Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1921-05-11 / 18. szám

2 UJ BUDAPEST 1921 május 11 Takarékosság- az egész vonalon A kórházi anyagok (műszerek, kötszerek, gyógy­szerek stb.) beszerzésénél a műszerüzem fejt ki külö­nösen előnyös és körültekintő tevékenységet. Beszer­zéseit mindenkor a műszerüzemi házibizottság* al­bizottságának alapos vizsgálata és hozzájárulása alapján eszközli, még pedig lehetően közvetlen forrá­sokból. Természetesen a mostani ingadozó árak mel­lett és valutáris különbségekre való tekintettel a szükségletekből nagyobb raktárak egyelőre nem léte­síthetők, mert ez e etleg az olcsósági hullám kapcsán a főváros nagyobb károsodásával járhatna. A mű­szerüzem kebelébe tartozó gyógyszerüzem — mely­nek jogi helyzete még eddig nincs tisztázva - a kór­házak gyógyszerszükségletéről való gondoskodás te­kintetében fejt ki üdvös és hasznos működést. Meg­rendeléseit a műszerüzemi albizottság* tételről-tételre vizsgálja meg. A gyógyszerfogyasztás legszabatosabb ellenőrzésére január 1-től kezdődőleg- a tanács pontos ellenőrzési s nyilvántartási rendszert léptetett életbe, amely úgy­szólván lehetetlenné teszi manapság* drága gyógy­szereknek elkallódását. A kórházi anyagokkal a le­hető legtakarékosabban bánunk. Erre nézve úgy az orvosi személyzethez, mint a kórházi gazdasági sze­mélyzethez ismételten felhivást intéztem'. Építési programm, amit nem lehet végrehajtani Az annak idején tervbe vett kórházépítési pro­gramm a mai viszonyok között természetesen csak a jobb jövendőt várja, mindazonáltal nem lehet elzár­kózni egyes halaszthatatlan javítások és pótlások elől. A Zita-kórház kitelepítésének kérdése is kezd ége­tővé válni. Az ideiglenesen, csak rövid időre épült, fából készült pavillonok ugyanis mind több és több javításra szorulnak. Legutóbb már két paviIlont le. kellett bontani. Ennek a két pavillonnak anyagából 7 másik javításra szorult pavillont 350.000 korona költséggel kijavíttattunk. A Szent László fertőzőkórház fából készült pavil­onjai is rászorulnának már arra, hogy állandó jel­legű épületekkel cseréljük ki őket. Május 16-án az Uj Szent János-kórházban uj osz­tály nyílik meg: az orthopaediai osztály. Ez osztály megnyitása már régen elhatározott dolog, annak mű­ködése régen érzett hiányt fog pótolni. Megnyitása csupán a háború miatt halasztódott mostanáig*. A kórházügy terén volna elég tennivaló. Természe­tesen a szabadabb mozgást itt is a pénzkérdés gátolja. A viszonyok változásával s a kormány hathatós támogatásával azonban remélni lehet, hogy a főváros kórházügyét nemsokára fejleszteni lehet úgy és oly mértékben, mint ahogy azt a fővárosnak s lehet mondani, az egész országnak egészségügye méltán megkívánja. Budapesti esetek Egy adóalany keservei Történik 19 . ,-ban. SZEMÉLYEK: Habakuk Tóni, az áldozat, Kősziu Fridolin 1 Eővárosi Ilijénél Richárd adóíelhajtbehajt- Vámpyr Zigomár j szimatolók. Színhely. Ilabakuk Tóni várszerüen berendezett lakása, az asztalokon, állványokon, párkányokon revolverek, fegyverek, kézibombák; az ajtóra két ágvu torka mered. * (Csengéinek.) Ilabakuk: (Yérbenforgó szemekkel ugrik fel, mindkét kezébe revolvert kap s az ajtóra mered.) (Csengetés, dörömbölés.) Habakuk: U! II! Krrr! Brrr! U! (Vérebeket utánozva ugat.) Egy hang (kívülről): Mi az, vérebek? Habakuk: Még pedig hárorh is! U! IIrrr! Brrr! Alig tudom őket tartani. Még az ajtót is majd át­törik. (IJgy tesz, mintha huzakodna a vérebekkel, azután pár percig még a lélegzetét is visszafojtja.) (Félénk zörgelcs.) Habakuk. Mindjárt, mindjárt! Csak a vérebe­ket láncoltam meg a szomszéd szobában. Koncot is dobtam elejuk, hogy nyugton maradjanak. De olyanok ezek, mindenkiben fináncot sejtenek s szét- tepnenek mindenkit. Már tizenöt embert téptek szét. Maguk kik? ^ ■ Kr*\U) K(1\ÍV'!r6!j: Va'í JÓ7S(;f5 Bárány Gerö es Galamb Adolár. Az adók ellen tiltakozó nagy- bizotlsag kiküldöttjei. by A tisztelt Közgyűlés (Városatyák pongyolában) Faver Sándor. Született és él. Született az 1920. évi júliusá­ban a közismert Lipótvárosban mint város­atya és él ugyanott, mint vezérigazgató. Gaz­dag ember, főként anyagiakban. Barátja a népnek s mint ilyen gyakran tart szónoklato­kat a nép nyomoráról, a vagyonos osztály bű­neiről, az urak zsarnoki uralmáról és azután — beül 40 lóerős .automobiljába és hazarobog a Lipótvárosba... Lakásügyi és közélelmezési szakember. Kü­lönösen az előbbiben otthonos, annyira, hogy az esetben, ha ez tőle függne, minden pesti pol­gárnak már régen megadatott volna a 10—-12 szobás lakás. Ezt annál is inkább kívánja, mert ezután szerinte rendezhetők volnának a főváros pénzügyei is. Payer e nagylakások után megfelelő adókat szedne, ami az esetben, ha mindenkinek leg­alább 10 szobája volna, egyszeriben gondta­lanná tenné Csupor tanácsnok jövendő éle­tét ... Egyebekben igen egyszerű ember, akiről senki sem tud rosszat, sőt jót is csak keveset. Legnagyobb hibája, hogy nős. Mert különben egyike volna a legjobb partinknak: alig 20 esztendős, máris vezérigazgató és városatya, egészséges, hál’ Isten kitűnő étvágynak örvend és nincs semmi veszedelmes szenvedélye: nem iszik, nem dohányzik, nem kártyás, nem ir, nem olvas és a lehető legritkább alkalmak­kor beszéltet magáról... Fóti Vilmos. Pártpolitikai szempontból egy hangos, de azért névtelen közkatona... Alacsony termet, borotvált, arc és bajusz, be­tétes cipő, sziik nadrág, hosszú, ang’olos zakkó, alacsony gallér, óra lánc nélkül, evikker he­lyett monokli. Kicsiny de vörös kéz, bátor és megelégedett tekintet: ezek a róla feljegyez­hető legfontosabb adatok. Gyűléseken buzgó közbeszónok, de egy csep­pet sem krakéler, aki némely tekintetben igen eredeti felfogású és akinek vannak megszív­lelendő egyéni nézetei. Pl. a választói jog kér­désében: — Nem törvényt kellene arról csinálni, — mondá egyszer, — hanem mindenfelé mo­gyoróbokrokat ültetni. Mogyoróvessző kell a magyarnak és nem szabadság! Mint halljuk, városatyává történt megvá­lasztása óta komolyan fontolgatják, hogy nincs-e Fótinak igaza s nem jó lenne-e meg­kérni a földmivelési minisztert, hogy a vá­lasztás eme szép eredményének meghálálása céljából ajándékozzon mogyorócsemetéket az újlakiaknak! Mert^— s ezt majd elfelejtettem — Fóti új­laki városatya. Azé a városrészé, mely csak egyben .szűkölködik: nincsen vezető intelligen­ciája, A legöregebb emberek emlékezete sze­rint ugyan valamikor az újlaki intelligencia állott 25 tagból is, de az utóbbi évtizedben csak 5 és 15 között váltakozik ... Természetes, hogy ilyen viszonyok között Fótinak könnyű volt a dolga. Ilabakuk: Az más. Akkor bejöhetnek. (Beereszti őket, bemutatkozás, üdvözlés.) Ilyéna Richárd: Arról van szó, hogy nagybizott- ságunk elhatározta, hogy annak, aki egyesületünk szellemében legszívesebben működik, vagyis aki a legtöbb adóalanyt tudta eltitkolni, jutalmul az egye­sület fizeti a bevallott adóját is. Ilabakuk: Hehe! llehche! Ilöhö! Vámpyr Zigomár: Mit nevet? Ilabakuk: Hogyne nevetnék, örömömben ne­vetek! Biztos enyém lesz az első dij. Vámpyr: Igazán? Ilabakuk: Hogyne! Nézzen csak szét! Vámpyr: Látom. Mindenütt fegyver. Még ágyuk is. Habakuk: A fináncok ellen. Mindig lelövéssel fe­nyegetem őket, hát igyekeznek hamar végezni a szemlével. Pedig meg sincs töltve egyik se.- Az ágyú is csak papirmassé. De van itt ész! Ilehehe! Több, mint legifj. Sipőcz Jenőnek! Ilehehe! Kősziu: Nagyszerül Ügyes! Ilyéna: És a vérebek?" Tlabakuk: U! U! Hrrr! Brrr! Én vagyok a vér­ebek! I-Iehehe! Vámpyr: Kitűnő módszer. És sokat eltitkolt? Tlabakuk: Azt meghiszem! Legalább három millió adóértéket! Vámpyr: Ilát akkor vegyük fel a jegyzőkönyvet. (Elkéreti az íráshoz szükséges holmit.) Kezdhetjük. Először a személyi adóalanyok eltitkolását. Vet­kezzék le. Habakuk: (Levetkezik.) Kősziu: (Odaugrik) Egy szemölcs a bal lapoc­káján. Felvették azok a vérebek? Habakuk: Hehe! Olyan butának gondol? Hogy leghj- Sipőcz Jenő az én szemölcseimből fizesse a Gellért-fürdő milliárdos deficitjét? Vámpyr: Nagyszerű! Ilöhöh! Szemölcsadó! Höhöhö. (írja.) Tlabakuk: (Büszkén.) Még három szemölcsöm van! Kősziu; Eheliche! Ilehehe! Három szemölcs! Annál nehezebb annak, aki az ő közéleti sze­repléséről kell, hogy megemlékezzék. Igaz ugyan, hogy valamikor Vészi József vezércikk-ciklust szentelt a miniszterelnök tályogának, de szeretném én látni azt a vészi- józsetet, aki Fóti Vilmos közéleti szerepléséről három sornál többet össze tudna hozni! Barátunk azok közé tartozik, akik megelég­szenek azzal, hogy élnek és gondosan őrizke­dik attól, hogy anyagot adjon valami ostoba életrajzirónak... Ami — legalább reá nézve — talán jobb is hogy igy van! Szőke Gyula dr. Ügyvéd és városatya. Sőt vólt képviselője­lölt is. Azonban nem kaszinótag, nem jár ló­versenyre, nincs kedvenc nótája és nem tud tarokkozni. Mit akar ez az ember a magyar politiká­ban? Hisz ezek nélkül sokra vinni úgy sem tudja! (Állitólag egy hibás ultimó-bemondás miatt nem lett főpolgármester!) Képviselői bukásának is ez volt az okozója. Pedig győzelmét biztosra vette kerületében mindenki. Volt ott. fellobogózott kocsitábor, délceg lovaslegény bandérium, pirulás és csokrotátnyujtó kis lányok közötti fogadta­tás ... Sőt még lelkesedés is. Kezdő képviselőjelölteknek okolására elárul­juk mindezek titkát. Szőke dr. úgy sem kért erre szabadalmat... Mint modern ember kellőképpen tudta mér­legelni a szövetkezésben rejlő gazdasági erő­ket. Éppen ezért legelső teendője volt megala- pitani a ,.képviselőjelölteket kölcsönösen se- gélyző választási lelkesedést és ovációt köl­csönző szövetkezet eV. — Nein ugyanis volt vagy 30 lobogós szekeresgazdája, egyik ellen­jelöltjének kéklájbis, gvolcsinges gatyás ban­dériuma, a másik ellenjelőlijének hamvasarcu, fehérruhás kislány csoportja s mindannyi­juknak 3—3 öreg negyvennyolcas honvédja ... Kölcsönadták tehát egymásnak e kellékeket s igy szemet gyönyörködtető impozáns volt mindegyikőjük fogadtatása. (Csak a zászlókat kellett átcserélni----) A választásnál azonban — sajnos — nem ér­vényesülhetett a szövetkezésben rejlő nagy közgazdasági előny v. Ott a negyedik lett a győztes, egyszerűen azért, mert viszont ennek voltak szavazó polgárai ... Pedig Szőke dr.-t .Szerették a kerületében s vigan énekelte a makói magyarság népkölté­szetünk ama gyöngyét, amelyet csak a válasz­tási harcok Petőfi Sándorjai tudnak az ihlet percében rimbe szedni ekként: Megy a, Szőke szamáron A Nyéki meg* határon. Jobb a Szőke szamáron Mint a Nyéki határon. De hát Gyula bátyánk eme lovaglása nem sikerült s nem juthatott be a duna,parti böl­csek csarnokába. Helyette városatya lett, így is fényes palettába került, hol laknak a közéleti szereplők és a helyi politika harcosai. De hej, ha majd megismeri főként e harco­sokat, tudom, akkor fog ő kikivánkozni e fé­nyes palotából! Mert élvezet a harc — nemes ellenfelekkel. De csak úgy? No majd meglátja ő is! Treff. Legalább háromszáz korona! Hogy pukkadna legifj. Sipőcz Jenő! Hyéna: Emelje csak a jobb lábát! Habakuk: (Emeli.) Hyéna: Egy anyajegy! Ilehehe! Habakuk: Égy? Van itt négy is! (Mutatja.) Vámpyr: Höf Böhöhö! Anyajegyadó! (Ír.) Ilyéna: Legalább négyszázezer! Ilehehe! Ilehehe! Ha tudná legifj. Sipőcz Jenő. Kősziu: (Diadalmasan.) Tyúkszem! Ilehehe! Eh ehe! Öt is. Habakuk: (Gőgösen.) Nyolc! Vámpyr: Tyukszemadó! Ilöhö! Ilöhöhöhö! Hogy pukkadna legifj. Sipőcz Jenő. (ír.) Tlabakuk: (A hónalját mutatja.) Egy forradásom is van! Vámpyr: Ilöhö! Forradási adó! Hogy pukkadna legifj. Sipőcz Jenő. Kősziu: Eheliche! Hyéna: Ilehehe! (Még felvesznek vagy tizenötféle testiadót s Haba­kuk felöltözik.) Hyéna: (Egy falmelletti üres részre mutat.) Milyen nagyszerű helye volna itt egy szekrénynek . . . Habakuk: Nem szekrény jön oda. Egy finánc­kidobó automatát .szántam oda. Vámpyr: Ilöhö! Automataadó! (ír.) Kősziu: Mondja, Habakuk ur, volt maga beteg? Habakuk: De mennyit! Mindig beteg vagyok! Rossz a tüdőm. Csuda ilyen poros városban. Kősziu: Ilehehe! Hyéna: Eh ehe! Vámpyr: Höhöhö! Poradó! IIö! Böhöhö! Bacilus- adó! (ír.) Ilyéna (kinéz az ablakon): Nagyszerű kilátás! Öt kéményre! Ilabakuk: Na, maga is egy hires finánc lenne! Nézzen csak jól szét. Százötvenhét kéményre! Hyéna: Ehehe! Kősziu: Behebe! Vámpyr: Böhöhö! Kéményadó! Szervusz legifj. Sipőcz Jenő! Micsoda kilátás!

Next

/
Oldalképek
Tartalom