Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-09-21 / 37. szám
7. évfolyam Budapest, 1921 szeptember 21. 37. szám UJ BUDAPEST M Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VKálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor Kőbánya és a várospolitika irta: MINKÉ BÉLA dr. törvényhatósági bizottsági tag. Még az úgynevezett boldogabb korszakban sokszor esett arról szó, hogy a fővárost környező községek hozzácsatolásával megvalósítják N&gy-Budapestet. Bár kétségtelen, hogy a múltban oly csodálatos lendülettel fejlődött Budapest természetes vágyának tűnt fel Nu.qj/- Budapest kepe, mégis szabadjon nekem megjegyeznem, hogy e vágy amilyen természetesnek hítszott, amidőn ennek gondolata megszületett. ugyanakkor még nagyon, de nagyon idő- előtti is volt. Szerény nézetem szerint ugyanis egy városnak csak akkor szabad terjeszkednie, ha. saját területének keretein már túlnőtt, ha ezen belül már befejezte fejlődését. Márpedig' ez a fejlődés Napy-B udapesi gondolatának felmerülése idejében nem fejeződött be, ami egészen természetes is, ha elgondoljuk, hogy a főváros jóval nagyobb területen fekszik. mint akárhány sokkal népesebb világ város. A fejlődésben levő Budapest tehát önmagában ezen ténynél fogva ad halasztó hatályt A7 a mi-Budapest gondolatának, tekintet kiil arra. a szomorú tényre, hogy kis országnak nagy fővárosa vagyunk. Miután a meglevőt kell fejlesztenünk, állapítsuk meg, vájjon az eddigi fejlődési irányzat mindenben megfelelő volt-e.’ : válaszolnunk, mert még a Belváros, mini a főváros magva körül csoportosuló kerületek soha nem sejtett arányban virágoztak fel, addig a. külvárosok városrendezési, közlekedési, világítási, közegészségügyi, szociálpolitikai és egyéb szempontokból alig-alig kaptak egy kis koncot. Szánt szándékkal használom a ,.konc” szót, inert sajnos, ez a fejlődés csak részben természetes, részben azonban természetellenes és annak a politikának a következménye, amely önző érdekklikkeket és törzsfőket nevelt. A klikkek és a. törzsfők a régi választói rendszer következtében a belső kerületekben éltek és uralkodtak és igy csak azok a kerületek fejlődtek a többiek rovására, ahonnan a klikkek és a, törzsfők uralma kisnrjadzott. A külvárosok pedig úgyszólván az ebek harmin- cadjára kerültek. Ez a politika ugyan oppor- tunus volt. de csak az egyesek és nem a köz javára, mert egészséges városi politika egységes fejlődést és önzetlen irányitást követel. A keresztény gondolat bevonulása megszüntette ugyan ezt az opportunus törzsfő politikát, mégis ugylátszik, hogy — habár talán csupa megszokásból — még mindig a régi módi járja, mert bizony a külvárosok a városházán még mindig a hamupipőke szerepét játszók. Ez a szerep különösen Kőbányára áll. mely a főváros egyik legnagyobb területű külvárosa, majdnem akkora, mind a balpart többi kerületei együttvéve. Pedig éppen Kőbánya volt az. amelynek Pest^ és Buda egyesítése után a fővároshoz történt kapcsolása már bizonyos irányban a. Nagy-Budapest gondolatait szolgálta és amely a legalkalmasabbnak látszott, hogy a világvárosok mintájára oly külváros szerepét töltse be, mely uay a ayárvádlalalok központos Húsára mint a hivatalnokseregek és a. munkások er/észsépes elhelyezésére a' le fi alkalmasabb. Kőbánya területe olyan nagy és egészséges, hogy |. látszólag ellentmondó előbb említett két szerepét, egyaránt betöltheti. Ugyanis Kőbányának legmagasabb pontja majdnem egy nivóban van a Gellért-hegy tetejével, a szélén pedig ott terül el a hatalmas Kákosmező. Viszont a főváros belső kerületétől való távolsága alkalmas arra, hogy a gvár- kéménypk füstjétől a pestiek tüdejét megkímélje. Es mégis, bár évtizedek múltak el, alig történt valami abban az iránvban. hogy Kőbányát közelebb hozzák a belkerületekhez. A közlekedésit ovi politika Kőbányát úgyszólván teljesen elhanyagolta. Tervek ugyan készültek a háború előtt, de Kőbánya villamoshálózata még sem lett sűrűbb azon szükkeblüsóg folytán, hogy a villamosvállalatok, melyekre pedig ugyancsak volt befolyása a fővárosnak, pillanatnyilag nem találták meg- számításaikat. A háború utolsó évétől kezdve pedig Kő- ' hánya a. villamos közlekedés kora esti órákban való beszüntetése folytán a kultúrától úgyszólván teljesen megfosztatott. Bár Kőbánya, mint említettem, a legegészségesebb balparti kerület, mégsem jutott eszébe sem a fővárosnak, sem az államnak, hogy Kőbányára köz- epészsépiipyi intézményeket helyezzen el, úgy hogy ma csak egy pár betegre szóló befogadó- képességgel rendelkező tüdőbeteg-gondozója van. Az ut. csatorna, vűágitás kérdése úgyszólván csak Kőbánya néhány utcájában van megoldva, a. külsőbb területein éppen ott, ahol Kőbányának kb. 80 gyára közül a legtöbbnek van telepe, ahol tehát ipari szempontból is fontossággal bir ez érintett munkálatok elkészítése, mondhatnám még egész kezdetleges állapotban van. Ugyanott lakik azonban Kőbánya legtöbb szegénye és hogy mennyi és mily nyomorúságban élők, annak megmondhatója, Pedlow kapitány, az amerikai segitő- akció vezetője, aki megállapította, hogy Budapest összes városrészei közül Kőbányán van a legleirhatatlanabb és legtelietetlcuebb nyomor. Rendezetlen poros utcák és a csatornázás hiánya pedig ezt az egészségi standardot süllyeszti, a, nyomort pedig neveli. A csak néhol pislákoló petróleum lámpák, a közbiztonságot, sötétben az utcán mentén tátonpó vödrök pedig a, testi épséget veszélyeztetik. E cikknek nem célja .Kőbánya fájdalmát résAete^mi fölsorolni, mert akkor sajnos, nagyon sokat kellene Írni, -supán általánosságban kívánok rámutatni azokra az anomáliákra, melyek a helytelen várospolitika következtében Kőbánya, és ezzel egyszersmind fővárosunknak egész fejlődés _ hátrányosán‘ érintik. Mert akármilyen kis ország is vagyunk és akármennyire agrárállam, a fővárosnak és az országnak elsőrendű érdeke az ipari termelés fejlesztése. Már pedig Kőbánya ma már elsősorban auárvárosa a fővárosnak és ha az épülő Dunakikötővel be kívánunk és be is kell Az a tragikomédia, mely a fővárosi Vigadó bérlete körül hónapokkal ezelőtt megkezdődött, befejezéséhez közeledik. A pénzügyi bi zottság egyik legutóbbi ülésén elhatározta a termek és a ruhatár házi kezelésbe való vételét, most pedig megjelent a versenytárgyalási hirdetmény a Vigadó vendéglőjének, valamint az ehhez tartozó lakásnak 1921. november hó elsejétől való (i és fél éven át való bérbeadására. Bérösszegül évi negyvenezer korona fix bérösszeget, valamint az úgynevezett pecsenye- bruttó után megajánlandó százalékos részesedést köt ki a főváros. Uyképen a Vigadó bérlete, melyre egész keresztény és nemzeti hangverseny kultúránkat akarták alapítani egyes pályázók, epy harmadrangú vendéglő bérletévé zsugorodott össze, mely a pályázókat kivéve, jóformán senkit sem érdekel, — hacsak az az érdekes kikötés nem, hogy a vendéglős mindenesetre köteles Harmatvizet, árusítani és a spriccereket ezzel készíteni. A vigadói vendéglő pályázatának kibocsájtásával kapcsolatban kerültek nyilvánosságra azok a teremhaszná- lati feltételek, amelyeket a főváros városgazdasági ügyosztálya november elsejétől kezdődőleg a hangversenyvállalkozókra kötelezően megállapított. A feltételek szerint hangversenyeket, irodalmi felolvasásokat és tánc- művészeti előadásokat hétköznapokon este fél hat és fél nyolc, valamint nyolc és tiz óra között lehet rendezni. A hangversenytermek egyszeri használatának diját a legdrágább belépőjegyek mértékéhez igazítja a főváros. Ha 100 korona a legdrágább belépőjegy, akkor 4300, ha 150, akkor 4800, ha pedig ennél több, akkor 5800 korona a terem használati dija. Ezek a dijak november elseje és március 31-ike között érvényesek, a dij egyébként 3000. 3500 és 4500 korona. A nyilvánosságra került ieremhasználati feltételek a legnagyobb mértékben kapcsolódnak a dunai nemzetközi forgalomba, úgy Kőbányát számításon kívül hagyni nem lehet és nem szabad. Ezeket a szempontokat a legmelegebben és a, leghatározottabban ajánlom fővárosunk intézőköreinek figyelmébe és a jövőben . annak hogy az Andrássy-utra autóbusz járatokat vezetnek, de ugyanakkor nem gondoskodnak arról, hogy a Gyömrői-utra legalább omnibusz járjon, vagy, hogy inig Újpest szó nélkül, addig Kőbánya csak az intézőkörök figyelmének egyenes felhívására kapja meg az éjjeli villamosjáratokat, vagy, hogy a Pedlow kapitány által egyenesen Kőbányára helyezni kívánt szülőnő-otthon egyes intézők akaratából még ma sem nyert elhelyezést: nem szabad megtörténnie. E példákat a legutóbbi hónapok történetéből vettem ki, mini a legkiáltóbbakaí. Ezek teljesen igazolják a helytelen irány t, mely ahelyett, hogy egészséges decentralizáció elvét követné, minden centralizál. A helyes várospolitika szempontjából nem tartom elégségesnek egyes vezetők jóindulatú megértését, mert szükséges, hogy az összes vezetők egyenként és összesen legyenek áthatva attól a gondolattól, hogy Kőbánya bármennyire is körül van barrikádirozva és bezárva vasútvonalakba, mégis a fővárosnak egyik legfontosabb kerülete. Az pedig semmiesetre sem kívánható, hogy erre a, körülményre a főváros csak akkor jöjjön rá, amikor a termelő munka igazi megindulásakor Iái ni fogja, hogy Kőbánya hangya szorgalmú, de eddig elhagyott szellemi és testi munkásai, akik úgy az országos, mint a községi választások alkalmával egyhangúlag adták tanujelét keresztény és magyar érzésüknek, milyen sok produktív munkával járulnak hozzá fővárosunk fejlesztéséhez és a termelő munka kapcsán megszülető és izmosodó tér melő gondolatokkal és tettekkel integritásunk visszaszerzéséhez is.. m ég sok apróbb kikötést foglalnak magukban, melyek arra vonatkoznak, hogy a főváros a teremhasználati dijat minden körülmények között megkapja. Ezekhez a teremhasznáFati feltételekhez azonban nekünk is van néhány szavunk! Amikor a székesfőváros pénzügyi bizottsága a Vigadó termeinek bérbeadása helyeit annak házi kezelését határozta el, a bizottság szeme előtt egyáltalában nem az a szempont lebegett, hogy ilyképen nagyobb jövedelmet buz a főváros a Vigadóból, sőt arra is el volt készülve a bizottság, hogy a házi kezelés jövedelemcsökkenést jelent, mert a terembér megállapításánál bizonyos kulturális és művészi szempontok is számításba kell, liygy jöjjenek, ami mind pénzbe kerül. Arról nem is beszélve, hogy a bérbeadások effektuálásúra valóságos külön kis hivatal felállítása válik szükségessé, ami mind pénzbe, még pedig sok pénzbe kerül. Amikor a pénzügyi bizottság a házikezelésbe való vételt határozta el, akkor a legközvetlenebb anyagi és művészi felügyeletet akarta gyakorolni a Vigadó termeire, azt akarta, hogy a Vigadó termeinek bérlete, illetőleg bérbeadása a keresztény és nemzeti hangverseny kultúra szempontjai szerint történjék. Ezzel szemben mit látunk“? A városgazdasági ügyosztály a tanács utólagos hozzájárulásával oly magasan áliapitja meg a teremhasználati dijakat, hogy a hangversenyrendezők csak igen magas belépődíjak megállapítása mellett folytathatnak hasznolhajtó vállalkozást. Ahelyett, hogy klasszifik;\!j volna a főváros és magasabb teremhasználati dijakat állapított volna meg, például a íáncprodukciók. mint a zenekari hangversenyek számára, csupán a belépődíjak nagysága szerint, tisztára üzleti alapon, progresszív módon' határozta meg a terem- használati dijakat. Vagyis a fővárosnak nem fontos, hogy valamely bretli-priniadonna fitogtatja-e lankadt bájait a Vigadó dobogóján, vagy pedig nemzeti és irodalmi célú felolvasás történik-e ott! A terem használati dija mindig ugyanaz, tehát ugyanoly magasaknak kell lenni általában a táncHogyan fest a Vigadó házikezelésben? Zenekultúra helyett bürokratizmus — Kiírták a pályázatot a vendéglő bérletére — Meg kell alakítani a Vigadó-bizottságot!
