Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1921-12-24 / 50. szám

-/Opi elocv her’ 24 UTBUDAPEST 5 Az Angyalföldön épül a főváros uj kislakás-telepe 150.000 koronába kerül egy kislakás építése _ Teljes mértékben megvan az építkezés te chnikai lehetősége A főváros szociálpolitikai bizottsága legutóbb tartott ülésén tudvalevőleg elhatározta, hogy munkáslakások építésére 100 milliós kölcsönt vesz fel. Ezzel az aktussal végre nekilendül a főváros kislakás-akciója és remélhető, hogy a tavasz folyamán már megkezdődhetik a ter­melő munka. , , , A 100 milliós kölcsönre vonatkozókig kérdést intéztünk Lobmayer Jenő dr. tanácsnokhoz, a szociálpolitikai ügyosztály vezetőjéhez, aki a következő nyilatkozatot tette munkatársunknak: Napjaink szociálpolitikusa egy jelentékeny teher­től) blettol a munkanélküliség és lakásínség kérdésé­vel terhelve indul feladatának teljesítésére. E két kérdésnek legalább részleges megoldása előtt a régi értelemben vett szociálpolitikáról szó sem lehet. Ez a tudat hatja át a főváros vezetőségét is, amidőn a lakásépítés megindítására minden lehetőt elkövet. E célra az 1922. év folyamán legalább 100 millió koronát óhajt fordítani, azzal a rendeltetéssel, hogy ez összeg keretén belül kislakások építtessenek. En­nél az akciónál főleg a munkásosztály és kistiszt­viselők érdekeit kell szem előtt tartani, s ezért az építkezést minél gyorsabban és lehetőleg olcsón kell végeztetni. A fővárosnak az V. és VI. kerület külső részén levő telkei alkalmasak volnának arra, hogy o telepek olt telepíttessenek. Fontos volna ez alkalommal a már régebben tervbe vett cottage-rend,szert meghono­sítani, amely mellett lehetővé válnék, hogy eg’y-egy család szükségleteinek kielégítésére kisebb konyha­kerti gazdaságot folytathasson. Mindezeknek meg­valósítása azonban a mai viszonyok között pénz­ügyi nehézségekbe ütközik. A tervbe vett 100 millió korona felhajtása is igen nagy gondot okoz, mert o beruházás jellegit költségnek a rendes költségve- 1 tésbe való felvétele lehetetlen, kölcsön felvétele pe­dig a korona értékének ingadozása miatt igen nagy kockázattal jár. Súlyos terhet jelent a vállalkozásra az is, hogy egy kislakás költsége körülbelül 150.000 koronát tesz ki. Ennek amortizációjára és a házak karbantartására évenként, körülbelül 7—8000 koro­nát kell számítani, mely összeg a lakásért szedhető bért lényegesen meghaladja. Az a teher tehát, amelyet a lakások felépítésével akár a főváros, akár pedig az állam elvállal, a fel­építésre szükséges effektiv költségűn felül, sok évre terjedő, évről-évre ismétlődő kiadással gyarapszik. Mindez azonban nem lehet akadálya annak, hogy feladatunkat megoldjuk, mert remélhető, hogy a ha­tóságoknak ily módon való kezdeményezése a ma­gántőkére is serkentő hatással lesz és az egész gaz­dasági életre kiható termelésnek megindulását teszi lehetővé. * A főváros lakásépítő akciójáról különben kérdést intéztünk egyik előkelő műépítészünkhöz, aki a kö­vetkező érdekes felvilágosítással szolgált: ; — Az építkezések megindulásának feltételei közül három csoportba sorozhatok a leglényegesebbek. — Az első és természetesen a legfontosabb az építő­anyag és munkaerő kérdése. A második az építési tőke, a harmadik pedig az építkezéseknek gazdasági megoldhatósága. Kétségtelen, mindaddig nem beszél­hetünk az építkezés megindulásáról, amig a befekte­tett tőkének legalább minimális kamatozási lehetősége nincsen meg. Mindaddig a most felgyülekező és el­helyezést váró nagy készpénzvagyonok nem fognak építkezésekben keresni elhelyezkedést, hanem más, talán kevésbbé biztos, de sokkal jövedelmezőbb vál­lalkozásokat, mint például export- és importüzlete­ket fognak alapítani. Legvégső esetben pedig kül­földre szivárognak és ott várják meg azt az időt. amikor majd megint aktiv tényezővé lehetnek. Es még szerencse, ha valamikor visszatérnek és nem vesznek el egyszersmindenkorra gazdasági életünk számára. — Az építkezési kérdést tulajdonképen két feladat­nak lehet felfogni. Az igazi és egyedüli végleges megoldás az, hogy ha a magántőke közreműködé­séről, a magántevékenység megkezdődéséről beszél­hetünk. Ez volna az építkezések megindulása a szó teljes értelmében. A másik megoldás, ha csak a ható­ságok fognak épiteni, középületeket és esetleg szük­ség- vagy inséglakásokat is, csak mesterséges meg­indítása az építkezéseknek, amelyet azonban valódi megindulás csak akkor fog követni, ha annak is meglesznek a föltételei. Mert a hatósági építkezések problémája csupán pénzkérdés és az eredménye nem általános jelentőségű. Ha bárminő áron és a befektetett tőke jövedelmeztetése nélkül építünk la­kásokat, akkor is meglesznek ugyan a nem kicsi- nyelhető eredmények: egy csomó hajléktalan család elhelyezése, az építőipari munkásság foglalkoz­tatása stb. De nem lesz meg az általános gazdasági fellendülés, ami a magánépitkezések megindulását kísérné. — Mindezekből folyik, hogy a hatóságok köteles­sége nincs teljesítve akkor, ha akár 100, akár 300 millió ára lakást épitenek. Hanem csak akkor, ha egy­idejűleg a magánépitkezések megindulását is lehe­tővé teszik. Ez az a nagy feladat, aminek a meg­oldása minden munkát és minden áldozatot megér. * [ — Az építkezések technikai lehetősége ma már | teljes mértékben megvan. Ami nz építőanyagokat j illeti, azt mondhatjuk, hogy minden szükséges ren- j delkezésrc áll, ha nem is békebeli minőségben. I Azonfelül építőanyagaink legnagyobb része hazai termék, talán az egy épiilelfát kivéve, amely Nagy- magyarország erdőiből kerül hozzánk A tégla, a mész, a cement, vas, a cserép stb. bőségesen és kitűnő minőségben készül hazai gyárainkban. A többi anya­gok nagy része emezekkel szemben az épületek költségénél kevesebb súllyal esik latba. Amikor az épület költségének nagyobbik fele 40 és 50-szerese a régi árnak, akkor nem sokat ront a mérlegen, ha a jelentéktelen százalékot kitevő üvegesmunka vagy villanyszerelés 100-szorosa is a békeárnak. Azután a technika éppen a pótanyagok dolgában nagyot haladt a háború óta. Sok mindenféle fcl- szerelőszerkezel lelt azóta olcsóbb, hogy újabban bevezetett anyagokból készül, újabban feltláll el­járások szerint. Ezen a téren főkép a német ipar ért cl bámulatos eredményeket, amelynek a hasznát még mindig fennálló gazdasági összeköttetéseink révén mi is látni fogjuk. Nincs hét, hogy a nagy­német cégek képviselői ajánlataikkal fel ne keres­nék építő hatóságainkat. Megvan tehát a szabadal­mak megvásárlásának és az itthon való gyártásnak lehetősége is. — A munkaerő kérdéséről fölösleges beszélni. A munkásság egyrészc ugyan még most is élelmiszer- kereskedéssel foglalkozik, de azonnal visszatér a régi mesterségéhez, ha meglesz a lehetőség. Külön­ben is az átmenet úgy is fokozatos lesz, mert az építkezések nem tömegesen fognak egyszerre meg­indulni. — A pénzkérdés ugyancsak nem probléma. Pénz bőven van és pedig magánosoknál a vasszekrények­ben, a hatóságoknál pedig az állami jegyintézet kasszáiban. A magántőkét mozgósítani parancs­szóval nem lehet, az csak a maga elhatározásából áll munkába. A közpénzek folyósítása könnyű és nem veszedelmes. A pénz az állampénztárból az ipari vállalatok, a munkások, a kereskedők, szóval a dolgozók millióinak kezén keresztül megint csak visszatér oda, ahonnan kiindult, az állampénztárba. És nem szorul meg a ládafiában, mint azok a mil­liárdolt, amelyek falura kerültek. És kőrútjában csak jót tesz, mert visszavezeti az embereket ahhoz, hogy munkából kell, de meg is lehet élni. — Az építkezések legnehezebb kérdése a gazda­sági, hogy a békeárnak 40-szereséért megépült la­kásért hogyan lehet a békebérnek 40-szeresét el­érni, ha azt akarjuk, hogy a tőke ugyanúgy jövedel­mezzen, mint békében, az megfejthetetlen rejtély marad. Azonban itt is sok mindenféle segítség kí­nálkozik. Hatósági telkeknek átengedése, hosszú bérlet és alacsony bér mellett, az épittetőket már egyik legnehezebb gondjuktól, a telekszerzéstől mentesíti. Az újonnan épült lakások teljes szabad forgalma a tőke jő vedelni ezését teszi lehetővé. Ha pedig az építkezésekbe fektetett vagyonokat min­denféle dézsma alól mentesíteni lehetne, akkor a most elrejtett készpénzvagyonok egyszerre előkerül­nének. És ezek az áldozatok nem is jelentenek oly sokat a kincstár számára. Mert az a tőke, amelyik ma 40-szeres békeáron házat épit, egyidejűleg le­adja a vagyonváltságot is, mert az az épület, ame­lyik ma 40-szeres áron épült, 10 év múlva talán csak 5-szörösét fogja érni. A konjunktúrák követ­keztében nagyra szaporodott tőke megint össze­zsugorodik anélkül, hogy mesterségesen bármiként csökkentették volna. Az a tapasztalat, hogy a béké­ben épült házak ma is a békeár 10— 15-szöröséérl megvásárolhatók, azt mutatja, hogy a most épülő ház befejezésének pillanatában máris harmad-ne­gyedrészére csökkenik az árának. Az építkezők te­hát busásan megfizetik a vagyondézsmát. Csak az a különbség, hogy az adójuk nem kerül először az állampénztárba, hanem egyenesen az ipartámoga­tásra, a munkanélküliek foglalkoztatására, a haj­léktalanok lakásába, szóval ugyanazokra a helyekre megy, ahová végeredményben minden adó eljut, ameddig az államháztartás egyensúlya helyre nem áll. van. Ha voltak még nézeteltéréseknek sem nevezhető véleménykülönbségek a keresztény pártba n, azok is elsimultak e beszéd hallatára, és ha szó leheteti ar­ról, hogy egy-két keresztény párti városatya a béke politikáját hirdetvén, kissé mintha közeledett volttá hozzájuk, akkor ezután minden közeledésnek még a lehetősége is megszűnt. Ugyan feneketlen gyűlöleté­ben lehet, hogy épen ezt akarta Fábián Béla dr., de kötve hisszük, hogy a túloldal, komoly és hangoló elemei ebben egyetért énének vele ... A főváros garanciáját köti ki Éber Antal dr. mint a hitelka pás egyetlen lehetőségét a főváros üzemei számára még abban az esetben is, ha az ,űzetnek az általa kívánt módon részvénytársasággá alakulnának át. Az az álláspont, mely az üzemek hitelképességét a fővárös garanciá­jához köti, mindeneseire a legfontosabb kelléke a nagybankok részéről a hitelnyújtásnak, hiszen a rész­vénytársaságok nem jók a bankoknak, de mindenesetre jó a nagy vagyonnal bíró főváros. Azonban, ha az üzemi vádlók leszámoltatásához mindenesetre a fő­város jótállása szükséges, akkor nagyon is közömbös, hogy ezek az üzemek maradnak-e, vagy részvény­társasággá. alakulnak-e át. A fontos a garancia, a főváros jótállása, hasonlói ősképen a kiskorúhoz, aki­nek váltságát csak megfelelő girálás esetén fizeti ki az uzsorás. A kiskorú itt az üzem, a kezes pedig a főváros, amely ma aláírásával épen úgy tud pénzt kapni üzemei szennára, mintha, azok részvénytársa­ságok lennének. Hiszen a bankoknak tökéletesen mind­egy, hogy hány üzemigazgató és milyen minőségben írja alá a váltót, a fontos a főváros garanciája. Persze nem egy-két millióról szóló adósleveleknél. mert ezeket talán a főváros jótállása nélkül is, az üzem fizetőképességében bízva, folyósítaná akár­melyik bank, hanem száz vagy kétszáz milliósaknál, amikor a kölcsönadó bank esetleg még közgyűlési jóváhagyást is követel, annyira, nem lévén számára elég az üzem aláírása, akár házikezelésben lévő vál­lalat vagy részvénytársaság formájában jegyzi alá nevét az üzem vezetője. A főváros jótállása nélkül, azt hisszük, Éber Antal bankja sem adna nagyobb kölcsönt egyik fővárosi üzemnek . . . A bérkocsi-viteldij emelésének mérvét nem látjuk annyira szükségesnek, mint a tekintetes tanács. A szerdai közgyűlésen élénk feltűnést keltett a szépszámú karzati közönség kö­zött egy jól megtermett bérkocsitulajdonos, akinek másfélmázsás terjedelme alatt majd hogy le nem szakadt a sok vihart látott közgyűlési karzat. Ez a jól megtermett bácsi volt hivatva, úgy látszik, kép­viselni a bérkocsisok nyomorát, akik vérző sebeiket mutogatva jelentek meg a, fórumon és kérték a ke­resztény iparosság nevében a főváros segedelmét. A baj ott van, hogy a keresztény iparosság a bakon ül, a bérkocsitulajdonosok pedig, akik kevésbé iparosok, mint ahogy nem is keresztények, mindig meg tud­ják találni a kellő formát követeléseik tetszetős ru­hába való öltöztetésére. A közgyűlés mai összetétele mellett a legtetszetősebb ruha természetesen a keresz­tény iparosság védelme, erről hallottunk gyönyörű tirádákat a szerdai közgyűlésen, mig a háttérben vidáman nevetgéltek a markukba a bérkocsik igazi gazdái, akik legnagyobbrészt meggazdagodott cu­korkakereskedőkből és elaggott grájzlerosokból let­tek mindjárt két vagy három ,,cájg“ boldog tulajdo- sai. Ezek pedig igazán nem érdemelnek védelmet és kíméletet, nem érdemelnének még akkor sem, ha iga­zuk lenne, ám a dologban az a legsúlyosabb, hogy még igazuk sincsen, mert a számítások nagyon is túlzottak. A befektetett tőkéhez képest épen any- nyira túlzott az a horribilis jövedelem is, melyet a bérkocsi-hitbizományosok ezentúl el fognak érni és amelyből ép olyan rosszul fogják fizetni a bakon ülő segédeket, mint eddig. Ha a kisiparosságot akarja a tanács védeni, akkor mondja ki, hogy mindenki leg­feljebb egy fogattal bírhat és azt maga köteles haj­tani, de ne üljön fel a műkönnyeknek és álruháknak... cső A Teréz-köruti Macchiavelli, aki azt hiszi magáról, hogy világok sorsát dönti el, pedig csak malom alatti politikát folytat, melyről a szomszéd faluban is szánakozó mosollyal vesznek tudomást, újra munkába lépett, ha ugyan munká­nak lehet nevezni azt a nyelvelést, mely a demokra­ták vacsoráján, borgőzös hangulatában kitört belőle és eget kért. A vádaknak nevezett rágalmakról iga­zán nincs mit beszélni, a ferdítések özöne azok kez­deményezőjére hull vissza. Érdemes azonban figye­lembe venni azt a taktikád, melyet a. Terézváros hőse, úgy látszik, állandósítani akar a túloldal amúgy sem válogatós harcmodorai között. Ez a taktika, mely szeretet helyet gyülölséget, meggyőzés helyett konokságot, érvek helyett demagógiát pré­dikál, nagyon is eltéveszti célját, mert a tömegek, melyeknek hiszékenységére és naivitására apellál a Fábián-féle gárda, már rég nyitott szemmel nézi az események okszerű egymásra következését. A Fá­bián-féle módszer az odvából kivert farkas tehetetlen fogcsikorgatása, mely habzó szájjal és kíntól csat­togó foggal harap vissza a nála erősebbre. Egy» haszna azonban mindenesetre van annak a pohár bornak, mely Fábián dr. fejébe szállva, szive mélyé- | bői kicsalogatta világnézetét: A kereszténypárt min­den egyes tagja tisztában van azzal, hogy mit vár­hat attól a párttól, melyhez tartoznia a demokrata politika ifjú, de népszerűtlen harcosának szerencséje Az UJ BUDAPEST az esztendő fordulásával második év­folyamába lép. Az elmúlt esztendő küzdelmekben és sikerekben gazdag volt, az elmúlt esztendőben lapunk a várospolitika jelentős tényezőjévé küzdötte fel magát. Azok az ideálok, melyek eddig zászlónkon lobogtak, fognak bennünket a jövőben is lelkesíteni. A keresztény Budapest az eszményünk, ezért harcolunk szó­val és tollal, a boldog és megelégedett Budapest az, mely felé akarjuk vezetni városunk fáradt és elcsigázott népét. A mi zászlónk elé kell gyülekeznie mindenkinek, aki komolyan akarja az uj, a keresztény, a boldog és megelége­dett Budapestet. A nyomdabérek és anyagárak állandó drágulására való tekintettel kénytele­nek vagyunk január elsejétől kezdve az előfizetési dijakat felemelni. Uj előfizetési áraink: Egész évre .......... 440 korona, Fé lévre................... 220 „ Ne gyedévre ..... 110 „ Az UJ BUDAPEST kiadóhivatala.

Next

/
Oldalképek
Tartalom