Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-03-09 / 8-9. szám
1921 március 9 UJ BUDAPEST 3 Százezer vagon tüzelőszer . . . . Budapest fűtése — számokban Mivel fütünk a jövő télen ? Mennyi tüzelőanyagot fogyasztott az elmúlt évben Budapest? Olyan kérdés ez, amelyre mindenki kíváncsian várja a feleletei. A gazdagság és aszociális nyomor épp úgy meglátszik belőle, mint ahogy az ipar és kereskedelem jó vagy rossz sorára vetnek világosságot a szürke számsorozatok. A közgazdasági ügyosztályban erre vonatkozó kérdésünkre a következő nagyérdekü lelvilágosilaso- kat kaptuk: A hazai hányák termeléséből egész Magyar- országra vonatkozóan 1517 vagon szén áll naponta rendelkezésre, ebből azonban csak 298 vagon az a darabos szén. amelyet a 'háztartások felhasználhatnak. A még 1920 márciusában megtartott lakásösszeírás alapján .az elmúlt esztendőben 230.140 egész és 16.341 darab pót-szénvásárlási, továbbá 2161477 egész és 21.459 darab pól-lüzi fa vásárlási igazolványt adott ki a főváros. A szénügyek kormánybiztosa a forgalomban levő szénvásárlási igazolványok beválására májustól december hó végéig összesen 6903 vagon hazai szenei bocsátott a főváros rendelkezésére. Külföldi szén csak az elmúlt esztendő utolsó hónapjában került behozatalra; ebben a hónapban 253 vagon porosz szenet hoztak be. amely szénből a háztartások is ellátást nyertek. Érdekes, hogy a Cséry-kokszból majdnem ugyanannyi fogyott "el, mint a szénből. Nem számítva a fővárosi iskolák és intézmények által felhasznált Cséry-kokszot, az elmúlt esztendőben ebből a jónak éppen nem mondható fűtőanyagból 6000 vagon került forgalomba. A székesfőváros ti'izifaelosztó hivatala úgy. mint a múltban. 1920. évben is nyilvántartotta a fővárosba érkezőítüzifamennyiséget és annak elosztását ellenőrizte. A vüziíaeloszíó hivatal statisztikája szerint az elmúlt cszendőben M.566 vagon tűzifa érkezett a fővárosba. Ebből a kereskedők és magánfelek részére 28.733 vagon jött, közin.ézményck és beszerzési csoportok 12.000 vagont kaptak, a főváros házi szükségletének fedezésére pedig 3718 vagon futott be. Ilyen nagymennyiségű tűzifa még egyetlen esztendőben sem érkezeit Budapestre, aminek szomorú oka az, hogy az elmúlt esztendőben alig állott nagykalóriáju külföldi szén rendelkezésre', úgy hogy a közönség a kiskalóriáju belföldi szén helyett — ha ugyan volt pénze rá — fát vásárolt. A főváros a 41.000 vagon fából 5600 vagont foglalt le a közcllálás céljaira és ebből látták el a pékeket, a kulturális és közjótékonysági intézményeket és a szoptatós anyáikat. Ebben a meny- nyiségben azonban nincsen benne az a tűzifa, amelyet a katonák és közszolgálati alkalmazottak kapnak. Ez körülbelül 5300 vagont tesz ki. Nagy baj a faellálás terén, hogy Csonka-Magyar- ország ma csupán 14%-ával rendelkezik azoknak az erdőknek, amelynek a boldog béke idejében urai voltunk. A helyzet ma az, hogy Csonka-Magyar- ország erdői 4—5 esztendőre előre teljesen ki vannak termelve, ugyannyira, hogy az 1921—22-es télben csak kizárólag import fáira leszünk utalva. Ez okból a fővárosnak már most mindent meg kell lennie, hogy idejében és elég fa kerüljön behozatalra, mert annak a tüzelőkatasztrófának, amelynek a még el sem múlt télben szenvedő hőse volt Budapest népe, nem szabad megismétlődnie. Ki engedélyezze az aukciókat? A főváros és az állam harca — A tanács újra felír * kereskedelmi miniszterhez A fővárosban újabb időben egyre-másra szaporodnak el az aukciók, amelyeken a müvészetpárto- lás és kultúra hangzatos óimén nagyobbrészt értéktelen lim-lomokat sóznak rá drága pénzen és agyafúrt ravaszsággal a hiszékeny közönségre. Hangzatos nevű egyesületek alakúinak, amelyeknek — nem egyszer a nemzeti gondolat cégére alatt — egyedül és kizárólag árverések rendezése a céljuk, nem ugyan azért, hogy a megszorult közép- ostzályon segítsenek, hanem inkább a 15%-okra spekulálnak, amit hűségesen bezsebelnek minden eladott tárgy után. A 15% nemcsak a költségeket fedezi bőségesen, hanem még jelentékeny hasznot is juttat az aukciósoknak. A kereskedelmi kormány, mikor az elmúlt esztendőben a királyi zálogház a vagyonmentő vásárt rendszeresitette, igen helyesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy minden egyéni aukciót — mondhatnék: akciót — beszüntet, illetőleg az összes árveréseket az állami árverési csarnokokban összpontosítja. Ezen elhatározás folyományaképpen a minisztérium 1920 májusában leiratban tudatta a fővárossal, hogy az árverések üzletszerű rendezésének en- eedélvezését salát hatásköréhe veszi át és ezért ha ilyen kérelemmel fordulnak a tanácshoz, a kérelmezőket figyelmeztesse a főváros, hogy kozve.lenül a kereskedelmi minisztériumhoz forduljanak« Az árverezők engedélydij fejében 1920 májuséiig a bruttó bevétel 3%-áit fizették a főváirosnak. Ebből, a fővárosnak 1920. évben, amikor csak két árverést engedélyezett, 496.000 korona bevétele volt, amely bevétellel szemben a fővárost semmi kiadás sem terhelte. Ez az összeg a fővárosi szegényalapot illette és ha valamilyen alap rászorul a támogatásra. akkor a fővárosi szegényalap az, amelyből igazán csak az arra rászorultak részesednek. A főváros több feliratban kérte a kormányt, hogy ha már a művészi, muzeális tárgyak árverezésének engedélyezését nem bocsátja vissza a főváros hatáskörébe, akkor legalább hagyja meg a fővárosnak eddigi 3%-os részesedését. A miniszter a főváros ismételt kéréseire kijelentette, hogy az árverések ügyében nem zárkózik el a főváros tanácséinak megkérdezése elől. Azt is megígérte a kereskedelmi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel tárgyalásokba fog bocsátkozni abból a célból, hogy a fővárost az elmaradt bevételekért valamilyen módon kártalanítsa. Az Ígéret azonban csak ígéret maradt, a főváros legalább eddig semmilyen értesítést nem kapott, hogy a pénzügyminisztérium már hozott volna valamely határozatot a rekompenzálás ügyében. Közben azonban számosán kaptak árverésnek üzletszerű rendezésére engedélyt anélkül, hogy a vasutat... ki annak elmondható ja, hány kívánság lakozik 200 városatyában? Kik az érdekesebb asztaltársaság-ok? . . . De kiváncsi ma, szerkesztő uram! Hiit elmondom. A bosszú asztalnál Csilléig ül s körötte a törtetők. -Egy „pertu“ a kegyelmes úrtól mpg ma. is sokra be- csültetik. A „Cassa“ mellett rendesen újságírók ülnek... s Ili Szem, szegényeknek pénz csak ilyenkor van közel... A szemközti asztalnál Buzáth, Vájná és Joano- vich és itt folyik, a. legkedélyesebb élet. Buzáth jót rendel inni, Vájná enni, Joanovich meg fűszerezi zamatos elbeszélésekkel .. . A keresztasztalnál — ahová demokrata még nem mert leüf.ni — ülnek a „hangosak“, akik keveset, esznek, többet isznak s akik miatt kell hangosnak lennie odabent az elnöki csengőnek ... A sarokban lévő asztalokat demokraták foglalják >■1, akik a legboldogabbak. ha egy-egy „ellenpárti“ átszól vagy pláne leül közéjük. A büffében elfelejtik összsér elmei két, viszont nem felejtik el egy-egy tanácsnok inegkaparinthatása esetére összkérelmei- ket... Egyetlen hibája van csak a biiffének: nincsenek benne hírlapok . . . Képzelje el pedig, kedves Szerkesztő aram, milyen kedves jelenet volna, az, ha a büffében látnok pl. Conlégner Józsefet kezében a Világgal, Weiss Kon- i-ádot az Egyenlőséggel, Bródy Ernőt a Nemzeti Újsággal és Sümegi Vilmost a S órai Újsággal. Vagy pláne ha idegen lapok is lennének, és Szakmándy János olvasná a La Voce del popoloA, Zeőke Antal a Dannerska Kisgazdalienska-1. Rassay Károly a (úgy irom le, ahogy kimondják) Partitlän Zsurnált! Ez volna csak az igazi élvezet s bizton hiszem, még’ jobban fellendítené a biiífé üzletét. Nagyon kérem, édes szerkesztő ur, tegyen valamit a lapok érdekében! De mindenesetre jöjjön be legközelebb maga is a büffébevés — ezt jó tanácsként mondom akkor szolgáltassa ki. magáit a szőke Micikével. ...Véget ér az ülés. A teremben leoltják a lámpákat, csak még a büffóből hallatszik beszélgetés. Azután az utolsó vendég is lenyeli az utolsó falatot is.. . és ezzel teljesen befejeződött a nagyhorderejű városi közgyűlés... , •••A lépcsőn lefelé baladó legutolsó városatyák egy öreg- nénikével szoktak találkozni: kezében seprő és lapát. . . megy az üléstermet elsepregetni. E néni a „város anyja“, csak kár hogy még a. Pest és Buda egyesülése előtti korból származik . . . ...Végezetül szabadjon válaszolni azoknak az olvasóknak, akik Káró kiléte iránt érdeklődtek Aljas rágalom az a liir, mintha e név alatt Jetiinek, az ismert szállító-cég másik tagja igyekeznék társát kompi;pmittálni. Bizonyosat azonban mi magunk sem tudunk. Egyesek szerint egy budai méltóságos ur, mások szerint egy kőbányai nagyságos ur, de sokan meg azt állítják, hogy egy belvárosi tekintetes ur. Magunkfajta szegény ember -ped;g hogyan tudjon ennyi huncut cím között a, való igazság irányában eligazodni... Káró. fővárost meghallgatlak volna, süt. or engedélyei> kiadásáról értesítést sem kapott a főváros, annál kevésbbé kapót; valamilyen kártalanítási az elmaradt haszonért. Mint az l'j Budapest értesül. Purébl tanácsnok, a közgazdasági ügyosztály veze- ;ője az egyik legközelebbi tanácsülésen részletes előterjesztést fog tenni arra vonatkozólag, hogy a főváros ebben az ügyben végre-valahára álljon a sarkúira és biztosítsa az árverésekre vonatkozólag úgy az erkölcsi felügyeleteket. mint az anyagi hasznot. Nem lehet, hogy olyan vagyontömegek, amelyek az aukciók valódi, vagy állítólagos mii- kincseiben találnak búvóhelyei, simán és egyszerűen kibújjanak a fővárosi adózás elől, de ezenkívül is ezer és egy szempont követeli, hogy a főváros kapja vissza régi jogát és a közgazdasági ügyosztály úgy. ahogy eddig «történt, ne csak engedélyezze ezeket az árveréseket, hanem azokra tel is ügveljen. R. O. A főváros egyesíti a közlekedési üzemeket Till tanácsnok a Közúti megváltásáról — Folyik az Egyesített Vasutak könyveinek vizsgálata — Miért nem ad ki autobusz-koncessziót a főváros ? A főváros közlekedési ügyosztályában hetek óta éjjel-nappal folyik a nagy munka a villamos vasutak készülő megvéd!ásóira vonatkozólag. A főváros közgyűlésének december 30-iki határozata értelmében a tanács Rényi alpolgármester, illetőleg Till tanácsnok elnöklete alatt megalakította azt az ellenőrző bizottságot, mely az Egyesített Vasutak könyveinek átvizsgálása alapján hivatva van a Közútival a megváltásra vonatkozólag az egyezkedési tárgyalásokat, megindítani. Most már bizonyos az, hogy a Közúti megváltásra kerül, vagyis, hogy a főváros érvényesíteni fogja a Közúti engedély- okiratában biztosított jogait és elérkezettnek látja az időt arra, hogy a saját kezében egyesilse a főváros összes közlekedési müveit..Erről a nagykoncepcióju közlekedési politikáról Tilt Antal tanácsnok, a közlekedési ügyosztály vezetője, a következő érdekes nyilatkozatot tette az Ujj Budapest munkatársának: A tanács által a közgyűlési határozat- értelmében kiküldött ellenőrző-bizottság már három ülést tartott. Ezeken az üléseken -részletesen megvitattuk az általános dolgokat és hozzákezdtünk feladatunk első részéhez: ,a könyvek átvizsgálásához. Számításom szerint a könyvek átvizsgálásával március végére készül el a bizottsg. A műnk apró grammba i) ezután a műszaki és jogi kérdések megvitatása szerepel; valószínűleg junius végére feldolgozzuk az egész kérdés- komplexumot. és azután a közgyűlés dönthet a megváltás módozatairól. Remélem, hogy időközben megjön a felmondást elhatározó közgyűlési határozat kormányhatósági jóváhagyása is, ugyannyira, hogy julius elejére semmi admisztracionális akadálya, nem lesz a Közútival való teljes megegyezésnek. Magához a megváltáshoz jelentékenyebb pénzösszeg nem kell, hiszen az engedélyokirat szerint a részvénybirtokosok számára a megváltás napjától az eredeti bérleti idő lejártáig járadék jár, ezt a járadékot pedig a folyó bevételekből leszünk képesek fedezni. Más lapra tartozik az üzem rekonstrukciójának és rentábilissá tételének a kérdése, erre a minden valószínűség szei int kiváló üzletre — mint azt Sipőcz polgárai estei- ur éppen az Uj Budapestben jelentette ki — egyre-másra érkeznek a külföldi ajánlatok. Az természetesen még nem tartozik a nyilvánosság elé, hogy külföldről milyen összetételű, pénzcsoportok jelentették be érdeklődésüket, csak annyit) jelezhetek, hogy cn elsősorban egy angol és egy francia tőkecsoport részéröl érkező érdeklődést tartok a legszimpatikusabb nak. Ha. külföldi tőkét használunk fel a vasutak rekonstrukciójánál, ez a tőke természetszerűen nem tulajdonosa lesz a vállalatnak, hanem a. tőkeérdekeltség általában csak kölcsönt adhat, ami azonban semmi jogot sem biztosit számára a vasutak vitelére vonatkozó tulajdonosi jogainkat illetőleg. Ezt azért, hangsúlyozom, mert rá akarok mutatni arra az egységes közlekedési politikánkra, amely szerint a megváltás után a villamosok ügyeit vinni akarjuk. Ma miénk az omnibusz, rövid néhány év múlva birtokunkba, kerül a. fogaskerekű, miénk a sikló és a miénk- az autóbusz, szóval a magánvállalkozás a megváltásidán teljesen ki lesz zárva a fővárosi közlekedés irányításából. Egyetlen, egységes terv, melynek feladatait és szociális szempontjait természetesen mindenkor a főváros törvényhatósági bizottsága fogja meghatározhatni, irányítja majd a főváros közlekedését a megbízható, olcsó és gyors közlekedésre vonatkozó1 ag. Ez a szempont vezetett bennünket akkor, amikor elhatároztuk, hogy autóbuszok járatására engedélyt nem adunk ki. mert az autobüszforgalom kérdését csupán a villamosközlekedés problémájának megoldásával egyidejűleg tartjuk megoldhatónak. Auto- busz-járafok inditárára is egyre-másra érkeznek főképen külföldi ajánlatok: mi azonban mereven elzárkózunk minden kísérletezés elől, sőt a legutóbbi tanácsülésen a Budapest—Újpest Személyszállító Vállalat — a BUSZ. — koncesszióját is visszavontuk. FŐVÁROSI ORFEUM a csodapók sd4“£' és a szenzációs márciusi variété műsor.
