Rákos Vidéke, 1937 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-10 / 2. szám
XXXVII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1937. január IO. vasárnap. 2. szám. RÁKOS VIDÉKÉ Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihály nagyközség és egy«siH«t hivatalom lapja. — Szerkesztőséé és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona'Qtca 103. Telefon : Rákos*zentmihély 31. Megjelelek mizden vaiáioflp, Felelés saerkwető: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN EHŐfizséési ár : Égé» évre 10 peagó 0« évre 5 pe*gő Negyedévre 2 P40 fül. Egy«« szóm óm 24 MHér. Pootatakarékpenztóe eeekksaánla : 6*7. sz. A fény árnyai. Kölcsön veszem ezt az alkalmatos) leimet, amikor a sok szép ünnep után elgondolkozom a ragyogó karácsonyfáról, amely annyi temérdek embernek szerzett boldog örömet. Azoknak is, akik ajándékaiban részesültek és azoknak is, akik felállították, díszítették és a legnagyobb boldogsághoz' jutottak alatta jót cselekedhettek, jmásök. nak szerezhettek örömet. Ünnep után nem akarok ünneprontó len ni, de nem lehet letagadni, hogy a legtisztább, legszebb ragyogás mögött is ott sötóte- lifc a fekete árnyék és az első hétköznap szürke reggelén tudatára kell ébrednünk, hogy minden jóakarat és buzgósági meddő, ha elmarad a megillető jutalma, a lelkek hálája. A töméntelen sok fáradozás, áldozat, jfócselekedet, a kimerithetetien jóakarat minden igyekezete hiába való, ha azok, akikórt buzog, nem méltányolják és nem! becsülik taieg. Már pedig fájdalmasan bebizonyosodott ez most is, amikor a jótékony pmIlkának megrenditően nagyarányú eredményeiben gyönyörködhettünk. A hatóság, az egyházak, a jótékony egyesületek, széplelkü hölgyek hatalmas gárdája csudálatra méltó tevékenységet fejtett ki is a társadalom igazán erején felál hozta még a maga sokszoros áldozatát. Azt kellene hinni, hogy aszükölkö- dők, a segítségben részesültek megtisztult lélekkel fogadják a jó szivek ajándékát és hálás szívvel viszonozzák a feléjük áradó Szeretetet, a valóság pedig az, hogy a tömeg nagy részében az irigység elnyomta a hála érzetét és a kapzsi elégedetlenség elfojtotta az örömöt. A métely annyira átitatta már ja műveletlen lelkeket, hogy a jóság nem balzsam többé a megkérgesedett szivükre, hanem olaj a lelkűkben égő tűzre. A legnagyobb arányú karácsonyi kiosztás után a megajándékozottak nagy része mosolygó ajak helyett szitkozódva távozott és azt birálgatta, hogy mit kapott a másik, — mért kapott többet, — mint ő, melyikük szorul rá az ajándékra jobban és ócsárolta azt, ami neki jutott: — Ide se jövök többet, kiabálta égy asszony az utcán.— Majd elmegyek! a másik felekezetire^, »visszairatkozom«, ott többet adtak.— A hálatelt nyilatkozat vaskosabb részét le se lehet nyomtatni. Odafent, a ragyogó karácsonyfa tövében a dobogó szívvel munkálkodó hölgyek, szép tanításokat hirdető szónokok nem hallották ezeket az épületes kifakadásokat,, de hovatovább meg kell érteni az árnyék megdöbbentő és elkeserítő beszédét. A megrontott lelkek nem értik/ meg a szeretet szavát, nem tudják megbecsülni: a jótettek értékét. Az a gonosz/ tanítás, amit magukba szívtak, nem ismer kérést, csak követelést, nem ismer ajándékot ésl adakozót, csak gyűlölni és irigykedni! tud. A jótékonyság minden csepp je a sivatag homokjába hull őnáluk, akik a vallást is aszerint értékelik, hogy milyen haszonhoz juthatnak a révén. A jó telkeknek felemelő, szivnémesitő a Jézus nevében juttatott karácsonyi ajándék. Ezek számára érdemes és: jóleső, nemes munka, ha örömet tudunk szerezni. A megfertőzött tömeggel szemben azonban kár a fáradságért és az: áldozatokért. Itt csak a legszigorúbban alkalmazott egri,) — most már magyar— rendszer segíthet./ Könyörtelen ellenőrzés s aki megérdemli, kapja meg a maga hivatalos támogatását, ínég pedig egészséges ember csak mégfelel ő mlin- kateljesitményért. Ök nem ismerik az ajándékot, tehát a hatósági segitségf sémi lehet ajándék... A szegénység, a nyomorusáíg méltó la meleg részvétre és joggal követelheti, az! or voslását. Szeretettel gyógyítani, társadalmi áldozatokkal segíteni azonban csak ott lehet, ahol annak lényegét meg tudjákj érteni (és szeretettel tudják viszonozni. Ezt a megkülönböztetést, ezt a nehéz válogatást végre kell hajtani ezentúl, ha szamaritánus lelkek jót cselekednek > és erre a célra adományé kát gyűjtenek. Egyébként ne veszítsék el a kedvüket, nehogy csak egyetlen igaz lélek is rövidséget szenvedjen a méltatlanok miatt A fény árnyai csak nagyobb óvatosságra £s körültekintésre tanítsák meg a mások javára fáradozókát. Pipaszó Szörnyű bűn nyomja a lelkiismerétemet. Amikor1 a vágyontár|gyaimról szóló ösz- szeiróivet kitöltöttem, elfelejtenem bejegyezni ,a pipagyüjteményemet. Nehogy baj legyen belőle, most pótlólajg bevallom, hogy tizenkilenc pipám van. Közte négy tajték. Az egyik állítólag (a Madách Imréé. volt. Be mindegyikhez fűz valami kedves omlók s én gyakran eldiskurálg;atok a pipáimmal csendes délutánokon. Én gondolatban beszélek, a soros pipa pedig sokatmondó szorfyogással válaszol. Hát annyi bizonyos, hogy a pipa igen jóravaló találmány. Megnyugtat, segít a gondolatok elrendezésében, visszatartja az embert holmi hirtelenkedéstől, sőt a 'jellemet is fejleszti, Hebehurgya ember nem tud pipázni. Annak csak cigaretta való. Mondják1 ugyan, hogy a pipá is ártalmas, mint mindenféle dohányzás. Valami borzasztó okos ember mondta egyszer, hogy a dohányzás : lassú öngyilkosság. Re- het, hogy igaza van. Ámbár én is ismertein olyan embert, aki vagy kilencven esztendeig tajtékpipával öngyilkolta magát s közben kitűnő egészségnek örvendett, legfeljebb a boritaltól volt néha egy kis m’acskajájjgatás a. Rusai Szabó Lajosnak hívták azt az embert, akinek nemcsak a neve, hanem' (a mestersége is szabó vort, aminek okáért közönségesen dupla szabónak nevezték. De nem olyan akármilyen szabómester volt ő- kegyelme. A diszmagyar ruhák mestere volt ő, s á milléniUm évében minden valamirevaló diszmagyar az ő keze alól került ki. Öregségére azonban elvállalta a fránya német áneugok készítését is. A dupla szabó munkaközben hol pipázott, hol pedig énekelt. Alapjtótagja volt legelső pesti magyar dalárdának, személyes jóbarátja Erkel' Ferencnek, nótázó partnere Tamássy Józsefnek. Tudott olyan nótákat, amelyek talán még a Molnár Imre gyűjteményében sincsenek meg. A kilencszázhuszas években sok időt töltöttünk együtt. Pipáz gátiunk, borozgát- tunk és régi nótákban búvárkodtunk. De áz öreg szabó nemcsak a nótákban volt járatos. Hozzászólt az minden kérdéshez1, o- iyan eredeti, talpraesett módon, hogy az ember szive ugrált örömében. Sokat beszélt régi emberekről, a régi céhrendszerről, a régi politikai viszonyokról, s az anekdótá- zásnak legalább is olyan mestere volt, mint a diszmagyar-varrásnak. És micsoda pipái voltak... * ^ * Mióta sashalmi lakos lettem, Móricz. Pali bácsit gyakran felkerestem szentmihályi otthonában. Ilyenkor órák hosszat elbeszélgettünk s én rajongva lestem a logpragya- rabb iró minden szavát. Pali bácsi nem pipázott, de igen nagy szakértője volt a pipának. Egyik könyvében meg ,is irta a régi magyar pipametsző-mesterek történetét. Az én pipáim fölöttébb érdekelték s a pipákkal kapcsolatban egyszer szóba került az öreg rusai Szabó Rajos üs. Lefestettem előtte az öreg szabómester rend kívül érdekes, magyaros egyéniségét, sokoldalúságát, kedvességét. A Pali bácsi szeme felragyogott: — Ezt az embert meg fogom látogatni. Az ilyenfajta magyarokat szeretem. írni fogok róla. * * Legközelebbi látogatásomkor Pali bácsi szomorúan fogadott: — Elkéstünk, öcsém. Megtaláltam az öreg szabó lakását, de ott azt ünon/lták, hogy már csak a temetőben beszélhetek jve- le... Olyan szomorúan mondta ezt Pali bácsi, mintha legalább is valami rágj, íjló barátját vesztette volna el. Pedig soha életében nem látta az öreg magyart. Bizony, engem is szíven ütött a rusai Szabó Rajos halála., * * * ... Ha valaki akkor azt mondta volna nekem, hogy nemsokára Móricz Pali bácsit is kiviszik a temetőbe: hát én vagy kinevettem volna a bolondot, vagy kupán billentettem volna. Es egy-két hónap múlva mégis az történt, hogy Móricz Pali is rLthagyott bennünket' .. .... En még egyelőre itt pöfékelek a földi virányokon. De egy szép napon majd én is átlépek a demarkációs vonalon és felballagok az öregekhez. Milyen jól elbeszélgetünk majd a régi dolgokról. .. .Kárpathy László dr. Krédó gyűlés. A Krédó egyesület legközelebbi gyűlését 10-én fél 12 órakor tartja a Nagykaszinóban. Előadó Koszterszitz József dr., a pesti Szt. Imre kollégium igazgatója lesz. 10 éves a fiú kongregáció. A rákosszentmihályi fiukongregáció 10 é- ves. Ezt az évfordulót a nagyböjtben ünnepli meg nagyszabású szinielőadás keretében.
