Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1936-10-11 / 41. szám
XXXIII. évfolyam Rákosszentmihály, 1936. október II. vasárnap 41. szám RÁKOS VEMRE — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynagyközség és számos egyesület hivatalos lapja. — Szerkesztőség éss kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár csekkszámla : 617. sz. Hideg van. i Olyan hideg, hogy talán fűteni is lehetne.— pe lehet, hogy mine e sorok napvilágot látlak, addigra tán beáll a vénasszonyok nyara. Egyelőre az a tudat melegít bennünket, hogiy a revízió ügye végre »egyenesbe« került. — Most már nem délibábos ábránd, hanem1 sürgős világkérdés a revízió megvalósítása és ierről beszélnek Londontól Budapestig; és Génitől R ák os szent mi há lyi g. Mintha tavasz len ne az őszben — a magyar feltámadás tavasza- Kedden volt. a nemzeti vértanuk ünnepe, Nemcsak az aradi tizenháromé, hanem; azé ja sok százé és ezeré, akinek szive viére veszendő hazájáért hullott- És —< úgy látszik ,— nem hiába. A magyar igazság most m!ár( csakugyan útban van. Sok szó esik arról, hogy a revíziót meg kell előznie a lelkek revíziójának. Hogy a magyar telkeknek igaz testvériségbe kell) fbrrniok, hogy méltók legyünk sorsunk jobbra fordulására. Nos — erre nézve teissék csak megszívlelni a Rákos Vidéke multheti vezércikkét. »A szegény, kis Rákosszentmihály felekezeti iskolájában sem (ismer valláskülönb- ségiet. Ha boldogulni akarunk, ha a szebb jövőt várjuk, kövessük a jó példát, szeressük egymást és legyünk igaz testvérek«. Milyen jó érzés az, hogy Rákosszenímí- hályon melegség van a szivekben, amely »ragyogó példája a magyar testvériségnek.« Vasárnap búcsú volt nálunk. A búcsú *a bűnök megbocsátásával jár s ha talán még volnának itt acsarkodó, rideg lelkek': mo:s| már Ja-< zok is szánjanak magukba és olvadjanak fel a szeretet közösségében. Most vasárnap íempi- lomi hangverseny lesz a szentmjhiályii katolikus templomban. A külsői sikert már eleve biztosítják a közreműködő jeles, művészek. De hozza ez az alkalom a sziveket is még közelebb egymáshoz. A hangok harmóniája a lelkek összhangjában csúcsosodjék ki és eggyé olvadt közös fohászban, egyetlen hatalmas imádságban lendüljön ég felé a magyar revízióért. | * Egyébként úgy Szentmiháiyon. mint Sashalmon javában folynak a különféle ö;ssz;ej|öve- telek, társasvacsorák, kugli versenyek, Egyesületi uzsonnák, a társadalmi .élet szokott kedves (megnyilvánulásai. Az együttlét kedélyességét, a szórakozás vidámságát mégis zavarja vala'mjij. Az a tudat, hogy nemsokára még hidegebb lesz, hogy nemsokára komolyan beköszönt a tél és mennyi, de mennyi ember tár sün k gondol remegve arra : lesz-e mjv|el befűteni a tűzhelybe és lesz-e mit főzni a tűzhelyen ? Az .egyesületek már megkezdték a karácsonyi gyűjtést. Már többször kif ejtettük, hogy a gyűjtésnek ezt a módját, az egyesületekre való felaprózást nem tartjuk ideális módszernek. A jószivü polgártárs, aki többnyire maga is szegény ember, rendszerint több Egyesületinek is tagja s ilyenkor egyszerre; ,minden oldalról adakozásra szólítják fel ugyanarra a, célra. Most nem ismételjük aggályainkat és javaslatainkat, mert hiszen, a szegény-ügy országos rendezés alatt áll, s másrészt az egyesületek működésének uj szabályozása, illetve a hasonló célú egyesületek egybeolvasztása — hir szerint — küszöbön állKétségtelen azonban, hogy igazán rászorult szegényeinket addig sem hagyhatjuk támogatás nélkül. Jótékony egyesületeink bjzo-. nyára az idén i,s megtalálják a módot, hogy karácsonyi akciójuk sikerrel járjon. Legyen meleg; a szegények karácsonya, s ha hideg is lesz a tél : ne mondhassa senki, hogy a ^szivünkben is hideg van. Adakozzunk tehetségünkhöz kéBizoinyára nem emlékszik pá, hogy pénteken délben találkoztunk a villamoson. Hogy is emlékezhetnék rá, mikor nem (ismerjük egymást. Én fáradtan bóbiskoltam a pad végén, ön pedig a barátnőjével hangosan, beszélgetett- A zajos diskurálás felkeltette a figysime- met és gépiesen arra kényszerftett, hogy felvessem a szememjet, de ijedtem nyomban lecsuktam megint, mert megborzadtam attól a ronda festékkereskedéstől, mellyel különben nem is épen csúnya ábrázatát elrútította. Az arcát valami barna máz fedte, hogy lesült napozót, vagy félvér orfeumi énekesnőt imitáljon., a húsos ajkát pedig ujjnyi vastag undok vörös kenőcsréteg fedte. ,A hideg borzongás futott végig a hátamon arra a gondolatra, hogy mi lenne, ha ezt az ajkat yneg kellene csókolnom?! Még alig szabadultam meg a visszataszjtó látvány hatásától, midőn maga hangos nevetésre fakadt és a barátnője valamilyen — halkabb — megjegyzésére nagy (vígan ezt mondotta: — Na hát, gyere, ezt most alaposan letud a k o 1 j u k. Igen, -igy, nem sajtóhiba: »letudakoijük.« íme tehát a »megérdeklődjük» baromi nyelvfi- camodiásnak párja, sőt ráduplázó fokozata is ü- kadt, a gyönyörűséges »letudakoljuk«. Ezt js maguk találták ki, festett ajkú, kikent néniberek, Idegenből ideszakadt, magyar szavakkal beszélő, de magyarul soha meg nemljanuló féVásár. A Belzebub Mindig éber, Sohsem nyugszik. A vén stréber. Folyton futkos, Traktái jóval, Bufel ej tő, Habzó borral. Ad a nőknek Csipkét, selymet, Kinálgatja A szerelmet. Szántó vető. Mint a magot: , ügy szórja szét A smaragdót. Kincset, élvet Olcsón adja. Nem is pénzért, Nem kamatra. pest és reméljük, hogy az idők jobbra fordulásával egyre kevesebb fesz a segítségre szoruló. Ha nagyon mélyére nézünk a dolognak: megint csak a revízióhoz érünk. Ha az ország nem lesz koldus, akkor a fiai sem lesznek koldusok, Kárpáthy László dr. ha tyukeszüek. Maguktól hallottam legelőször, hogy a »Medeánál« voltunk a színházban,hogy »lekésték a vonatot«, hogy »a primadonna lemondta. az előadást«, jé]s a többi piszkot, vatnely- lyel megfertőzték a mi szép magyar nyelvünket úgy annyira, hogy ma nyár épeszű, vde f0- lületes magyar embereknek is önfeledten rátéved a szájuk ezekre a vétkes, magyartalanságokra, az újabb nemzedék pedig szinte értelmetlenül csodálkozik a háborgásunkon, amikor ellenük elkeseredetten hadakozunk. — Fogadni mernék, hogy a legújabb bolondgomba úgy elterjed hamarosan, miint a többi mié- tely elterjedt annyira, hogy egyelőre kj sem lehet már irtainj a közhasználatból. Maga, bíájtalan hölgyem, aligha olvassa el ezeket a sorokat, mégis megírtam Irészben, hogy háborgó lelkemet csillapítsam vele, részben abban a reményben, hogy bizonyára akadnak olyanok, akik a legújabb badarság hallatára mégis csak megcsóválják a fejüket és észbe kapnak, s átlátják, hogy ezt a rendszeres nyelvrontást még sem lehet birkatürelemmel a végletekig elviselni. Megnyugtatom. Nagysád, hogy soha sem fogom »letudakolni«, hogy ki volt Ön, aki ezzel1 a gyönyörű uj kifejezéssel gazdagította a 'inni szépséges, de annyit gyötört magyar nyelvünket. A viszont nem látásra! Nem kell érte Más cserébe, Csak a lélek Üdvössége. Nála nincsen Válság, krízis, Üzletet köt Ott is, 'itt js. Sok az üzlet A föld hátán, S vígan röhög A vén sátán. Léderer György A rákosszentmihálfä búcsú napján az ünnepi szent misét Nagy Oéza esperesplébános mondotta papi segédlettel. — A szentbeszédet Termann János pestújhelyi káplán tartotta. A szentmisén a Krédó énekkar Pornói János vezényletéve 11 atin misét énekelt. A búcsú világi része elég vidám (és mozgalmas volt az idén jjjs, de nem olyan zajos, mint más (esztendőkben A piacteret igen sok mutatványos és árusító bódé lepte el, az idői is kegyes volt ezen az egyetlen napon., közönség is a- kadt, de a forgalom nem érte fel a tavalyi arányokat sem. Másnapi a hideg és esős idő megszüntetett minden életet és a vállalkozók elestek a szokásos pótnapi bevételtől. Tisztelt Nagysád!
