Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-11-09 / 44. szám
ZU BUDAPEST 1921 november* 92 ve tit és éré.' irányuló gazdasági program mot kell megvalósítani. ; ; Iparunk és kereskedelmünk ismertetésének, szemléltetésének és fejlesztésének, valamint piacunk megteremtésének egyik hatalmas eszköze az úgynevezett árumintovásár ok rendezése és ezúton is bekapcsolódhatunk a nemzetközi kereskedelembe. A világhirü lipcsei vásárok klasszikus mintát adtak arra, miként lehet v^íarüeíy ország újdonságait, és termékeit a közyétitő kereskedelemnek oly módon bemu- tatMviJiogy ez nagy költséget az iparosoknak ne okozzmi; miként kell alkalmat-adni arra, hogy az iparost a kereskedő felvilágosítsa és gyártmányain eszközlendő újításokra és változtatásokra. nézve tanáccsal ellássa. A lipcsei vásár statisztikájából konstatálhatjuk, hogy számos nemet kisipari vállalat a vásári megrendelések folytán fejlődött hatalmas vállalattá és hogy százakra megy azon ipari különlegességeknek a száma, amelyek a lipcsei vásáron tűntek fel először és lettek a világkereskedelem nélkülözhetetlen cikkeivé. Természetes, hegyezem arányaiban nagyméretű fejlődéssel járó óriási forgalom Lipcse városának u.j kereseti forrást nyitott, s hogy a város kereskedelme, és nagy gazdagsága jórészt a vásár intézményéből fejlődött ki. Mig Lipcse jórészt Dán-, Svéd-, Norvég-, Nyugatoroszország és Hollandia kereskedői számára bizonyult jó bevásárlási pontnak, addig fővárosunk az egész Balkán és Déloroszország beszerzési piaca lehet, amint hogy eddigi hazai vásárainkon ezen ország'ok bevásárlói ha szórványosan is, de megjelentek. A lipcsei vásár egyik vezérférfia még 1914-ben odanyilatkozott, „hogy Budapest a kereskedelem kapuja, amelynek meg kell állítania a Balkán bevásárlóit. És ha ezt nem teszi, Bécs fogja elhódítani őket, pedig mondhatom, hogy Európában ma a mintavásárok számára az Önök szép fővárosánál jobb hely nincsen”. Egy néhány nappal ezelőtt gazdasági tárgyalások céljából Budapestre érkezeit angol közgazdász pedig igy nyilatkozott nekem: ...Magyarország iránt különösen nagy bizalommal vagyunk; a mi szemünkben Magyaroszág természetes kulcsa a Keletnek, a Duna folyamnak és a Balkánnak, közevén terül el a fejedelmi Dunának, melynek partjain 40 milliónyi ember él”. A mintavásárra vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy az nem a történelmi értelemben vett vásár, amelyen árut adnak és vesznek, hanem egy méreteiben egyre fokozódó mintagyüj- temény, amelyen olyan áruminták kerülnek rendelés-gyűjtés céljából bemutatásra, amelyeknél minden darabnak megvan az egyéni vonása, miért is képesárjegyzék alapján, avagy még utaztatás utján is alig rendelhetők meg. Az éfajta vásárok haszna három csoportra osztható: közgazdasági, idegenforgalmi, és a kereskedelemi és ipar érdekei szempontjából vett hasznokra. Erkölcsi szempontból haszna Pedig a. következő: A vásár először erősen fejleszti kereskedőink és iparosaink műizlését, másodszor: azáltal, hogy évről-évre találkoznak és alkalmuk van mégis szemtől-szembe állani a közgazdaság, ipar és kereskedelem vezér férfiúivá], bizonyos együttérzés fejlődik ki bennük, ami hivatásuk fokozottabb megbecsülését váltja ki belőlük; harmadszor: évenkint egyszer-kétszer alkalmuk nyílik arra, hogy belássanak a szakmájukbeli termelés arányaiba, ami buzditóan hat reájuk. Ezen általános erkölcsi hasznokon kívül a fővárosra nézve bizonyára. az idegenforgalom szempontjai a legfontosabbak. Etekintet ben elég utalni azokra az óriási eredményekre, melyeket Lipcse városa vásáraival elért; az a. kép, amely a. vásár napjaiban a szemlélő elé tárult, örökre felejthetetlen. Az idegenforgalom emelésére tehát nekünk sem jobb, sem célravezetőbb, sem olcsóbb eszköz az ilyen vásárnál el nem képzelhető és kétségtelen, hogy ugyanazon okok, amelyek a lipcsei vásár folytan nagy idegenforgalmi várost teremtettek Lipcséből, ugyanilyen hatásokat idéznek elő Budapestre nézve is, és ha áttanulmányozzuk a lipcsei vásár irodalmát, megállapíthatjuk, hogy a német vásárt felvirágoztató okok Budapestre nézve is fennállónak. Még egy fontos körülmény szól a vásárok megtartása mellett! A kereskedő megismeri az ipar uj termékeit, tájékozódik az árak felől, megismeri a beszerzési forrásokat, alkalma van személyesen érintkezni a gyárossal s ez utón jóformán nagyobb költség nélkül szerezheti be szükségleteit. Az iparos, illetve gyáros megtakarítja az utaztatás költségeit, tájékozódik a kereslet felől, közvetlenül érintkezve a kereskedővel, tőle gyártmányain eszközlendő módosításra nézve nagy útbaigazítást nyer, régi ösz- szeköttetéseit ápolja és újakat szerez csekély költséggel, megrendeléseket gyűjt és ugyancsak csekély költséggel hatásos reklámhoz jut. A vásár előnyéihez tartozik még* az is, hogy az ilyen vásárok alkalmával a kereskedők és az iparosok gyűléseket rendeznek s a vásárokon egy begy tilt kereskedőknek és iparosoknak á gazdasági élet vezérfér fiai vezetőeszmókről nagyon érdékes és tanulságos előadásokat szoktak tartani és ilyenkor válik az iparos és kereskedők között szívélyessé a viszony, még olyanok között is, akik még soha az életben egymást nem is látták. Mindezeket a körülményeket és előnyöket mérlegelték is a különböző országok s most már nemcsak Lipcsében vannak nagy árumintavásárok, hanem alig van ország’, ahol internacionális vásárok nem rendeztetnének, anélkül azonban, hogy ezek a hazai ipar rovására volnának. így Belgiumban Antwerpen, Brüsszel; Dániában Koppenhága; Finnországban Helsingfors; Franciaországban Bordeaux, Lille, Lyon, Páris; Angliában Birmingham, Glasgow, London; Hollandiában Utrecht, Hága; Olaszországban Milano, Padua, Velence; Norvégiában Krisztiánra; Svédországban Gotheborg, Malmö; Svájcban Basel, Genf; Spanyolországban Barcellom; Csehországban Prága, Reichenberg. Németországban mintegy 19 város rendez Messéket és nem kisebb jelentőségű város mint Berlin. ^Eberfeld, Frankfurt am Main, Hamburg, Köln, Boroszló, Königsberg, Stuttgart, Danzig állanak Leipzig mellé, hogy vállvetve lendítsenek Németország gazdasági jövendőjén. Az említett városok mellett legközelebbről érdekel bennünket a Wiener Internationale Messe, amelynek címén Bécs városa áruminta- vásárt rendezett, még pedig olyan nagy arányban, hogy az kétszeresen kötelességünkké teszi, miszerint Budapesten hasonlóképen járjunk el, mert nagy jelentősége van annak, hogyha kimutathatnánk Budapesten nemcsak a mi termelőképességünket, hanem be tudnánk bizonyítani azt is, hogy úgy a külföldi eladók, mint a külföldi vevők, Budapestet >lyan természetes kereskedelmi gócpontnak tekintik, amelyet nem lehet elkerülni a nemzetközi forgalomban. Bécsiek oda nyilatkoztak, hogy Bécset földrajzi fekvése predesztinálja arra, hogy a kelet felé és felől gravi táló kereskedelem közvetítője legyen, ebben rejlik jövője, s egyszersmind Németausztria jövője is. A bécsi nemzetközi vásárnak'most a békekötés- után való rendezésé tehát úgy a városnak, mint az országnak életszükséglete. Bécsi ipari köröknek ez a törekvése látszólag valóra válik, ha nem törekszünk arra, hogy ezt a mi vásárunkkal ellensúlyozzuk. Kétségtelen tény az, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara mindezeket már 1906- ban felismerve, azóta évről-évre rendezett ilyen árumintavásárokat, túlnyomórészt hazai alapon és nem vitathatjuk el azt, hogy ezen vásároknak nagy jelentősége volt mind iparunkra, mind kereskedelmünkre és hogy e vásárok minden évben a lehetőséghez képest eredményesen végződtek. Kétségtelen tény az is, hogy az 1918. évben rendezett Budapesti Keleti Vásárnak nagy hire volt. A vásáron az egész Balkán kereskedelme megjelent s ezt a bécsi kereskedelmi és ipari körök nagy féltékeiiykedésscl nézték. Minden eszközt megragadtak arra nézve, hogy annak idején a Budapesti Keleti Vásár ne sikerüljön s mikor látták mindezek dacára a vásárnak nagyszabású kifejlődését, már 1919-ben elhatározták, hogy 1921. évben a Budapesti Keleti Vásár mintájára Bécsben is vásárt rendeznek. Hivatkozással a bécsieknek ama kijelentésére, hogy Bécs van hivatva arra, hogy a kelet felé gravitáló kereskedelem közvetítője legyen; erre csak az á megjegyzésünk, hogy ez csak a bécsieknek a felfogása lehet, mert nemcsak a hazai, hanem a külföldi mértékadó körök is oda nyilatkoznak, mint az előbb is említettük, hogy a kelet felé és felől gravitáló kereskedelem közvetítője egyedül Budapest lehet; egyrészt azért, mert eddig is összekötő kapocs volt kelet és nyugat között, másrészt azért is, mert fölrajzi fekvése erre predesztinálja és mert ezentúl Budapest élethivatását nagyrészt csakis a kereskedelem, még pedig- a közvetítő kereskedelem tarthatja fenn. Egy fontos körülményt meg kell még említenem, hogy a temesvári kereskedelmi és iparkamara a román kormány anyagi és erkölcsi támogatásával szintén keleti vásárt rendezett. Kettős útvesztőbe kerültünk, mert a két legszélső pont Temesvár és Bécs rendeznek árumintavásárokat és elszedik előlünk úgy a nyugat, mint a kelet felé az egész tranzitó kereskedelmet. és Budapest kereskedelme kezéből kivennék az egész. tranzitóforgalmat. Mindezekből látható, hogy az utódállamoknak az a törekvése, hogy Magyarországot és Budapestet minden lehető eszköz felhasználásával kikapcsolják a nemzetközi forgalomból. A csehek Pozsonyt igyekeznek a nemzetközi tranzitókereskedelem gócpontjává fejleszteni. Jelentékeny szerep jut Kassának is, amelyen keresztül a német forgalmat óhajtják lebonyolítani. Románia nyugati forgalmiét Cseh- Szlovákián és Jugoszlávián át bonyolítja le. Pesti esetek Bizsu Családi dráma a Lipótvárosban A férfi: A te helyedben nem haboznék. Megölném. A nő (Megriadva): Nem mondom... igazad van... de hát hogy akarod? A férj: Végre is mindennek van határa. Te csak halogatni akarod a dolgot. Pedig itt határozni kell. A nő (Majdnem sírva): Óh, lennél csak te a helyemben .. . A férj: De hát mit akarsz, kicsikém? Mindig olyan szentimentális vagy, de hát érzékenykedéstől nem vezettethetjük magunkat. Mindig’ Ígéred, hogy végzel vele s mikor arra kerül a sor, halogatod. A nő: De hát már megígértem, hogy megcsinálom, csak időt kell adnod rá, hogy megerősítsem magamat. Te egyáltalában nem értesz az asszonyokhoz ... A férj: Csakugyan nem. S nem hiszem, hogy az asszonyok is megtudnák érteni saját magukat. De nem erről van most szó. Meg akarod-e ölni, vagy mással akarod eltétetni láb alól? A nő: (Rosszkedvűen): Óh, te benned semmi gyengédség nincs. Siettetsz, élére állítod a de1got, s nem engeded, hogy halogassam egy kicsit. (Nagyot sóhajt.) S hogy öljem meg? A férj (Fagyosan): Mérgezd meg! A nő (Megborzadva): Megmérgezzem? A férj (Részvétlenül): Természetesen. Fz a legegyszerűbb és legtermészetesebb módja. A nő (Elkeseredve): Es hol vegyem a mérget? A férj (Határozottan): Eredj el az orvosodhoz, találj ki valami históriát... megbízok benned, nem? Eredj, szánd rá magad. Itt a tett ideje. A nő (Sóhajt): Ó! (Szomorúan.) Borzasztó, megölni huszonkét esztendős korában egy barátot, aki úgy ragaszkodott hozzám. Nem, sohase fogom meg’- tenni. A férj (Hidegen): Az ő korában éppen ideje meghalni. És különben is; csaknem vak s alig tud már járni. C-ak teher már neki az élet. A nő (Kétségbeesve): Jól van, én nem bánom, te akarod. De nem Ígérhetem, hogy nem teszek majd neked szemrehányást. , A férj (Biztosan): Ne izgasd fel magad. Sohase fogod a szememre hányni. Ellenkezőleg, nagyon is hálás leszel érte. (A nő kalapot tesz fejére s mint egy automata kitámolyog az ajtón. Egy félóra, múlva visszajön.) A férj (Egykedvűen): Nos, rendben van? A nő: Rendben. A doktor kérdezte, mire keli a méreg, én kitálaltam neki egy mesét, mire ő receptet irt, megjegyezve, hogy két embernek is elég lenne. A férj: Na, és elhoztad? A nő: Elmentem a gyógyszertárba, s kértem a gyógyszert, azonnal csinálja meg a mérget, mert magammal akarom vinni. Mikor mondtam neki, hogy nincs szükségem adagolásra, még nevetett is. A férj (Nevet): Biztosan azt gondolta, hogy szerelmes vagy s meg akarod magadat mérgezni. A nő (Szemrehányóan): Óh !Ez éppen nevetni való pillanat. S hogy adjam be néki? A fér: Hússal. A nő: Éppen bornyuhust hozattam s azt nagyon szereti. A férj: Hát akkor add néki bornyuhussal! (A nő elmegy, hogy elkészítse a halálos ételt. Kis idő múlva vis'zajönj A nő: Kész. (Pár perc múlva.) Behívom. (Behívja.) Gyere, Bizsu, drágaságom, gyere, kicsim, gyere! (Egy öreg, borzolt szőrű kutya jön be, igen bizonytalan lépésekkel.) Gyere kis Bizsum, gyere az ölembe, hadd simogassalak utoljára. (Sokáig simogatja a kutyát.) Nem, nem, sohase tudnám elpusztítani! Kérjél tőlem bármit, csak ezt ne! A férj (Haragosan): Ej, végül is kihozol a sodromból. Végre is nekem mindegy. Csinálj, amit akarsz, engem pedig hagyj békén. Egy igazi komédia ez. (Engesztelődve) De hát légy okos, s gondold meg, hogy már csak nyomorúság’ az élete, ilyen öregen. A nő (Legyőzve): Odaadom neki. (Odaadja a kutyának a húst.) Nesze, kis Bizsum, edd meg. (Vigasztalhatatlan, a kutya mellé fekszik és sírva nézi a végzetes étkezést, mint Sokrates tanítványai.) És éppen én ölöm meg, aki annyira szeretem! És még csak nem is haragszik rám! Eszi nyugodtan, mert tudja, hogy mindig- csak jó falatot kapott tőlem. (A kutya jóízűen rágja a húst..) A férj: Most már fektesd le! Legalább alva fog megdögleni. Menjünk mi is feküdni. A nő (Megbántva): Hogy gondolod, hogy egyedül fogom meghalni hagyni egy sarokban? Nem! Eg'é z éjjel haláláig mellette virrasztók. Van szivem. Nagyon sokáig volt a barátom. (Hogy kikerülje a vitatkozást, a férj is ott. marad. De egy óra múlva kényelmetlennek találja a virraszr- tást s lefekszik az ágyába.. Reggel, a kr > halála napjának reggelén a nap felkél s besüt a szobába. A nő a kanapén alszik; mellette a kutya, egy mozdulatlan összegörbült test.) A férj (Jön): Nos, hogy történt? A nő: Elaludt nyugodtan s igy én is elaludtam. (Úrnője szavára a kutya felüti a. fejét.) De nézd. nem balt meg! Bizsu, gyere, kis Bizsum! (A kutya felugrik, könnyen vidáman. Mintha csuk visszafiatalította volna a méreg. Hogy lehet ez? Titok. A csinytevő gyógyszerész titka.) Nagybácsi.
