Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1936-11-15 / 46. szám
XXXVI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1936. november 15. vasárnap. 46. szám. RÁKOS VIDÉKÉ — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynagykössóg ós saániös egyesület hivatalos lapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P40 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár csekkszámla : 647. sz. Közvetlen tanulóvonatot Mátyásföldre! Mikor Rákosszentmihály, Sashalom és Mátyásföld (akkor miégi Cinkofa) egyesítésiét terveztük, megyei Várossá alakulás kötelékében, az előiegles megállapodás az volt, hogy Rákosszentmihályon lesz a városháza, amely célra a községháza épülete kiválóan alkalmas, Sashalom járásbíróságot kap, Mátyásföldön pedig gimnáZiimí létesül. A válságos pénzügyi és gazdasági viszonyok miatt a terv megvalósítása elódázódot.t, az élelmes Mátyásföld azonban a maga erejéből megszerezte az óhajtott fiuközépiskolát. A mátyásföldi gimnázium óvatosan, kis keretekben kezdte meg működését, fokozatos fejlődése /azonban olyan rohamos, hogy már birtokába vette az egész nagy múl (u egyesületi házat, az egykori szállodával, parkven- dégllővel, kaszinóval és egyesületi helyiségekkel egyetemben. Rövidesen kiderült, hogy az uj iskola nemcsak életképes, hanem; a szó teljes értelmében hézagpótló: Az egész környékről özönlenek oda a gyermekek és a családok örömmel és megkönnyebbüléssel fogadják, hogy fiaik időrabló és veszedelmes utazgatása az uj iskola révén tetemesen m.eg|rövidült. — Igen sok kisfiú járt Budapestre, sőt Gödöllőre is, mig közelebb nem találhatott megfelelő középiskolát. A magyar iskolaügy dicsőségei, hogy az uj mátyásföldi -intézet színvonala ís teljes mértékben megfelel a kivánalmaknak és ig|y a szülők megnyugvással bizhatják rá gyermekeik nevelését. A gyermekes szülők jól tudják azt, hogy mit jelent, különösen s-erdületlenebb korban a gyermekek villamos utazgatása. Mennyi időt rabol el, milyen gyötrelem a hajnali felkelés és mennyi erkölcsi és testi, veszedelem ies- kelődik a villamoson utazó gyermekekre. A legszelídebb fiúcskát is megzavarhatja egykét pajkos vagy épen vásott társának rossz példája. Mennyi szorongás, féltői aggodalom kiséri a többszöri átszállással járó, bonyodalmas útra bocsátott gyermeket! Valóságos meg könnyebbülés, hogjy az iskolát most már itt találhatják a szomszédban, és negyedóra a- latt, egyszeri átszállással elérhetik a növendé, kék. A szülők köréből azonban tömegjeslen kapjuk a felszólalást, kérelmet, hogy az utazásból mégl ezt az egyszeri átszállást is ki kel. lene küszöbölni, akkor azután jóformán glond és aggodalom nélkül bo-csáthatnák útjukra még az apróbb csemetéket is. A kívánság jogos és megokolt, szívesen vállaljuk tehát (a tolmácsolást. A kérdés mególdása igen egyszerű. — Küldjön ki a Bhév. minden hétköznap ^reggel fél nyolc óra körül egy motoros kocsit Rákosszentmihályra. Ez szedje fel az itteni megállókon a mátyásföldi tanulókat és vigye el közvetlenül Mátyásföldre. A sashalmi váltónál, az úgynevezett deltában, ne a Nagyítóé, hez, hanem Mátyásföld felé irányítsák a kocsit, mely egyetlen úttal elvégzi feladatát,gyorsan és kockázat nélkül. A gyerekek pontosan érkeznek, nem vesztegetnek időt, nem es hetik bajuk az átszállással és nincs alkalmuk a pajkoskodásra. A szülők, saját érdekükben, gondoskodni fognak róla, hogy a gyermekek pontosan o-ft legyenek a közvetlen kocsi indulásakor. A közönség tehát halás örömmel fogadná a vasút jóakaratát, amelynek egyéb- kéntt úgyis olyan kevés jeléit látja. Mindez pedig! a vasutvállalatnak nein jelentene számottevő megterhelést, sőt a saját érdekében való is lennie. A mai rendszer kö. vetkeztében a mátyásföldi tanulok a körforgalmi villamoson olyan utasok helyét fog alia el, akik a fővárosba igyekeznek, a Nagy.it cénél pedig! üresen és így kihasználatlanul maSzüret. Pitymallat táján, ha felkel enni adni A tehénnek, lónak, S vidám ébresztője végiigcs-eng a házon Öreg nagyapónak: A legkisebbek is, — űzetve a boldog Szüretelni vágytól, Serkentg'etés nélkül válnak meg a meleg Padka vég tői, ágytól. Mig anyjuk mosdatja, fésüli, eteti, Öltözteti őket, Apjuk a szomszédból összeihivog'aíja Az! igérkezö-ket. Be is gyűlnek hamar, sok jó kívánsággal Bizakodó kedvvel: Szép időt adott a jó Istenke, látszik, Hogy bennünket kedvel! Megindulnak aztán, pipaszóval, dallal, S a szöllőbe érve: Végjigizletik a Kadart, Izabellát, Hogy meg van-e érve? Közben, a do-mbháti pásztavégről kezdve A nagyok sort fognak, S bő szüret vártában nekigyürekszenek Tréfának, dolognak. Mikbe a leányok tetejezve rakott Garabókkal hoznak: Suhancár legények, mókagyártás közben, Egyre puttonyoznak, S évelődnek azzal, aki ugrál, táncol A taposókádban: Mért nem dalozol hé ? Talán bizony szőlőt Rejtegetsz a szádban? :• , 1 • Az apróbb népség! sem tétlenkedik, hanem Vígan nekiesnek, S egy-egy dúsan rakott, mézédessé érett Fürtöt megkeresnek; A kövér gerezdet két marokra fogva), Esznek, csemegéznek, Pcr.ésZnek. homoknak, méhnek, lódarázsnak Csak oda se néznek! Honnan a sátoros, öreg diófának ÁsitoZ az odva, A szöllőpásztor egy kiadósat durrant, Közel óvakodva. Mintha ketté vaginák, úgy eláll a szava Menyecskének, lánynak, Hogy majd szaporábban járjon, ke repüljön Nyelve mind a hánynak. rad a helyük, inig1 ha a közvetlen kocsi vinné el őket, a Bhév. fizető utasokat fezállithatna helyettük a fővárosba. Másrészt a vasutVállailat is visel kockázatot a balesetekért, amelyekről nem lehet mindig bebizonyítani, hogy az Utas hibájából történtek. — tehát ebből a szempontból is megnyugtató, ha a kényesebb utas, a gyermek iptazása megrövidül és abból az átszállás kiküszöbölődik. Az általános ember baráti és gyermekvédelmi tekintetekre amle- m-elyek pedig szintén nem lényegtelenek, nem is akarunk külön rámutatni. íme, egy ötlet, amielynek felhasználásával a sokat ócsárolt Bhév. is jót cselekedhetik.— Reméljük, hogy meg is fogja tenni. Hanem aztán nincs fs nyugta a fcözelben Meg űzik, kergetik És a tökéletlent —amúgy tessék lássék— Végigveregetik. El is inai hamar a présház ajtóban Kacagó gazdához, L Ki falatra, kortyra odaszi vesett Magja asztalához.- ,w J Elfogadja, mert a szüretnek, ha jó is: Igen hamar vége, De mécsefogytáig tart, ha megbecsüli, A csősz embersége. Markaval kétfelé csapja, mert ilyenkor Nincs szükség bajuszra, S a bort a gazdára -emelve, köszöntve: Kiissza egy szuszra. Kínálják, marasztják, de cihelödik és Nem- időz sokáig!, Mivel őkig-yelme dicséretben gázol Ilyenkor bokáig. Tíz esztendeje, hogy szolgálatba állváh* Hivatalba lépett, Azóta -egy fürtöt, — igaz-e, hogy nem sok? Lopó le nem tépett! Közben a gazdasszony, aki ez ideig Nem1 törődött mással : Elkészült a pompás, illatot árasztó Bürge paprikással! A bogrács alól a parazsat kiszedi, Sürög, forog, tálal, S várja a megehült szüretelöket, a Nagy drótozott tállal. Mellé települnek, A kenyér karajai Balkezükbe veszik S asztaláldást mondva, a szakácsnő főzfit, Dicsörgetve eszik. Mikor úgy jóllaknak, hogy alig szuszognak A sokféle jóból: Nagyokat kortyolnak a friss vízzel töltött, Zörgetős korsóból. 1 Aztán ismét hangos az egész szöllőhegy A daltól, tréfától, Egy puttonyos legény csókot kér s fricskát kap Minden szedőlánytól Csipkedik is egyre: mi lelt komámj hogy Úgy Lógatod az orrod? Sebaj — mondja egy más, megvigasztalódój Ha a must kiforrott! Báthory Gábor.
