Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-03-23 / 11. szám
/. évfotvom Budapest, 1921 március 23. 11. szám VÁROSPOLITIKAI *P ÉS CjCÖZCJULDASÁGI V TILAP M Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési áraz Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VKálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor Egészséges lakáspolitikát! Az igazságügy mi Misztériumban és a városházán hetekig tartott az uj lakásrendelet előkészítése, a vitatkozás egészen jelentéktelen dolgok fölött, amelyek a homojuzion és homo- azion meddő küzdelmeire emlékeztetnek. Közben a fától nem látni az erdőt; a lakástermelés megindítására, amely pedig egyetlen orvossága lenne beteg lakásügyünknek, alig történik számbavehető lépés, még kevésbbé látunk lakáspolitikánk irányításában és célkitűzésében olyan egységet és tudatosságot, amelyre' pedig Budapest fejlődésének okvetlenül szüksége van. A fővárosi lakáspolitika természetszerű célja az lenne, hogy a belső városrészek lehető mentesítésével a külterületekre szorítsuk a lakásokat, minden lehető eszközt igénybevegyünk arra vonatkozólag, hogy a belterületi bérpaloták odúiból a perifériák levegős, világos családi házaiba telepítsük át elsősorban a sápadt és vérszegény középosztályt. Ahogyan az például több, mint egy évszázada Londonban történik, ahol egészséges és becsületes városfejlesztéssel elérték azt a cottage rendszert, mely sok . tekintetben hozzájárult ahhoz, hogy London fiai testileg és szellemileg kulturáltabbak, erősebb strukturájuak, mint a rossz lakáspolitika folytán tömeglakásokba szorított budapesti lakosság. A jó lakáspolitika első feltétele az olcsó és gyors közúti közlekedés, A-zok számára, akiknek a külterületekről napi munkájuk elvégzésére a belterületre kell bejönniök, elsősorban a köz- tisztviselők és a munkások számára, olcsó közlekedést kell a városnak biztosítania. Ma az a helyzet, hogy a horribilis villamos- és vasúti viteldijak miatt külterületen vagy épen a fővárost környező valamelyik faluban lakni olyan luxus, amellyel nem ér fel az a relativ előny, ha a külterületen olcsóbb lakást és jó levegőt kapó köztisztviselő vagy munkás a Belváros, vagy Lipótváros méregdrága lakásaiban lakna. Ha még a béke éveiben különböző okok miatt a perifériákra szorult tisztviselők közlekedési lehetőségeit a mainál sokkal megfelelőbb formában nem biztosítjuk, akkor nemcsak hogy a belső városrészekben lakó, onnan elkívánkozó népességet anyagi erőinek túlságos igénybevétele nékül nem tudjuk kijebb elhelyezni, hanem elérjük azt, hogy a külterületen lakó, hivatalba vagy gyárba járó lakosság is, amint erre alkalom nyílik, befelé gravitál, ahol nem kell a maga és családja számára egy esztendő alatt súlyos ezrekre rugó közlekedési költséget fizetnie. A helyes politika tehát az lenne, hogy még’ anyagi áldozatok árán is a külteki közlekedés olcsóságát és jóságát a maximálisra fokozzuk, hogy ilyképen utakat nyithassunk a terjeszkedésre. Ezzel szemben azonban azt látjuk, hogy a rideg üzleti politika — és itt az államvasutak sem kivétel — szinte hónapról- hónapra drágítja a viteldijakat, és sem a kormány, sem a főváros részéről nem hallatszik egyetlen hang sem, amely rámutatna arra az antiszociális folyamatra, amely minden egyes emeléí alkalmával mértföldekre veti vissza a városfejlesztés lehetőségét. A város terjedése és fejlődése szempontjából súlyos terhet jelent a készülőben lévő lakásadó, mely hivatva van arra, hogy az egészséges lakáspolitika legelemibb lehetőségeit is kiölje a fővárosi és állami adminisztrációból. Ezen a helyen nem akarjuk vitatni azt, hogy adópolitikai szempontból helyes és igazságos-e a lakásadó, hiszen ha a'lakásadót igazságosan akarjuk kivetni, olyan individualizációra van szükségünk, amelyre a mai, ugyan elég nagy és költséges, pénzügyi szervezet mellett sem lehet gondolni, csupán arra akarunk rámutatni, hogy egy erőszakos, a való élet követelményeit egyáltalán nem ismerő lakásadó évtizedekre fogja visszavetni Budapest fejlődését, hozzá fog járulni ahhoz, hogy ez a város elnéptelenedjen, nem pedig ahhoz, hogy, amire pedig minden fővárosi intézkédesnek hivatva kell lennie, a lakosság megélhetési viszonyait javítsa, és á társadalmi ellentéteket, elsősorban a szociálisakat, kiegyenlítse. A lakásadót a mi véleményünk szerint csak a lakástermelési akcióval-kapcsolatban szabad életbeléptetni. Csak akkor lehet igazságos a lakásadó, ha a túlontúl magasra kivetett lakás-- adó elől a bérlő kisebb lakásba vagy kijebb fekvő lakásba való költözés által szabadulni tud. Amig az a helyzet, hogy annak idején odaköltözött — amikor még az jövedelmüknek és társadalmi állásuknak megfelelt — magasállásu és nagycsaládu köztisztviselők belvárosi öt- szobás lakásokban laknak, noha annak a köz- tisztviselőnek mai helyzete legfeljebb egy külterületi háromszobás lakást engedne meg, viszont a háborús lakbérrendeletek miatt lakáshoz, anyagi helyzetének megfelelő lakáshoz, jutni nem tudó nagykereskedők kétszobás lakásban kénytelenek tengetni tejben és mézben folyó életüket, addig mi semmilyen lakásadót igazságosnak és célirányosnak el nem ismerünk. Ellenben a lakásadót nagyszerűen bekapcsolhatnunk tartjuk a lakáspolitika szolgálatába olyképen, bogy a behozandó lakásadó az adózási bevételeken kivíil okosan szolgálja a város fejlesztésének érdekeit is. A lakásadó mostani tervezetében, melyet már a. legközelebbi jövőben tárgyalni fog a főváros pénzügyi bizottsága, nagyon is egyoldalú és ötlet leien progresszivitást hitünk, amikor az adószázalékot csupán a bérjövedelem növekedésével együtt emelik. Ha az erre vonatkozó szabályrendelet- tervezeten csak az a változás történik meg, hogy a mai egyoldalú progresszivitás helyett kétoldalú progresszivitást engedélyez, vagyis, hogy például a Belvárosban évi 6000 korona lakbért fizető lakás után kétszer olyan nagy lakásadót kelljen fizetni, mint példáid az Angyalföldön lévő ugyancsak 6000 koronát fizető lakás után, akkor már a lakásadót igen ügyesen beállítottuk a lakáspolitika szolgálatába, mert azt az elemet, amelyiknek évi budgetI. Azok a tárgyalások, melyek a kormányzópárt két frakciója között a gabona forgalmának szabaddá tétele ügyében folynak, egyáltalán nem érintik közömbösen Budapest közönségét. Min den újabb kommüniké, mely a napilapok hasábjain a tárgyalások megindulásáról vagy folytatásáról felbukkan, hetekre veti vissza a gabonaellátás folyamatosságát, bizonyságául annak, bogy a vidék mohón várja azt a pillanatot, amikor nem kötött árakon, hanem a szabad forgalom számára kedvező szertelenségei között értékesítheti terményeit. Csodálatos dolognak tartjuk, hogy abban a harcban, mely végeredményben a termelő és fogyasztó, a város és a falu között folyik, a főváros eddig egyáltalán nem hallatta szavát, a közgyűlésen még egyetlen interpelláció sem hangzott el egyik párt részéről sem arra vonatkozóidig, hogy a gabonaforgalom szabaddátételéhez a fővárosnak is, mely ma Csonka-Magyarország 1H-ed részét alkotja, nagyon is köze van. Az aszfalton nem terem búza, Budapest lakosságának behozatal utján kell a mindennapi kenyeréről gondoskodnia, — olyan tétel ez, amelyet még a legelszántabb kisgazda sem von kétségbe. Azok a háborús eltolódások, amelyek a földművelő nép általában való meggazdagodását és a városi lakosság általában való leszegé- nyedését idézték elő, a főváros szempontjából nagyon is meggondolandóvá, teszi a gabona szabad forgalma visszaállításának engedélyezését. A kereslet és a kínálat örökérvényű törvényei szabad forgalom esetén nagyon is a termelőnek látszanak kedvezni, és nem vetjük el a sulykot, ha megállapítjuk, hogy a gabona- forgalomnak teljes szabaddátétele, úgy, ahogy azt a kisgazdák kívánják, azt jelentené, hogy a főváros teljesen a vidék rabigájába görbéd, sőt esetleg azt is, hogy Budapest — és itt elsősorban a főváros hatóságát értjük — másfelé kénytelen orientálódni, importtal kénytelen segíteni magán, úgy annyira, hogy a búzatermő Magyarország terményei elhelyezésénél elsősorban a saját fővárosát vesztené el piacai közül. Nagy kérdés, hogy maguk a kisgazdák is akarják-e eddig vinni a dolgot, vagy pedig bejében számításba jön az ilyenképpen megtakarított évi kétezer korona, már a Belvárosból kijebb, neki megfelelőbb, esetleg kisebb lakásba szorítottuk. A tervezett lakásadó másik, szerintünk antiszociális intézkedése a kislakások megadóztatása, lenne. Az egy- és kétszobás lakásokat teljesen mentesíteni kell mindenféle adó alól. Béesben, ahol több mint egy fél esztendeje életbelépett a lakásadó, bizonyos adómentes minimum van megállapítva, és semmi okunk sincsen, hogy antiszociálisabbak legyünk aa osztrákoknál. Arról nem is beszélve, hogy a mi tervezetünk szerint a bérösszeg fele a maximális adókulcs, Béesben viszont a legnagyobb lakásadó a lakbér kétszerese. Mindezeknek az intézkedéseknek azonban egységesen és célt adat osan kell iörténniök, mert vajmi kevés értelme van annak, ha a belvárosi lakásokat akár tripla adóval sújtjuk, ezzel szemben azonban egészséges lakáspolitika híj- ján hónapról-hónapra drágul a. perifériákra vezető villamos. Ha például a fogaskerekű év- szakról-évszakra drágul, akkor hiába mentesítjük teljesen a lakásadó alól a svábhegyi állandóan lakott lakásokat, mert a bérlő amit megtakarítaná a lakásadón, azt elfizetné a fogaskerekűre. Helyes dolognak tartanók, ha a közgyűlés külön albizottsága foglalkozna a lakáspolitikával, ez elé kerülnének mindazok az intézkedések és rendelettervezetek, amelyek a lakással összefüggenek. Ez a bizottság azután vigyázhatna arra, hogy az állandó áremelések a lehetőség szerint 'megkíméljék a lakásokat, illetőleg az elkerülhetetlen emelések mikéntjét, úgy a lakbérnél, mint a lakásnál vagy a villamos- viteldijaknál ez a bizottság la ksá pofit lkai szempontból szabályozná. látással és mérséklettel a falu és a város harmóniájának helyreállításán akarnak-e dolgozni. Mi a főváros szemüvegén nézzük a. dolgokat és. ezért hasábjainkon ankétet rendezünk, melyen az összes érdekelt tényezőket fel fogjuk vonultatni a kérdés helyes megoldása céljából. Az az anyag, amit az Uj Budapest ezen és jövő számaiban összehalmozunk, értékes segítség- azokhoz a tárgyalásokhoz, amelyek husvét után a gabona szabad forgalmának helyreállítása, ügyében megindulnak. * íme az eddig beérkezett vélemények: SIPÖCZ JENŐ dr. polgármester: Természetes, hogy azoknál a tárgyai ásóknál, amelyek a gabona forgalmának sza- bad cl át ót ele érdekében rövidesen megindul nak, a főváros érdekeit a legmesszebbmenő módon biztosítani kell. A főváros érdekei parancsolófag követelik, hagy ezeknél a tárgyalásoknál ne hagyják figyelmen kívül azt, hogy Budapesten majd egy millió ellátatlan van, akiknek mindennapi kenyerét mégsem lehet a szabad kereskedelem változó eshetőségeire bízni. Az ellátatlanok gabonaszükségletének biztosítása az a szociális szempontból igen fontos követelmény, amelyet ezeken a tárgyalásokon legelsősorban érvényesíteni kell. Meg vagyok győződve arról,, hogy ezt a körülményt, mint elkerülhetetlen szükséget, az ország gazdatársadalma is, melynek testvéri szeretettel kell viseltetnie a főváros lakossága, iránt, figyelembe veszi és a szabadkereskedelmet csupán azokra a mennyiségekre kívánja, amelyek a városi lakosság ellátása után fenmaradnak. Az Uj Budapest ankétja a gabona szabad forgalmáról
