiszár, iSzokolai és Pretzner, igen, Pretzner, a Harsona lo­vasa, akivel ezért, a Harsonáért, egy kis számadá­som van. Úgy esett a dolog, — nem tagadom, elvégre, ta­nuljon belőle a hálás utóikor is, — hogy vasárnap 'délben a balsors a Kossuth Lajos-utcába vitt. S amint elsétáltam a bukik irodája előtt.. . tavasz volt, pünkösd volt, sütött a nap, frissebben szaladt a vér, a lombok alól letűnt ifjúságom sok drága osto­basága kacagott... szóval meg-ejtette szivemet az emlékezés, aztán ... szóval befordultam a kapun. És öt perc múlva — minek tagadjam, elvégre tanul­ság, utókor — már én is a pult előtt gyilkoltam embertársaim at. a közgyűlésen, hogy a zöld házikót nem lehet eltá­volítani, mert az áttelepítés másfélmillió koroná- jába kerülne a fővárosnak, noha eddig nem tudtuk, hogy a Magyar Szabad., Osztrák Szabad., Minden­kinek Mindent Szabad azt jelenti, hogy László ve­zér illemhely tulajdonosnak arra is van szabadalma, hogy mindent a fővárossal fizettessen meg. Csak azt nem értjük, hogy legalább a konflis-standot miért nem távolitják el a Jókai-térre átkeresztelt Liszt Ferenc-térről? Úgy látszik azért marad ott a stand, hogy ha Jókai megunja a László-félc szomszédságot, mindjárt a helyszínén találjon köz­lekedési eszközt, amelyen szebb tájakra menekül­het ... Kétszáz koronám volt (amiről az asszony nem tu­dott), mondok: megteszem, Ha elvesztem, letagadom, ha pedig... ujjé, lesz öröm, a házban!... Furakodtam. Jobbról egy néni, mint később meg­tudtam, egy szakácsnéni állott, balról egy cigány, hátam mögött egy százados. De volt ott, könyör­göm, annyi válfaj és kategória, hogy hirtelenében fölsorolni nem is igen tudom. Előttem egy fajtiszta olaj ügynök kiabált a szomszédja felé: — Was?... Balbinus1?... Nemlétez! Harsona platz, harsona sieg! Mindenki helyeselt. A szakácsnéni tésztás kezével a váltamra csapott: — Csak azt a Harsogó!, lelköm, azt a Harsogát! — Do jó besil! — kontrázott a cigány. — F-eilich! — mondta a százados. És mindenki a Harsonáról beszélt, mindenki a Harsonát rakta, leomolt, verítékező kavarodásban, tolongott száz és száz, mint a nóta mondja: suszter, lakatos, kéményseprő, bádogos, mészáros, kocsmá- ros, gyufagyári legény, kalapostanonc, hordár, zsidó, megint zsidó, ismét izraelita... és én. A Király-dij forró atmoszfériájában kerülgetett a guta, perzselt a fulladásig átveritékezett környezet. Időközben el­emelték az órám. Nem baj: Harsona behozza!... A ruhám elszakadt: semmi, Pretzner a zsoké! .. . Aztán nem volt már lábam, nemi volt már derekam, karikát hányt a szemem, a gallérom harmonikára járt, az idő futott, már dél, már egy, már kettő... ma, végrevalahára! ... Mit? . .. Végrevalahára? ... Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy a bukik perifériáin dühöng az udva­riasság, mert alig nyitottam utat távozó elődömnek s máris két turfrajongó galiciáner sibolt elém. Oh, zöld ember, aki nem ismeri a vicinális dörgést, ne jöjjön ide, a zöld ember jobb, ha otthon marad! — Nahát! — fakadtam ki. — Micsoda nahát?! — mordult hátra az egyik. Potemkin herceg árnyéka kisért a városháza széles folyosóin, ahon­nan még mindig nem vészéit ki a Fenn az ernyő, nincsen kas politika. A városgazdasági ügyosztály­nak ugylátszik kevés a dolga, a Vigadó pályáza­tának kiírását egyáltalán nem tartja sürgősnek és ezért écákat termel, bár sokkcd helyesebben tenné, ha egyéb zöldségeket, mondjuk petrezselymet, vagy kalarábét termelne, hiszen az is a hatáskörébe tar­tozik. Újra a Gellérl van műsoron, oh, nem a fürdő árainak leszállítása, hanem a szédló kibővítése. Az nem fontos a városgazdasági ügyosztálynak, hogy a fővárosi fürdőkben száz koronái fizet az a hadi­milliomos, aki megengedheti magának azt a luxust, hogy tisztálkodjon. A fontos az, hogy a Gellért uj traktust kapjon, ahol el lehessen helyezni a protek­ciós hajléktalanokat, akik a meglevő szobákba nem férnek be. Hogy honnan akarják venni a pénzt erre, nem tudjuk, lehel, hogy azoknak a fővárosi ingat­lanoknak a deficitjéből, amelyeket épen a városgaz­dasági ügyosztálynak van szerencséje kezelni. Mi azonban valószínűnek tartjuk, hogy a közgyűlés, ha már bővíteni akar, nem a Gellértet, hanem a nép­szállót fogja kibővíteni, még abban az esetben is, ha a Gellért kibővítésére netalántán már készen állana az a külömben igen kiváló építész is, akinek sikerült, úgy is mint bizottsági tagnak, Bárczy Po­temkin legszemélyesebb felügyelete mellett a Gel- lértbe annak idején számolatlanul bele ölnie a mil­liókat ... HÍREK • • • Kié lesz a Városi Színház? A napisajtóban a legkülönbözőbb hírek keltek szárnyra arról, hogy kinek fogja adni a belügyminiszter a Vá­rosi Színházat, sőt már olyan közlemények is megjelentek, hogy az állam javára megtörtént a döntés. Mint az Uj Budapest a legilleU kesébb helyről értesül, a döntés e pillanatban még nin­csen meg, de minden pillanatban várható: az akta Ráday gróf asztalán fekszik aláírás cél­jából. A belügyminiszter a népszinházi bizott­ság határozatát megváltoztatja és a színházat uj pályázat kiíráséinak mellőzésével az állam­nak juttatja, azzal az indokolással, hogy va­lamennyi pályázó körül az állam nyújtja a leg­nagyobb erkölcsi és anyagi garanciát, Uj pá­lyázat kiírását azért nem látja a miniszter szük­ségesnek, mert a népszinházi bizottság sta tutumai, amely alapon a belügyminisztériuma kultuszminisztérium felebbezését elfogadta, a. fővárosi határozatnak rendes fellebbezhetősé- gét mondják ki, már pedig ebben az esetben a belügy véleménye szerint nem uj határozat hozatalára való utasításnak, hanem a fővárosi határozat egyszerű megváltoztatásnak lehető­sége forog fenn.. Mi van az elektrobuszokkal? Jelentettük, hogy a főváros tárgyalásokat kezdett Bécs város tanácsával öt elektródusz megvételére. A bécsi városi tanács leg­közelebbi ülésében fog foglalkozni az elektrobuszok eladásával és akkor határozza meg az eladási árat is. A főváros, hogy a pénzügyi bizottság és a közgyűlés kellő időben foglalkozhasson a vétellel, három heti opciót kért és kapott. Az elektrobuszokat a közleke­désügyi ügyosztály hajón akarja Budapestre szálli- tani, úgyhogy a szállítás alig pár koronába kerülne. Mivel azonban az automobil behozatali vámja igen nagy, a főváros felterjesztéssel fordult a pénzügymi­nisztériumhoz, kérvén, hogy az elektrobuszokat vétel esetén mentesítse a behozatali vám alól, mely az öt kocsinál egymillió koronát tenne ki. A közlekedésügyi ügyosztálynak az a terve, hogy az elektrobuszokat az Andrássy-utcm járatja, lévén az Andrássy-ut és a Nagy János-utca sarkán az elektromos töltő állomás. Az autóbuszok viszont, —- mihelyt kilónkint harminc koronára csökken a benzin ára — a Nyugatitól a Bor áros-térig fognak közlekedni. A házfelügyelők panaszai. Az uj lakásrendelet a házfelügyelők jogviszonyainak rendezését az elsőfokú közigazgatási hatóság kezébe utalja. A házfelügyelők két egyesülete, a Házfelügyelők Országos Egyerule'e és a Keresztényszociádista Házfelügyelők Szövetsége, most kérvényt nyújtottak be a polgármesterhez, melyben hivatkozván a 'lakásrendeletre, a házfel­ügyelők jogviszonyainak rendezését kérik a főváros­tól. Azt kérik a házmesterek, hogy ezentúl ne a la­kók, hanem a háztulajdonosok fizessék őket még pe­dig a beszedett lakbér 10 százalékával. Azokban a házakban, amelyekben lift van, a lakbér 13 százaléké1 kérik fizetésképen a házmesterek, még pedig olyké- pen, hogy az éves lakásoknál negyedévenkint, a hó­napos lakásoknál pedig havonkiiit kapják a fize­tést. Szabályozni kérik a házfelügyelők a kapupén­zeket is, kérvén, éjjel 12-ig személyenkint kettő, azon­túl pedig három kemény koronákat. A ház tisztán­tartásához szükséges eszközöket a háztulajdonos lenne köteles természetben kiszolgáltatni. A házfel­ügyelőnek a házmesterek kívánságai szerint csák indokolt esetben szabad felmondani, a felmondás kérdésében a munkaügyi bíróság illetékességét ké­rik megállapítani. Kívánják a házfelügyelők a kö­telező baleset és betegség elleni biztosítást is. még pedig olyképen, hogy az illeték felerészét a házfel­ügyelő, felerészét a háztulajdonos fizesse. Sipőcz pol­gármester utasítására Korányi főjegyző és Faller tanácsjegyző most dolgoznak a szabályrendeleten. Uj építési engedélyek. A magánépitési bizottság hétfőn, május 23-án tartott ülésén a következő enge­délyek kiadását javasolta: Polgár Sándor X. kér., Remény-utca 20., 83. helyrajzi szám alatt földszint és épületek. Bublik István I. kér., Kelenföld 16452. hrsz. alatt földszint és ház. Trethán Nándomé VI. kér., Fövény-utca 1531. hrsz. alatt földszint, ház és istálló. Wágner Ádám X. kér., Nyitra-u. 8415. hrsz. alatt földszint és ház. Szabó Dániel VI. kér., Üteg-u. 1529. hrsz. alatt földszint és ház. König Arnold VI. kér., Petnéházi-u. 76. földszint és ház. Pécsi Erzsébet II. kér., Főherceg Albrecht-ut 31. toldalék. Fészek Klub VII. kér., Kertész-u. 34. emelet ráépítés. La- dányi Józsefné X. kér., Kereszturi-u. 52. toldalék. Azonkívül számos átalakítást tervmódosítást, gépek és motorok felállítását is engedélyezték. Tomboló sikere van estérőbestére a Kék mazur előadásainak, különösen az első és második kép kö­zötti szerelmi dalnak, mely Nádor előadásában gyö­nyörűen tolmácsolja a lengyel szív vágyódását és szerelmét. Zugó tapssal fogadja a közönség továbbá a gyujtóhatásu Kék mazurt. mely szám után Péchy és Nádor alig győzik a közönség tapsait megkö­szönni. Nagy sikerük van továbbá Somogyi Nusi és Matány táncszámainak is. A Király-Színház tavaszi slágere. „A kék mazur“, jövő héten is minden este színre kerül a bemutató nagyszerű szereposztásában. Vasárnap délután Offenbachot játsszák 21/’ órakor, mérsékelt helyárak­kal. Szombat d. u. Rákosi-iskola vizsgaelőadása, színre kerül: Leányvásár, Egyetlen leány. A Cárevics bemutatója lesz a Magyar Színház e heti műsorának kiemelkedő eseménye. A nagy sikert ígérő darab próbái után Ítélve, nagy élvezetben lesz része a közönségnek. A bemutatót szombaton

Next

/
Oldalképek
Tartalom