Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-09-14 / 35-36. szám
192! szeptember* 14 ZU BUDAPEST 3 A tétényi sertésvásár botránya A Kereskedelmi Bank milliárdos üzlete — Monopólium a közönség bőrére Mi a zsir drágaságának igazi oka? A főváros feliratot intézett a kormányhoz Jelentette az Uj Budapest, hogy a kormány a Magyar Sertéshizlaló és Húsipari B. T.-nak monopóliumjellegü engedélyt adott Nagytétényben sertésexportvásár létesítésére. Ez az engedély, mely arra ad alkalmat, hogy a sertéshús és zsir úgyszólván a főváros szeme előtt kerüljön ki a külföldre, érthető izgalmat keltett a fővárosnál, és a tanács nem késett a tiltakozással a főváros életérdekeit érintő merénylettel szemben. A legutóbbi tanácsülés memorandummal fordult ez ügyben a kormányhoz, melyben méltó kritikával illeti Weisz Fiilöp bankjának jószagu üzletét. Bizonyos, hogy a drágaság- ügyében összehívott rendkívüli közgyűlés még élesebben fog állást foglalni a tétényi vásár ügyében, melytől Budapest zsirellátása függ. Teljesen osztja a főváros a kormány felfogását abban a tekintetben, — mondja a felirat — hogy országos közgazdasági és állategészségügyi szempontokból, valamint a hazai sertéskereskedelemnek a Wien—st.-marxi piac- tólvaló függetlenitése szempontjából nagy érdekek fűződnek egy oly sertéspiac megteremtéséhez, mely egyrészt a hazai kiviteli sertéskereskedelem, másrészt pedig a megszállott országrészekből és a szomszédos államokból nyugatra irányuló tranzitó-sertésfor- galom lebonyolítására alkalmas. Ezt tartotta szem előtt már Pest város tanácsa, amikor a XVIII. század végén az első sertésszállás-telepet ,a hatvani vámvonalon kivül Mezőségen (a mai Népszinház-utca vidékén) létesítette; majd amikor a város fejlődésével 1819-ben ezt a kereskedelmi hizlaló-telepet a Gyálla-ut és a Sertéstavak közötti térségre, 1858-ban pedig az eddigi kőbányai sertéshizlaló- és kiviteli vásártelepre áthelyezte. Amikor pedig a sertésvész kiütése után a kőbányai sertéstelep megszüntetése komolyan szóba került, a főváros tanácsa ugyancsak ezen sertéskereskedelmi telep nagyhorderejű országos közgazdasági szerepének teljes tudatában fordult felterjesztésben a kormányhoz aziránt, hogy egy uj sertéshizlaló-telep kérdésében álláspontját és elhatározását a fővárossal közölni inéltóztassék, annál is inkább, mert ugyanakkor Ausztria az 1909. évi december 30-án kelt osztrák törvény értelmében 54 millió koronát engedélyezett az osztrák állat- tenyésztés és állatértékesités megszervezése céljára és e célból állami fenhatóság alatt kellett csinálni annak, aki a fiakkeres hangzatos címére pályázott. Ugyancsak a Fővárosi Múzeumban van egy rajzlap, amely azt a tervet mutatja, amit egy ily bérkocsis-újoncnak végig kellett hajtania, egy mindenféle kanyarodásokkal,' nyolcasokkal, hirtelen közökkel teli pályán, ha meg akarta szerezni azt a mesterlevelet, amelynek alapján aztán bekerült a fiakkerosok tiszteletreméltó szervezetébe. Mint minden ipar, ez ugyanis szintén céh-szervezetet alkotott, amelynek ugyancsak voltak jelvényei, esküje, temetéseken felvonuló trombitás-kara, sőt még erkölcsi paragrafusai is arra nézve, hogy különösképen a nőtlen fiakkeros miként éljen és viselkedjen, miként bánjon a közönséggel, a „fuvarral“, tllv utóbbi paragrafusok ma is elkelnének.) Egyébként ennek az iparnak pesti történetéből valami sokat nem tudunk, csak annyi bizonyos, hogy a múlt század elején jelent meg, persze bécsi formára, nemcsak a bérkocsit, hanem az öltözködést, a bő harangnadrágot, tarka mellényt, kis kerek kemény- kalapot s k szélben messzire lobogó zsakett-szabásu kabát két szárnyát illetőleg. Azóta persze ez az öltözködés átalakult, elfelejtődött. Ott azonban, ahol a bérkocsi, mint polgári forgalmi eszköz, nemzeti kitalálás: Páris utcáin a legutolsó időkig is feltünedezett bizonyos történelmi izii fiakkeros- viselet. Mi tiz évvel ezelőtt, a nagy boulevarde-ok iramában még gyakran láttunk ily urakat a bakon, amint született szellemességgel kínálták az utcán töprengve sétálónak a kocsikázás kényelmét. A kocsijuk és formája kissé még a XVI. Lajos-kora- beli bérkocsira ütött, az öltözetükről pedig önkéntelenül a L’Aiglon történeti tablói jutottak eszünkbe. A kezük alatt ott volt a modern kor technikai vívmánya. a taxaméter, de a fejükön ezüst cilinder s ennek járulékai gyanánt drap szalónkabát, ezüst gombok s kék- vagy papagájszinii sárga nadrág. (Dömötör.) ..Állatértékesitő Központ“ felállítását rendelte el. Ilyen körülmények között a főváros magára hagyatva folytatta, a. tárgyalásokat az uj sertéshizlaló telep létesítése érdekében és pedig egyrészt a kereskedelmi kormány azon főosztályával. amely a csepeiszigeli kereskedelmi kikötő építését tervezte, másrészt a. királyi család ráckevei és bécsi gazdasági hivatalaival, mivel az uj sertéshizlaló telepet a Csepel- szigeten, tehát még a főváros érdekkörében fekvő és a királyi család magántulajdonát képező olyan területen kívántuk megépíteni, ame v közigazgatásilag is a fővároshoz csatol- tatott volna. Pl tárgyalások közben 1914. év elején egész meglepetésszerűen arról értesültünk, hogy a földmivelésügyi kormány a fővárost megelőzve, két budapesti banknak s illetve a bankok érdekeltségével alakított részvénytársaságnak adott jogot egy sertéshizlaló telepnek Nagytétényben való létesítésére és ezen vállalat részvénytőkéjének egyharma- dát ja. földmivelésügyi minisztérium terhére vállalta. Az akkori földmivelésügyi kormánynak a főváros előkészítő tárgyalásai közben — amelyekről kiküldöttje utján tudomással bírt — és a fővárosnak ily méltánytalan mellőzésével tett, ez a lépése a fővárosra nézve mélyen sajnálatos és sértő volt, mert eladdig példátlan eset volt, hogy a kormányhatóság Budapest fővárosát ily közelről érintő nagyfontosságu kérdésben az előkészítő tárgyalásokból kihagyta, volna. Semmiféle képen sem volt megindokolható, hogy a kormányhatóság a fővárost egyszerűen megfossza egy olyan ipari, kereskedelmi és általános közgazdasági intézménytől, amely minden állami támogatás nélkül a főváros életerőiből keletkezett, a polgárság- munkásságából és a főváros anyagi támogatásából egy évszázadnál hosszabb idő óta tartatott fenn, amely a főváros gazdaságának, ipari és kereskedelmi életének, idegenforgalmának és kultúrájának a múltban és a jelenben egyik hatalmas tényezője volt és amelyhez a főváros ragaszkodását mindenkor és igy az utóbbi években is, a földmivelésügyi kormányhoz intézett ismételt felterjesztéseiben világosan kifejezte. Természetes tehát, hogy a főváros az ilyen viszonyok között és a főváros érdekszféráján, közgazdasági életkorén kivül létesült nagytétényi hizlal ót el épp el szemben tartózkodással és érthető aggodalmakkal viseltetik, annál is inkább, mert ez a vállalkozás kétharmadrészben bankoknak üzleti magánvállalkozása, tehát már ebből a szempontból sem helyettesítheti a főváros közérdekű közintézményét. Ilyen magánérdekü intézmény nemcsak az illető ipar és kereskedelem érdekeit nem biztosítja, de nemzetgazdasági és kereskedelempolitikai önállóságunk szempontjából sem nyújt biztosítékot arra nézve, bogy minden körülmények között feltétlenül képes lesz ugyanazt a tevékenységi irányzatot szolgálni, és nem fog-e a banktőke nemzetköziségénél fogva a vállalatban olyan befolyás érvényesülni, amely az eredeti céloktól és működési irányoktól eltérést mutat. Aggodalmat kelt még a főváros hatóságában a miniszteri leiratban foglalt, a hely megválasztásához fűzött indokolásnak az a része, mely szerint a Magyar Sertéshizlaló és Húsipari B.-T. nagytétényi sertéshizlaló telepének alapítása alkalmával a miniszter kijelentette, hogy „akár a. kivitel, akár a behozatal szempontjából egy export-vásártelep létesítésére szóló jog megadásánál természet szer illeg nevezett vállalat jöhet elsősorban tekintetbe”. Ez a kijelentés teljesen újszerű és arra enged következtetni, mintha a kormány a főváros által létesítendő hizlaló és sertéskereskedelmi teleppel szemben, a naaytétényi telepnek most, vagy bármikor később adandó bármiféle jogokat, mint kiváltságokat akarna fentartani. Az exportvásár létesítése ügvében elfoglalt fővárosi állásponttal kapcsolatban a főváros jogainak épségben tartása céljából határozottan óvást emel az exportvásárral kapcsolatban létesíteni szándékolt nyűt, azaz a belföldi fogyasztás céljára tartandó sertésvásárok engedélyezése, továbbá a telepen lévő kényszervágóhidnak rendes köz- vágóhidi jelleggel való felruházása, valamint a. telepen tervezett leölt sertések vásárjának, azaz husvásárnak tartása ellen. A ferencvárosi sertésvásár és a sertésköz- vágóhid ugyanis a fővárosnak két olyan fontos közgazdasági és ipari tényezője és emellett jövedelmi forrása is, melyekről a főváros súlyos megrázkódlatáis nélkül sem egészben, sem részben nem mondhat le. mert különben ezen köz- intézmények korszerű fentartása lehetetlenné válnék. Pedig ezeket a közintézményeket a főváros a földmivelésügyi kormány egyenes felit i vására létesítette. Joggal elvárhatja a főváros, hogy országos közérdekből és egyenesen a kormányhatóság felhívására nagy áldozatkészséggel létesített közintézményeknek bevált és életképes részei a kormányhatóság részéről mindenkor megfelelő védelemben részesüljenek, egy magánvállalkozásnak adandó kedvezménnyel ne károsíthassanak és létalapjukban ne rendíthessenek meg. A nagytétényi sertéshizlaló telepen rendes nyílt sertésvásárnak és husvásárnak létesilését elsősorban közélelmezési szempontból káros a fővárosra nézve, mert úgy az élő, mint az ölött sertéseknek Nagytétényből a fővárosba való szállítása a fennálló viszonyok között; igen tetemes költségekkel jár, ami a sertéstermékeket feleslegesen meg fogja drágítani. De közegészség') szempontból is sok veszéllyel járna, különösén a melegebb évszak- ban, ha a főváros lakossága részére a húst és húskészítményekéi 17 kilométer távolságból szállítanák a fővárosba, mert a hasnak ilyen nagy távolságból való befíivarozása, annak egészségi és kereskedelmi minőségét lényegesen rontaná. A fővárosnak teljesen szabad ipari és kereskedelmi légköréből kiszorított ezek az exisz- tenciák tevékenységükkel egy olyan intézménybe lesznek belekényszeritve, mely lényegében egy nagy kereskedelmi magánvállalkozás, amely mindazon üzletágakkal, melyeknek gondozásával az érdekkörébe utalni szándékolt ipar és kereskedelem javára hivatva volna, maga is foglalkozik. Ez pedig a vállalat nagy tőkeerejénél fogva előbb-utóbb arra fog vezetni, hogy aiz egész fővárosi sertés-, zsir-, szalonna- és huskereskedelmet, valamint a feldolgozó ivart a banktőke részére úgyszólván kisajátítja és abszorbeálja, szóval monopolizálja. Ennek a lehetőségnek előmozdítása közgazdasági szempontból nemcsak az ipar és kereskedelemnek, hanem a Sertéstenyésztésnek és mezőgazdasági hizlalásnak sem válhat előnyére. Viszont a mezőgazdaságnak, de a főváros közélelmezésének és közgazdaságának is fontos érdeke, hogy a ferencvárosi sertésvásár, amely immár évtizedek óta az ország szabadforgalmú sertéseinek legfontosabb értékesítési gócpontja, megszabadittassék attól a negyedszázad óta túlhaladott rendészeti korlátozástól, mely szerint az ezen vásárra felhajtott sertések azonnali levágás céljából kizárólag a budapesti sertésközvágóhidra hajthatók el. Más szóval a ferencvárosi sertésvásár a negyedszázadot meghaladó tényleges állapothoz képest szabad forgalmú sertésvásárnak ismertessék el. AJÁNLHATÓ CEGEK: Müller Testvérek 1 1 Vegyészeti Gyár R.-T. tinta, tuss és festékgyártmányai nélkülözhetetlenek L ibái Lajos látszerész IV., Veres Pálné-utca 16. Nagy Ferenc szállító IV., Szarka-utca 7. erő Adolf cipönruliűzű IV KOSSUlh LajOS U k azonnal intézetek, isko'ák, hatísáG sok részére bármely mennyirégben cipőt Cchunda V. József ** hangszergyáros IV., Magyar-utca 18. Magy Ignác pincészeti felszerelés ® * VII., Károly-körút 9. Kötél, zsineg ponyva és zsák olcsón kapható a leprr^ilib szakmabeli ciginél IIAJíSCMII,I> AUIF.KT Budapest. Kíirol j-körnt 15.
