Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-12-07 / 48. szám
192t december* 7 ujBumPEsr 3 ügyben minden évben kél-három sürgető íellerjesz- tc\sl in'léz a kormányhoz és legutóbb ismét mcgsür- gethik a kormánynál ezen már öl esztendő óla húzódó ügynek végleges rendezését. Felterjesztésünkben rámutattunk azokra a nehézségekre és akadályokra, amelyek e kérdés elintézetlensége miatt állandóan fennálltnak. A jövő évi költségelőirányzatban különben rakpartok javítására szükséges 1,200.000 korona költségből 400.000 koronát vettünk fel. Ebben az évben a már el rongálódott és teljesen elkorhadt kikötő-bakokat 170.000 korona költséggel újakkal cseréltük ki, a jövő esztendőre változatlanul hagytuk az elmúlt évi költségvetésben ötegunegyedszeresre felemelt paribéreket, ilyképen két és félmillió koronával emeltük a lő-varos bevételeit, ez a bevétel elegendő fedezetet nyújt a rakpartok javítására és karbantartására. — A kormánnval szemben különben tevékenységünk — régebbi felterjesztéseink állmuki sürgetésében merül ki. így még 1920-ban a teljes hidvárnmontes- ség idejére'elvállaltuk a hidak tisztántartási és világítási költségeihez való hozzájárulási abban az esetben, ha a szükséges költségek fedezhelőségét a kormány lehetővé teszi. Erre a célra a főváros az útadó hozadékának emeléséből előálló többletet kérte. Ezt a felterjesztést is uéilasz nélkül hagyta a koraiam], mire azt a tanács néhány héttel ezelőtt újra megsürgette. Ugyancsak hiába sürgetjük a kormánynál az Alagút ügyének elintézését is. Még 1916-ban közöltük a •pénzügyminisztériummal, hogy bizonyos rc- parációk elvégzése nélkül az alagút végleges átvétele a főváros részéről nem eszközölhető. Ezt a felterjesztésünket öt évig hagyta válasz nélkül a pénzügyminisztérium, mire azt nehány hónappal ezelőtt mit tehetvén egyebet? — njra megsürgettük. Ebben az uj felierjesztésben rámutattunk arra, hogy a korábbi felterjesztésben már halaszthatatlannak jelzett munkák el nem végzése miatt az alagulban olyan tűrhetetlen közegészségügyi állapotok vannak. hogy az már igazán Balkán. Ebben az irányban különben a közgyűlésem Baransky Gyula dr. is felszólalt. Az alagutban a közlekedés a legutóbbi időben-szinte életveszélyessé vált, az alagút falazata erősen megrongálódott, az úttest burkolata pedig annyira tönkrement, hogy az már nem is javítható. Ilyképen az alagutban teljesen uj útburkolat készítése vált szükségessé, mert az alagutban közlekedő omnibuszok az úttesten levő gödrökbe belezökkennek és ilyképen már több kocsi tengelye eltörölt. Erre az újabb felterjesztésünkre választ minőméiig nem kaptunk és az állam abba a kényszerhelyzetbe hozott bennünket, hogy a kérdés végleges rendezése előtt kénytelenek voltunk az alagút úttestének kijavításához hozzákezdeni. Ez a munka már elkezdődött, még pedig olyképen, hogy a Mar- git-hid javítása alkalmával felszabadult fakockákat használtuk fel a pótlásra. Hasonlóképen a füle botját sein mozgatja a'kormány arra á nyolc felterjesztésünkre, melyeket az aukciók hasznának a főváros pénztárába való visszabocsátása ügyében indítottunk útnak a kereskedelemügyi minisztériumba. A Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank R.-T. által bérelt budapesti Közraktárak díjszabását a közgyűlés a székesfőváros nagyobb és progresszív részesedésének biztosítása mellett még 1920-ban felemelte. 1920-ban a négyszeresre felemelt díjtételek mellett a főváros másfél millió korona jövedelmet húzott a Közraktárakból. A Közraktárak forgalma ez év október elsejéig kerek egy millió métermázsa, készlete október elsején 135.ÓÓ0 métermázsa volt. T tt SIC ÉK • • • Bárczy István nyugalmazott polgárin est e-r, és még ny ugahnazottabb igazságügyér, mint egyik laptársunkban örömmel olvassuk, meg fog jelenni a főváros közgyűlésén és már a költségvetés vitájában is részt vesz. A kegyelmes ur ezen elhatározását, bár az szerény véleményünk szerint kissé elkésett, inert másfél esztendővel ezelőtt is sor kér ülhetett volna rá, meghatottsággal vegyes örömmel üdvözöljük. Örömmel üdvözöljük elsősorban ezért, mert végre vezére le.sz a kisebbségnek, aki a Baracs-féle közbeszólások és a Gáspár féle idétlénkedés helyett remélhetőleg komolyan fogja felfogni hivatáséit, és a szájtépéS és zavaros közbekiáltások helyett végre a parlamenti nívójú tárgyalási módszer Vizeire vezeti a rozzant ellenzéki hajókat. Örömünknek másik oka az, hogy végre lesz valaki az ellenzékben, aki joggal és okkal vállalhatja el a felelősséget a főváros mait jóiért, az ingatlanbérletektől kezdve a külföldi adósságokig. Várjuk a kegyelmes urat, legyen pásztora az ellenzéki nyájnak, az első ülésén foglalja el méltó helyét, álljon ki a placcra! De azután igazán. eljöjjön, mert a be nem teljesülő ellenzéki fenyegetéseket másfél esztendő alatt igazéin alkalmunk volt megunni.., A drágaság ellen rendkívüli közgyűlésre ül össze szerda délután a fő- véiros törvényhatósági bizottsága. Abban az őrült forgatagban, melyben a nagybeteg Magyarország politikája és közgazdasága Vergődik, érdemes egy pillanatra megállóm a szerdai közgyűlésnél, mely egy világváros tiltakozása á kultur áitlanság, az állati sorba való lesülyedés fojtogató gyűrűi ellen. Ez a rovat nem alkalmas annak tárgyalására, hogy ki felelős a mai nagy drágaságért és melyek azok a medicinák, melyekkel lázas gazdasági életünket meg lehet gyógyítani, az orvosi javallatokat különben is a közgyűlés bölcseire bízzuk. E helyütt csupán azon szerény kérést intézzük a tulvérmes ellenzéki atyáikhoz, hogy ne vállalják magukra általánosságban az árdrágítók védelmét, még azók az ügyvédbizottsági tagok sem, akik a törvényszéken különben különös szeretettel foglalkoznak árdrágítók védelmével. Ha a többségi párt szónokai a drágaság felelősségének legalább egy részét azok vállára akarják hárítani, akik nyomorúságunk vámszedői, akik a lerongyolt és elcsigázott magyar középosztály utolsó párnáit vált jóik uzsoraár.on egy falat, kenyérre, egy kanál zsírra, maradjon csendben, nyugalomban az ellenzéki tábor, és ne azonosítsa magát az árdrágítókkal. Az a módszer, hogy amikor a. többségi párton felhangzik az árdrágítás vádja, a po+enlirozotl demokrata hősök elfulladó tüdővel és habzó szájjal kelnek a rosszlelkü kufárok védelmére, visszatetszést szül az ő választóközönségüknek azon tiszteletreméltó része előtt, mely nem az árdrágítók sorából kerül ki. Hiszen az ellenzéken is vannak szegény emberek, akik nem képesek megfizetni az ötven koronás lisztet és kétszáz koronás zsírt, illik ezeknek is védelmére kelni és a liberális választók előtt visszatetszést fog szülni, hogy a szegény sorsú ellenzékieket is a többségi párt kénytelen pártfogásába, venni. Vagy talán azt akarja a túloldal, hogy saját véilasz- tóikat a többségi párt védelmezze meg éppen az ő rikoltozásaik elől.. . Éber Antal, agy látszik elhatározta, hogy édlundóan és. Icgkérlelhe- tetlenebbül kritizálni fogja a főváros pénzügyi politikáját. Az egyik kereskedői szaklapban, mely különben nem a lerjbaráitságQsabb érzülettel viseltetik a főváros mai vezetősége iránt, megismételvén emlékezetes közgyűlési vádjait, újakkal is előáll, anélkül azonban, hogy a segítés módozatait megjelölné, A vezérigazgató ur ilyenformán fólmunkéit végzett, mert az olyan orvos, aki diagnosztálja az éllitagos betegséget, de gyógyszert nem rendel, fabatkát sem ér, mert az az elv. hogy a . betegség konstruálása félgyógyulás, frázisnak igen szép, de mégis csak paradoxon. Eber Antalnak például súlyos kifogásai vannak a főváros mai adópolitikája ellen, melyet rendszertelennek túrt és kárhoztatja egy vezetőeszmének a hiányát az újabb adók létesítésénél. Aki valamit éllit, annak bizonyítania is kell: Eber Antal pedű/ állít, anélkül, hogy bizonyítana. Mert az csak nem bizonyíték, hogy a jövödelmi adó pótlékolását nem engedélyezte a főváros, továbbá, hogy a közgyűlés eltörölte a i elekért ékadót, melyből 16, irdd és mondd tizenhat millió korona évi jövedelem származott, amely összeg a mai milliárdos budgetnél igazán elenyésző csekélység. A vezérigazgató ur, aki egyben bizottsági tag is, ne csak nagy által ínosságban beszéljen, hanem jelölje meg azokat az eszméket, amelyek szerint ő irányítani szeretné a város adópolitikáját. A frázisokat Eber Antal hagyja az ügyvédeknek, tőle konkrétumokat vár a közgyűlés, HÍREK • • • Az UJ BUDAPEST az esztendő fordulásával második évfolyamába lép. Az elmúlt- esztendő küzdelmekben és sikerekben gazdag volt, az elmúlt esztendőben lapunk a várospolitika jelentős tényezőjévé küzdötte fel magát. Azok az ideálok, melyek eddig zászlónkon lobogtak, fognak bennünket a jövőben is lelkesíteni. A keresztény Budapest az eszményünk, ezért harcolunk szóval és tollal, a boldog és megelégedett Budapest &z, mely felé akarjuk vezetni városunk fáradt és elcsigázott népét. A mi zászlónk elé kell gyülekeznie mindenkinek, aki komolyan akarja az uj, a keresztény, a boldog és megelégedett Budapestet, A nyomdabérek és anyagárak állandó drágulására való tekintettel kénytelenek vagyunk január elsejétől kezdve az előfizetési dijakat felemelni. Uj előfizetési áraink: Egész évre........... 440 korona, Félévre .................... 220 „ Neg yedévre ..... 110 „ Az UJ BUDAPEST kiadóhivatala. NE VIGYETEK SZÓRAKOZNI . . . Ne vigyetek szórakozni engem, Nem vidít fel már a szép világ; Ne tudja meg az a csalfa lány se, Hogy miatta, — érte szenvedek. Beteg vagyok, de bajom nem tudják, S elmondani soha nem fogom; — Ki is volna, akit érdekelne Mély keservem, fájó panaszom?! így tehát csak egymagámba’ sírok, Ne lássa meg senki könnyemel; Ne tudj ameg az a csalfa lány se, Hogy miatta, —é rtc szenvedek. Ne vigyetek szórakozni engem, Nem vidít fel már a szép világ; Öntözheted: nem virul ki újra, Ha már egyszer hervadt a virág! VÍGAN HUZZA . . . Vígan húzza a cigány egy Kávéházi asztal mellett, — A hegedű víg szavára Szőke ifjú énekelget. Szól az ének, folg' a pezsgő, Mind vigabb lesz a mulatság, — Szőke ifjú jó kedvében Csókolja a cigány arcát. A szomszédos asztal mellett Eleinte csak hallgatják, — Majd, hogy ők is kedvet kapnak A danáját dúdolgatják. Azt hiszik, hogy nincs bű, bánat, — Hogy édes, hogy szép az élet! Legény-bucsut tart az ifjú, -— Esküvőre szól az ének. Pedig, pedig nehéz könnyet Titkol el a dal, a nóta, — Barna lányhoz száll az ének, Füzfalombos sirhalomra. , ■' 'M j V' * ' Nem is vidám a fiú, csak Vigaszt keres keservére; —- Nem szól a dal esküvőre, — Nem, nem arra, —- temetésre. MESÉLJEK TE NÉKED? . . . Meséljek te néked elmúlott időkről? Csapodár leányról, forró szerelemről? Korai tavasszal hervadó virágról? Ifjú szivemnek első bánatáról? Hol is volt. . . hql nem volt, — hisz tudod a többit! Hallottad, nem egyszer, százszor a meséjit; Minek is mondjam hát? minek is meséljem? Szerettem — s csalódtam a babám szivében Valahány szerelem: ugyanegy a vége; Unalmas, egyhangú, kopott a meséje; Remény és csalódás, —: gyönyör után bánat, — Bú, — minek nyomában újabb öröm támad Mit is érdekel hát, kék szemű leányka, Kesergő szivemnek panaszos danája? Feledjük a múltat, — ülj ide ölembe!. Amig vége nem lesz: szerellek —s szeress le! AZ UTCA. Nézd az utcát, mennyi pompa, Mennyi cifra ragyogás! Mintha csupa gyönyör volna A világon, semmi más. S utca sarkán béna koldus Fázón huzza meg magát, Kopott rajt’ a honvéd-sapka, Rongyba foszlott a kabát. Csonka karját nyújtogatja, De nem veszik észre őt, — S mond a koldus: óh, ha tudtam Volna ezt öt év előtt! . . .
