Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-02-02 / 4. szám
7927 febi*uá.i* 2 UJBUDAPEST 3 tő je, nyugdíjazását kérte a fővárostól. A két jegyzői állást még február havában betölti a törvényhatósági bizottság. Az egyik jegyzői állásra valószínűleg Mosdóssy árvaszéki főjegyzőt fogják megválasztani, aki meg akarja tartani mostani anyakönyvvezetői beosztását, a másik jegyzői állásra Farkas Ákos, a főpolgármesteri hivatal vezetője, azonkívül Boross •és Széchy fogalmazók a szárnbavehető jelöltek. A tanácsjegyzői állások betöltését nyomon fogja követni a fogalmazó-választás. 24 köz- igazgatási és 6 árvaszéki fogalmazói állás van üresedésben, ezeknek az állásoknak a betöltése az adminisztráció elsőrangú érdeke. A. fogalmazói és az egyéb betöltésre váró állások ügye a város vezető tisztviselőinek véleménye szerint kiegészítő részét alkot fa «■ tisztujitásnak, vagyis ezekre az állásokra az a minisztertanácsi határozat, mely a tisztviselők előlépését megtiltja, nem vonatkozik. Nem vonatkozhatok annál kevésbbé, mert a fővárosnak nincsenek meneküli tisztviselői, mint az államnak és így menekültek berendelésével nem segíthet magán, ahogy azt a minisztériumok, bíróságok, iskolák teszik. Az elnöki ügyosztályban már befejeződtek a betöltésre váró állások pályázatának előkészületei, és már csak a polgármester elhatározásán múlik a pályázatok kiírásának időpontja, összesen 257 állásról van szó, uj emberek felvételére alig néhány esetben kerül sor, túlnyomórészt az előlépésre régen rászolgált tisztviselők jutnak néhány koronával magasabb 'fizetéshez. Adókedvezményt a lakásépítőknek! Sivár, szinte kétségbeejtő az a kép, amelyet a fővárosi lakásviszonyok latolgatása elénk tár. Akárhogyan forgatjuk ezt a kérdést, nincs egyetlen vigasztaló pont, amely reményt nyújthatna javulásra, megkönnyebbülésre. Kezdve a téglagyáraktól, amelyek szénbiány miatt csak tizedrész üzemmel dolgoznak, egészen a bankokig, amelyek részben a viszonyok nyomása, folytán, részben jobb üzletek reményében teljesen visszahúzódnak az építkezési üzletektől, minden tényező, amely hivatva volna a segítésre, az orvoslást a jövőre bízza. Közben pedig családok mennek tönkre az egészség-telen elhelyezés, a túlzsúfolt szobák, uedves falak következtében. A kormány — igen helyesen — a magánvállalkozás feladatának tekinti az építkezést, a főváros hivatkozik kétségbeejtő pénzügyi viszonyaira, a magántőke pedig számsorozatot állít össze, mely szerint egy szoba-konyhás lakásnak átlagos építési költsége százezer korona! Fentartási és egyéb költségeket, adót, biztosítást tekintetbe véve tehát legalább 6—8 ezer korona évi bért kellene egy most épült szoba- konyhás lakásért a háziuraknak kérniök. Megkérdeztük a főváros egyik közgazdasági tekintélyét, hogy nincs-e valami lehetőség a lakásviszonyok olyanféle rendezésére, amely áthidalná a kisfizetésű munkás vagy tisztviselő anyagi képessége -és az uj építkezés drága, volta között tátongd űrt. — A főváros maga a mai viszonyok között építtetni nem tud, különösen olyan mértékben nem, amilyen mértékben kívánatos volna, hogy a lakásínségre valami befolyást gyakorolhasson. Itt csak a kormány segíthetne azzal, ha bizonyos kedvezmények árán rábírná a pénzintézeteket, hogy jövőre kitolható haszon reményében építtessenek. Lehetne talán segíteni azzal is, ha megengednék olyan háztípusok építését, ahol a lakások egy részét a tulajdonos az elérhető legmagasabb áron adhatja bérbe, ezzel szemben a lakások másik része erősen mérsékelt áron volna kiadható. Ezután egy fővárosi nagybanknak azt az igazgatóját kerestük meg, akii a régebben igen élénk építkezési üzletet vezette. — Egy-két héttel ezelőtt nyilatkozott már az egyik középbank igazgatója ebben az ügyben. Egyebet én sem mondhatok. Tegyék szabaddá a lakbérmegálla- Vitást az ezután épülő bérházakra nézve és az építkezés rövidesen megindul. A régi, sőt felemelt lakás- bérek sem elegendők arra, hogy az újonnan épült ház költségének egy százalékát megadják. Amikor munkatársunk kételyét fejezte ki aziránt, hogy az igy megállapított házbéreket valaki meg- lizethesse, megnyugt atta: — Nyugodtan adnék ma rendelkezést ezer szabadon bérelhető lakás építésére és egészen bizonyos volnék benne, hogy egy sem maradna üresen. így vélekednek a nagybankok vezetői és egyidejűleg kétségbeesett vergődéssel töri zúzza magát lakó és háziúr, hogy az uj lakásrendelet gyakorlati kivitele miféle lehetőségeknek nyitja meg útját. Vájjon nem vo|na-e lehetséges, bogy a törvény- hozás egy erőteljes mozdulattal dűlőre vigye az építkezés kérdését? Az a fővárosi tekintély, aki a részben a szabad egyezkedés tárgyát képező lakásbérletet ajánlotta, alighanem jó nyomon jár. De véleményünk szerint lehetne az építkezést azáltal is előmozdítani!. hogy az épülő ház adómentességét megtoldják még 15—20 évvel. Másrészt ha a nemzetgyűlés kimondaná, hogy vagyonváltság, vagyondézsma vagy ingatlanra táblázotí kényszerbőlcsőn alól kivenné azt a néhány száz milliót, amelyet az idén már lakásépítésre fordítanának, ez igen nagy mértékben járulna hozzá, hogy a tőke érdeklődése az építkezési üzlet felé forduljon. Nem lehet feladala ennek a keresgélő elmefuttatásnak, hogy kalkulált költségvetési összehasonlításokat. tegyen. De kétségtelennek látszik, hogy törvényhozási utón lehetséges olyan feltételeket teremtenünk, amelyek mellett az ingatlanban való elhelyezést amúgy is kereső tőke munkához fogna. És pedig tényleges pénzbeli hozzájárulás nélkül! Az a veszteség. amelyet az ilyen módon be nem gyűlő adórész elmaradása okoz, nem jelenthet terhet az államra. Lehetséges, hogy ugyanez a tőke lappangva amúgy is kisiklanék az adóztatás alól. Később pedig, a viszonyok jobbráfordultával, az adott adómentesség annál kevésbbé válik érezhetővé, mennél inkább erősödik meg a kedvezményt nyújtó államkincstár vagy főváros anyagi helyzete. Ellenben ma megmentene sok ezer családot attól, hogy nyomorúságos megélhetési viszonyok mellett még az a mindent meg- enyhitö otthon is hiányozzék és zsúfolt elhelyezésit lakásokban, vagy épen vagonokban és haragokban élje át életének legkeservesebb szakaszát. Nincsen áldozat, amely fölérne ennek a kérdésnek megnyugtató megoldásával. Hogy sok ezer munkás jutna kenyérhez az építkezés folytán, ez már igazán nem tartozik ide. Szociális szempontok figyelembevétele akkora követelmény, amit Csonka-Magvarországon még mindig csak remélni szabad. Erre számítani hibás kalkulációt jelentene. S. P. dr. A keresztény és nemzeti gondolat szempontjából igazán nem fontos, hogy a város főtisztviselői belépnek-é a keresztény községi Pártba. Józan ésszel nem lehel ugyanis elképzelni, hogy egyetlen főt is zi viselő is más szempontot tartana maga előtt cselekedetei irányításánál, mint a keresztény és nemzeti gondolatot, melynek jegyében megválasztotta öt a közgyűlés keresztény többsége. A párt elnöksége részéről a belépésre való felhívás egyszerű udvariassági aktus volt, barátságos bemvitá- lása a vártba azoknak, akik gondolkodó span és cselekedetben már addig is a párthoz tartozónak érezték magukat. Az a beállítás, amelyben a liberális sajtó a főtisztviselők belépését vagy be nem lépését tárgyalta, rosszindulatú és hamis, hiszen éppen a párt elnökének kérésére függesztette fel valamennyi tisztviselő a. belépést, úgy hogy senkisem lépett be közülök, de viszont senki sem tagadta meg a belépést. Liberális laptársainknak nem is a belépés vagy be-nem-lépés fáj, hiszen ők éppen olyan jól tudják, mint mi, hogy se miniszter, se polgármester más politikái, mint amilyen az országgyűlés vagy törvényhatósági bizottság többségi pártja diktál — nem követhet. A lapokban nyilatkozó ellenzéki városatyák, hasonlatosan ama bizonyos sanda mészároshoz, a keresztény és nemzeti gondolaton akartak egyet taglózni, arra célozván, hogy a keresztény pártba be nem lépő főtisztviselők tulajdonképpen a keresztény és nemzeti gondolattal nem értenek egyet. Ez az, ami fontos az egész jelentéktelen ügyben, és éppen ez a pont az, ahol igen nagyot téved a kisebbség. A Keresztény Községi Párt és a város valamennyi főtisztviselője között teljes a harmónia és a céltudatos együttműködés, annak a keresztény és nemzeti gondolatnak a jegyében, amelynek fenséges és korszakot jelentő eszméjét „párt- terrorrá'’ akarja degradálni a liberális mentalitás ___ A tisztviselők mellékfoglalkozását a gazdasági viszonyok kényszerítő nyomása alatt újra kénytelen volt megengedni a polgár- mester. A mai rettenetes időkben, ha már a fővárosnak nincsen meg az anyagi lehetősége, hogy valamennyi alkalmazott jónak tisztességes megélhetését biztosítsa, legalább nem szabad akadályt gördítenie a mellékfoglalkozás elvállalása elé. Megértjük ezt a borzalmas helyzetet, amelyből a köztisztviselők, — agy az államiak, mint a fővárosiak — a legtöbb esetben garasokat jövedemező mellékfoglalkozása fakadt, mégis, valahányszor felszínre kerül ez a kényes téma, opponálni és tiltakozni vagyunk kénytelenek ellene. Nem akarjuk a mellékfoglalkozást űző köztisztviselők egyéni tisztességét a legkevésbé sémi sérteni, de mi a köztisztviselői állást és a magántőkénél való mellékfoglalkozást a legnagyobb mértékben összeférhetetlennek tartjuk a kommunitás érdeke és a tisztviselői tisztesség szempont jóiból. A. mellékfoglalkozást űző tisztviselőnek tulajdonképen a mellékfoglalkozás a főfoglalkozása, lévén a magántőke mindig nagyobb munkauzsorás, mint az állam vagy a város. De ami ennél fontosabb, a tisztviselőt foglalkoztató magántőkének rendszerint vannak állami vagy városi érdekeltségei, és nagyon könnyen megesik, hogy a mellékfoglalkozást űző tisztviselő vagy a mellékfoglalkozást nyújtó magántőkével, vagy a — lelkiismeretével kerül összeütközésbe. Minden tisztviselő egyben bíró is a maga hivatalában, a bíráknál; pedig el van tiltva a mellékfoglalkozás. M ellék foglalkozás h elyet I bírói fizetést kell biztosítani minden köztisztviselőnek, — de nehogy félre m élt áztassák érteni, nem magyar, hanem angol bírói fizetésre gondolunk — Madame Pick nem a kártya rejtélyes birodalmából, hanem az Erzsébet-kirutról, aki Bálint Dezső halódó alán a Boyal-orfeumnak és kapcsolt reszelnek korlátlan úrnője lett, az orfeum korhadt színpadán most Petőfi szellemének hódol, előadván egy képsorozatot, amelyet Petőfi legszebb verseiből ollózott össze a házi szerző avatatlan keze. Az elmúlt hónapban, amikor Becker Bábu kisasszony nyújtogatta aszott végtagjait a Bogid brettlijén, még egyéb szenzációkban utazott Madame Pick, aki most gyanús gyorsasággal svenkolt ál a hazafias mezőkre, annál is inkább, mert Segesvár nagy halottja nem kér szerzői dijat tőle... Madame Pick maradjon Decker kisasszonynál, hagyjon békét Petőfinek, és pillanatnyi üzleti felbuzdulásában az Angelo- féle élőképekéi ne tévessze össze a Szabadságtéri irredenta-szobrokkal. Az efajta produkciók vissza tetszést szülnek még a Boyal-sörtanya nem éppen válogatós közönségénél is, mely nem Petőfi profanizódását, hanem élőképeket vár Madame Piciitől, sőt nem vet meg egy szépség- versenyt sem, amelyen esetleg éppen őnagysága nyeri meg az első dijat. A suszterről és kaptafáról szóíó közmondás alól, a Royal-orfeum sem kivétel, Madame Pick se akarjon egyebet csinálni, mint ami a mestersége ... mi-ujsAg-a.- q VÁROSHÁZÁN f • •• Bizottsági ülések. A szociálpolitikai bizottság, február 4-én, pénteken délután órakor a Központi Városházán I. emelet 89—90. szám alatt ülést tart, melynek tárgysorozata a következő: 1. Payer Sándor és Baranski Gyula dr. biz. tagok indítványa a lakáskérdés és lakásügy tárgyában; 2. Fayer Sándor biz. tag indítványa a szociális intézmények kiterjesztése tárgyában; 3. A kislakásos bérházak, telepek és szükséglakások 1921. évi költségelőirányzata; 4. Az V. kerületi Ált. Közjótékonysági Egyesület; 5. A Ny'omorék Gyermekek Országos Otthona; 6. Az Országos Izraelita Patronage Egyesület; 7. Az Országos Protestáns Patronage Egyesület; 8. A Katolikus Patronage Egyesület; 9. Magyar Egyesület a Leánykereskedelem ellen; 10. A Keresztény Ifjúmunkások Orsz. Szövetsége; 11. Az Ox*sz. Katolikus Nővédő Egyesület; 12. Exisztencia ipari és kereskedelmi Szövetkezet; 13. A Magyar Történelmi Társulat; 14. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság; 15. A Magyar Iparművészeti Társulat. 16. A Kéve Művészegyesület; 17. A Budapesti Filharmóniai Társaság; 18. A Mária Dorottya Egyesület; 19. A Budapesti Ének és Zenekar Egyesület; 20. A Magyar Dalos- egyesület Orsz. Szövetsége; 21. A Budai Dalárda; 22. Az Orsz. Magy*ar Gyorsíró! Egyesület; 23. Az Orsz. Széchényi Szövetség egyesületek 1921. évi se gélyezése. — A K&pzőmüvészeii bizottság február hó -3-án, csütörtökön délután órakor a Központi Városháza I. emelet 91—93. számú tanácstermében tart ülést, melyek tárgysorozata a következő: 1. A bizottság, megalakulása; 2. A Szabadságharc szobor- épitő bizottság megalakítása; 3. A székesfőváros területén lévő műemlékek és a székesfőváros tulajdonában levő művészeti tárgyak felügyelőbizottságának megalakítása; 4. Műkőből készült síremlékek felállításának engedélyezése. 5. Krausz Lajos szobrászművész kérése síremlékek felállításának engedélyezésére; 6. Gerenday és Társa cég kérése a Kerc- pesi-temetőben siremlék felálltása ügyében; 7. Köztemetőkben állítandó közös művészi emlékművek. Újjáalakultak a közigazgatási bizottság albizottságai. A közigazgatási bizottság a kebelében működő egyes választmányokat, bizottságokat és küldöttségeket az 1921. év tartamára a következőképen alakította meg: I. Fegyelmi választmány. Elnök: Sipőcz Jenő dr. h. főpolgármester, akadályoztatása esetén törvényes hely'ettesse. Rendes tagok: Mosdóssy Imre min, tanácsos, kir. tanfelügyelő, Strache Gusztáv dr. kir. főügyész, a budapesti kir. ügyészség elnöke, Csilléry András dr. és Platthy György dr. bizottsági tagok. Póttagok: Karácson Endre műszaki főtanácsos és Jaczkó Pál dr. bizottsági tag. — II. Gyámhatósági felíebbviteli küldöttség. Elnök: Sipőcz Jenő dr. h. főpolgármester, akadályoztatása esetén törvényes helyettese. Rendes tagok: a) állásuknál fogva: a polgármester, Folkushüzy Lajos alpolgármester, Ágoston Géza dr. árvaszéki elnök és Szabó Imre dr. tiszti főügyész. (Utóbbi kettő csak tanácskozási joggal.) b) Választott tagok: Botzenhardt János dr. és Usetty Béla dr. bizottsági tagok, c) Kinevezett tagok: Kozma Jenő dr. és Lázár Ferenc dr. bizottsági tagok. Póttagok: Minké Béla dr. (választott) és Kazay László dr. (kinevezett) bizottsági tagok. — III. Adóügyi, albizottság. Elnök: Sipőcz Jenő dr. h. főpolgármester, akadályoztatása esetén törvényes helyettese. Rendes tagok: a) állásuknál fogva a polgármester vagy helyettese,Hann Arnold h. államtitkár. adófelügyelő vagy helyettese, Szabó Imre dr. tiszti főügyész, b) Választott tagok: Botzenhardt
