Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1921-12-14 / 49. szám

2 UJ BUDAPEST 1921 december* 14 Februártól emelik a közüzemi pótlékot Tárgyalások a vizdij emeléséről - A kéményseprők nyolcról tizennyolc koronára akarják emelni a seprési dijat - Uj kéményseprő kerületeket szervez a fovaros Több, iránt egy félesatendeje a házbérötven­két százaléka a közüzemi pótlék, melyből a háztulajdonosok az egyre emelkedő közszolgál­tatások dijait fizetik. Hozzászámítva a kulom- böző lakásrendeletekkel felemelt lakbéreket, megállapithatjuk, hogy a békebeli hazberhez képest a budapesti lakások ára általában két­száz százalékkal drágult meg. A közüzemi pót­lék esetleges újabb emeléséről^ adunk e sorok­ban hirt olvasóinknak, annak kijelentésével, hogy a közüzemi pótlék esetleges emelése csak az általános drágulásnak az eredménye és azért a, főváros vezetőségét természetszerűleg fele­lőssé termi nem lehet. A közüzemi pótlék eme­lése, mely valószínűleg február elsején lep életbe, előreláthatólag további négy-öt százalék lesz, és abból részben a vizái jak újabb emelé­séből előálló költségtöbbletet, részint pedig a kéményseprődíjak felemelését fogják a házi­urak fizetni. A vizdijakat azért kell emelni, mert a mai vizdijak mellett a vízművek jövő évi költség- vetése a mai helyzet szerint erős deficittel zá­rul. A vizművek deficitjének a szén árának a most folyó esztendőben történt nagymérvű emelkedése és a munkabérek emelkedése az oka. A vizművek jövő évi költségvetése ügyé­ben, melyet a napokban tárgyal az^ illetékes albizottság, most folynak Sallay tanácsnok és fíorvendégh főjegyző vezetésével a tárgyalások a deficit eltüntetésére. Lehetséges, és természe­tesen ezt senki sem óhajtja melegebben, mint maga a főváros — hogy a tárgyalások folya­mán sikerülni fog a deficitet más utón kiküszö­bölni, és ebben az esetben a vizdijak, illetőleg a vizdijak emelése révén a közüzemi pótléknak ezen a címen való felemelésére nem fog sor kerülni. hanem azok területét is arányosítani kel 1. Az a tervünk, hogy 51-el szaporítjuk a kémény­seprő kerületek szárnak az uj kerületeket pe­dig öreg segédeknek adjuk. Szerencsére a kor­mány is belátta már ezen álláspontunk helyes­ségét és már nem változtatják meg jelölesein­ket, hanem azok az öreg segédek kapják a meg­üresedő kerületeket is, akiket mi kijelölünk. — A kéményseprői dijak emelése a közüzemi pótlék emelését fogja szükségessé tenni. A pót­lék emelésének százaléka azonban természete­sen nem tőlünk függ, mert végeredményben a kéményseprői dijak emelése alig jöhet számba, hanem a vizdijak esetleges emelése. Végezetül kérdést intéztünk a tanácsnok úr­hoz, hogy mi az oka a rengeteg kéménytüznek, hiszen az elmúlt héten volt olyan nap is, ami­kor a tűzoltóságnál egy napon 21 kéménytiizet jelentettek be. — A feltűnően nagyszámú kéménytüznek — mondotta Purébl tanácsnok — a rossz magyar szén az oka. A kályhák huzatképessége ugyanis porosz kőszénre van berendezve, természetes tehát, hogy a rossz magyar szén, melynek ren­geteg salakja, korma és piszka van, most a fűtési szezonban sok kéménytüzet idéz elő, amit még a kéményseprők megfeszített munkája sem tud elhárítani. MI-ITJSÁO-A­■városházáit f • • • Másképen áll a helyzet a kéményseprők ügyé­ben. A kéményseprőmesterek és alkalmazottak közös szervezetbe tömörültek és egységes tá­madást intéztek a kéményseprési dijak eme­lése érdekében. Most kéményenkint 8 korona egy évre a seprési dij, ezt kéményenkint 18 ko­ronára kérik felemelni a korom és szurok lovagjai. A kéményseprők és a főváros illeté­kes ügyosztálya között, ebben az ügyben már hetek óta folynak a tárgyalások, amelyekről Purébl Győző dr. tanácsnok, a közgazdasági ügyosztály vezetője a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — A kéményseprők díjemelési kérelme már leg­közelebb a bizottságok és a közgyűlés elé fog kerülni. A mesterek és az alkalmazottak közös kérvényben fordultak az emelés megengedése céljából a fővároshoz, a mesterek azt ígérik, hogy az emelés megengedése esetén a duplá­jára emelik a segédek fizetését. A helyzet ugyanis az, hogy egy kéményseprőnek ma heti kétszáz korona a fizetése, amiből megélni iga­zán nem lehet, mert az a mellékkereset, amely a derék kéményseprőknek itt-ott csurran-csep- pen, nem nagyon emeli a jövedelmüket — Különben tárgyalások folynak a kémény­seprő kerületek számárnak szaporítására is. célból a kormány felhívására összeírtuk a kéményeket, mert az az álláspontunk, hogy a kerületeknek nemcsak a számát kell emelni, Karácsony és újév között lesznek a tanügyi választások. A tanügyi állásokra beérkezett rengeteg pályázat feldolgozása a közoktatás- ügyi ügyosztály teljes munkaerejét igénybe veszi, ahol az osztályvezetők a szó szoros értel­mében éjt napot eggyé téve igyekeznek azon, hogy a jelölések és választások mielőbb meg- ejthetők legyenek. Értesülésünk szerint a kö­zépiskolai állásokra beérkezett pályázati anyag feldolgozása, már végétért, ugyannyira, hogy a jelöléseket már a jövő hét elején megejtheti a közoktatásügyi bizottság illetékes albizottsága. A polgári iskolai tanári, elemi iskolai tanítói és az óvónői állásokra kiirt pályázat anyagá­nak feldolgozása még nem fejeződött, úgy hogy ezekre az állásokra a jelöléseket a leg­jobb esetben csak a jövő hét közepén ejthetik meg. Az albizottság! jelölések után a közokta­tásügyi bizottság plenáris ülésén fog megtör­TAB ARIN VIII.,RákÓCZÍ-Ut 63. 5 SEVILLIA A Shimmy-herceg Főszereplők: Mezei Ilonka. Erdélyi Géza dr. és fiadé Sándor. ténni a hivatalos jelölés. Zilahi-Kiss Jenő dr. tanácsnoknak az a terve, hogy karácsony és újév között okvetlenül tanácsülésbe viszi a vá­lasztásokat, illetőleg meg fogják ejteni a vá­lasztó rendkívüli tanácsülést, hogy újévi aján­dékul az újonnan megválasztottak január else­jén már magasabb illetményeiket kapják. • • • A protekció tuLiengését állapította meg a tanügyi választások kapcsán Rényi Dezső alpolgármesteri■. A törtetők és könyökharcosok minden lehetséges és nem lehetséges fegyvert igénybe­vesznek, hogy bejutásukat biztosítsák, nincsen olyan „összeköttetés“, amelyet meg ne mozgatnának az elke­seredett pályázók, akik, ha lehetne, a Gellért-hegyet is megmozgatnák ügyük érdekében. Annál helyesebb, hogy hivatalos helyről történt a protekció túlteng és ének, egy­ben hiábavalóságának megállapítása. A keresztény renaissance tisztult erkölcsi felfogása magával kellett, hogy hozza a hivatali rangsor és az érdemek el-, a pro- tezsádó nagybácsik és sógorok el nem ismerését. Jól tudjuk, hogy még is rengetegen lesznek elégedetlenek a választások eredményével, aminthogy a világ teremtése óta nem volt választás, amellyel mindenki meg lett volna elégedve. Ám annak az elvnek a kimondása és a tanács részéről való szigorú szem előtt tartása, hogy a ranglista és az érdem az egyetlen kvalifikáció az elöbbre- jutásra: gyógyító ír kell, hogy legyen azok szivére is, akik vagy azért, mert ez alkalommal nem találtattak érdemesnek, vagy azért, mert hátul voltak a sorban, ez alkalommal nem kerültek be. Mert ez az elv biztosít­hatja őket, hogy a legközelebbi választások alkalmával nem fognak figyelmen kívül hagyatni, feltéve persze, hogy közben a szükséges várakozási időt is túlhaladták és hivatali magaviseletük ellen sincs számbavehető kifogás. . . . Szalámigyárosnak lenni jó, — nemcsak azért, amiért a gyermekek gondolják, hogy tudniillik a szalámigyáros bácsik akkor és annyi szalá­mit ehetnek, amikor eszükbe jut, és amennyi az éppen nem kicsiny bendöjükbe fér, hanem azért is, mert az eladott és főleg a külföldre eladott szalámiból birtokok, bérpaloták, brilliáns-collierek és egyébb csekélységek vásárolhatók. Napnál világosabban igazolja ezt a Magyar Szalámigyár R. T. most megjelent mérlege, mely a hát­térben settenkedő Pcrlesz nagyvágó ur éppen szimpáti- kus zsebe számára többmilliós nyereséget könyvel el. Nagyon is igaza van Ereky Károly azon megállapításá­nak, hogy amíg Mátyás király korában birtokokat kap­tak a nemesek, ma kiviteli engedélyt kapnak a modern lovagok, a Péri-Perleszek, akik a hitbizománytól leg­alább is olyan távol esnek, mint Makó Jeruzsálemtől. A fentnevezett részvénytársaság mérlegét is a kiviteli engedélyek billentették a milliós nyereségek felé, nem­különben a földmivelésügiji minisztérium azon meg- bocsájthatatlan könnyelműsége, hogy nevetségesen cse­kély összegben szabta meg a szalámi után fizetendő kivi­teli illetéket. Az export tehát vígan folyik, a Péri-Perle­szek degeszre hízzák magukat, és mindez végeredmény­ben a főváros bőrére történik, hiszen a zsír, a hús árá­ban tulajdonképpen a fogyasztóközönség fizeti meg a szalámibáróknak nemcsak a kiviteli illetékét, hanem a milliós nyereségeit is. . . Abu Raheeb szamara ludom, senkit se fog érdekelni, tehát elmesélem. Abu Raheeb ma 3U éves fiatalember. Édesatyja: afrikai fejedelem volt, hires, kegyetlen ur. És Abu Rakeeb úgy kerül ma toliam alá, hogy levelet hozott idle a m. kir. posta.. E levél régi, kedves emlékeket elevenít meg előttem s mivel tudom, hogy ez sem log senkit érdekelni, tehát azt is elmondom. Hogy miért? Azt talán szabadjon soraim legvégén megindokolni. # 1907. évet írtak akkor. Fagyos november volt s nekem mégis a legszebbek egyike életemben. Ö fel­sége legkegyelmesebben kegyeskedett részemre az aranycsillagot adományozni a gróf Radetzky huszár­ezredben. És mit csinálhat efeletti örömében egy 22 éves ur? Express ir Thos. Cook and Son, Lud gate Circus, London cimre s rendel tőle egy társasutazást a. Nílus vidékére. November—decemberben a legszebb Egyip­tom: gyerünk, ki tudja meddig élünk, a Nap hazá­jába, krokodilusok és egyéb veszedelmek vidékére. (Háborúról ki álmodott még akkor!) Nemsokára megjött a jegyem, érvényes 90 napig Bécs—Ka ró és vissza, az J. osztályon és fizettem érte 009 márkát. Megérkezve Kairóba, lefizettem további 120 piasz- tert (2.) márka), .mint az egyiptomi látványosságok látogatási diját, továbbá 861 márkát, mely utóbbiért a második kataraktáig volt jogom kirándulni. Szerdán, december 2-án kora reggel szálltam a „Prince Abbas“ nevű turistahajóra és 8 nappal ké­sőbb értünk Assuan-ha. Aztán mentünk tovább Wady Halfa felé, mely innen még 214 mérföld. A negyedik nap délben érkeztünk Haifa-ba: a második nagy katarakthoz. És a, kirándulótársaságnak ekkor merész terve tá­madt: kirándulni Rab el Korosko-ba, légvonalban 50 angol mérföld. E merérz terv kezdeményezője Professor Chiapparri volt, a leghíresebb ,.állattudós“, ki közölte a társa­sággal, hogy Bab el Korosko-ban székel Ghoieab Abu Raheeb, iaki arról nevezetes, hogy udvari állat- kertje ia legnagyobb és legtökéletesebb kerek e vilá­gon, melyből a világ egyetlen állatfaja sem hiányzik. Miért szórakoztassam a kedves olvasót az odauta­zás leírásával, röviden annyit: egy szép napon meg­érkezett atárraság Krosko-ba. s első dolga volt enge­délyt kérni az udvari állatkert megtekintésére. Profi'. Chiapparri boldogan kalauzo’t a csodás kert­ben. Sorra magyarázta az előttünk ismeretlen álla­tokat. Maga a fejedelem, Ghowab Abu Raheeb is végtelen kegyességet tanúsított a ritka európai tár­sasággal szemben: a nagy majom-kertnél személye­sen kegyeskedett elibénk fáradni. Kíséretében volt egyetlen fia, Abu Raheeb is, fiatal mosolygós arcú gyermek: az. akitől mod levél érkezett hozzám. (Ejnye, ejnye, mily feledékeny is az ember! Még el sem mondtam, mit ir az én Fenséges Barátom. Hát i. i. aziránt érdeklődik, hogy vájjon nincs-e még eredménye annak az expedíciónak, amelyet boldo­gult éde" atyja másfél évtizeddel ezelőtt Proff. Chiapparri tanácsára indított útnak, s melyről a háború okán eddig semmi értesítést nem kapott.) A fiatal Abu Raheebbel én, mint a társaság leg­fiatalabb tagja, kötöttem szoros ismeret éget. Igaz, kissé nehezen értettük meg egymást, mert ő egy előttem ismeretlen nyelven szólt hozzám s én viszont magyarul válaszoltam neki. Az öreg fejedelmet pedig Proff. Chiapparri fog­lalta le. Dicsérte a gyönyörű állatkertet, mely Ghowab fejedelemnek nemcsak büszkesége, de gyön­géje, sőt mondhatnám mániája is volt. A fejedelem­nek jól estek a. dicsérő szavak, büszke volt, szinte gőgösen büszke s ezt ki is fejezte: — Ilyen állatkertje nincs a Ti országotokban egyet­len uralkodónak sem. Mert ez nemcsak nagy, de tökéletes is s benne megtalálható a világ összes állatfajainak egy-egy példánya! ... Proff. Chiapparri köhécselni kezdett... — Bocsáss meg, hatalmas fejede’em, — monda né­mileg zavarodott hangon, — de bátor vagyok magás figyelmedet felhívni arra., hogy állatkerted nem tökéletes .. . A fejedelem arca kipirult, szemei vérben forogtak s ordítva kiáltott a görnyedő tanárra:- Gondold meg te gonosz fehér ember, mit mon­dasz. Mert ez a legnagyobb sértés, mit velem szem­ben elkövethetsz. S ha nem tudod igazolni meggon- do'atlan kijelentésed, vendégjog ide-oda, kerékbe töretlek s kutyáim fogják széttépni gonosz testedet! A profiles or erre kiegyenesedett, szemében kigyul­ladt a biztos tudást jellemző fölényes láng. s a leg­nagyobb nyugalommal válaszolt: — Uram, tudom -mit mondok. A te állatkerted- ből hiányzik a — vadszamár! —- Hol az állatkert minisztere, — kiáltó, a feje­delem. Nosza rohant az első kamarás az állatkerti igaz­gatóért, ez a főigazgatóért, ez megint az alminiez- terért s azután együttesen rohantak a miniszterért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom