Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-11-16 / 45. szám
J. évfolyam Budapest, 1921 november 16. 45. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI ÉS (KÖZGAZDASÁGI P HE T/LAP H Keresztény Községi Párt hivatalos lapja + Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utcu 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Andor Ki a bűnös? Folkusházy alpolgármester a székesfőváros törvényhatósági bizottságának szerdai közgyűlésén közel másfélórás beszédben ismertette Budapest élelmiszerellátását és rámutatott arra, hogy ji .ko_u-vérmagyak folytonos drágulásának elsősorban a szabad forr/alom az ü/cű, az a szabadforgalom, mely a fogyasztó osztály teljes semmibevevésével kizárólap a termelőknek és a közvet itő kereskedelemnek szolgáltatta ki !o! milliós Budapest mindennapi kenyerét. Az alpolgármesteri nyilatkozatra, mint riadt hangyaboj, mozdulnak meg az érdekeltségek, különböző kategóriái, hogy tiltakozzanak a szörnyű vád és még szörnyűbb felelősségre- vonás ellen. A gazdatársadalom sugalmazott cikkei összetalálkoznak a liberális sajtó fejtegetéseivel és egyképen a fővárost támadják, amelynek hatósága az ő véleményük szerint elfelejtett, vagy nem tudott gondoskodni idejében Budapest lakosainak egy esztendei lisztszükségletéről. Megmozdult azonban a kereskedő érdekeltség is és az OMKE legutóbb megjelent számában Frey Kálmán, az áru- és értéktőzsde alelnöke, egy inkább Ízléstelen, mint tartalmas cikkben igyekszik elhárítani a gabonakereskedők fejéről a felelősséget, kijelentvén, hogy a kereskedők valahányszor a kormány, vagy a kereskedelmi malmok vásárolni akartak, készleteiket a mindennapi áron felkínálták és igy sok-sok ezer vagon adódott el. A harmadik gabonaérdekeltség, mely a Falura cimü esökevény állami szervnek hozzánemértéstől, bürokratizmustól és végzetes hibáktól terhes köpönyegében jelentkezik, nem nyilatkozik a súlyos vádak ellen, hanem most novemberben, elkésetten és céltévesztve igyekszik az ellátatlanok gabonáját összevásárolni és ezzel még inkább felhajtja a gabona árát. Nem célja az Uj Budapest-mek, hogy igazságot tegyen a marakodó felek között és vajmi kevéssé érdekel minket, hogy a termelő osztály, a kereskedő, vagy a Futura a bíinös-e a gabona árának állandó emelkedésében. A tény az, hogy a kenyérmagvak tűrhetetlenül drágák, a fővárosnak pedig, amelyre, mint a leggyengébbre, valamennyi érdekeltség siet ráhúzni a lepedőt, sem pénze, sem módja, sem hatalma nincs és nem is volt arra, hogy akár a főváros lakossága részére megfelelő mennyiségit gabonát szerezzen be, akár hogy kor- máryhatósági segítség nélkül más módon gondoskodjon a főváros lisztellátásáról, akár hogy a szabadkereskedelem által diktált áralakulásba irányitóan folyjon be. A főváros képviselői voltak azok, akik a köz- élelmezési minisztériumban, majd a közélelmezési tanácsban síkra szálltak a gabona kötött fogalma mellett és rámutattak azokra a veszélyekre, amelyeket a forgalom feloldása rejt magában. A fővárosnak nem, az államnak lehetett volna eszköze arra, hogy a gazdatársadalomnak azon ígéretét, mely szerint a gazdák a kötött forgalom további fenntartása esetén a termelés redukciójával fenyeg’etőzd- tek, kellő értékére szállítsa le és a maga erőszakos intézkedéseivel kényszerithette volna a gazdatarsadalmat arra, hogy Magyarország megcsonkítása necsak előnyére vált légyen az oi szág gerincét alkotó földmivelő osztálynak. Ám a főváros nagyon jelentéktelen tényező volt és az ma is az állammal, amikor a termelők érdekeiről van szó, a mi szegény, eladósodott fővárosunk örül, ha egyik napról a másikra tengetni tudja az éledét és álmában sem mer gondolni arra, hogy nyolcszázmillió koronája legyen — mert ennyi kellett volna julius havábam a főváros teljes lisztellátására — problematikus értékű beruházásokra. Ki a bűnös, ki a felelősf Mindenki, csak nem A mintavásárok Irta: PURÉBL GYŐZŐ dr., székesfővárosi tanácsnok II. Célom az, hogy necsak a hivatalos körök tudjanak a beszámolásról, hanem mindazok is, akik a, jövő vásárok rendezésében akár közvetve, akár közvetlenül részt fognak venni; célom továbbá az, hogy az előbb említett, iparunkat és kereskedelmünket súlyosan érintő, okokat és versengést feltárjam és felhívjam mindenkinek a figyelmét arra, hogy itt már sürgősen cselekednünk kell. Nemcsak az iparosoknak és kereskedőknek és ezek vezető férfiúinak, hanem magának a kormánynak és hatóságoknak is bármilyen anyagi áldozatokba kerüljön is az, támogatni keli, mert amint később látni fogjuk, mindenütt a kormány és a hatóság nagy anyagi áldozatot hozott és erkölcsi támogatásban- részesítette az ügyet. Bár tudomásom szerint mindenütt válságos az anyagi helyzet, de a hazafias érzülettől áthatva, mindenütt csak egy cél lebegett a szem előtt, hogy az ország iparát és kereskedelmét meg kell menteni, esetleg újra alapozni, fejleszteni, forgalmat megteremteni, amelyet csak úgy lehet, ha mi is a szomszéd államok jelentős iparosainak és kereskedőinek figyelmét felhív jak arra, hogy vagyunk, hogy cselekedni tudunk, hogy erős az akaratunk. Mielőtt azonban tanulmányutunk részleteire reá térnék, nem mulaszthatom el, hogy a budapesti kereskedelmi és iparkamara által rendezett tavaszi és keleti vásárok felől egy kis történelmi ismertetést, visszapillantást ne nyújtsak, mert mint előbb említettem, elvitathatatlan az, hogy a Budapesten rendezett árumintavásárok körül, amelyek hazai keretekben mozogtak a kereskedelmi egyesülés és a budapesti kereskedelmi és iparkamara érdemeket szerzett és amely vásárok rendezését a főváros mindannyiszor anyagilag és erkölcsileg támogatta. Az első tavaszi vásárt a fővárosi kereskedők egyesülése rendezte és célja az volt, hogy segítsen a kisebb és tőkeszegényebb iparosokon, akiknek nincs alkalmuk arra. hogy a költséges utazgatással szerezzék meg a szükséges üzleti összeköttetéseket, célja még az is volt. hogv minél nagyobb számban hívja az ország fővárosába a vidéki, esetleg külföldi kereskedőket. Ezt az első vásárt 1906. évben rendezték a Városligeti Iparcsarnokban, ahol 88 eladó és mintegv 800 vidéki vásárló, kereskedő vett részt 50.000 koronánvi forgalommal, ez a vásár három napig tartott; 1907-ben már 20‘2 eladó s mintegy 2000 vidéki kereskedő megjelenésével 250.000 korona forgalmat értek el. s már akkor propagandát fejtettek ki olv irányban, hogy Szerbia. Bulgária európai Törökország, Bománia. Bosznia-Hercegovina és Dalmácia kereskedőit a vásár látogatására bírják és a rendelkezésre álló minden eszközt felhasználtak arra, hogy a tavaszi vásár a keleti kereskedők és a magyar iparosok között állandó érintkezési pont legyen és hogy ily módon a székes- főváros legyen a. találkozási helye kelet és nyugat kereskedőinek. Az 1908. évben rendezett vásáron már számos külföldi kereskedő jelent meg, nevezetesen- orosz, lengyel, szerb, bolgár, román és német exportőr. A vásáron BIT árusító cég vett részt, tehát 130-al több, mint 1907-ben. Az összterület 2960 négyzetméter volt, tehát háromszor nagyobb az 1907. évi vásárnál, a forgalom pedig félmillió koronára rúgott. Vidéki kereskedők a főváros. Hiába mentegetőznek Frey Kálmán és Éber Antal, hiába lamentálnak a gazdák, hiába burkolódzik előkelő, de mégis sokatmondó hallgatásba a Futura, ők valamennyien bűnösek és felelőssek Budapest ez évi téli Ínségéért. Mindenki bűnös, mindenki felelős, kivéve a fővárost, eladósodóit, nincstelen, szerencsétlen fővárosát egy szerencsétlen országnak. közül mintegy 1200-an vették igénybe a mérsékelt vasúti jegyeket. Már énnél a vásárnál sikerült a köztudatba bevinni ezen intézmény fogalmát, céljait és rendeltetését és elnyerte azokat a lényegbeli és formai kellékeket, amelyek a. vásár állandósítását és továbbfejlesztését indokolttá teszik. Ezen a vásáron már a külföldiek is vásároltak és ezen a vásáron történt meg először, hogy az utazásra a kereskedelemügyi miniszter ur kedvezményes jegyeket bocsájtott a vásárra utazó kereskedők rendelkezésére. A vásárok rendezése alkalmával az az irány vezette a rendezőséget, hogy az érdekelt iparosok és kereskedők üzleti szempontjai sérelem nélkül ni ara cl j an dk. Az 1909. és 10. években a vásár jellege mindig nagyobb és erősebb lett és az árusításra megjelenő iparosok és gyárosok száma folytonosan emelkedik és az 1906. évi számadatokhoz képest 450%-os emelkedést mutat. Forgalma már egy millió korona volt. Ugyanebben az időben a főváros a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara,- az Országos Iparegyesület, a Gyáriparosok Országos Szövetsége, a Magyar Védőegyesület, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés, a Magyar Kereskedelmi Csarnok, a M. kir. Kereskedelmi Muzeum, az Országos Iparművészeti Társulat, a Budapesti Kereskedelmi Testület, a Fővárosi Kereskedők Egyesülete véleményét meghallgatta oly irányban, hogy vájjon a vásár fejlesztése szükséges-e. Valamennyi egyesület egyhangúlag kimondotta, hogy a magyar ipar és keres-- kedelem érdekében tartja a vásár fejlesztését és a külföldi árucikkeknek a vásárra való bo- csájtását; nevezetesen olyanokét, amelyeket hazánkban egyáltalában nem gyártanak és amelyeket Magyarországon állandó kereskedelmi képviselet hoz piacra. Tudniillik a magyar iparosokat az az aggodalom szállta meg, hogy ha a vásáron a külföldiek megjelennek, akkor ez a magyar ipar rovására fog menni. Mint emlitém, egyhangú volt a félelem, hogy a külföldi iparcikkek nem fogják sérteni a magyar iparos és ipar érdekeit, hanem ellenkezőleg iparosaink és gyárosaink meg fogják ismerni azokat a munkákat, amelyek nálunk még nem készülnek, de amelyek a kereskedelmi forgalomra kiválóképen alkalmasak és megismerésük alapján remélhető, hogy ezeknek gyártását be fogják vezetni, el fogjuk ezzel érni azt is, hogy a külföldi gyárosok ezentúl közvetlen megbízásokat fognak adni a magyar áruügynököknek és igy a tavaszi vásár hozzá fog járulni annak a nem egy Ízben felpanaszolt visszás helyzetnek a megszüntetéséhez, hogy a külföldi gyárosok bécsi ügynököknek adják a direkt megbízást és igy ezután budapesti áruügynökök csak másodkézből nyerik el a megbízásokat. Ebben az időben arról is volt szó, hogy ezen vásár meg- tarthatásának céljaira egy nagyobb, alkalmasabb épületet fognak emelni, amelyben egyúttal bőven lesz hely, hogy az a külföldi ügynököknek irodákul is szolgáljon. Ilyen értelemben fordult a budapesti kereskedelmi és iparkamara 1914. évben a főváros törvény- hatósági bizottságához, hogy miután a városligeti Iparcsarnok befogadó képessége felette korlátolt és fekvése, valamint belső tagozatlansága nem a legmegfelelőbb, továbbá mivel a csarnokot fűteni nem lehet, a kora tavasszal és télen a megközelítése sem kellemes a budapesti árumintavásár időpontjának megállapítása^ sem történhetik az üzleti érdekek szempontjából, hanem kénytelen igazolni a melegebb időszakhoz, amikor az iparcsarnokba való tartózkodás már tűrhető. Kéri a törvényhatósági bizottságot, hogy munkaprogramm- jába vegye fel a vásár helyiségének a város
