Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-04-20 / 15. szám
í. évfolyam Budapest, 1921 április 20. 15. szám UJ BUDAPEST n Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K + Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor Maradék vagyonunk elrablására nyúlik ide messzi nyugatról az idegen kéz: már elérte bankjaink trezorját, fontok és lírák tengerével hígítván fel a részvényeket, idegen tőke kap a vasutak felé, idegen ekék akarnak szántani a kecskeméti határban és most, mindennek a betetőzéséül, a Margitszigetet szándékozik elöntani a játékbank mocskos iszapjával. Ezzel már esztendők óta próbálkozik: legutóbb Tisza István tántoríthatatlan becsületessége riasztotta vissza a pinka-lovagokat, akik már majdnem felépítették a budapesti Idegenek Kaszinóját. Most ruhát változtatott az idegen érdekeltség, mely játékbankot akar létesíteni szent Margit királykisasszony szigetén: álruhában jön, köntöse guruló frankok és fontok szövevénye, és szivünk legfájóbb húrjait rezegheti meg: azt ígéri, hogy a margitszigeti játékbank engedélyezése ellenében hazaszállíthatja az orosz pusztákon sínylődő összes hadifoglyainkat. A mézesmadzag, mézesmaszlag az első pillanatban talán még azokat is eltántorítja, akik a leghevesebb ellenzői az ördögi tervnek, hogy Arany János fái alatt roulette pörögjön és a vörös és fekete változandósága szerint cseréljenek gazdát az aranyak. Nem tudjuk, hogy kinek az agyában fogant meg ez a terv, mely a magyarság fájó végzetét sajátítja ki magának, kik azok, akik a vérünk és könyünk árán akarják a nyugati söpredék és a balkáni kalandorhad találkozóhelyévé avatni Csonka-Magyar- ország fővárosát. Kik azok, akikkel a kormány hir szerint tárgyal — ha ugyan tárgyal — ebben a piszkos ügyben, kik azok, akik a város végtelen nyomorúságának borzalmas kontrasztjaképen a könyelmiiség és a mámor csillogó Potemkin-palotáit akarják idegen pénzen a szigeti fövényre varázsolni? Az Uj Budapest megindulása óta hangoztatja a szigeti probléma megoldásának szükségét. Örömmel üdvözöltük Horváth Károly közgyűlési interpellációját, mely az érvek egész tömegével mutatott rá arra, hogy a fővárosnak kell a szigetet a saját kezelésébe átvennie. Rámutattunk arra, hogy az a láncolás, mely a szigettel esztendők óta folyik, szégyene a fővárosnak és nagy gyengeségre mutat, ha ezt az üzérkedést tovább türjük. Nem tudjuk e pillanatban, hogy a sziget mostani bérlője, Schiffer Miksa vállalkozó ur tud-e azokról a kísérletekről, amelyek a sziget uj módszer szerinti „hasznosítását” célozzák. De akár tud, akár nem, akár ő keresi a tőkét a játékbankra, akár ezek keresik fel őt, a mai állapotot tovább fentartani nem lehet és a főváros az, amelynek legelőször kell erélyes kézzel belenyúlni a szigeti darázsfészekbe. A főváros — sajnos — kevés érdeklődést mutat a sziget ügye iránt, még mindig a személyi kérdések a fontosabbak a főváros életbevágó nagy érdekeinél. A fővárosnak egyetlen szava sem volt a tél folyamán, amikor Schiffer megvásárolta a szigeti részvényeket és a város érdeklődése a sziget ügyei iránt most, amikor T:0 esztendőre fog újra elintéződni a sziget sorsa, vajmi kevés. Az a megbízás, melyet a tanács azoknak a tagjainak adott, akik egyben a közmunkatanács tagjai is, hogy a közmunkatanács ülésein szorgalmazzák a szigetnek fővárosi kezelésbe való vételét, a semminél alig több, tes- sék-lássék intézkedés. A főváros érdekeinek teljes felismerésére, szívós akaratra és nagy- koncepciójú előrelátásra van szükség, agy a városatyák, mint a tanács részéről, hogy ez a probléma Budapest népének igaz és becsületes erdekei szerint megöldassék. A villamosok megváltásánál a kereszténypárt nagyon helyesen és becsületesen képviselte Budapest akaratát. A villamosok ügye után a sziget ügye a legfontosabb: hisszük, hogy a közgyűlés többségében nem csökkent az erély A fővárosi közigazgatási bizottság áprilisi ülésén szóbakeriilt az árvaszék személyzet- hiánya. Az Uj Budapest legutóbbi száma vezércikkben emlékezett meg a fővárosi köz- igazgatás hibáiról, melynek nagymértékben az az oka, hogy egyes tisztviselők nem ott teljesítenek szolgálatot, ahová megválasztották őket és ahol szükség van rájuk, — viszont számosán vannak, akik egyáltalában nem teljesítenek szolgálatot, mert még most is, hónapokkal a választások után, dúl bennük a sértett ambíció. Nem Ágoston Géza dr.-on, az árvaszék nagytudásu és közszeretetnek örvendő elnökén múlik, hogy az árvaszék személyzethiányát — egyesülten okozza a fenti két körülmény, amihez még hozzájárul, hogy hat fogalmazói állás betöltetlen, ami azt jelenti, hogy a kisebbjelentőségü ügyek elintézésére nincs ember, arról nem is szólva, hogy emiatt nines utánpótlás, succrescencia. Mondanunk sem kell, hogy Ágoston dr. kiváló vezetése mellett még a személyzethiány- nyal kiizködő árvaszék is derekasan teljesiti kötelességét, amint az kitűnik az elnök ur alább közölt nyilatkozatából. Az árvaszék ügyében különben Jaczkó Pál dr. bizottsági tag, aki a közigazgatási bizottság ülésén a ’személyzethiányt szóvá tette, a következő levelet intézte hozzánk: Igen tiszteli Szerkesztő ur ! Az e hó 11-én tartott közigazgatási bizottsági ülésen szóvá tettem a székesfővárosi árvaszéknél észlelt bajokat. Ezen felszólalásomat és ahhoz fűzött következtetéseket a sajtó félreértette, azért kötelességszeriien igyekezem a félreértést megszüntetni. Az árvaszékre vonatkozó objektív kritikámra a múltból származóit hibák és bajok adtak okot. Ezeknek sürgős orvoslását kérve a közönség érdekében, rámutattam a bajok okaira. Helytelenítettem, hogy mikor a háborús viszonyok folytán > alkotott törvények és kiadott kormányrendeletek a fővárosi árvaszék hatáskörét kibővítették és ügykörét lényegesen megnagyobbították, s igy a megszaporodott ügyek — teljes létszám esetén is — csak megfeszített munkával intézhetők el, tisztviselők komoly ok nélkül szabadságot vesznek igénybe ; és az árvaszékhez megválasztott tisztviselők más hivatalokban teljesítenek szolgálatot. A szabálytalanságok megszüntetését, üresedésben levő állások betöltését, a tetemesen megszaporodott munka feldolgozásához szükséges uj állások szervezését kérve, nem támadásra, hanem az orvoslásra irányult felszólalásom. Azért hangsúlyozni kívánom, hogy ismerve azt a nagy és nehéz feladatot, melyre a főváros árva- székének elnöke vállalkozott, — tudva, mily nagy munka vár az árvaszék minden lelkiismeretes és kötelességtudó tagjára — tekintettel a múltból származott sok bajra és a jövőben megoldásra váró feladatokra — felszólalásom nem támadás volt, hanem segédkezés, hogy a főváros vezetőségének és bizottsági tagjainak figyelmét felhívjam a sürgős intézkedés szükségességére. Azok, kik felszólalásomat kellő figyelemre méltatták és igy különösen az árvaszék tisztelt Elnöke, remélem, igy értelmezték kritikámat és ennek kapcsán előterjesztett kívánságaimat. Félreértések elkerülése végett kötelességemnek tartom ennek külön kijelentését is, nehogy közérdekben tett és netalán ezután teendő lépése'im vagy felszólahísaim szándékommal ellenkező eredménnyel járjanak s az újabban észlelt — részemről cs az öntudat a szigeti probléma megoldására. A főváros érdeke parancsolóan követeli, hogy a közgyűlés mindenI kövessen el, hogy a sziget a főváros kezelésébe kerüljön, mert csak a fővárosi kezelés biztosítja azt, hogy a sziget nem játékbarlang, hanem az ernyedt pesti nép üdülőhelye lesz. is elismert — odaadó munkálkodás, legnagyobb kötelességtudás és a bajoknak megszüntetésére irányuló törekvés kellő méltánylásra ne találjon! Őszinte tisztelettel Jaczkó Pál di\ íőv. biz. tag. Hogy a fővárosi árvaszék ügyét minden oldalról megvilágítsuk, felkerestük Ágoston Géza dr. árvaszéki elnököt, aki a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: Az árvaszék a legnagyobb hálával tartozik Jaczkó Pál dr. biz. tag urnák, hogy az árvaszék ügyét annyi megértéssel, jóindulattal és objektivitással a köz- igazgaiasi bizottság elé vitte. Ugyanis mi a gyámhatóságnak munkásai fájdalmasan tapasztaljuk azt, hogy az árvaszék mindenkor a közigazgatás legmostohább hivatalai közé tartozott. Két évtizedre visszamenőleg átnézhetnék például a székesfővárosi közigazgatási bizottság ülési jegyzőkönyveit és nem lehetne megtalálni a nyomát annak, hogy valaha is szóba került volna olt az árvaszék működése személyzeti vagy egyéb igénye úgy, mint a folyó hó 11-én ‘tartott ülésen. Ennek oka főként az, hogy az árvaszék munkakörének természeténél fogva távolabb áll a törvényhatósági bizottság érdeklődése körétől és csak az a néhány ügyvéd és közjegyző bizottsági tag, aki hivatásából kifolyóan gyakrabban megfordul az árvaszéknél, ismeri annak helyzetét. Hogy a székesfőváros árvaszékénél a múltból származó bajok voltak, azt nagyon jól tudtam már az árvaszék vezetésének átvételekor is. Én nem is kerestem ezt a díszes állást, — amely ezúttal a rendcsinálásnak, a régi bajok orvoslásának súlyos terhével volt összekötve, — és az utolsó pillanatban is azért hajoltam meg a törvényhatóság nagyon megtisztelő bizalma előtt, mert meggyőződtem arról, hogy az árvaszék tisztikarának is, egy-két kivételtől eltekintve, egyöntetű kívánsága volt, hogj^ az adott helyzetben én legyek az árvaszék elnöke. Épp ezért fokozott kötelességemnek tekintettem, és tekintem jelenleg is, hogy az árvaszéket minden erőmből tel- hetőleg rendbehozzam, amit annál jogosabban remélhetek, mert elnöki működésemnek eddig eltelt rövid ideje alatt örömmel tapasztalhattam, hogy ebben a nagy feladatomban nemcsak elnöktársaim és az ülnöki kar, hanem úgyszólván az egész személyzet a mostani nehéz viszonyok mellett is ön- feláldozóan és a legnagyobb elismerésre méltóan támogatnak. Azok a bajok, amelyeket a felszólaló biz. tag ur felemlített, természetszerű következményei voltak a háborúnak és a forradalomnak. Viszonylag talán egy hivatalnak alkalmazottai sem vették ki annyira a részüket a háborúból, mint az árvaszék tisztviselői, holott éppen a háború következtében az árvaszék munkaköre folyton nagyobbodott. Például a gyermekvédelmi osztálynak 11 férfi tagja közül mindjárt a háború elején nyolcán vonultak be: A forradalmak romboló hatása természetesén az árvaszék felett sem vonult el nyomtalanul. Értem ezt nemcsak a fegyelem, hanem az ügyek elintézése szempontjából is. A proletárdiktatúra nem ismert magántulajdont — tehát minden vagyonjogi vonatkozású ügy egyszerűen irattárba került, aminek következménye volt, hogy a diktatúra megszűnte után a felgyülemlett nagy és bonyolult vagyonjogi kérdések egész tömegét kellett sürgősen elintézni. Az árvaszéknek első fokon hozott véghatározatai ellen beadott jogorvoslatok felett másodfokon a köz- igazgatási bizottság egyik albizottsága, a gyámRend van az árvaszéken Az árvaszék szeméiiyzethiánya a közigazgatási bizottságban — Hat hónap alatt egy hetedére apadt a restancia — Betöltik a fogalmazói állásokat — Mit mond az árvaszék elnöke?
