Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-10-12 / 40. szám
I. évfolyam Budapest, 1921 október 12. 40. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI 71 Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VKálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor Hol van a segítség? Irta: TÖRÖK NÉ KOVÁCS HERM1N, székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag. Amikor ezen a helyen a szabadforgalom ellen irt cikkemben tiltakoztam a fogyasztóküzönség, elsősorban a főváros népének kiozsorázása ellen s rámutattam arra, hogy a szabadforgalommal űzött jelszópolitika a gazdasági helyzet tökéletes leromlásához vezet, akkor még hasztalan volt a küzdelem. Maga a budapesti sajtó és elsősorban a kereskedelem követelte a városi lakosság érdeke címén a szabadforgalmat és ehhez kötötték a gazdasági konszolidációt, a termelés megindulását, az áraknak a kereslet és kínálat törvényei szerint való alakulását. Nagyon kevesen merték akkor még kijelenteni, hogy a szabadforgalom szemfényvesztés, mert (íz csak akkor lehet valóban szabad, ha a világ- gazdasági helyzet nem vet neki gátat, ha az egyes . államok mesterségesen megnehezített vámforgalma megszűnik állandó akadály lenni, ha a valutáris viszonyok stabilizálódnak és ha a kereskedelem erkölcsei valóban visszatérnek abba a mederbe, amelyből a háborús konjunktúra áradata, kiemelte, hogy iszapos hullámaival elárassza az egész gazdasági életet. Nagyon kevesen merték akkor még kijelenteni, hogy a kereslet és kínálat az uj gazdasági fejlődés folyamán megszűnt árszabályozó lenni, mert az áruelrejtés, felraktározás mesterségesen befolyásolja a kínálatot és az árut csak a kedvező konjunktúra pillanatában engedi piacra dobni. Sajnos, igazunk volt. A példák egész sora bizonyitja, hogy a szabadforgalom csupán poli- ti kai kortesjelszó volt a termelők egy önző csoportjának és nem kis részben az áruüzletekkel foglalkozó bankoknak érdekében. Ami azóta a kiviteli ügyek, a cukor, a burgonya, a lisztellátás körül történt, égbekiáltó bizonyitéka annak, hogy a szabadforgalom elmén elkövetett spekulációk és visszaélések mérhetetlen összegek erejéig károsították meg az államot és tették nehezebbé a munkás, a tisztviselő, általában a városi lakosság megélhetését. Az a szabad- forgalom, mely nem szabad, csak annak látszik, kártékonyabb a megkötött forgalomnál, az a rendszer pedig, mely könnyelmű kézzel, politikai és nem gazdasági szempontok szerint engedi befolyásolni a közellátás ügyét, kártékonyabb annál, mint amely semmit se tesz a közellátás szabályozására. Budapest népének a kísérleti nyúl szerepét juttatták a kisgazdák, amikor a közellátási kérni kbe vették és ezzel a felelősséget is vállalták az egész vonalon. Az a szinte hajmeresztőén veszedelmes helyzet, hogy egy osztályérdeket képviselő, a városi lakosságtól távol álló, ennek szükségletéit nem ismerő párt exponensei döntőitek a közellátás kérdésében, holott ez jóformán teljesen városi és nem falusi, fogyasztói és nem termelői érdek, — erősen megboszulta magát. Az államnak a közellátást a fogyasztók érdekében kell szabályoznia. Ebben az esztendőben a termelők szabályozták a fogyasztók ügyét, a közellátást. Minden, ami baj, nélkülözés az idei közellátási évben a fogyasztókra nehezedik, ebből a páratlanul szüklátkörii, csupán egy osztály érdekét tekintő helyzetből származik. Hegedűs szimfóniáinak disszonanciája nem rontott annyit a városi lakosság helyzetén, mint az a tény, hogy a közellátásban be nem vált kísérletezések történtek és minden átmenet nélkül, a legkritikusabb pillanatban mondották ki a szabadforgalmat és szolgáltatták ki a fogyasztót a termelők és közvetítők mérhetetlenül előnyös konjunkturális helyzetének. Most itt állunk és nem vagyunk bizonyosak abban, hogy a munkanélküliség, a pénzszűke, az ipari termelés stagnációja, a tisztviselők alig, vagy egyáltalán nem enyhített nyomora nem fog-e minden eddiginél nagyobb bajokat zúdítani reánk? A budapesti családok háztartása sohasem volt még olyan krízisben, mint most. A háborús esztendőkben nem volt áru, de volt pénz. Az áruhiányt pótolta lehetőség szerint az igazságos elosztás, a jegyrendszer, mely enyhítette és nivellálta a bajokat. Most van áru, de nincs pénz. A fizetési eszközök aránytalanul torlódnak fel egyes kezekben és az aránytalanságok megszüntetésére nincs semmi remény. A drágaság növekedő tendenciája ijesztő méreteket mutat és hiába vannak a fényes kirakatok: megfizetni semmit se lehet. Ez a helyzet kínosabb, mert igazságtalanabb, provokálóbb és elkeserítőbb. Az Uj Budapest cikksorozata, melyben bátran a város védelmére kelve, kimutattuk azt a mohóságot és kapzsiságot, amellyel a Közúti mögött álló bankérdekeltség igyekszik meghiúsítani még most is a megváltást és arra törekszik, hogy a régi jól ismert kizsákmányolási politika folytatódjék, a közönség és a hatóságok legszélesebb köreiben váltott ki megelégedést. Különös érdeklődést keltett Jetiinek Henriknek, a Közúti volt kiváló elnökigazgatójá- nak lapunk legutóbbi számában közölt cikke, mely a legelső vasutszakférfiunak őszinte megnyilatkozása volt a villamosok bonyolult ügyében. Kijelentjük, hogy akciónkat folytatni fogjuk, mindaddig, mig a főváros kezelésébe nem jutnak az Egyesített Vasutak, mindaddig, mig a főváros meg nem találja a módját és lehetőségét annak, hogy a Közútit, amely a Helyiérdekű birtokában még mindig végzetes befolyást tud gyakorolni az egész főváros közlekedésügyi politikájára, a kormány és a főváros együttes elhatározása ráncba nem szedi. Mai számunkban elsősorban közöljük a Budapesti Egyesitett Városi Vasutak 1920. évi december 31-én készített főmérlegét, mely az Uj Budapest révén első ízben kerül a nyilvánosság elé, noha ennek közrebocsátását számtalanszor sürgette a napisajtó. A főmérleget Tormay Géza dr., az Egyesített Vasutak kormánybiztosa bocsátotta rendelkezésünkre. A mérlegre vonatkozólag kritikai jogunkat a legteljesebb mértékben fenntartjuk. E helyütt közöljük még Tormay Géza dr.-nak lapunk részére tett nyilatkozatát, a tarifaemelés hatásáról, továbbá arról a tervezetről, melyet a többletbevétel szétosztása tekintetében készített magának a Vasutak kormány biztossága, íme Tormay Géza dr. nyilatkozata: A tarifaemelésről véglegesen még nem nyilatkoz- hatom. Tény az, hogy a villamos vasutak forgalma, az első napokban csökkenést mutat, — 4 nap alatt 2(1% -ot — ami részben talán természetesnek is látHol van az a kiváltságosán nagy, az a kii 1 délé s e s államférfin, aki ebben a krízisben uj reményt nyújthatna a drágaság hydrájával küzdő városi nyomornak? Hol van az a nagykoncep- cióju politika, mely végre megértené, hogy az államnak kell lennie a legnagyobb munkaadónak, hogy a középitkezés, az ipari termelés megindítása a legsürgősebb állami feladat? Nem látjuk sehol. Kis próbálkozások, ankétek történnek; rendeletek, nyilatkozatok is jelennek meg, de a drágaság mindamellett akadálytalanul nő és félelmes arányokban terjeszti ki szárnyait •fölöttünk, a sápadtarcu gyermekek városában a rém: a vigasztalan nyomor és nélkülözés. , Segítségét, erőteljes és eredményes intézkedéseket követelünk. És ha egyesek tehetetlenségén akad meg a gyors segítés folyamata, azokat gondolkozás nélkül félre kell állítani! Vessünk már véget egyszer mindenféle személyhez kötöttségnek: aki nem tudja jól vezetni az állam hajóját, ki kell venni kezéből a kormányrudat. Az erélytelenségből, a gyávaságból elég roll! 8 szik, ele valójában inkább az akkori zsidóünnepnek tulajdonítható. Végleges konklúziót még nem . vonhatunk le, de reméljük, hogy miként Berlinben is bizonyos forgalomcsökkenés volt a viteldíjemelés ideiglenes következménye, úgy majd nálunk is kiküszöbölődik ez — természetesen hosszabb idő múltán. A tarifaemelés révén 179 millió többletbevételre számítunk. Ennek mikénti felhasználására határozott programnrunk van, melyet keresztülviszünk, mert hisz a kereskedelmi miniszter is csak ennek reményében járult hozzá az emeléshez. 94 milliót fordítunk rekonstrukciós munkálatokra. Kocsijainkat megjavítjuk, illetőleg átalakítjuk. E munkálatok végzését nem szabad elodáznunk, különben a járműveknek üzemből való kivonásával kellene számolnunk. A megrongált vonalakat (kb. 17 kilométeren), uíborko'atainkat rer.dbeliozatjuk. A Kertész-utcában egy uj állomást létesítünk, mely célból több 450(1 KW. teljesítőképességű áramtermelő, illetőleg átalakító uj gépeket szerzünk be. Motor- és pótkocsijaink nagy része is nagyobbarányu rekonstrukciót igényel. Ezenkívül a székesfővárosnak területhasználati dij címen megegyezésszeriien fizetünk s igyekszünk eleget tenni ebbeli kötelezettségünknek, amennyiben elmegyünk addig a határig, mig számításunk s pénzügyi helyzetünk engedi. Már is másfél millió koronát kap tőlünk a főváros ezáltal havonta, azaz évente 18 milliót, melyhez ha hozzáadjuk az ugyancsak havi másfél millió koronára rugó közlekedési adó ciínén nyert összeget, — ami szintén 18 millió — látjuk, hogy a főváros mái- is havi 3 millióhoz jut a közlekedés révén. A munkásaink béremelését keresztül vittük s átlag 22%-kal emeltük fizetésüket. A 66%-os tarifa- emelésre nemcsak a munkabérrendezés, hanem az uj beruházási költségek fedezése céljából is szükségünk volt s természetes is, hogy nem fordítottuk az egészet a béremelésre. Mint látható is, a 179 millió löbh- 'elbevételből 94 milliót rekonstrukciókra, 60-at a munkabéremelésre, s 18-at a fővárosnak járó terület- használat: dij törlesztésére fordítunk, — ami összesen kitesz 172 milliót. Számítani kell még az anyagáremelkedésre, ami feltétlenül bekövetkezik s arra. hogy az államnak is vissza kel! fizetnünk ez évben még a kölcsönkapott 21 millió koronát. Világos tehát, az elmondottakból, hogy Nyereségre nem dől gozunk s egy krajcár hasznot zsebre nem vágunk. Megjegyzendő, hogy a mi közlekedésünk a külföldhöz képest még mindig olcsónak mondható. Berlinben épen mostan emelték 18 márkára, és Becsben is 16 koronára a viteldijat. Kavarodás a villamosok tarifaemelése korül A hatvanhat százalékos tarifaemeléssel szemben csak huszonkét százalékkal emelték az alkalmazottak fizetését — Hogyan fest az Egyesitett Vasutak évi mérlege?— A tarifaemelés első négy napjában háromnegyedére csökkent a forgalom Tormay Géza dr. a Vasutak rekonstrukciós munkálatairól
