Rákos Vidéke, 1937 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1937-04-18 / 16. szám

XXXVII-évfolyam Rákosszentmihály, 1937. április 18. vasárnap 16. s?ám. — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynagyközségi.és^számos egyesület hivatalos lapja. — Megjelenik minden vasamap Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: rakosszentmi h a l y, Szentkorona - ntca 103. Telefon: Rákosszentmihály 31. . Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2‘50 P Egyes szám ára 24 fillér Postatakarékpénztár* eseltkaz. sz.; 617 Krisztus nélkül. Nom szenvedünk nagyzási hóbortban, hogy netalán Hitler kancellárhoz akarnék intézni ezeket a sorokat. A politikai külön­ben sem kenyerünk. De itt, at Rákos men­tén is gondolkodóba kell esnünk, ha a pápa körlevelét olvassuk, melyet a német katoli­kusokhoz irt. Tetézi ezt ßp a hír, hogy im­már a német protestánsok is tiltakoznak, a lelkiismereti szabadság gúzsbakötése ellen. Mig egyfelől a bolsevizmus az istentelenség mételyét terjeszti, — másfelől Németország­ban üa vér kinyilatkoztatását«, a faj imá­datát hirdetik az uj pogányok. Már olyasmit is olvastunk, hogy az igazi kinyilatkoztatás nem Krisztus, hanem Hitler nevéhez fűző­dik, hogy Ludendorf őrjöngéséről ne is be­széljünk. Ne mondja senki, hogy mindezekhez ne künk semmi közünk sincsen. Nemcsak a ma­gyar pogányok« szektájára utalok, hanem egyáltalában észre kell vennünk azt, hogy nálunk isi baj van a tömegek hitélete körül. Kétségtelen ugyan, hogy a háború óta a hí­vők sokkal intenzivebb vallásos életet él­nek, mint annakelőtte, amikor a vallást leg­többen csak kedves ceremóniának tekintet­ték. Másrészt azonban a hajdani közöm­bösek« nagyrésze a hit ellenségévé vált. És* ezzel együtt természetesen az egyház, a pa­pok és „a hi vők ellenségévé. Jórészt, tudah tálán, műveletlen, vagy félmüveit elemek in­gaként lebegnek az ateizmus és a vér kinyi­latkoztatása között, holott a társadalmi és állami lét alapja csakis a bensőleg átérzlett kereszténység lehet. Nem megmosolyogni való az, ha ösz- szefüggjést keresünk ez’ek között az áramla­tok és a szentmihályi plébánián történt eset között, amelyről még mindig nem tudom, bogy a rendőri nyomozás valamit kiderített Volna. — De lábár aljas gaztett, akéir ot­romba tréfa volt ßz éjszakai gengszter-tár madás, végeredményben egyaránt elszomo­rító . Mert igy js, úgy isi elrettentő világot vet a tettesek lelki struktúrájára. ji.Ebben a községben, amelynek ilyen apostoli lelkű papja van, akit a h,i,vők ra­jongó szeretete övez, ebben a községben, afroi most nagyobbitják a templomot,mert már szűknek bizonyult, az ájtatos hívek be­fogadására, — ebben a községben hogyan történhetett ilyesmi? Mondjuk azt hogy ez csjak valami egé­szen különálló eltévelyedés, amelyből nem' szabad következtetéseket levonni ? Ezt nem] mondhatjuk. Gondoljunk csak ja tavalyi templomra!)Iásra. Vagy mondjuk azt., hogy a tettesek talán nem helybéli lakosok;? Ezt sem megnyugtatás és nem vigasztalás. Itt olyasmi történt, amin minden jóérzésü em­ber léiké 1 egmélyéig felháborodik és aggód­va kérdi: hova jutunk, há ez megtörténhet- tett? Rá kell jönnünk, hogy nem elég! azl, ha a tettesek kézrekérülnek és meg bűn hődnek. Sokkal mélyebben kell megfogni a baj gyö­kerét. A Krisztustól el távolodót Lakát kell a keresztény hit és erkölcs útjára terelni. És ez nem kizárólag a papok dolga. A papok nem hathatnák azbkra, lakik kerülik a ^ templomét, mint azl ördög a tömjént esi akik azt tartják, hogy papp.al találkozni szeren­csétlenséget jelent. Még az iskolának sincs, kellő hatása, mert la felnőttekre nem Jud megfelelő befolyást gyakorolni. A társadal­mi testületeknek, vallásos egyesületeknek, népművelő bizottságoknak kell az eddiginél is fokozottabb, mértékben küzdeniük a ke­resztény szellőm1 ébrentartás,á és ter­jesztése érdekében. Ezzel nem azt akarjuk mondani, mintha éppen a szentmihályi társadalom szemrehá­nyást érdemelne ebb'én a tekintetben. Sőt nem is egyszer követendő példa gyanánt ál­lítottuk Szent mihál \t más községek hasonló mozgalmai elé. De, úgy látszik1, a kulturális, és valláserkölcsi munkálkodásnak még ez a szentmihályi mértéké sem elég a báj ok le­küzdésére. ■ M Egyébként nyilvánvaló, hogy ez a felhá­borító szentmihályi eset nein csupán helyi jelentőségű Alapi hir«, hanem sokkal több1 annál. Ez csak egy láncszeme annak1 oz országszerte észlelt folyamatnak, amely ia krisztusi erkölcsök lazulását mutatja. Állam­nak é,s társadalomnak kell itt összefognia minden erejével, hogy a keleti istentelenség ;é|S| a nyugati %ij kinyilatkoytatás« ütköző­pontján őrtálió magyar nép mindem rétegét megtartsa és megerősítse azon az utón, a- rnely az igazságot és az életet jelenti). Krisztus nélkül nincs magyar élet. A magyar sohasem volt gengszter és templom­rabló. Ezeket az uj fajta torz »mentalitáso­kat« sürgősen és gyökeresen ki kell: irtani. Mi magyarok vagyunk ps magyar módon a- kiarunk iép.ni élni; Szent István birodalmá­ban, Krisztus egyedül üdvözítő tanításai, sze rint. ' <i Kárpáthy László dr. E hét péntekjén ránk nézve szenzációs hirt pattanhattak ki a napilapok. A kereske­delmi miniszter a Bart-nak kilenc uj au­tóbusz vonalra kiadta az engedélyt és ezek között szerepel az Erzsébet királyné ut — árpádföldi járat is. A minisztériumban meg­tartott tárgyalásról szoló tudósításunkban hírül adtuk1, hogy az engedélyt a, vállalat meg fogja kapni, a nyert tájékozódásnak iá- lápján azonban mi is ás az érdekelt körök isi úgy tudták, hogy a főváros erélyes közbe­lépése következtében a dolog nem megy végbe ilyen simán és még további tárgyalá­sok előzik meg a döntést. A főváros .részéről azóta is igen erélyes tiltakozások hangzot­tak el és; a Beszkárt felterjesztése is ífndnden­ke p pen el akarta gáncsolni a minket érdek­lő; járatok engedélyezését. Ilyen körülmények között a kereskedel­mi miniszter döntése csakugyan nagy meg­lepetést keltett, még pedig úgy a terv ellen­zői, mint a barátai körében. Örvendetes maga a tény, hogy a Bhév. merev sérthetét­lenségén csorba esett és megtörtént, az, első lépés: zord egyeduralmának letöréséire. Hol a tagadás lábát megveti, — mondja Lucij- fer —■ országodat meg fogja dönteni. Luci­fer ugyan nem g y ő ze del m es ke d he tik soha, de ebben az esetben nem is Lucifer veti mjeg a lábát, tehát egíy kissé dz ja, hasonlat ißl sántikál, a helyzet hangulatának jellemzé­sé re azonban joggal kínálkozik. Amelyik percben uj vállalat kapcsolódik be közleke­désünk (kebonyolitásába, még pedig a leg­modernebb eszközzel, a gépkocsival, a- mely kétségtelenül a jövő megdönthetetlen ura, abban a pillanatban meghasad fejünk felett a fekete viharfelhő és a sok évi .csata és gyötrődés után megjelenik1 a remény égi jele, a páros ivü szép szivárvány. Őszintén örvendhetünk tehát a minisz­ter erélyes intézkedésének, amely sárkány­ölő hős módjára a dolog rövidebb végét vá­lasztotta, és egyszerűen kiadta az engedélyt. Á/m az örömünk nem lehet zavartalan, mert egyelőre csak elvi diadalt jelent és igen sok küzdelem és harc vár még reánk, al­mi g a siker valódi gyümölcseit is learat­hatjuk. A miniszter döntése ugyanis úgy szól, hogy az autóbusz tarifája nem lehet olcsóbb a villamosénál. A Bart ügyességé­től függ, hogy a szövevényes Bhév. tarifa legolcsóbb módozatait keresse ki és ezzel biztosítsa magának1 az eredményes versenyt amely annál sikeresebb lesz, mennél eré­lyesebben küzdünk ezentúl is a vitoldij le­száll itás ért. Más oldalról csökkenti örömünket a gyors elintézés azért, mert nem harcolhat­tunk a végállomás megváltoztatása érdeké­ben. Ebben a tekintetben a további tárgya­lásoktól vártuk a sikert. Az Erzsébet kiilály- né utón ugyanis közönségünk legnagyobb részének nincs keresni valója. Ha ompaii' villamoson kell továbbutaznia, ott vagyunk, ahol a mádi zsidó. — Valószínű, hogy fezen a Bart a saját kocsijaiba szóló átsziájlőjéi- gyekkel fog segíteni. A mogyoródi jára­tokkal ugyanis találkozik a mi vonalunk, azok az autóbuszok pedig a’ Garlay-térig járnak. A Garay-tér pedig mégis közelebb van a főváros belsejéhez. Nekünk azonban a Baross-térre kell mindenáron bejutnunk, tehát arra kell törekedni, hogy autóbuszaink viégállomHiása ott legyen. Az, Egressy ut fel- használásával bizonyára meg lehet ezt |a kérdést is oldani és legalább is a Keleti, pá­lyaudvar induló-oldaláig, ahol most a 7-es autóbuszok végállomása van, el lehet ve­zetni a vonalunkat, anélkül, hogy a Bhév pályáját keresztezné. Rákosszentmiháiyon pedig csak úgy ér valamit az uj közlekedés, ha a Dibusz főjegyző kitűnő tervét elfogad­ják (és a Rákosi-utról a Serédi Jusztiniá- nusz-utcán át a Károly király útra irányítjuk a kocsikat és ezzel a község távol eső résziéit jesl a temetőt is ellátjuk közlekedéssel. Énei­kül a Bárt sem számíthat jövedelmezőség­re é;s hosszú ideig nem találja meg a Szá­mítását. Sok, fontos részletkérdés tisztázatlan még ilyenformán, ezért lett volna jó, ha az előkészítés munkája tovább folyt volna és nem huszárvágással intézték volna el az ügyet. Éber figyelemmel kell tehát kísér­nünk a további fejleményeket és résen len­nünk, hogy az. első elvi siker a [gyakorlatban is meghozza azokat az eredményeket, ami­Májusra megindul az autóbusz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom