Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1936-12-20 / 51. szám
RÁKOS VIDÉKÉ — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynagyközség és számos egyesület hivatalos lapja. — XXXIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1936. december 20. vasárnap. 51. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-ntca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap, Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Féí évre 5 pengő Negyedévre 2 PIO fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár esekkszámla ; 6'-7. sz. Krisztus Jézus született. Irta: Nagy -Géza esperes-plébános. 1 Valamikor réges-régen a gyorsanforgó földtekének egyik zugában, egy anya jelent meg kicsi gyermekével, aki megjelenésével fényt, meleget, örömöt és boldogságot sugárzott a (sötét és jéggédermedt világba. És mi ma ennek a megjelenésnek emléknapját üljük!... Karácsony van, a Béke és ;Sze- retet ünnepe, a világ megváltójának születése napja! Mennyi érzés és mennyi gondolat e néhány szóban! Megszületett a Megváltó, akit az emberiség évezredek óta epedve várt! S jóllehet mi most csak temlékezünk s ezt az emlékezést is a leg-ulyosabb gondok a legnehezebb körülmények között tesszük valahogy mégis úgy éhezzük, mintha az .első Karácsony ihlete szállna meg, s mintha a fenyőgalyak illata, lobogó gyertyalángjai, a csilingelő harangok pár órára tszéj- jelrebbentenék sötét gondjainkat, hogyannál nagyobb áhítattal, annál bensőségesebben ünnepelhessünk! Menjünk el lélekben a bet’ehemi jí^ol- hoz s a jámbor pásztorok ielkületével boruljunk le a kisded Jézus előtt, s amikor kifejezzük előtte üonuLiuiui^., ...jl és imádásunkat, kérdezzük meg, vájjon milyen ajándékot hozott számunkra?... Elhoztam nektek az Igazság ajándékát... Krisztus földrejövetele előtt szomorú sötétségben botorkált az igazság! Az emberi 'gőg, önzés és hatalom szabta meg annak határait, amelyek a legvisszataszitóbb embertelenségekre vezettek. A tiz parancs kőtábláit csak kevesen ismerték, tévesen értelmezték, s ha ismerték is2 nem mindig tartották meg! Csak mióta 0 'ejött közénk, kihirdette az evangéliumát s kiadta a .jel: szót: Én vagyok az Ut, az Igazság és az Elet... és senkisem juthat az Atyámhoz, csupán Általam, az Igazság utján, attól kezd ve változott meg az emberiség felfogása az igazságról! Öh hála néked karácsonyi kisded Jézus, hogy nekünk az Igazság ajándékát adtad! Elhoztam nektek a tiszta erkölcsi felfogás ajándékát is!... Hogy milyen volt az emberiség erkölcsi felfogása általában Krisztus születése előtt, hogy mit tartottak a nőről, akit alsóbbrendű lénynek minősítettek, s mit a gyermekről, akinek életbenmaradása s felnevelése az atya önkényétől függött, íaz öregekről, a rabszolgaságról, az erkölcsi fertőről, ennek szomorú feltárása ünneprontásszámba menne! De hogy a keresztény erkölcsi feJfogás ma a tökéletesség magaslatán áll, hogy a nő ma fel magasztosult (eszménykép, akit lovagias tisztelet illet, hogy az asszony ma egyenjogú élettársa, felesége férjének, hogy a gyermek az élet kin- 'cse, napsugara, az Isten áldása s a jövő reménysége, hogy az öreg és elhagyott jura tisztelet tárgya, az irgalmas szeretet g>akor- lásának eszköze, azt köszönhetjük és pedig egyedül és kizárólagosan a mi Megváltó' Krisztusunknak! Óh hála neked újból, ezerszeres hála kisded Jézusunk, hogy számunkra a tiszta erkölcsi felfogás ajándékát hoztad.! ( ; j ! És végül elhoztam nektek az igazi -Szeretet ajándékát. A Krisztus előtti világ Magyar karácsony Pár nap múlva itt ;a karácsony. Gyermekkorunk karácsonyfáján aranydió angyalhaj, arany csillag, csupa arany eso da csillogott s ámuló gyerekszemünk nem győzött betelni a ragyogás pompájával. A komoly, hasznos ajándékokat csak akkor vettük észre, a karácsonyfa tövében, amikor már felocsúdtunk a csillogó aranyfüst káp- rázatából. Szomorú évtizedek után végre megint ünnepi fényben ragyog a mag var karácsonyfa. A reménység aranydiója, a szétszabdalt országot újra egybefonó angyalhaj aranyfonata, a revízió aranyló csillaga elkápráztatja bánathoz szokott szemünket. Látjuk a csillogó aranyfüstöt, olvassuk — (mint gyermekkori meséskönyvben) — a fejedelmi utazások leírását, nyomon követjük államfők, íródeákok és hopmesterek varázsló szeánszait kacsalábon forgó kastélyokban, — de most már azt lessük!, mi van fiz aranyfüst mögött, a karácsonyfa tövében? Hisszük, reméljük, hogy nemcsak a csillogás káprázata játszik velünk, hanem meg fogjuk majd találni az ajándékok között azt a csodálatos, mesebeli köpenyeglet, a- melybe beburkolhatjuk egész Nagymagyar- .országot, és amelynek viharálló szövetén keresztül nem foghat rajtunk semmi vész' és semmi rontás. * Szinte hallom a rosszaló megjegyzést amiatt, hogy a kereszténység egyetemes nagy ünnepeit mindig nemzeti kokárdával ünnepelem. Mindig magyar husvétról, magyar pünkösdről, magyar karácsonyról beszélek, holott ezzel csak profaniéálom a minden idők, minden népek és országhatárok felett álló, örök érvényű isteni igazságok kultuszát. ' I Engedelmet kérek. A magyar igazság njem hétköznapi, profán gondolat. S ha fiz is volna!: ne felejtsük el, hogy Krisztus maga is beszélt hétköznapi dolgokról. Belekapcsolódott a mindennapi életbe, sőt azt. is miegcselekedte, hogy sajátkezűiéig verte ki a kufárokat a templomból. A kufároknál rosszabb martalócok tart-; ják megszállva Magyarország elszakított részeit. Krisztust kell kérnünk, hogy tisztítsál meg tőlük a mi templomunkat. * Karácsony közeledtél! a mindent megváltó szeretet ünnepéről kellene elmélkedni. A jászolban született megváltó, a kisdedet imádó pásztorok, a békességről szóló angyali ének, — mennyi, mennyi szép ál kálóm kínálkozik az elmélyedésre, a lélekben való felemelkedésre, a szeretet szent érzetének felköltésére. De milyen nehéz ez épen most... ! Amikor az ember szeretne optimista lenni s az események adnak is némi jogot az optimizmusra, a magyar jövő tekintetében, ugyanakkor naponta cikkeket olvasunk, felolvasásokat, rádióelőadásokat hallunk a légvédelem szükséges voltáról, gyilkos gázokról, bacillusbombákról, háborús lehetőségekről bolsevista veszedelemről, spanyol borzalmakról, miegymásról. Egy sashalmi gyerek karácsonyra gázálarcot kér a Jézuskától. Nem tudja, ,hogy nemsokára minden felnőttet és minden gyereket ellátnak majd ezzel az »ajándékkal«... * A mi gyermekkorunkban játékokat kértünk karácsonyra. Játék volt a csákó, & kard, meg a sok ólomkatona is. (Ki hitte volna, hogy valamikor magunk leszünk a csukaszürke ólomkatonák a világháború társasjátékában?) Adja Isten, hogy most a gázálarc és más hasonló gyönyörűség csak játékszernek bizonyuljon, de komoly használatára ne kerüljön sor. Végeredményben: legyünk mégis csak optimisták. Higyjünk a jóságban, a szeretet- ben, — a karácsonyban. És ezen a ponton emelkedhetünk fel a keresztény hit magaslatára, idők, népek és országhatárok fölé. Imádkozzunk úgy, ahogy Jézus tanított: szeretetnélküli fagyos, hideg világ volt, a melynek irányelve volt: szemét-szemért, fo gat-fogért, megbosszulni minden-sérelmet, hogy az erős, a hatalmas tegye tönkre, Semmisítse meg a gyengét! Ezzlel a pogány /felfogással állott szembe Krisztus az Ő föl- séges szeretet-tanával.: Szeresd felebarátodat, mint tennmu gadat, bocsáss meg annak, aki téged megbántott, imádkozz azért, aki gyűlöl és dobj kenyeret annak, aki kővel dobott meg! Óh micsoda más felfogás ,ez! Ha az emberek ezt az életben megvalósita- nák, amint meg kellene tenniök, mert á szüretet parancsa isteni parancs, Isten pedig parancsainak érvényt fog szerezni, mennyivel más jenne az élet a földön! Nem lenne e borzasztó nyomor, keserű életharc, tátongó mélység az ember és ember között, sem háború, sem forradalom, sem sztrájk, sem üldözés, nem lenne igazságtalanság s nem lenne gyászfátyolos Csonkamagyarom szág! De mig a krisztusi szeretet sokaknál1' csak elröppenő jelszó, csak külső mutatás-p benső érzés és meggyőződés nélkül, addig szebb és boldogabb életről nem beszélhetünk! Óh krisztusi Szeretet, te e h.deg vjlág, melegítő napja, jeges kunyhók reménysugara, a sötét élettenger világítótornya, szén-■ védő, fájó, vérző, szivek bársonyos simo- gatója, légy úrrá a szivek felett!... S most nézzetek bele egészen közelről a, kisded Jézus jászolába! Mennyi mélység.; van benne, s ez a mélység tele van jósággal és szeretettel. Kétezer esztendő óta jár már az emberiség a betlehemi jászolhoz imádni, kérni, könyörögni, s az áldásból : S a szerétéiből még nem fogyott ki, a jászol isteni lakója még mindig tud adni, s akar ad-; ni! Karácsonyi kisded Jézus, adj nekünk is, rászorulunk, éhezünk, és szomjuhodunk.... add nekünk és oszd szét köztünk ;a legua- : gyobb, legdrágább, a legszebb ajándékodat: az Igazság, az Erkölcs s a,Szeretet diadalát!
