Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1936-07-19 / 29. szám
XXXVI. évfolyam Rákosszentmihály, 1936. július 19. vasárnap 29. szám — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentinihálynagyközség*és0száiinos egyesület hivatalos lapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap, Felelős szerkesztő : BALÁZS0V1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár csekkszámla : 617. sz. Feljegyzések. Hadd következzék itt néhány, egymástól különálló, rövidre fagott feljegyzés. Voltaké- pen külön cikk-tárgy lehetne mindegyik. Az ember miár félve hallgatja a rádiój hírközléseit és alig mer mjsjáigiot venni a kezébe. Minduntalan megdöbbented halálhírek ütik szivén az embert. Nem a halálozás lett gyakoi- íjibb, hanem a halál épen legjobbjaink, legkiválóbb értékeink sorában arat, szinte tapintatlanul és kegyetlenül. Nagy írók, művészek és művésznők, a magyar kulturfölény reprezentáns képviselői hagynak itt minket sorjában, mintha csak összebeszéltek Volna. S itt Szentmihályiom is, — kezdve a Móricz! Pá! szó- íwotü halálán — alig van olyan hét, hogy a Rákos Vidéke ne számolna be valami megdöbbentő gyászesetről. Fájdalmasan bár, de megadással bélé kell nyugodnunk értékeink elvesztésébe. Mintha csak a »Helyet az ifjúságnak« jelszó késztetné az idő előtt távozókat a visszavonhatatlan félreállásra. Csak aztán ez a fiatalság valóban méltó legyen az örökség Vállalására. Reméljük... A sashalmi bíró nemrégiben is in er; ette községi munkatervét. Szép; terv, jó terv, a- melynek 'egyes pontjaira akkor fogjuk megtenni bíráló megjegyzéseinket, amikor megvalósításukra kerül a sor. Maga a báró mondja, hogy nagyszabású terveit csak lépésről lépésre, a lehetőséghez képest igyekszik majd megvalósítani, mert hiszen csodákat tenni nem lehet és légvárakat nem akar építeni. A munkaprogram egyik pontja; a társadalmi béke céltudatos megteremtése. Ha az ideális gon dofkozásu uj bíró csak ezt az egy feladatot sikeresen megoldja, máris méltó a legnagyobb elismerésre. * Sashalmon az a terv merült fel, hogy a doboló kisbirót ezentúl megafon helyettesítse. Kétségtelenül haladásra vall, ha a mucsai díoi- bólás helyett modern hangszóró hirdeti, hogy: »Adatik tudtul a lakosságnak...« De méltóz- tassék elhinni, hogy ha Sashalmom a dobolás nem vált be, akkor a megaton semi fog beválni A dobolást a sashalmiak azért nem hallgatják, mert Pestre járnak munkába, műhelybe, irodáiba. S olyan erős hangszórót nem lehet fölszerelni, hogy a hangját Pesten is meghalljjajk; Van azonban egy közismert megoldás. Kolunv bus tojása. <A hirül-adásnak még eddig mindig legbiztosabb módja az újságban való közlés. S az emberek nem hallomásból, elferdítve adják tovább egymásnak a tudnivalókat, hanem a nyomtatot! újságból hitelesen olvashatják. Valamikor, süvölvénv újságíró koromban, egy nagyobb vidéki városba kerültem. A szerkesztő-kiadó' nagy súlyt helyezett arra, hogy minden előfizető mleg legyen 'elégedve. Megírtunk mindent, a jótékony nlőegylet közgjyü (lésétől a felzöimszéd községbeli kántor eljegyzéséig. Amellett igazán nívós lapot adtunk. Az előfizetők el voltak ragadtatva. Az úgynevezett »társadalmi cikkek« dagasztották a polgárok önérzetét s különösen büszke volt mindenki a pompás színi kritikákra, amelyek nemCsütörtökön megint nevezetes estéje volt színházunknak. Ezúttal nem a szintársulaturk tartott előadást, hanem a m. kir. Operaház tag- gaibiól alakult alkalmi együttes, mely a mi Hasz Sándorunk vállalkozásaként adta elő a Toscát. A szándék és merészség egunagában méltányló elismerést érdemel, ha pedig hozzáfűzzük. hogy művészi élvezetet is nyújtott, akkor teljes sikerről számoltunk be. Igen szép, számú és válogatott közönség gyűlt össze, soraikban sokan a sashalmi társadalom' tagjai közül is. Ez az érdeklődés Halász Sándor személyének szólt, de igen fő lenne, ha ez az alkalom egyébként is megnyerné Sashalmot a rá- kosszentmihályi Kertszinház számára. Elvégre Budapestről és a környékről is sűrűn érkeznek vendégek, hogy élvezzék a mi különleges színházunk kellemességeit, annál inkább tekint - hetné azt résziben magáénak a velünk összes nőtt ikerközség közönsége. A TiO'Sca.előadás nemcsak érdekes, hanem élvezetes jsi volt. Halász Sándor szép', tiszta, üde tenorja szabadon szárnyalt. Alakítása, é- nekben, játékban, megjelenésben egyaránt értékes volt és méltó a komoly opieraszinpadrá., Legfeljebb arckifejezésének némi enyhe merevségét kell mozgékonyabbá tennie. Kele Annié, a m. kir. Operaház ösztöndíjas tagja, nagyon szép hangú, máris igen kulturálténekesnő, akinek játékán is meglátszik a helyes vezetés eredménye. Alighanem1 ugyanaz az esle tünk ismétlődik meg vele nr.nt annak idején' Szabó Lujzával és Petry Katóval, akik mint kéz dók szintén nálunk aratták a legmelegebb tapusokat. — Az est legnagyobb értéke természetesen Lendvay Andor Scarpiája volt. Igazán nem Rák osszon trn i h ály o n kell felfedezni a m. kir. Operaház egyik elismert, elsőrendű tagját, írni csak hálával ismerjük el, hogy rangjához illő ilelkiismerettel és odaadással végezte itt is feladatát és énekben-játékban egyaránt kiválót nyújtott. A mi Oláh Ferenciink lelkes és odaadó támasza volt az előadásnak, melyben két szetfepet is töltött be művészi ízléssel lés 'alkalmazkodással. Sajnos, egyik sémi nyújtott alkalmat arra, hogy hatalmlas, zengői b ariton - fiát a maga teljességében élvezhessük. Szilágyi Bjéla és Fiedler Lajos töltötte be a mellék szét Lepleket. A rendezés nem keltett különös jí:- gyelmet, s különösen a harmadik felvonásban hagyott fenn kívánni valót. Nagy diadala volt az este színháziunk kitűnő karnagyának, Herr Zoltánnak és zenekarának. Ilyen szerény eszközökkel operaházi Tosca előadást produkálni hatalmas feladat. Nem lehet nagyobb dicséret, mint az, hogy hibátlanul megoldották a nehézségeken átsiklottak, és illúziót tudtak kelteni. A karnagy kitűnő zongorajátéka mellett biztos kézzel tudta összetartani a kényes előadást. Azon, hogy a mi mindenkor önfeláldozó Halász Sándorunk anyagi sikert nem könyvelhet el a dicsőség mellé, nem szabad csodálkozni. Az ilyen súlyos terhekkel járó operai vállalkozás nagyon ritkán jelenj-, a- nyagi hasznot, de annál is értékesebb erkölcsi és művészi sikert, amely idővel meghozza a maga bőséges kamatját. — Pénteken francia bohózat került szinre, a Mackó. Elég jól mulattak rajta, volt sok zajos kacagás, ide azért többet érnek azok a bohózatok, amelyekben kevesebb a valószínűtlenség. Bemutató lévén az előadás vontatottabb volt a többinél. Szombaton a gyermekdélutánon népes nézőtér előtt játszották a Vikit. Este A méltósár gos asszony is örvendetesen nagy érdeklődést keltett. Az Andlrjássy-iuti színház B/ékeffy darabja sikerét bizonyára főként kitűnő előadásának köszönhette. Színészeink is odaadq- an buzgólkodtak érdekében. Vasárnapi délben jégesői és vihar döntött halomra sok tervet és reményt. Délután mégis elég sokan voltak] a kertszinház nézőterén és tapsoltak' a Csu- nyaljá'ny tó előadásának, este még többen dideregtek hőisi elszántsággal. Az asszonv Verve jó népszínmű előadásán. Milyen diadalm as este lett volna ez, s milyen arany forrás a sok csapást szenvedett színház számára, ha az idő meg nem bok'rosodik ! Bodán Margit és Kubá- nyi György volt legszívesebben látott vendégünk és elhozta újra minden erényét. A Lu- kiácsy Sándor népszínműve nem tartozik a műfaj klasszikus alkotásai közé, mégis valósi» gos lelki fürdőt jelentett a nézők számára. A rég nem látott alakok, a magyar levegői, az a- ká dombos falu képe és a csodaszép magyar nóták, melyeket könnyes szemmel, dobogó szívvel hallgattunk. Bodán Margit még meg is tézte néhány pompás dallal a darabbeli sorozatot. K'űbányi ezúttal js élethü figurával remekelt. A színtársulat valamennyi tagja igen jó munkát végzett és megérdemelte a nekik is) méltán kijutó tapsokat. Hétfőn megint hűvös idő és ezért kis közönség. Pedig milyen jó darab ez az Érettségi! És milyen jól játszák! Élmény, mely könnyes kacagásban töltött órák ufán felejthetetlen emléket hagy lelkűnkben. A Szalay- társulat egyik legkiválóbb teljesítménye e<i az e- lőaóás. Másodszor játszották a darabot, de megnéznénk tízszer is egymásután. — Kedden megkezdődött a jutalomjátékok sorozata, mé- labus jeléül, hogy a szini évad vége felé közeledik. Az első jutalmazott a társulat legérdeSzínház. csak a színészek teljesítményét emelték ki, hanem elismeréssel adóztak a műpártoló nemes közönségnek is. Csak amikor az előfizetések megújítására került a sor, akkor kezdtek elhangzani bizonyos »súlyos« kifogások. Hogy a lap »tele van a színészekkel«, ezzel szemben igen röviden közli a Chevra Kad'isa híreit. z.-' —r i ~ii-i m—rri- —r~ tnrr ~-T~ír~i«r~r«mr rn win ■ t Hogy a kis polgár,ista Prltyj Prutyika nem kapott keltő dicséretet, pedig szenzációsan szerepeit a tornavizsgán. Olyan is akadt, aki csodálkozott, hogy ,5 nem kapott tiszteletpéldányt, holott bőségesen ellátja a lapot — a saját személyéről szóló hírekkel. Hát ilyen állapotok Voltak akkor, az újságírás hőskorában. De mondom, mindez már régen történt. Hogy is mondja a költőd: »Milyen szép dblog, bog) ma már nem történik ilyes lárma...« Kárpáthv László dr.
