Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-02-02 / 4. szám
/. évfolyam 4. szám Budapest, 1921 február 2. UJ BUDAPEST Ji Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési áras Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor A háztartási munka válsága Aki a fővárosi társadalmi élet jelenségeit csak a felszínen is figyalemmel kiséri, lehetetlen, hogy ne lássa a kulturális, valamint gazdasági életünket napról-napra károsabban érintő cselédviszonyok javításának szükségét. A reform kiváló fontosságát és a közérdek követelte szükséges voltát minden egyes cselédtartó gazda magángazdasági és családi élete igazolja, miért is azt itt bővebben indokolni felesleges. Jelentőségét azonban kétségtelenül fokozza csonka hazánkban az a körülmény, hogy az annyi ezer család életfolyását legközvetlenebbül érintő cselédügy terén nem találkozunk -- sajnos — oly társadalmi tevékenységgel, mely az egyesülésben és a szervezett önsegélyben találná meg e nagy társadalmi kérdés gazdasági és szociális javításának legalkalmasabb eszközét. Nyilvánvalóan ezen tények indokolják azt is, hogy a. cselédkérdés a szociális irodalomban, a társadalom reformtörekvéseiben és alkotásaiban, az állam és a községek szociálpolitikájában nem részesül oly mérvű figyelemben, amilyent társadalmi nagy jelentőségénél fogva megérdemelne. A házi cseléd szolgálata mindaddig, mig emberi szükségleteket kielégíteni képes, gazdasági érték, mely a kereslet és kínálat törvényeinek van alávetve. A gazdasági javak értékének nyilvános versenyében alakulnak ki a kínálat és kereslet igényei, tehát e versenyben tűnik ki az is, hogy mily hatósági és társadalmi reformok alkalmasak a kereslet és kínálat helyes gazdasági, erkölcsi, kulturális és szociális mérlegének fentartására. A cselédkérdés nemzetgazdasági és társadalmi szempontból való megvilágításánál fontos szerep jut azon ténynek, hogy a személyes szolgálatok a gazdáik gazdasági tevékenységét is tekintélyesen fokozzák. A háztartási alsóbb teendők végzésével és a személyes kiszolgálással a cseléd lehetővé ‘teszi azoknak, kiket munkája által teendőik egy részétől felment, hogy idejük nagyobb részét közvetlen kereseti foglalkozásuk tízesére fordítsák. E szolgálatok igénybevételének közvetett előnye pedig az, hogy igy a gazda és családja hivatásának betöltésére jobban és alaposabban készülhet és azt; intenzivebben gyakorolhatja. A cselédtartás tehát mintegy előfeltétele a magasabb fokú kultúráinak és jele a népesség szellemi ereje gyarapodásának. E körülmény megdönthetetlen bizonysága annak, hogy a közhatalom, midőn a rendelkezésre álló eszközökkel a cselédtartás lehetőségét a cselédek számának szaporításával és jobb minőségével fokozni kívánja, nemcsak fontos gazdasági és szociálpolitikai tevékenységet fejt ki, hanem a kultúrát az erkölcsök javításával is hathatósan elősegíti. Fővárosunkban, hol a cselédniac rendezetlensége mellett, a rossz cselédek elleni panaszokhoz a cselédhiány miatti érzékenyebb panaszok is járulnak, a kiválóan fontos közgazda- sági és szociális ügy javításának intézményes reformjait a következőkben . foglalhatjuk össze: 1. A hatósági cselédnyilvántartás és a helynélküliség tartamának megállapithatása, valamint egyéb közbiztonsági érdekekből, a cseléd könyvének a szolgálatba való be- és kilépésekor' a hatósági ellenőrzésnek kötelezővé tétele. 2. A cselédközvetités hatósági kezelésbe való vétele oly módon, hogy az intézmény az állami munkásközvetitő osztályaként szerveztessék, hogy ez által a vasúti kedvezmény és az egységes kezeléS' biztosítva, legyen. 3. A hatósági közvetítővel szervesen működő vasúti kirendeltségek és cselédotthonok, ezek keretében a cselédek védelme és cselédnevelő intézmények létesítése, a kvártélyos asszonyok tanyáinak teljes megszüntetésével. 4. Az egy helyben hosszabb ideig szolgáló cselédeknek meg jutalmazása és a házi cselédeknek házasságkötés, rokkantság és munkaképtelenség esetére való támogatása, illetve biztosítása. Ezek az alkotások hozzátartoznak hazánk újjáépítéséhez és az erkölcsileg is megtépett fővárosunk életének lelkileg- való szebbé tételéhez. Szalag Sándor dr. 1 i , kér. elöljáró. Bekell kapcsolódnunk a nemzetközi forgalomba! Behozatalunk 66, kivitelünk 75%-kal kevesebb, mint a háború előtt — A Bécs felé eltávolodott kereskedelmünk visszahozatala érdekében a közgyűlés felír a kormányhoz — A behozatali és kiviteli tilalmak visszafejlesztését, vámjogunk reformját, a vámfelpénzek revízióját, az utlevélügy rendezését sürgeti a főváros Fayer Sándor törvényhatósági bizottsági tag a múlt év november 9-én tartott rendes közgyűlésen azt indítványozta, hogy a főváros törvényhatósága intézzen feliratot a nemzetgyűléshez és a kormányhoz,,hogy a nemzetközi forgalomba kapcsolódjunk bele, mert csak erőteljes külkereskedelem a záloga Csonka- Magyarország fővárosa fejlődésének. Az indítványt kiadták a tanácsnak és Purébl Győző dr. tanácsnok, a közgazdasági ügyosztály vezetője, azonnal hozzáfogott a kérdés tanulmányozásához. Hónapokig tartó munka után most készült el az ügyosztály előterjesztése, mellyel csütörtökön, e hó 3-án foglalkozik a főváros köz- gazdasági bizottsága. Munkatársunk felkereste Purébl tanácsnokot, aki a nagyfontosságu előterjesztésről a következő felvilágosításokat adta az U j Budapest-nek: Budapest összes áruforgalma már 1912-ben az egész ország áruforgalmának 13%-át tette ki. A vasúti áruforgalom 11, a folyamhajózási áruforgalom 49%-a esett Budapestre. Az ipar, kereskedelem és forgalom Budapest lakossága 64%-át tartotta, fenn, és pedig ipar 417, kereskedelem 14-2, közlekedés 8'2%-ban. Az iparíizők száma 1890-től 1920-ig 104.966-ról 218.068-ra emelkedett, a kereskedők száma ugyanebben az időszakban 28.196-ról 64.881-re, vagyis csaknem a háromszorosára szaporodott. A háború utolsó éve, valamint a forradalmak és a román megszállás ideje a legsúlyosabb gazdasági visszaesés képét mutatja. Az üzletnyitások száma, amely 1911-ben 7419 volt, 1918-ban 6027-re, 1919-ben pedig 4334-re csökkent. Leginkább jellemzi a gazdasági visszafejlődést az áruforgalom szomorú képe. Budapest áruforgalma volt tonnákban: 1910-ben behozatal 72.994, kivitel 33.302; 1911-bén behozatal 86.683, kivitel 36.133; 1912-ben behozatal 80.333, kivitel 33.686; 1918-ban behozatal 47.529, kivitel 17.965; 1919-ben behozatal 23.959, kivitel 8050; 1920 január havától egészen október haváig behozatal 28.987, kivitel 8584. Tehát az árubehozatal a békeforga- lom egyharmadára, a kivitel pedig, amely másként az ipari termelés .képét is mutatja, a háború előtti forgalom egynegyedére csökkent. Ezen statisztikai adatok világosan mutatják azt a. sivár képet, amely ipar és kereskedelem tekintetében előállott, miért is elsőrendű érdekünk, hogy iparunk és kereskedelmünk ismét talpraállittassék és a Bécs felé eltávolodott kereskedelmünket Budapestre ismét visszahozzuk. Bécs a szabadkereskedelem alapján áll, ott a behozatal és kivitel elé nem gördítenek nehézségeket és a kereskedelmi szabadságot is megadják minden irányban. Budapestről azért került el a kereskedelem, mert nem volt meg az alkalmas^ mód az üzletek és vállalkozások lebonyolítására, nem volt meg a gyors és közvetlen közlekedésünk a szomszédos államokkal s mert a monarchia utódállamai kereskedelmünket béklyóba vetették, pedig Magyarország hivatva, van arra, hogy a Nyugat és Kelet között kereskedelmet lebonyolítson ,.Budapest főváros” gócponttal. A nemzetközi kereskedelem egyik alaptétele a. belső Kereskedelem' szabad mozgása, amelyhez a benső állami és pénzügyi konszolidációnak is hozzá kell járulnia. Az első lépést tranzitókereskedelmünk érdekében a kormány a.z előjegyzési raktárak (hitel- raktárak) intézményének az életbeléptetésével tette meg. Ezzel a. kereskedelem jelentős kívánsága teljesült s megtörtént az első intézkedés külkereskedelmünk előmozdítására is. A kereskedőnek módjában áll a külföldről hozotl árut előzetes behozatali engedély nélkül is behozni, a behozott árut vámfizetés nélkül beraktározni, azt a raktáron minden külön engedély nélkül exportálni. E kedvezményt a, megbízható nagyobb cégek részére, mint magánvámraktárt, engedélyezik. Kilátásunk van a fenti, tranzitó- kereskedelmi rendelet kiegészitéseképen egy másik rendeletre is, amely olyan küldeményekre vonatkozik, amelyek nem rendszeresen, hanem inkább esetről-esetre merülnek fel. Hasonló további könnyítő rendelkezéseket is kilátásba helyezett a kormány. Könnyítő kereskedelmi rendelkezés az is, hogy a belföldi felek a nem zárolt összegekről (80%-ról), a külföldiek pedig (a csehek kivételével) egész számlakövetelésükről szabadon rendelkezhetnek, abból akár belföldi, akár külföldi számlára átutalásokat szabadon teljesíthetnek. Az exportvaluta beszolgáltatására a pénzügyminiszter legutóbbi rendelete azokat kötelezte, akik múlt év december 19-ike előtt kaptak kiviteli engedélyt. Most a miniszter akként rendelkezett, hogy olyanok- is mentesittessenek az exportvaluta beszolgáltatása alól, akik december 19-ike előtt kapták meg ugyan az engedélyt, de csak most használják fel. Úgy tudjuk, hogy a szabad forgalmat — figyelembe véve az ellátási nehézségeket és az átmeneti állapotot —- a kormány csak fokozatosan léptetheti életbe, még pedig csak úgy és akkor, ha ezzel egyrészt a termelésünk nagyobbarányu foglalkoztatása függ össze s másrészt a. belföldi fogyasztást jobban és olcsóbban tudjuk ellátni. Időlegesen tehát a. „szabad lista” tetemes kibővítése fog bekövetkezni. Bel- és külkereskedelmünk előmozdítására mutat- az illetékes tényezőknek az az elhatározása, hogy határozottan belenyúlnak a gazdasági élet rendezésébe és a kormány elhatározta magát arra, hogy a szabadforgalmat a lehetőséghez képest a már eddig megtett intézkedéseivel a gazdasági élet összes ágazataira kiterjessze. Ezen az utón teremt a kormány utat az export és import számára és szándéka az, hogy a társadalom összessége élvezhesse ezen nagy munkából eredő hasznot *és a bekövetkezendő eredményeket. Bár a kormány a tranzitóforgalom, a külkereskedelem megindítása felé az első lépéseket megtette, mindazonáltal szükségesnek találjuk, hogy az indítvány alapján az előadottakhoz kétest az abban foglalt kívánalmakat a törvény- hatósági bizottság közgyűlése magáévá tegye és elhatározza, hogy mindezeket egybefoglalva, emlékiratot terjeszt fel a nemzetgyűléshez s a kormányhoz, megküldve egyúttal az emlékiratot támogatás és sóját hatáskörükben leendő intézkedések megtétele végett mindama hatóságokhoz, amelyek nemzetközi kereskedelmünk fejlesztésére hivatottak. Az emlékirat alaptételei, illetve a kívánalmak alapfogalmai a következők volnának: 1. A Bécs felé eltávolodott kereskedelmünknek minden lehető módon Budapestre való visszakozása. 2. A szomszédos államokkal való közvetlen érintkezés lehetőségének megteremtése. A szomszédos államokkal vám- és kereskedelmi szerződések megkötése és a kereskedelmi és vasúti egyezmények végleges lebonyolítása. Külkereskedelmi ügyeknek egységes szerv utján való irányítása és a külkereskedelmi képviseleteknek megszervezése. 3. A megszállott területen lévő kereskedőinknek vissza hódítása. A hazai kereskedelmi szabadságnak minden irányban való biztosítása s ezúton a tisztességtelen kereskedelemnek leküzdése és ennek megszüntetése érdekében megfelelő törvények meghozatala. Kereskedelmünk gócpontja Budapest legyen. 4. A helyi kereskedelmi, valamint beviteli és kiviteli szabad listának átmenetileg a helyzetnek s az ellátásunknak megfelelően mielőbbi elkészítése. 5. A behozatal és a célirányos kivitel elé gördített nehézségeknél: eloszlatása. A kikészítést eljárásnak úgy aktiv, mint passzív irányban való kifejlesztése.
