Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1936-09-27 / 39. szám
XXXVI. évfolyam Rákosszentmihály, 1936. szeptember 27. vasárnap 39. szám RÁKOS VDEKE — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynagyközség és számos egyesület hivatalos lapja- — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár csekkszámla : 647. sz. I f Kecskeméthy Wince | Hosszú hetek óta lessük félve a, szomorú pillanatot, amikor az elkerülhetetlen gyász reánk szakad, mert hosszú hetek óta vívta a döntő harcot a leskelődő halál Rákosszentmihály kedves öreg Vince bácsijával. Hosszú Letek óta tehetetlen roncs lett már ez a kemény, tetterős, kis mokány magyar ember, akinek az emberi kor szerint hosszú élete szakadatlan kemény és értékes munkában telt el- A szeretetreméltó, mosolygó szemű, jószándéku és készséges Vince bácsi tehetetlen és türelmetlen könnyező', öreg gyermek lett a (halállal) folytatott keserves tusája alatt, de miég je hatalmas ur előtt is nehezen és nagy sokára adta csak be a derekát, csak amikor már ;ugy felőrlődött az életereje, hogy megváltás lett számára a megszabadulás pillanata. Barsmegyei nemes családból szármázott.— Rajongója volt a természetnek, elismert szakértője a kertészetnek. Ennek az eszményien szép munkának szentelte életét. Hivatásos, szakképzett kertész lett, egy ideig a mén esi-úti állami mintakertészet vezetője, majd’ a székesfővárosi iskolák kertészeti szakoktatója. Keveset foglalkozott az elmélettel, annál kitünőbb gyakorlati ember volt. Javakorában, vagy 40 évvel ezelőtt. — Rákosszentmihályon telepedett meg és itt folytatta, saját kertjében a minta gazdálkodást. Hauser Gyula bíró iparos ember volt, nem gazda, Kecském ét by Vince elégedetlen volt a gazdasági működésével, többször kifogás tárgyává is tette'azt, |die egyéb községpolitikai okokból nem hallgatták meg és Kecskeméthy ellenzékbe vonult, de Hauser biró elbetegesedésekor Krénédits Sándor főjegyző megnyerte a községi pártnak s (ekkor a közbizalom egyhangú lelkesedéssel e- melte a bárói székbe. Nem is! csalódtak benne: kitűnő gazdának bizonyult. A faiskolát ö teremtette meg és tette gazdaggá. A pusztítás Után szakértelemmel és ideális törekvéssel végezte a közterületeken a faültetést. Rendbehozta a temetőt, fogatot szerzett a községnek és ügyes gazdálkodásával csaknem költség nél kül tartotta fenn. Sok szép terve volt még, de azokat pénzügyi okokból, vagy a támogatás hiánya miatt nem tudta megvalósítani. Előzékeny, szives, jóindulatú volt mindenkivel- — Nem tudott megtagadni semmit senkitől. Élete alkonyán vigasztalhatatlan fájdalom ériie.— Elvesztette hitvesét, akivel hosszú emberéletet élt le példás boldogságban és elvesztette községi bírói tisztét. A változott körülmények és előrehaladott kora miatt elejtették, bár jő görcsösen ragaszkodott hivatalához. Nem tudta megérteni a közmondást, hogy sorban megy, mint a falusi bíróság. Még egy cikluson szeretett volna biró lenni utoljára, hogy terveinek legalább egy részét valóra váltsa. N;em lehetett és ekkor összeroppant a lelke. Mogorva, elégedetlen, békétien lett, mindentől viszr szavonult. szinte önmaga emésztette fel életerejét. Nemsokára rajta is ütött a halálos kór s addig fojtogatta, mig prédájává nem tehette- Példás családapa volt. Két leánya: Gizellái Windisch Jánosné és Margit Földes Jánosné családjával együtt visszatért Rákosszentmihály- Ta, hol annakidején nevelkedett. Valamerty- nyien, mint székesfővárosi igazgatók és tanítók voltak nyugalombavonulásuk előtt a magyar oktatásügy értékes munkásai. Gizella leánya egyik első tanára volt a rákosszentmihá- lyi — akkor még Trösztéi- Mária-féle polgári leányiskolának s innen távozott a székesfővároshoz. Kecskeméthy Vince régi református családból származott s jm.aiga is egyik fárad hálátlan vezére, — hosszabb ideig gondnoka — volt a rákosszentmihályi ref. egyháznak, mely végül tiszteletbeli gondnokává választotta. — Felesége azonban katolikus, volt, leányai is a- zok. A nyakas kálvinista Kecskeméthy Vince családi éleLében felemelő példáját adta vallásos téren is a testvéri megértésnek. Egész Rákosszentmihály őszinte szívvel gyászolja érdekes és talpig derék Vince bácsiját, akinek halála igen nagy fájdalmat -hozott a Rákos Vidéke szerkesztőségére is. j—- Sok-sok éven át ő volt lapunk kertészed; rovatának vezetője, RákosszOntrnihályy-Kjskecske- mét címen irta a praktikus tanácsokat; és a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó útmutatásokat tartalmazó cikkeit, amelyek igen nagy népszerűségnek örvendettek nemcsak községünkben, hanem az egész környékein. 'Népművelői iéis! önálló előadásokban is sok hasznos ismeretét és tapasztalatát terjesztette és szívesen állott rendelkezésére bárkinek, aki kertészeti tanácsait igénybe akarta venniA mai élet ezernyi baja s igondja közt ritka az olyan alkalom, amikor az .ember igazán derűs pillanatokat |élhet .át. S a legtöbb derűt — talán — azok nyújtják,, akik még Jnlerni ismerik az élet (árnyoldalait: a gyermekek. Pár mosolyra derítő apróságot mondok itt el bufelejtőül. Mosolyogjon más is. Tanév .elején történt az iskolában, Két első osztályos fiú összeverekedett s mikor rajtakaptam őket, mjár a dobogón henteregtek. Tanítónőjük meg nem volt bent, így bevittem őket az irodába. Az igazgató rájuk formed, megkérdezi a nevüket és hogy hányadik osztályba járnak. Mikor megtudja, hogy első: osztályosok, irgalmatlanul leszidja őket. Végül ezt mondja: Nem sZégyelfitek magatokat! Alig piár napja jártok iskolába és verekedni >tmár ’megtanultatok!? Megszólal ebre ,az egyik fiú félénken: Igazgató bácsi kérem, nekem, könyj- nyebb, mert .én már másodszor járok elsőbe! * Termlészetrajz óra a III. osztályban. A h;aj lakról beszélgetünk. Szóbakerüll a szaporodás kérdése is. Ezt mondom nekik: Lássuk, miért is rakja a hal petéit a sekély vízbe? Megszóí- lal erre az egyik fiü: Tanító bácsi, ne is tessék mondaná! Én már tudom! Azért, hogy a kis halak — ha kikelnek — meg ne /fulladjanak a nagy vízben. , , ' * A következő 'eset egy Sashalmon ájsj lakott fővárosi kollégámmal történt meg jó tíz évvel ezelőtt. Kollégám azt tartotta, hogy tanév élőjén s főleg uj iskolában egy jól irányított poj- fonnal meg 1 ehet alapozni egész évije a tanítói tekintélyt- Egy ilyen áthelyezés alkalmával hajó ember, igaziember, derék és jó magyar hazafi szállt a sirba, amelynek fejfájánál a késő utódok is kalapot emelnek a Kecskeméthy Vince neve előtt. Isten adjon néki. békés nyugalmat és kárpótlást a földi kinokért, amelyekkel hosszú és boldog ffcldi életéért már jtt keservesen megfizetett. * Kecskeméthy Vince jóval túl volt már heive nedik életévén. Halála előtt néhány nappal a Szent István kórházba szállították, hol múlt szerdán reggel váltotta meg a halál szenvedéseitől. Hazahozták Rákosszentmihályra, a zöldfa-utcai házában ravatalozták fel és onnan temették szombaton délután. Rengeteg résztvevő közönség jelent meg a végtisztCsségen. Ott volt az elöljáróság, képviselőtestület, a ref. presbitérium, és mindenki, aki a községben közszerepet tölt be- Höröimpő Dezső lelkész kétpapos segédlettel végezte a szertartást, melyen megindító búcsúbeszédet és szárnyaló imát mondott, azután pedig hosszú, hosszra gyászmenet kisérte ki ^szegény, jó Vince bácsit kedves faiskolája mellé, a temetőbe. A sírnál a református egyház nevében Réthey Ferenc dr. főgondnok mondott mélyen megható búcsúbeszédet, az Önkéntes tüzoltótes- tület nevében pedig Klier Antal parancsnok vett búcsút kegyefetes és hálás szavakkal. A gyász jeléül a községházára és a ref. kultur- házra kitűzték a fekete lobogót és ugyanígy rótta le kegyeletét egykori alelnöke iránt a Rákosszentmihályi Nagykaszinó is. todik osztályba került az én kollégám és az első belépésekor éktelen lárma, verekedés és por fogadta. Később a gyerekek láthatólag le- csendesedtek, csak egy nem fért a bőrébe- Fél- gyelmetlenkedett, fecsegett. Végül is kollégám megelégelte a dolgot és kiszó litotta a fiút és se szó, se beszéd, tekintélyes pofont kent [e neki. A következő pillanatban azonban majd elájult, mert a pofon következtében kiugrott a gyermek egyik szeme. De mi történt? Erre -a kétségbeejtő jelenetre az egész osztály hanf- gos kacagásba tör ki s legjobban kacagott maga a delikvens, ki nyugodtan a tabu j t a taf nitói asztal alá, onnan előkotor La a szemét, megtörölte a nadrágjában és szépen vissza*, illesztette a helyére. Mint utólag kiderült, az egész heccet csak azért csinálta az ipse, hogy ki provokálja av pofont s ezzel halálra ijessze az uj tanító bácsit, mert hiszen neki üvegé szeme volt. * Kislányom sehogy sem volt azzal kibékülve, hogy a reggeli kávéhoz öntött tejben Of- lyan sürü, csúnya valami, (föl) van. Váltig hiztatgatjuk, hogy csak egye meg, jó az. Neki nem kell. De hisz az a tejnek a java;i —• mondjuk neki. Mérgesen felei rá a kis prüj- csök: Hát megmondtam:, hogy nem kell! Ne szeretem a »j avját«! ■ :( * Végezetül álljon itt még a következői Öset; Reggel iskolába menet két hölggyel találkoztam. Beszélgettek, miközben iegyik kerékpárjának támaszkodott. A kerékpáros- hölgy igen ismerősnek tűnt fel nekem, s bár igen bizonytalan voltam a dolgomban, köszöntem, aApróságok gyermekek életéből.
