Rákos Vidéke, 1937 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1937-06-13 / 24. szám

XXXVII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1937. junius 13. vasárnap. 24. szám. RÁKOS VIDÉKI — Társadalmi, «közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynagyközségr.és^számos egyesület hivatalos lapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona • utca 103. Telefon: Rákosszentmihály 31 Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2-50 P Egyes szám ára 24 fillér Postatakarékpénztár, esekksz. sz-. 764, „il hősük napja Háhosszentmihályon.“ Pereg a film, ai történelem filmje, s mi mindnyájan része­sei vagyunk a nagy színjátéknak. Csak ,a sze reposztás különböző. Kisebb-nagyobb sztá­rok1 mellett a névtelen statiszták milliói gö­rögnek a színen és Szentmihályi Miska,vagy Sashalmi Péter, aki a Nagyitce környékén leste, a királyi várból Gödöllőre robogó fe­jedelmi vendégeket, éppen úgy hozzátarto­zik' a szereplők együtteséhez, akár maga Viktor Emánuel, vagy Horthy kormányzó. Bármennyire nagy a különbség a szerepek fontosságában és a teljesítmények hord erejé­ben : azért, a legkisebb, néma statiszta js ér­zi, hogy nagy dolgok részese és p reá is szükség van a cselekmény kialakításában. A világfilm óriási szinterének hol e- gyik, hol másik része kerül »premier piám­ba. Mostanában a mi kis, csonka Magyaror­szágunk áll a fényszórók középpontjában. Az osztrák államfő látogatása után az olask fejirályi családot fogadtuk káprázatos pom­pával. De minden pompánál káprázatosab­ban világit maga az a tény, hogy a hallatlan mértékben felemelkedett, régi fényében tün­döklő római birodalom ura személyesen tett tanúságot az olasz-magyar barátság őszin­teségéről és komolyságáról. S alig ment el körünkből a királyi vendégék pazar külön- vonata, máris újabb ünnepségek sorozatta kezdődött. Mult vasárnap nyitották meg az eucharisztikus kongresszust előkészítő ma­gyar szent évet. A pesti Vigadóban ja her­cegprímás tartott lélekbemarkoló beszédet, de az ország valamiennyi községében megün­nepelték ezt a napot. Rákosszentmihály és Sashalom is méltóképen kivette részét az ünneplésből. Nem kell magyarázni, mit je­lent ez a szent-év úgy vallásos, (mint magyar nemzeti szempontból. Tudjuk, hogy Szent István jubileumi éve külön nemzeti jelentő­séget is ad majd az ünnepségeknek s az ,e- gész világ szeme Magyarország felé . fog fordulni. A nevezetes látogatások sorozata is tovább folyik. Legutóbb a [lengyel kultusz- miniszter volt igazán szívesen látott ven­dégünk, ki a régi barátság melegét árasztot­ta. felénk. Pereg a film, pereg, — s hogy a követ­kező felvonások mit hoznak, azt mi, igény­telen statiszták, legfeljebb csak sejthetjük. De a sejtelmünk azt mondja, hogy az utunk Szent István birodalmának, Nagymagyáror- száguak feltámadásához vezet. A színjáték szerepkönyvében intrikus szerepek is vannak. Ismerjük a cseh Lucife­reket ps az' oláh .Tudásokat. És ismerjük a Tamásokat is, akik még kételkednek a ma­gyar igazságban. A fő az, hogy a magunk! szerepét jól játszuk, különösen most, ami­kor a fényszórók elé állunk. Most a legkisebb statisztát is kiszólja szerepe a homályból és nemtörődömségből. 'Nemcsak vezetőinken,- hanem rajtunk, név­telen kisembereken múlik az, hogy optimista sejtelmeink valóra váljanak. Egyetértéssel, összetartással, hittel, bizalommal, keresz­tény szellemben és magyar lelkesedéssel kell a porondra lépnünk, kinek-kinek mun­kaköre és tehetsége szierint. Szentmihályi Miskák, Sashalmi Péterek, — itt az idő, hogy a történelmi idők öntudatával és fele­lősségérzetével úgy éljük1 mindennapi éle­tünket, hogy mérlegre tétetvén, könnyűnek ne találtassunk1.! Kárpáthy László dr. A következő cikk közlésére kérték la­punkat : 1 Egy fiatalember igy irja le megszállott területen élő barátjának az ünnepség lefo­lyását. Külföldön ismerkedett meg vele és sokat beszélt neki a magyar hazaszeretet­ről é& lelkesedésről: { — Múlt vasárnap volt /a hősök emlék­ünnepe, melyet községünk polgársága ás az ünnep jelentőségének mélységes átérzésével ült meg, Így fejezve 'ki megbecsülését és háláját az ezeresztendős magyar háza vé­delmében elesett sok százezer hős iránt. Istentiszteletek hallgatása után a rém. katholikus templom előtt gyülekeztek az iskolái növendékei, a cserkészek, a levente ifjúság, a község elöljárósága, az egyesü­letek és a nagyközönség. Szép, rendezett menetbe tagozódva, — hol mindenki a gondos rendezőség figyelmé­ből — megtalálta a taagia kijelölt helyét, 2— 3 egyesület egyesitett zenekarának hangjai mellett megindultak a már korán reggel tisztára elsöpört, jól fellocsolt, teljesen por­mentes Rákóczi-ut, Rákosi-ut s Ilonaaitca útvonalán a hősök emlékműve felé. A menetben különösen feltűntek közsé­günk polgárságából a világháborút járt vité­zek, had i rokkantak, frontharcosok s eigyéh hadviseltek, szépen katonásan rendezett sza­kaszai, századai s úgy az, egyenruhás,mint az ünneplő polgári ruhás hadviselteik mel­lén csillogott a sok’ háborús kitüntetés. Az útvonalon, ahol a menet elhaladt a fellobogózött házak ablakaiban s az; úttest szélén sokan magyarázták gyermekeiknek a nap jelentőségét s büszke örömmel tekin­tettek a szép, rendezetten lelvonuló me­netre. Az emlékmű, mely nemzeti érzéstől áthatott községünk áldozatkészségéből már több, mint 10 éve áll, szépen rendezett kör­nyezetben a hazafias ünnepélyek megtar­tására alkalmas előtérrel a Pálfi-téren, im­pozánsan fejezi ki községünk hősi halottai­nak megbecsülését. Itt minden egyesület a részére előre ki­jelölt helyen felsorakozva állott fel, úgy­szintén a menettel érkezett ünneplő közön­ség is és meghallgatták az iinneipet tmél­tat, ö szónok miagás szárnyalásai beszédét. Az! ünnepség1 befejezte után 'az iskolák nö­vendékei, a cserkészek, a leventék', s a volt hadviseltek alakulatai vonultak el az em­lékmű előtt, ezzel is tiszteletet adva a hősök hrnlékének. 1 1 M 1 Ugyebár, milyen felemelő, volna, ha fiatal barátunk ezeket a benyomásokat meg­írhatta volna a múlt vasárnapi ünnepély­ről? E helyett azonban mit láttunk? El nem söpört, porba fuló útvonalon vonult a ki­fáradt processzió képét mutató menet a Rákóczi-ut, Rákosi-ut s Ilona-utoa gödrös, poros útvonalán, porfelhőket hagyván ma­ga után, mint a hortobágyi ménes. Az országzászló előtt elvonulva keve­seknek jutott eszébe a tiszteletadás. . Megérkezve az RTK. sportpályához a nagy kapu melletti kis kapun egyen kint, vagy kettesével csellengett be a menet egyik fele, — mig a másik fel e meg­várta, amig sarkaiból emelték ki a kaput, hogy azon be lehessen jutni a pályára, ahol a sport egyesület saját hősi halottal'(emlé­kére felállított szerény emlékművle közelében folyt le az! ünnepély. , Rákosszentmihály több mint 1500 had­viseltje közül, sajnos, alig 30—40-et lehetett látni a menetben, viszont annál többet a meneten kívül., kik még ma sem ébredtek' tudatára annak, bogy a helyük mégis csak ott volna a 'többi bajtárs között, mert .hi­szen ki mutasson példát a jövő nemzed ék-* nek, ha nem azok, akik csak Laz Isten kü­lönös kegyelméből vehettek részt az űnne- nepélyen s nem tartoznak la hősi halódjak közé. Az évről-évre visszatérő hősök emlék­ünnepélyének s egyéb nemzeti ünnepeink- njek megünneplése meddig fog még ilyen rendezésben és keretben lefolyni? Több, világháborút járt frontkatona. HÍREK Rákosszentmihály az orsz. Krédógyülésen, A junius 5 én délután kezdődött s vasárnap lefolyt Krédó-nagygyűlésre a rákosszentmi- hályiak népes csoportja utazott el Nagy Gé­za esperesplébánossat Szolnokra, lmon Im­re dr. kir. járásbiró, a helybeli Krédó vilá­gi elnöke és Pornóy János karnagy is részt- vetl a rákosszentmihályi csoportban, amely fél háromkor indult el községünkből, majd a Keleti pályaudvarról a nagykátai vonalon utazott az idei Krédó nagygyűlés helyére: Szolnokra. A vidéki egyesületek részére nem rendeltek különvonatot, de külön ko­csik voltak s elég kényelmesen utaztak .a rá­kos szentmihályiak is. A vidéki Krédók most nem jelentek m'Qg olyan nagy jszajmban, miét pár éve a gödöllői nagygyűlésen. (Ennek js a, .kedvezőtlen anyagi helyzet az oka.) A na­pilapok beszámoltak a gyűlés lefolyásáról, mi csupán azokat a részleteket lemlitjük, a- tnik a mieink szereplésével vagy ott 'tar­tózkodásával kapcsolatosak. Az állomáson a vasutaszenekar s küldöttség fogadta a vi­dékről érkezetteket, akik impozáns rendben vonultak ja ferencesek templomába, ahol a Veni Sanctet maga Hanauer István me- gyéispüspökünk tartotta. Ha nem is a rákos- szentmihályjakat, de «távolabbról, az ország távolabbi részeiből: Barcsról, Szigetvárról érkező küldöttségek tagjait bizonyos meg­lepetés érte, amikor látniok kellett, hogy a szolnoki Krédó a ferencesek templomában nem tartotta fenn az ülőhelyeket utazásban elfáradt, kimerült vendégeik részére: amikor a kredisták menete beért a templomba, már Valamennyi ülőhelyet megszállva tartották a helybeliek, főleg asszonyok. (Ezt csak lázért említjük meg, mert a Szentév ünnepségei alkalmával különös fontossága van, hogy a rendezés gondossága a legnagyobb mérték­ben érvényrejusson.) A püspöki Yeni Sank(Je alkalmával Oetter György dr. püspöki titkár a hittudományi főiskola professzora tartott beszédet. Utána Csömösz Gáspár dr. plé­bános várta a rákosszentmihályiakat, de hamarosan megérkezett kedves ismerősünk, Görgey János rendőrfelügyelő is, aki az él-

Next

/
Oldalképek
Tartalom