Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1936-09-13 / 37. szám
XXXVI. évfolyam Rákosszentmihály, 1936. szeptember 13. vasárnap. 37. szám RÁKOS VIDÉKI — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynagyközség és számos egyesület hivatalos lapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKO SSZ ENTM1HÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár; csekkszámla : 647. sz. Már megint kezdődik a herce-hurca, a marakodás, a hírlapi leve- lezgetés, /persze már megint Sashalmon. Szeretjük hangoztatni, hogy Szentmi hály és Sashalom, bár hivatalosan két község, de tulajdonképpen egy összeforrasztott társadalmi ko- zület, amely lakosainak számánál és kulturájlá- nál fogva városnak is beillik. (Politikus csizmadiáink már el is nevezte a két községet »Sas!* mihály«jnak.) Annyi azonban bizonyos, hogy az egybeépült helység viharsarka Sashalmon van. Miár-már azt hittük, bogy véget értek a torzsalkodások, — amelyek egyébként inkább csak olyan mondvacsinált ellenségeskedések voltak, — de most, ügy Játszik, elölről kezdődik a játék. Remélhetőleg nem sok sikerrel, mert hiszen a polgárság zöme vagy derűs kíváncsisággal. vagy fejcsóválva fogadja az iu- jabb mutatványokat. Most nem^ firtatjuk, ki az, vagy kik azok, akik megint csóvát akarnak dobni a hamvadó üszők közé és megint a társadalmi béke fel- forgatásában lelik örömüket. Azaz hogy csak lelnék, ha Sashalom társadalma meg nemi tinta volna már az örökös hecoelődést. Mihalik József, a Polgári Társaskör elnöke, köztudomás szerint egyik vezetői téríja a magyarországi eszperantó mozgalomnak. Ezen a téren szerzett érdemeit nem mi, lés nem most fedezzük fel. Elismerték azokat már régen. A nemrég lezajlott eszperantó kongreszí- szüson igen nagy sikert aratott Rákóczii életrajza, amelyet Mihalik fordított eszperantó nyelvre és mint az gyakran szokásos, p füzeten rajta volt a fordító arcképe is. Ez annál érthetőbb volt, mert a forditás müve egymaga js kiérdemelte, de .meg Mihalik annyi értékes szolgálatot tett az eszperantó ügyének, és o- lyan szervesen hozta azt kapcsolatba a ma|- gyár nemzeti szempontokkal és érdekekkel, o- lyan hazafias szolgálatokat tett ezen a téren, és annyira közismert az egész eszperantó Vi- lágban, mint a magyar csoport egyik leglelkesebb vezére, hogy nemesebb és tetszetősebb cégért aligha választhattak volna az ő nevénél és arcképénél. A néha nagyon kényes ízlésű sashalmi »hangadók« azonban világraszóló botránnyá fújják fel a fénykép ügyet, és jel- szörny ül köd n-ek az »önrekláma felett. Arról persze egy szót sem szólnak, hogy Mihaliknak talán volnának némi érdemei js az eszperantó kongresszussal kapcsolatban. Sőt ellenkezőleg. A jóakarókat »aggodalommal tölti el a Rákóczi füzet eszp erantó-ki adása, és remélik, hogy a füzetet el sem olvassák.« No tessék. Itt van a tavalyi móka. így tegyen valaki szolgálatot a magyar ügynek, önzetlenül, hazafias lelkesedésbőiL! Tavaly a iRákóczi-füzet magyar kiadását dorongolták le, többek közt olyanok is, akik annyit sem értenek hozzá, mint a hajdú a harangöntéshtez. 'Most itt az alkalom, hogy megint üssenek legyet az »ellenfelen.« < A tavalyi Hiszekegy.ügy, a pánszláv pro pagandával váló megvádolás, meg a többi emlékezetes pereskedés már szerencsésen élaludt — uj terepet kell hát keresni ,a támadásra. Erre rendkívül alkalmasnak mutatkozik a fénykép osztogatás, meg az eszperantó Rákóczi füzet Nem akarjuk Mihalikot védeni, — fnelgt védi ő magát. Fájdalommal látjuk azonban, hogy mát megint ilyen cirkuszokra pocsékolódik az idő és az energia. Más. Névtelen ur olyan cikkeken ' ir, hogy Bodó Ádám NÉP-elnök szükségét látja megkérdezni tőle: nem volt-e élharcos a NEP-ben és mert az egyéni céljait jn|ejm érhette el, vagy otthagyta a NEP.et, vagy kiléptették onnan? Névtelen .ur természetesíen válaszol. Természetesen hirlapilag. Hogy mit válaszol, az .igazán nem érdekes. De az inyen elek most azt várják, hogy Bodó legközelebb majd viszont fog válaszolni. Mi reméljük, hogy nem teszi. Elvégre Bodót komolyabb embernek ismerjük, mintsem hogy ilyen polémiában akarna részt venni. Hogy névtelen ur uj pártot a- kafna alapítani, az nyilvánvalóan csak tréfa. De azt meg kell adni, hogy tréfának is rossz. Abba kell hagyni a polémiát. Bodó se fecsérelje az idejét és energiáját ilyesmire1. Tavaly Mélyen tisztelt szerkesztő ur! A sashalmi állami lakótelep lakói nagyon jól emlékeznek még arra a terjedelmes cikksorozatra, amelyben a Rákos Vidéke a barakk-kérdés megoldását sürgette. Ezek a cikkek nemcsak nagyjában mutattak rá az amúgy is köztudomású visszásságokra, hanem miniden oldalról alaposan megvilágították a helyzetet és konkrét javaslatokat tartalmaznak a lehetetlen helyzet megszüntetésére. Ezzel egyidejűleg az egyik sashalmi egyesület tervszerű mozgalmat .indított ebben az ügyben. Beadványok mentek különböző hatóságokhoz, gyűlések folytak, hivatalos kiküldöttek ankéteztek, a fővárosi lapok is hoztak fényképekkel fűszerezett riportokat, a »sashalmi veszedelemről«, végül pedig maradt minden a régiben, mert a község a belügyminisztérium, a vármegye és a főváros nem tudott megegyezésre jutni a sokfelé ágazó kérdésben. Senkinek sem kell a sashalmi barakktelep, mindenki csak szabadulni szereine tőle. A mostohagyermek a- zortban itt van, még lélekzik, munkát kér, ennivalót kér, tüzelőt kér és ha nem kap: koldul, vagy esetleg nem egészen törvényes u- ton szerez magának. A koldulás eltiltása nem oldja meg a kérdést. A Rákos Vidéke kezdeményeziése s a holtpontra jutott társadalmi megmozdulás meg tavaly történt- A barakk lakói, meglehetősen (Vegyes érzelmekkel fogadták a mozgalmát. Sokan azt nehezményezték, hogy a mozgalom olyan színben tünteti fel a lakótelepet, mintha itt csupa tizenhárompróbás gazember lenne ezerszámra összezsúfolva. (Akkor jegyezte meg a Rákos Vidéke, hogy »akinek nem (inge, ne vegye magára!«) Való igaz, hogy vagyunk itt sokan tisztességes, jobb sorsra méltó emberek, akiknek joggal fájhat az általánosítási. De viszont az is igaz, hogy vannak itt megbízhatatlan lés bűnöző elemek. (Enyhítő körülmény a munkanélküliség és nyomorúság).— Csak azt ne higyje senki, hogy mi, barakklakók nagyon jónak találjuk a sorsunkat, és nem óhajtjuk a lakótelep ügyének rendezését- A tavaly csődbe került moozgalom most újra fellángolt. Elölről kezdődik az egész. — Mindössze annyi a különbség, hogy most,egy másik egyesület deputádózik és egy másik is úgy elmérgesedtek bizonyos nézeteltérések, hogy egyik fél sem akarta abbahagyni ‘a viadalt. A tavalyiakhoz hasonló viaskodásokra pedig semmi szüksége sincs a Imi, békés lársa}- dalmunknak. ! i ! Más... Azaz hogy elég. Volna még mit jde teregetni, de őszintén szólva, nem szívesen! foglalkozunk olyan dolgokkal, amelyek nemi. hogy közelebb hoznák a magyar lelkeket jegymáshoz, hanem a visszavonás és torzsalkoi- dás magvát vethetik el. Részint sajnos, részben pedig örvendetes, hogy Sashalom közönsége már megedződött az ilyen látványossáí- gokra. De azért jobb volna, ha nem történnének ilyenfajta spektákulumok. Mi csak jóakarattal figyelmeztetjük azokat, akiket .illet: nem gondolják, hogy okosabb dolgot is művelhetnének, mint a tavalyi színjáték felújítását? Káipáthy László dr. újság veri a vasat. Az érvek most is ugyanazok, a remények és ígéretek most js imeg>- vannak, — és vájjon az eredmény is Ugyanaz lesz.e, mint tavaly? Félünk tőle, hogy igen. (Érdekes, hogy az idén olyanok is kiállnak p porondra, akik tavaly még a barakklakóki szem pontjából 'tartották sérelmesnek a Rákos Vidéke cikkeit, most pedig pontosan a Rákos Vidéke érveit sorakoztatják fel legsajátabb1 meggyőződésük gyanánt. Szép tőlük!) Ha tartunk is az újabb eredménytelenségitől, azért a reményt nem adjuk fel. Nekünk, barakklakóknak, nem az a fontos, hogy a sok gyám közül melyik vállalja a végleges örök befogadást. Község, vármegye, főváros, miniszter, — nekünk ez pillanatnyilag csupán »Uri huncutság«, mint a tótnak a politika. Nekünk egyelőre korog a gyomrunk é|s nincs ín unkáink. iNagyon kérem mélyen tisztelt szerkesztő urat, szíveskedjék a közönség tudomására hozni, hogy a barakklakók többsége — (minden ellenkező' hírrel szemben) — nem lázahő- zik sem a vezetőség ellen, sem azok elten akik több-kevesebb jóindulattal rendezni a- karják az állapotokat. Ezek az állapotok ne1, künk fájnak a legjobban, s valami módon mégis csak sikerülnie kell annak, hogy mielőbb emberhez méltó sorba kerülhessenek. Kiváló tisztelettel: egy barakklakó. j3fra.-j.-aea.ia.-v.S7«—EomTi Püspöki pásztorlevél. Hanauer Á. István dr. váci megyéspüspök az uj tanév küszöbén főpásztori intelmet intéz az egyházmegye tanítói hoz és nevelőihez, amelyben a szülő és a tanító viszonyát fejti: ki részletesen. A legtöbb szülő — írja a főpiász- tor — elfogult gyermeke iránt és annak hibái okát másban keresi. így, ha a gyermek tehetségtelen, vagy hanyag, ha hiányzik a fegyelem, ennek okát mindig a tanítóban keresi. Viszont a tanító a gyermek hábjáfijt a szülői házból eredezteti. Figyelmen kívül hagyja, hogy a szülő szükségképpen más szemmel nézi a gyér rneket és így a szülőben, ha nem is ellenségeit, de ellentétet lát, aki az ő tanítói és nevelői működését ellensúlyozza és akadályozza. Mind Levél a barakkból.
