Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)

1936-03-15 / 11. szám

XXXVI, évfolyam Rákosszentmihály, 1:936. március 15. vasárnap. IS. szám — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, ivei ti.3öz,cíí um neu y Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 iillér. Postatakarékpénztári csekkszámla ; 647. sz. Nemzeti iirsnep­( Amióta március. í5 ét meg szoktuk ün­nepelni, ez a nap egyebek közt arróil is min­dig nevezetes volt, hogy ilyenkor mindenki, minden párt, minden osztály, sőt minden kor­osztály kizárólag a maga számára akarta kisg- fátitani a márciusi eszméket. A mindenkori; ellenzék ezekkel az eszmékkel vonult fel ,a kor­mány ellen, a mindenkori kormánypárt pé- dig ugyanezeket az eszméket szögezte vispi sza az ellenzék mellének. Petőfit hívták ta­núnak a nemzeti.köztársaság h;vei épugy, midi a szociáldemokraták. A fiatalok a márciusi if­júságra hivatkoztak, az öregek pe jig azt mond ták: hja, az egészen más ifjúság volt. Azt az ifjúságot még mindig mi képviseljük. A leg­különbözőbb kertesbeszédek számára kimerít­hetetlen anyagot szolgáltatott »március idusa« s a kokárdák tömkelegében és a díszbank ettek) emelkedett hangulatában szinte elsikkadt az ünnep igazi jelentősége. Ám ez nem volt baj abban az időben, a régi, boldog .Nagymagyar- orsziág idején. Országszerte magasra csapott ilyenkor a hazafias lelkesedés íángja, s a ve­télkedés inkább hasznos volt, mint káros. Most azonban egy kis baj van az ün­neplés körül. Hiúba: március 15-ét akkor tud­tuk igazán megünnepelni, amikor még nem nyilvánították hivatalosan nemzeti ünneppé. (Sőt, én még arra is emlékszem, hogy az isko­lában március 15-ike helyett csak április (Il­iikét vioiit szabadi megünnepelni.) Most vala- ihögyan túlságosan hivatalos színe van az' (e- gészn.ek. Hivatalos szónokok hivatalos ko­molysággal elmondják, amit a történelemben tanultak március 15-éről, azután megpróbálják Valamilyen kapcsolatba hozni a mai. idők szel- lemével. É's keltenek is vele amolyan (hivatalos lelkesedést, amely nem fűti izzóvá a sziveket, (Tisztelet a kivételeknek. Annyival is inkább, mert hiszen, amikor e sorokat írom, mégnem zajlottak le az idei márciusi ünnepélyek. De a tavalyi példákon okúivá, félős, hogy ország1- szerte megint meglehetősen lagymatag lesz az ünneplés.) Még nagyobb báj lenne .azon­ban, ha bárki is megint arra akarná felhasz­nálni az alkalmat, hogy a márciusi /eszmék ne­vében egyenetlenséget szítson magyar és ma­gyar között. Ezt most már nem engedhetjük meg magunknak, mint a boldogabb időkben. Elégszer tapasztalhattuk már, hogy a már oiusi. eszmék keretébe sok mindent lehet bele­magyarázni, Ezeket a belemagyarázásokat kel­lene már abbahagyni. Kétségtelen, hogy már­cius 15-e a magyar történelem egyik Teg- (emlékezetesebb és legszebb napja. Méltó ári­ra, hogy nemzet; ünnepünkké avassük. De az­óta a Viszonyok olyan gyökeresen megvál­toztak, hogy nem szabad nemzeti nagyjaink alakját hovatovább elavult klisévé koptatni. — Tiszteljük és szenteljük meg nagyjaink emj. lékét azzal, hogy ne akarjuk őket napi torzsai- kjodiásaink kortes-szoígáiatába állítani. KileníC évtizeddel ezelőtt egy-egy mondásnak, egy- egy nagy horderejű kijelentésnek egészen más értelme volt, mint amilyen ma lenne. Éfe| ért­ük meg, tanuljuk meg és. őrizzük jueg kegye­lettel ezeket a megnyii atkoz ásókat annak a kos* n|ak tükrében, amelyre vonatkoztak. Ma azon- ban már a történelem ’távlatából kell .nézi- klünk az akkori eseményeket. S akkor ésZre 'fogjuk venni, hogy mit kell ezen a napon, ün­nepelnünk. Semmi egyebet, mint a magyar |él- á i -akarás ünnepét. Ennek a hősei voltak ok, a márciusi ifjak és kor társaik1, s ennek a hősei akarunk lenni mi is, más 'körülmények közt, más eszközökkel, de ugyanazzal a ma­gyar szívvel és lelkesedéssel, mint valaha ők. Élni akarunk régi országunkban magyar mó­don élni.! Minden szónoknak ezt kell a fülűjük­be zúgnia, a nemzeti ünnepen az pzerször hal­a községeknek és városoknak az inségmun- ka. A segítésnek ezt a módját az újabb idők­ben találták ki. Okos gondolat Volt, hogy ne kapjon dologtalanul segítséget a munkaképes ember, tehát kevesebb legyen ,a visszaélés a közisegéllyel, viszont a tisztességes és önérze­tes szűkei ködőre nézve se legyen mogul 'zó. a kapott támogatás és végül a közület, amely h nagy összegre rugó. segélye ki verejtékezi, légi alább valami kis eilenszloig'hatáshoz jusson a súlyos áldozat ellenében. Hiba csak abban van, hogy a legtöbb esetben kevés a köszönet a(Z inségmunka gyümölcsében, A háláfílan segéj lyesek i mm e]-ám mai dolgoznak és igen kevés eredményt .mutatna!.: fel. Olyan helyeken,, ahol nagy tömeget kell foglalkoztatni, az efl- len.őrzés ás szakszerű vezetés' sem lehet töké­letes, tehát a legtöbb esetben sorsára bízzák a dolgot; ha végeznek valamit, jó, ha meg nem, arról sem tehetünk. Olyan helyeken azon ban, ahol kevés szórna segélyes foglalkoztatá­sa a feladat, komoly hasznot is jelent a köz­ség számára az egyébként kelletlen inségmun- ka. Érdekes példát tudunk erre és hasznos Út­mutatóul elbeszéljük A szerencsés Mátyásföld községének mindössze csak 22 nségmunkása van, .akiket szabály szerint meg is bíztak bizonyos mun­kák elvégzésével, de nem sok eredményt ér­tek el. A jói emberek pipázglattak, beszélget­tek, piszmogtak, csak épen dolgozni nem a- kartak. Mikor ezt kitapasztalta az uj törvén.y- .biró, Szőke Sándor, maga elé rendelte az em­bereket és kereken kijelentette, hogy ezntul szigorúan ellenőrzik a munka eredményét. — Nem hajszolnak senkit, nem zsarolják ki sen­kinek a munkaerejét, die aki a minimális mun­kateljesítményt nem produkálja, azt egyszerű­en kirekesztik a munkából. Minden öt ember mellé egyet felügyelőnek jelelt ki és megma­gyarázta, hogy aki nem dolgozik, ahelyett a többinek kell elvégezni a megszabott mun­kát, közjös érdekük tehát, hogy ne tőrjének maguk között henyélőket. A munka szépen megindult és a törvény bíró legközelebbi ellen­őrzése alkalmával megkérdezte, hogy van-e panasz valaki ellen. Az emberek két társukat jelölték meg, hogy um erika zással kivonják magukat: a dolog alól. Ezek tiltakoztak a vád ellen. A törvénybi.rói .azt felelte, hogy rendben Vän, ha akarnak diolgozni,. akkor n’ncs baj. Ki­vette a két embert a csoportból és külön mun­kát jelölt ki a számukra. Ha ezt elvégzik, ak­kor nem vesztik el az inségfnunka segítséget. Egy utcát kellett egy nap alatt rendbehozniok. Megtörtént. Azóta mindennap többet dblgoz- n.ak a kijelölt külön munkán, mint az együt­tes csoport tagjai a magukén. Mátyás földön a máskor négy hétig tartó, fagalyazást az idén két hét alatt végezték el. A többet ésszel, mint erővel elve alapján talán másutt ,is eredményesebbé lehetne ten­lőtt frázisok helyett, — de ezt olyan erős hit­te! és olyan lobogó lelkesedéssel kell esete, kednie, hogy addig egy magyarnak se legyen (nyugta, amíg Szent István országát vissza1 nem szereztük. Akkor iesz itt igazán nemzeti ünnep, hivatalosan is, meg nem hivatalosan is. Kárpáthy László dr. ni az linsiégmunkát és ha már a szomorú sors ezt a gondot a nyakunkba zúdította, legalább valami hasznát is láthatnánk. Régi igazság1, hogy miniden rossznak van val;a(mi jó olda­la is. Rákosszentmihályon is örömmel látjuk a parkká varázsolt Pállá János teret, a mindjob­ban kialakuló egykori kavicsbányát és a köz­ségnek sok más helyén is az (okoßan fe'hajsßv nált inségiuunka eredményét. Hát még mi len­ne akkor, ha az a pár száz ember szive szerint, jói akarattal és komolyan akarna dolgozni, s példát venne a megrendszabályozott kis má-, tyásföltíi csapattól. A hazáról. Ez az ország leggyönyörűbb Ezen a világon, Itt dalolgat a legszebben A madár az ágon. A felhője be van vonva Piros bakacsinnal, H egye-völgye teleszórva Sárga kankalinnal. Muzsikáló bokor lombját Enyhe szellő fújja, Kövér füvü legelőin Kolompol a gulya ; Teltkalászu buzavetés Eodrosodik, hajlik, Árnyékában a fürjecske Pitypalattya hallik. Hogy pók-takács a hálóját Zavartalan szője: -­Ráliajlik a Margitvirág Fehér napernyője, ­Éls amerre kakükfüves A dúl out árka: Megfürdik a napfényben a Katica bogárka. Azt dobogja magyar szivünk. Azt rebegi szánk is: Legyen ismét boldog a mi Gyönyörű hazánk is! Földrengető, vihar dühe Ne verdésse, tépje, Vad ellenség a határát Soha át ne lépje! Báthory Gábor. Vasárnap, március 15-én a nagymise pontosan kezdődik, mert a haza­fias ünnepségek miatt a szentbeszád elmarad1. Krédó gyűlés lesz március 22-én a Nagy kaszinóban. Előadó Pohl Sándor dr. t.b. főszolgabíró. f 1 yy liter Szekszárd^vidéki asztali fehér vayy siller bor 48 fillér Kerner Emilnél) Rákosi^utn Súly os ezrekbe kerül

Next

/
Oldalképek
Tartalom